Szeretni való házi kedvenc vagy harapós gyilkos?

AZ ÉBREDJETEK! LENGYELORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

EGY kocogót megtámad egy harcias kutya, és a szerencsétlenül járt ember elvérzik. Egy lányt a saját rottweilerje öl meg. Egy kilencéves kisfiút a szülei szeme láttára halálosan megmar egy kóbor német juhászkutya. Ez csupán néhány példa azok közül a tragédiák közül, amelyeknek fajtatiszta kutyák voltak az okozói Lengyelországban.

Az ezekhez hasonló tragédiák megelőzésére néhány hatóság csak akkor engedi bizonyos fajta kutyák tartását, ha a tulajdonosnak van tartási engedélye. Barbara Zaleska, a lengyel Kennel Klub tagja azt állítja, hogy ezt a tartási engedélyt nem a kutya, hanem a tulajdonos nevére kell kiállítani, „hiszen a kutya gazdájától függ, hogy egy masztiff, rottweiler vagy bullterrier megvadul-e, vagy az ember barátja marad-e”.

Néhány esetben a kutyákat kifejezetten a gyilkolásra képezik ki. A kutyakiképzők állítólag úgy érik ezt el, hogy a kiképzendő kutyát megverik, éheztetik, sőt „gyilkos gyakorlatokat” végeztetnek vele, például arra képezik ki, hogy megtámadjon és darabokra tépjen műkutyákat. Ezt követően olyan gyengébb kutyákkal eresztik össze, amelyeket minden bizonnyal meg tud ölni. A képzés befejeztével a kutya a szerencsejátékokat űzők és vérszomjas rajongók legnagyobb örömére készen áll, hogy kutyaviadalokon vegyen részt.

A Biblia egyértelműen leírja, mi Isten nézőpontja az állatokkal való kegyetlenkedésről. Ezt írja: „Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen” (Példabeszédek 12:10, Újfordítású revideált Biblia [12:9]). Akik meg szeretnék örvendeztetni Isten szívét, azoknak nem szabad szadista módon bánniuk az állatokkal. Boldogok lehetünk, hogy Isten új világában többé nem lesznek gyilkolásra kiképzett állatok — sem a szórakozás kedvéért, sem más célból (Zsoltárok 37:9–11).