Minden ember igénye

ÉLELEM, VÍZ, LEVEGŐ — nem élhetünk nélkülük. Az is fontos, hogy fedél legyen a fejünk felett, mely megvéd az időjárás viszontagságaitól. Az itt felsoroltakra minden egyes embernek szüksége van, sőt, több milliárd más élőlénynek is a földön. Egyvalamire viszont egyedül az ember tart igényt. Miről van szó?

„Néhány emberi szükségletet csakis a vallás tud kielégíteni” — írta Reginald W. Bibby kanadai szociológus. Az American Sociological Review 2000. februári számában pedig a következő kijelentés olvasható: „A szellemiek iránti érdeklődés valószínűleg mindig szerves részét fogja képezni az emberi gondolkodásmódnak.”

 Amióta világ a világ, az emberekben valóban mindig megvolt az a vágy, hogy imádatot mutassanak be. Évszázadokon át a legtöbben a szervezett vallásokhoz fordultak, hogy kielégítsék ezt a szükségletüket. A világ azonban megváltozott. Sok iparilag fejlett országban — mint például az Észak-Amerikában és Európa északi részén található országokban — egyre többen fordítanak hátat az egyházaknak. Vajon ez az irányzat azt jelenti, hogy a vallás haldoklik? Korántsem.

„A vallás haláláról szóló híreket igencsak eltúlozzák” — írja a Svenska Dagbladet című svéd napilap. Mi lép a hagyományos egyházak helyébe? Az újság így folytatja: „Az emberek között nagyon divatos lett az a felfogás, hogy nem kell egy egyházhoz sem tartozni. Sok vallás van a világon, és ezeknek a hitnézetei közül mindenki összeválogathatja magának azokat, amelyeket elfogadhatónak tart . . . A lehetőségek határtalan sora közül választhat: ha akarja, hihet a kristályok gyógyerejében, de akár egy buddhista szerzetesi csuhát is magára ölthet. Ha pedig megunja a választott kombinációt, minden erőfeszítés és kényelmetlenség nélkül újat hozhat létre.”

A vallásszociológiával foglalkozó kutatók „egyéni vallásként” vagy „láthatatlan vallásként” utalnak erre az irányzatra. Reginald W. Bibby, a korábban idézett szociológus a „vallási vegyestál” kifejezést vélte találónak. Mások „barkácsolt” vagy „maga módján” vallásokról beszélnek. A keresztény hagyományokra visszatekintő országok némelyikében a legnagyobb vallási csoportot napjainkban olyan emberek alkotják, akiknek mindegyike tulajdonképpen saját egyéni vallást gyakorol.

Nézzük meg egy olyan felmérés eredményeit, melyet a föld egyik legelvilágiasodottabb országában, Svédországban végeztek. Az adatok rávilágítottak, hogy három személyből kettő azt vallja magáról, hogy keresztény, de „a maga módján”. Voltak, akik így vélekedtek: „én a saját véleményemhez tartom magam a kereszténységgel kapcsolatban”; „kellemetlen érzések gyötörnek a templomban”; „nem szeretek templomba járni, és prédikációkat hallgatni”; „a saját szobámban is tudok imádkozni, egyedül”. Sokan a reinkarnációt, illetve a végzettel kapcsolatos hitnézeteket tartották szimpatikusnak. A legtöbben azt mondták, hogy elképzelhetőnek tartják valamiféle isteni erő vagy hatalom létezését, de nem tudják pontosan meghatározni, hogy mi is az.

Egy másik felmérés során kiderült, hogy sokakban csupán akkor lángol fel a vallásos érzület, amikor kiszabadulnak a természetbe. Egy fiatal nő, aki földműveléssel foglalkozik, ezt így magyarázta: „Szerintem az ember akkor van a legközelebb Istenhez, amikor élvezheti a vidéki tájat.” Egy másik megkérdezett, aki nem tartja magát vallásosnak, ezt mondta: „Amikor a fák között vagyok, úgy érzem, mintha egy hatalmas szentélyben lennék . . . Hogy ki őrködik felette? Fogalmam sincs, de az érzéseim azt súgják, hogy kell lennie valakinek.” Néhányan szentnek és isteni eredetűnek tartják a természetet; félelemmel vegyes tiszteletet éreznek iránta, és azt mondják, hogy a természet lágy ölén feltöltődnek — megtelnek erővel, béke hatja át őket, és harmóniára lelnek. Mintegy összefoglalásként az egyik kutató így zárta beszámolóját: „Isten kiköltözött a természetbe.”

Ez az irányzat a világ több részén megfigyelhető. Thomas Luckmann, egy amerikai vallásszociológiai szakember véleménye szerint az iparilag fejlett országokban az egyház köré összpontosuló vallást kiszorítják a „társadalmi vallások”. Ez voltaképpen annyit jelent, hogy az egyén saját életfilozófiát alakít ki magának úgy, hogy kiválaszt néhányat a különböző szellemi gondolatok közül, majd ezeket összeolvasztva létrehoz egy személyre szabott vallást.

Az emberben felmerülhet a kérdés: vajon a fennálló vallások és egyházak valóban egyre jelentéktelenebb szerepet játszanak a társadalomban? És ha igen, akkor miért? A következő cikk ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

[Kép a 3. oldalon]

„Isten kiköltözött a természetbe” — állapította meg egy kutató arról az új irányzatról, hogy az emberek a természettől várnak szellemi feltöltődést