A Carlsbad-barlangok — Föld alatti pompa

LEJÁTSZÁS

A Carlsbad-barlangok — Föld alatti pompa

Teljes sötétséget és néma csendet tapasztaltunk az Új-Mexikóban (USA) lévő Carlsbad-barlangok Nemzeti Park barlangjainak mélyén. Amikor beléptünk a barlangokba, a következőkön tűnődtünk: „Hogyan alakultak ki ezek a barlangok? Milyen nagy a kiterjedésük? Milyen szokatlan jellegzetességek rejtőznek bennük? Elég biztonságosak ahhoz, hogy felderítsük őket?”

MIELŐTT bejártuk volna a barlangokat, kicsiny csoportunk élvezettel kempingezett és túrázott a Texas állam délnyugati részén fekvő Guadalupe-hegység Nemzeti Parkban. Miközben megmásztuk Texas állam 2666 méter magasan lévő legmagasabb pontját, a Guadalupe Peaket, észrevettük, hogy számos kövület csipkézi az ösvény menti sziklákat. A geológusok szerint ezek a kövületek vezetnek el a Carlsbad-barlangok keletkezésének a nyitjához. Hogyhogy?

A jelek szerint moszatok, szivacsok és puha testű állatok tenyésztek itt réges-régen. Az egész terület egy meleg beltenger volt. Viszonylag ritkák voltak a korallok, melyek korunk zátonyainak a fő alkotórészei. A nem mindennapi tengeri élőlények közül megemlíthetjük a mára már kihalt trilobitákat és ammonitákat. Sok ammonita nagy, felcsavarodott, kamrákra osztott házban élt, mely a napjainkban is élő csigaházas polipok házához hasonlított. Felvillanyozó élmény volt, amikor az ösvény mellett megláttunk egy ilyen sziklába ágyazódott csigaházat!

A mészkőzátonyok nyilván úgy jöttek létre, hogy a tengeri élőlények fosszilis maradványai és más parányi törmelékek felhalmozódtak és összetapadtak. Mivel a tengerfenék lesüllyedt, az egész zátony több mint 500 méter vastagságúra növekedett. Végül a tenger visszahúzódott, és a zátonyokat vastagon betemette az üledék. Jóval ezután a térség kiemelkedett, az üledék lepusztult, a zátonyok pedig hegyként kiemelkedtek. De hogyan járult hozzá ez az emelkedés a Carlsbad-barlangok kialakulásához?

Gáz, víz, levegő és sav

Miközben az esővíz keresztülhalad a levegőn és a talajon, enyhén savas hatásúvá válik. Úgy tűnik, ez a gyenge sav a felelős a világ legtöbb mészkőbarlangjának a kialakulásáért. Carol Hill geológus szerint azonban a Guadalupe-hegység barlangjait egy sokkal erősebb sav vájta ki.

Hill asszony azt sejteti, hogy kénben gazdag gáz fejlődött a mészkőzátonyok alatt lévő, olajat tároló kőzetekben. Amikor a kőzettömeg emelkedni kezdett, a gáz beszivárgott a zátonyokba, és reakcióba lépett a levegővel és a friss, oxigénnel telített, föld alatti vízzel — így kénsav keletkezett. Ez az erős sav hatalmas mennyiségű mészkövet tudott feloldani.

Amint a hegyek emelkedtek és a talajvízszint csökkent, az üreg egyre jobban mélyült. A Carlsbad-barlangokban a nagy üregek és kiszélesedett hasadékok összekapcsolódtak, és ezzel egy óriási labirintus keletkezett. Itt egy körülbelül 37 kilométer hosszú járatrendszert térképeztek fel. Ám nem csak ezek a föld alatti termek vannak ezekben a hegyekben. Rajtuk kívül még több száz létezik. A legnagyobb ismert barlang a Lechuguilla-barlang, melyben a feltérképezett járatok összessége több mint 160 kilométer hosszú!

A barlang díszei

Amikor először beléptünk a Carlsbad-barlangokba, egy felvonó 225 méter mélyre vitt bennünket, ahol a Nagyterem közelébe érkeztünk. Ez a hatalmas tér 6 hektárnyi. Helyenként 30 méter magasan van a mennyezet a földtől. A figyelmünket azonban minduntalan a barlang természetes díszeinek a sokasága ragadta meg, melyeket rejtett lámpák világítottak meg.

Ezek a díszek ott alakulnak ki, ahol a barlangokba jutó víz elpárolog, aminek az eredményeként a vízben lévő mész kiválik. Ahol a víz folyamatosan csöpög a barlang mennyezetének ugyanazon pontjairól, ott néhány méter hosszú, vékony, üreges csövek lógnak. Ezek az úgynevezett szalmacseppkövek végül eltömődhetnek, és jégcsapszerű függő cseppkövekké alakulhatnak. A lejtős mennyezetről lelógva a hullámos „drapériák” is fokozzák néhány terem színházi jellegét.

Ahol a víz a talajra csöppen, ott oszlopok képződhetnek, melyek felfelé növekednek. Ezek az álló cseppkövek végül elérhetik a mennyezetet, esetleg egy függő cseppkőhöz kapcsolódnak, létrehozva így egy oszlopot. Az Óriások csarnokában néhány álló cseppkő több mint 18 méteresre nőtt! Ha a csöpögő víz kis résekbe hull, akkor az apró kődarabkákon sima mészréteg képződhet egyenletesen — így alakulnak ki a fénylő barlangi gyöngyök. Esetenként még ezeknél is különlegesebb díszek jönnek létre. Ezek közül megemlíthetjük a törékeny, borotvaéles kristálycsoportokat, valamint a megcsavarodott, féreg alakú csövecskéket, melyek heliktitként ismeretesek, és minden irányban növekednek.

Amikor jól megnéztünk sok, hatalmas függő cseppkövet, azon tűnődtünk, hogy vajon megvan-e annak a veszélye, hogy ránk esnek. Vezetőnk megnyugtatott minket, hogy ezek a barlangdíszek csak ritkán zuhannak le. Reménykedtünk benne, hogy ez nem a látogatásunk alatt lesz!

A barlangi környezet

Miután a felszínen ettünk valamit, egy természetes bejáraton, vagyis egy nyitott üregen keresztül mentünk le a barlangokba. Az amerikai őslakosok által még régen készített művészi festmények díszítik a bejáratnál lévő falat.

Amint beléptünk, az orrunkat denevérguanó szaga csapta meg. Megtudtuk, hogy közel egy évszázaddal ezelőtt guanót hordtak el innen, melyet trágyaként hasznosítottak. A guanó elhordására egy vödörből és kötélből álló szerkezetet használtak, mely később az első felvonóvá vált — turistákat lehetett leengedni az üregekbe, és felhúzni onnan. Az a mellékjárat, ahol guanót lehet találni, Denevér-barlangként vált ismertté — ez a barlang nyáron egymillió denevérnek az otthona. Alkonyatkor több ezren szárnyalnak ki a barlang bejáratánál.

A parkőrök elmondták nekünk, hogy a barlangok rendkívül sebezhetők. A barlangba látogató emberek könnyen megkárosíthatják és beszennyezhetik őket. Például már csupán a megérintésükkel is olajfoltokat hagynak a barlangdíszek felületein, és ezzel megakadályozzák, hogy tovább növekedjenek, valamint elvesztik színüket. Ezért a kijelölt útvonalon maradtunk, és nem érintettük meg a barlang formációit.

Amint elhagytuk ezt a rejtett, festőien szép csodát, azt terveztük, hogy vissza fogunk jönni, hogy más barlangokat is megnézzünk. Szeretnénk látni a denevérek repülését — ezeket az állatokat sokkal régebb óta töltik el élvezettel a barlangok, mint az embereket. Ám ezek a barlangok csak az emberekben hagyják hosszú időre nyomát a félelemmel vegyes tisztelet érzésének. (Beküldött cikk.)

[Kép a 26. oldalon]

Fent: csillárra emlékeztető, függő cseppkövek

[Kép a 26. oldalon]

Lent: túra a Nagyteremben

[Forrásjelzés]

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

ÉBREDJETEK!