Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az „ellentétek országának” drámai történelme

Az „ellentétek országának” drámai történelme

Az „ellentétek országának” drámai történelme

AZ ÉBREDJETEK! BRAZÍLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

JÓ OKKAL hívják az „ellentétek országának”. Jóllehet Brazília főleg trópusi jellegű ország, kezdve a déli vidékein tapasztalható szubtrópusi éghajlattól az Amazonas vidékének egyenlítői éghajlatáig, elég változatos a klímája. Brazília történelmét is az ellentétek jellemzik. Az évek folyamán ez a hatalmas ország, melynek 8 511 999 négyzetkilométer a területe, és amelyet 7400 kilométer hosszú partvonal szegélyez, számos kultúrához tartozó embernek az otthona lett.

Mikor 500 évvel ezelőtt a portugálok megvetették lábukat Brazíliában, többek között az itt élők vendégszeretete tűnt fel nekik. Sőt, amikor 1500-ban Pero Vaz de Caminha I. Mánuel portugál királynak beszámolót írt, elmondta, hogy a brazil őslakosok fesztelen kapcsolatot teremtettek a portugál látogatókkal, illetve hogy még át is ölelték őket. De mit kerestek a portugálok Brazíliában?

1500. március 9-én Pedro Álvares Cabral egy flottával elhajózott Portugáliából. Fel akart fedezni egy kereskedelmi állomást az indiai Kálikutban. Mielőtt azonban elérte volna célállomását, Cabral olyan területen kötött ki, amely most egy brazil államhoz, a Bahía nevű államhoz tartozik. Ekkor 1500. április 23-át írtak.

Vannak kutatók, akik azt mondják, hogy a portugálok már tudtak Brazília létezéséről, s ezért nem volt véletlen, hogy Cabral megállt ott. * Bármi legyen is a helyzet, úgy tűnt, hogy Brazília csak egyetlen árucikket tud kínálni: a brazilfát, mely karmazsinvörös színezőanyagáról nevezetes. Jóllehet ennek a fának nyilvánvalóan voltak lehetséges felhasználási módjai, az indiai fűszerek értékesebbek voltak.

Így Portugália tíz évre bérbe adta Brazíliát a portugál Fernando de Noronhának, aki brazilfát gyűjtött be, és a portugál koronának fizetett adót. De más európai országok is ki akarták terjeszteni kereskedelmüket az Újvilágra, és Noronha képtelen volt megállítani a francia, angol és spanyol tengerészek egyre nagyobb mértékben folytatott illegális kereskedelmét. A portugálok attól tartottak, hogy elveszíthetik Brazíliát, s ezért 1532-ben gyarmatosításba kezdtek. Brazília elsőként a cukorgyártással tudott jövedelmező üzletet kialakítani.

A XVIII. században az arany- és a gyémántbányászat lett virágzó üzlet. A XIX. század fordulójára a parakaucsukfából nyert kaucsuktej feldolgozása * vált fontos gazdasági tevékenységgé az Amazonas vidékén. Később Brazília elvárosiasodásában szerepe volt a kávétermesztésnek, mivel ebből finanszírozták a vasút megépítését, valamint Santos és Rio de Janeiro kikötőinek korszerűsítését. A XIX. század végére az egész világon termesztett kávé felét Brazíliában szüretelték le, és São Paulo lett Brazília legfőbb gazdasági központja.

Sajnos a rabszolgatartás is megjelent Brazília történelmében. Először a portugál telepesek indiánokkal vágatták ki és szállíttatták el a brazilfát. Később a cukornádültetvényeken dolgoztatták őket. Sajnálatos módon rengeteg őslakos kapott meg különböző európai betegségeket, melyekbe bele is haltak. E munkások pótlására a portugálok afrikai rabszolgákat hoztak be.

Éveken keresztül több millió afrikait hurcoltak Brazíliába rabszolgákként, akik magukkal hozták a kulturális és genetikai örökségeiket. Hatásuk megfigyelhető a népszerű zenében, mint például a szambában és a capoeirában (egyfajta harcművészet), valamint az ételekben, például a feijoadában, melyet fekete babból, sertéshúsból, kolbászból és csíkokra vágott, napon szárított húsból főznek. Végül 1888-ban megszüntették Brazíliában a rabszolgaságot. Körülbelül 750 000 embert szabadítottak fel, kik közül legtöbben az ültetvényeken dolgoztak.

A XIX. századtól több millió külföldi özönlött Brazíliába, például japánok, lengyelek, németek, olaszok, spanyolok, valamint svájci és szíriai emberek leszármazottai. Brazília igen szép hely, és ezért szívesen laknak ott az emberek. Gazdag növény- és állatvilága van. Brazíliában általában nincsenek természeti katasztrófák. Nem dúl háború, nincsenek földrengések, vulkánkitörések, ciklonok vagy szökőárak. Miért ne ismernéd hát meg Brazíliát úgy, hogy elmész megnézni néhány nevezetes látványosságát? Ugyanazt a vendégszeretetet és természeti szépségeket élvezheted, mint amelyek 500 évvel ezelőtt a portugálokat ámulatba ejtették.

[Lábjegyzetek]

^ 6. bek. Amikor a portugálok és a spanyolok 1494-ben aláírták a tordesillasi szerződést, felosztották az Atlanti-óceán déli részétől nyugatra fekvő területet. Ezért egyesek azt állítják, hogy Cabral birtokba akarta venni azt a földet, amely már a portugáloknak volt kijelölve.

^ 8. bek. Lásd az Ébredjetek! 1997. május 22-ei számában a 14—17. oldalt.

[Térkép/képek a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AZ AMAZONAS TERÜLETE

BAHÍA ÁLLAM

Brasília

Rio de Janeiro

São Paulo

Santos

Iguaçu-vízesés

[Képek]

1. Pedro Álvares Cabral

2. Az 1494-ben létrejött tordesillasi szerződés

3. Kávészállítók

4. Brazília felől így néz ki az Iguaçu-vízesés

5. Ipixunai indián

[Forrásjelzés]

Culver Pictures

Courtesy of Archivo General de Indias, Sevilla, Spain

A Brazil and the Brazilians című könyvből (1857)

FOTO: MOURA

[Képek a 18. oldalon]

1. Sok puma él Brazíliában

2. Orchideák az amazonasi őserdőben

3. Hagyományos salvadori (Bahía állam) viselet

4. Arapapagáj

5. A Rio de Janeiró-i Copacabana strand. Brazília gyönyörű partvonala több mint 7000 kilométer hosszú

[Forrásjelzés]

Courtesy São Paulo Zoo

[Kép a 19. oldalon]

Brasília 1960-tól fővárosa Brazíliának

[Kép a 19. oldalon]

São Paulo Brazília gazdasági központja

[Forrásjelzés]

FOTO: MOURA

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

© 1996 Visual Language