1Mózes 31:1-55
31 Idővel Jákob meghallotta, hogy Lábán fiai ezt mondták: „Jákob elvett mindent, ami az apánké volt, és abból gyűjtötte minden gazdagságát, ami az apánké volt.”+
2 És amikor Jákob Lábán arcára tekintett, látta, hogy már nem olyan iránta, mint korábban.+
3 Jehova végül ezt mondta Jákobnak: „Térj vissza ősapáid és rokonaid földjére,+ és én továbbra is veled leszek.”
4 Jákob ekkor üzent Ráhelnek és Leának, hogy jöjjenek ki a mezőre a nyájához,
5 és ezt mondta nekik:
„Látom apátokon, hogy már nem olyan irántam, mint korábban,+ apám Istene azonban velem volt.+
6 Tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.+
7 Ő viszont megpróbált kijátszani engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet, de Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.
8 Ha azt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig azt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett.+
9 Így vette el Isten apátok nyáját, és adta nekem.
10 Egyszer, amikor eljött a nyáj gerjedezésének ideje, ezt láttam látomásban: a nyájat hágó kecskebakok csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.+
11 Akkor az igaz Isten angyala ezt mondta nekem a látomásban: »Jákob!« Mire én így feleltem: »Itt vagyok!«
12 Ő így folytatta: »Nézz fel, kérlek, és lásd meg, hogy a nyájat hágó összes kecskebak csíkos, pettyes és foltos, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled.+
13 Én vagyok annak a Bételnek+ az igaz Istene, ahol felkentél egy oszlopot, és ahol fogadalmat tettél nekem.+ Most azért kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza a szülőföldedre!+«”
14 Ráhel és Lea erre ezt mondták neki: „Vajon van még valami, amit örökölhetünk apánk házában?
15 Vajon nem tart bennünket idegeneknek? Hiszen eladott minket, sőt az értünk kapott pénzből él azóta is!+
16 Minden gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a gyermekeinké.+ Tégy hát meg mindent, amit Isten mondott neked!+”
17 Jákob ekkor fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,+
18 s elindult egész nyájával, minden vagyonával, amit gyűjtött,+ az állataival, melyeket Paddán-Arámban gyűjtött, hogy Izsákhoz, az apjához menjen Kánaán földjére.+
19 Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel pedig ellopta apjának a teráfszobrait*.+
20 Jákob rászedte az arameus Lábánt, mert nem mondta meg neki, hogy el akar menni.
21 Megszökött tehát, és átkelt a folyón*+ mindenével, amije volt. Utána Gileád hegyvidéke felé tartott.+
22 A harmadik napon megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött.
23 Akkor Lábán maga mellé vette rokonait*, és hétnapi járóföldön át üldözte, majd beérte Gileád hegyvidékén.
24 Ekkor Isten éjjel álomban+ eljött az arameus Lábánhoz+, és ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondj semmi olyat Jákobnak, amivel összetűzésbe kerülhetnél vele!*”+
25 Lábán tehát utolérte Jákobot, amikor Jákob épp sátrat vert a hegyen, és Lábán is tábort ütött rokonaival Gileád hegyvidékén.
26 Lábán ekkor ezt mondta Jákobnak: „Mit tettél, hogy rászedtél engem, és mint karddal szerzett foglyokat vitted el a lányaimat?
27 Miért szöktél el, rászedve engem? És miért nem mondtál nekem semmit? Ha elmondtad volna, vigasságban bocsátottalak volna el, énekszóval, tamburinnal és hárfával.
28 Nem engedted meg nekem, hogy megcsókoljam az unokáimat* és a lányaimat. Ostobán cselekedtél.
29 Hatalmamban van, hogy kárt okozzak nektek, de ősapáitok Istene beszélt velem múlt éjjel, és ezt mondta: »Vigyázz, ne mondj semmi olyat Jákobnak, amivel összetűzésbe kerülhetnél vele!«+
30 Elmentél, mert annyira vágytál arra, hogy visszatérj apád házába. De miért loptad el az isteneimet?+”
31 Jákob így felelt Lábánnak: „Azért szöktem el, mert féltem. Azt mondtam magamban: »Még erőszakkal elvennéd tőlem a lányaidat.«
32 Akinél pedig megtalálod az isteneidet, legyen halál fia! Rokonaink előtt kutasd át a dolgaimat, és vidd el, ami a tiéd!” Jákob azonban nem tudta, hogy Ráhel lopta el őket.
33 Lábán tehát bement Jákob sátrába, Lea sátrába és a két rabszolganő+ sátrába, de nem találta meg azokat. Aztán kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába.
34 Ráhel addigra fogta a teráfszobrokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg azokat.
35 Ráhel ekkor ezt mondta apjának: „Ne haragudj rám, uram, de nem tudok felkelni előtted, mert havivérzésem van*.”+ Az pedig mindenhol kereste a teráfszobrokat, de nem találta meg azokat.+
36 Jákob pedig haragra gerjedt, és bírálgatni kezdte Lábánt. Majd ezt mondta neki: „Mivel bántottalak meg, és mi a bűnöm, hogy ennyire hevesen üldözöl?
37 Most, hogy már átkutattad mindenemet, mit találtál köztük, ami a te házadba való? Tedd ide az én rokonaim és a te rokonaid elé, és azok ítéljenek kettőnk között.
38 Az alatt a 20 év alatt, míg nálad voltam, a juhaid és a kecskéid soha nem vetéltek el,+ és soha nem ettem a nyájad kosaiból.
39 Egyetlen állatot sem vittem hozzád, melyet vadállat tépett szét.+ Én magam álltam a veszteséget. Akár nappal, akár éjjel loptak el egy állatot, kártérítést követeltél tőlem.
40 Nappal hőség emésztett, és éjjel fagyoskodtam. Az álom is kerülte a szememet.+
41 Így telt el az a 20 év, amit házadnál töltöttem. 14 évet szolgáltam két lányodért, és 6 évet a nyájadért, és te tízszer is megváltoztattad a béremet.+
42 Ha apám Istene,+ Ábrahám Istene, az, akit Izsák imád,*+ nem lett volna velem, akkor most üres kézzel küldtél volna el. Látta Isten az én nyomorúságomat és a kemény munkámat, és ezért feddett meg téged a múlt éjjel.+”
43 Lábán ekkor így felelt Jákobnak: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én unokáim, és a nyáj az én nyájam; mindaz, amit látsz, az enyém és a lányaimé. Mit tehetek ma ellenük és a gyermekeik ellen, akiket ők szültek?
44 Most pedig gyere, kössünk szövetséget, én és te, és ez legyen a tanúnk!”
45 Jákob tehát fogott egy követ, és felállította oszlopnak.+
46 Majd Jákob ezt mondta a rokonainak: „Szedjetek köveket!” És ők köveket szedtek, és halomba rakták. Utána pedig ott ettek a kőhalmon.
47 És Lábán ezt Jegár-Sahadutának* nevezte el, Jákob pedig Gálednek*.
48 Ezt mondta Lábán: „Ez a kőhalom ma a tanúnk.” Ezért nevezte el Gálednek+
49 és Őrtoronynak, mert ahogy mondta: „Őrködjön Jehova köztem és közted, amikor nem látjuk egymást!
50 Ha rosszul bánsz a lányaimmal, és rajtuk kívül is veszel feleségeket, ne felejtsd el: még ha ember nem is lát bennünket, Isten lát, aki a tanúnk!”
51 Lábán ezt mondta még Jákobnak: „Itt van ez a kőhalom, és ez az oszlop, amelyeket a köztünk köttetett szövetség jeleként emeltem.
52 Ez a kőhalom és ez az oszlop a tanú,+ hogy nem megyek el e kőhalom mellett azért, hogy ártsak neked, és te sem mész el e kőhalom és oszlop mellett azért, hogy árts nekem.
53 Ábrahám Istene+ és Náhor Istene, az ő ősapjuknak Istene ítéljen közöttünk!” Jákob azonban arra esküdött, akit az apja, Izsák imád.*+
54 Utána Jákob áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta a rokonait, hogy egyenek kenyeret. Ők pedig ettek, és a hegyen töltötték az éjszakát.
55 Lábán azonban már kora reggel felkelt, arcon csókolta az unokáit*+ és a lányait, és megáldotta őket.+ Majd Lábán elindult és hazament.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „családi isteneit”; „bálványait”.
^ Vagyis az Eufráteszen.
^ Vagy: „testvéreit”.
^ Szó szerint: „Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!”
^ Szó szerint: „fiaimat”.
^ Vagy: „az asszonyoknál szokásos dolog van velem”.
^ Szó szerint: „Izsák félelme”.
^ Arámi kifejezés; jel.: ’tanúbizonyság halma’.
^ Héber kifejezés; jel.: ’tanúbizonyság halma’.
^ Szó szerint: „Jákob azonban apja, Izsák félelmére esküdött.”
^ Szó szerint: „fiait”.
