1. Ó, Istenem, jól ismersz engem,

hogy mikor fekszem, s mikor ébredek.

Kutatod gondolataim, a bensőm.

Mit szólok, milyen utat járok,

figyeled.

Mikor titokban alkottattam,

csontjaim láthatók voltak neked.

Dicsérem én hatalmad, csodás voltod.

Ott volt a formáltatásom is

könyvedben.

Félelmet keltő, mily nagy a tudásod.

Jól tudja lelkem, mily csodálatos.

Ha rettegnék, hogy sötétség borul rám,

szellemed még ott is reám talál.

Hol rejtőzhetnék el előled?

Hova bújnék és hova futhatnék?

Sem a magasban, sem a seol mélyén

nincs semmi hely, sehol sem a föld kerekén.