Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Összefoglaló az új értelmezésekről

Összefoglaló az új értelmezésekről

Az évek során az Őrtoronyban többször is megjelent kiigazítás arról, hogy hogyan kell értenünk Ezékiel próféciájának egyes részleteit. Ez a könyv – Végre helyreáll Jehova tiszta imádata! – további kiigazításokat tartalmaz. Tekintsük át őket, és lássuk, tudunk-e válaszolni az alábbi kérdésekre:

Mit szemléltet az élő teremtmények négy arca?

Korábbi értelmezés: az élő teremtmények, vagyis kerubok négy arca Jehova négy fő tulajdonságát szemlélteti.

Új értelmezés: bár az élő teremtmények négy arca Jehova négy fő tulajdonságát emeli ki, a négy arc együttesen Jehova összes tulajdonságát jelképezi. A négy arc továbbá megerősíti bennünk, hogy Jehova hatalma és dicsősége felülmúlhatatlan.

A kiigazítás oka: Isten Szavában a négyes szám gyakran azt jelenti, hogy valami teljes, mindent magában foglal. Vagyis amikor a négy arcról együtt beszélünk, akkor azok nemcsak négy tulajdonságra utalnak, hanem Jehova csodálatot keltő személyiségének az alapjára, azaz meghatározó részére. Ezenkívül mindegyik arc egy olyan teremtményt ábrázol, amely a méltóságot, az erőt és a hatalmat jelképezi. Ennek ellenére a teremtésnek ez a négy nagyszerű képviselője – melyeket a kerubok négy arca jelképez – Jehova trónja alatt helyezkedik el. Ez arra utal, hogy Jehova a legfőbb Úr mindenek felett.

Kit szemléltet a titkári tintatartós férfi?

Korábbi értelmezés: a tintatartós férfi a felkent maradékot szemlélteti. A prédikáló- és tanítványképző munka által a felkentek jelképesen megjelölik azoknak a homlokát, akik a nagy sokaság tagjaivá válnak (Jel 7:9).

Új értelmezés: a titkári tintatartós férfi Jézus Krisztust jelképezi. Akkor fogja megjelölni a nagy sokaság tagjait, amikor a „nagy nyomorúság” alatt juhnak ítéli őket (Máté 24:21).

A kiigazítás oka: Jehova a Fiát bízta meg az ítélkezéssel (Ján 5:22, 23). A Máté 25:31–33 szerint Jézus hozza meg a végső ítéletet arról, hogy ki juh és ki kecske.

 Vajon a két prostituált lánytestvér, Oholá és Oholibá, a hamis kereszténységet szemléltetik, azon belül is a katolikus és a protestáns egyházat?

Korábbi értelmezés: Oholá, aki az idősebbik – azaz Szamária, Izrael fővárosa –, a katolikus egyházat szemlélteti; Oholibá, aki a fiatalabbik – azaz Jeruzsálem, Júda fővárosa –, a protestáns egyházat.

Új értelmezés: a két prostituált lánytestvér nem prófétai előképei a névleges kereszténység egyik részének sem. Az esetükből megtanulhatjuk, milyen érzéseket keltenek Jehovában azok, akik hűségesek voltak hozzá, de aztán jelképes értelemben szajhálkodni kezdtek. Ugyanígy érez az összes hamis vallás iránt.

A kiigazítás oka: a Biblia sehol sem utal arra, hogy Oholá és Oholibá a hamis kereszténység prófétai előképei lennének. Izrael és Júda egykor Jehova hűséges „feleségei” voltak, ami a névleges kereszténységről nem mondható el. Továbbá az Ezékiel 16. és 23. fejezetében található szemléltetés reményt nyújt a változásra és a helyreállításra. A hamis kereszténységnek viszont, mely Nagy Babilon része, nincs reménye erre.

Vajon a hamis kereszténység az ókori hitehagyott Jeruzsálem ellenképe?

Korábbi értelmezés: a hűtlen Jeruzsálem a hamis kereszténység prófétai előképe. Ennélfogva Jeruzsálem pusztulása prófétailag előremutat a hamis kereszténység pusztulására.

Új értelmezés: a hűtlen Jeruzsálemben levő állapotok – beleértve a bálványimádást és a széles körben elterjedt korrupciót és romlottságot – a hamis kereszténységet juttatják eszünkbe, de a hamis kereszténységre nem utalunk többé úgy, mint Jeruzsálem ellenképére.

A kiigazítás oka: nincs egyértelmű bibliai alapja annak, hogy a hűtlen Jeruzsálem a hamis kereszténység előképe lenne. Az ókori Jeruzsálemmel ellentétben a hamis kereszténység sosem imádta elfogadható módon Istent. És míg Jeruzsálemnek megbocsátott Jehova egy időre, a névleges kereszténység nem számíthat erre.

Hogyan teljesedett be a száraz csontokkal teli völgyről szóló látomás?

Korábbi értelmezés: 1918-ban az üldözéssel szembenéző felkentek Nagy Babilon fogságába kerültek, és szinte tétlenek voltak, mintha csak halottak lettek volna. Ennek a rövid fogságnak 1919-ben lett vége, amikor Jehova felélesztette őket a királyság hirdetőiként.

Új értelmezés: a halálhoz hasonló jelképes fogság nagyon hosszú ideig tartott, és sokkal korábban kezdődött, mint 1918. Az i. sz. II. században kezdődött, 1919-ben ért véget, és lényegében párhuzamba állítható Jézusnak a búzáról és gyomról szóló példázatában szereplő hosszú növekedési időszakkal.

A kiigazítás oka: az ókori Izrael hosszú ideig volt fogságban, i. e. 740-től i. e. 537-ig. Ezékiel azt írja a csontokról, hogy „szárazak” vagy „igen szárazak” voltak. Ez arra utal, hogy azok, akiket a csontok szemléltetnek, már nagyon régóta halottak voltak. Emellett a látomásban fokozatosan keltek életre a csontok, ehhez pedig időre volt szükség.

 Mit jelent a két bot egyesítéséről szóló prófécia?

Korábbi értelmezés: az I. világháború alatt a felkentek maradéka között egy kis ideig széthúzás volt, de utána a hűségesek újra egységesek lettek 1919-ben.

Új értelmezés: a prófécia azt emeli ki, hogy Jehova egységessé teszi az imádóit. 1919-et követően a felkentek maradéka idővel eggyé vált azzal az egyre növekvő számú csoporttal, melynek földi reménysége van. A két csoport egységesen, egy népként imádja Jehovát.

A kiigazítás oka: a prófécia nem egyetlen botról szól, melyet először kettétörnek, majd később újra egyesítenek, tehát nem azt ecseteli, hogy egy csoport megosztottá válik, majd újra egységes lesz. A prófécia arról szól, hogy hogyan lesz két csoport egységes.

Ki a magógi Góg?

Korábbi értelmezés: a magógi Góg Sátánra utal a próféciában, miután ledobták az égből.

Új értelmezés: a magógi Góg földi nemzetek koalíciójára utal, mely a nagy nyomorúság idején megtámadja Jehova igaz imádóit.

A kiigazítás oka: a Gógról szóló prófétai leírás – nevezetesen, hogy eledelül adják a ragadozó madaraknak, és sírhelyet kap a földön – azt sejteti, hogy Góg nem szellemteremtmény. Ezenkívül Góg támadása párhuzamba állítható a Dániel és a Jelenések könyvében szereplő támadással, miszerint a földi nemzetek megtámadják Isten népét (Dán 11:40, 44, 45; Jel 17:14; 19:19).

Vajon Ezékiel a nagy jelképes templomot látta, melyről Pál apostol később hosszasan írt?

Korábbi értelmezés: az Ezékiel látomásában szereplő templom megegyezik azzal a jelképes templommal, melyről Pál apostol írt.

Új értelmezés: Ezékiel látomása nem a nagy jelképes templomról szól, mely i. sz. 29-ben jött létre. Ennek a tökéletes mintául szolgáló látomásnak az a témája, hogy a mózesi törvényben körvonalazott tiszta imádat hogyan fog helyreállni a száműzetés után. Pál ihletett magyarázata a jelképes templomról arra helyezi a hangsúlyt, hogy mit vitt véghez Jézus, a nagyobb főpap i. sz. 29 és 33 között. Ezékiel templomról szóló látomása viszont – mely egyáltalán nem tesz említést a főpapról – az imádat helyreállításáról szól, ami 1919-ben kezdődött. Így hát nem keressük az ellenképi megfelelőjét az Ezékiel látomásában szereplő templom minden részletének és méretének. Inkább Ezékiel látomásának a tanulságaira figyelünk, hogy mit tanít nekünk Jehova tiszta imádatra vonatkozó irányadó mértékeiről.

A kiigazítás oka: az a templom, melyet Ezékiel látomásban látott, jelentősen különbözik a jelképes templomtól. Például Ezékiel templomában sok állatáldozatot ajánlanak fel, míg a jelképes templomban csak egy áldozatot, „egyszer s mindenkorra” (Héb 9:11, 12). Évszázadokkal Krisztus földre jövetele előtt még nem érkezett el az ideje annak, hogy Jehova mély igazságokat tárjon fel a jelképes templomról.