Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egy 1919-ben megtartott, mérföldkőnek számító kongresszus erőteljes bizonyítéka volt annak, hogy Isten népe végre kiszabadult Nagy Babilon fogságából

 9B KIEGÉSZÍTŐ RÉSZ

Miért 1919?

Miért 1919?

Miért mondjuk azt, hogy Isten népe 1919-ben szabadult ki Nagy Babilon fogságából? A bibliai próféciák és a történelmi tények összevetésével juthatunk erre a következtetésre.

A bibliai próféciák és a történelem egyértelműen arra utal, hogy Jézus 1914-ben kezdett el uralkodni az égben. Ez jelezte azt, hogy Sátán rendszerének utolsó napjai elkezdődtek itt a földön. Mit tett Jézus azután, hogy király lett? Vajon azonnal kiszabadította a földön élő szolgáit Nagy Babilon fogságából? 1914-ben került sor a „hű és értelmes rabszolga” kinevezésére, és ekkor vette kezdetét a nagy aratási munka? (Máté 24:45).

Kétségkívül nem. Ne felejtsük el, hogy Péter apostol ihletés alatt azt írta, hogy „az ítélet Isten házán” fog elkezdődni (1Pét 4:17). Ehhez hasonlóan Malakiás próféta is egy olyan időről jövendölt, amikor Jehova a szövetség követével, vagyis a Fiával eljön az imádatának a házához (Mal 3:1–5). Ennek a megtisztítás és a próba időszakának kellett lennie. Vajon összhangban vannak a történelmi tények és a próféciák?

 De még mennyire! A Bibliakutatóknak – ahogy akkoriban hívták Jehova Tanúit – az 1914 és 1919 eleje közötti időszak a próbák és a megtisztítás ideje volt. 1914-ben sokan csalódtak Isten népéből a földön, mivel nem jött el a vég, ahogy azt remélték. Még inkább csalódottá váltak, amikor 1916-ban meghalt Charles T. Russell, aki dinamikusan vezette Isten népét. Néhányan túlzottan kötődtek Russell testvérhez, ezért határozottan elutasították a Joseph F. Rutherfordtól jövő vezetést, aki Russell testvér helyét vette át. Megosztottság támadt, ami majdnem a szervezet kettészakadásához vezetett 1917-ben. Majd 1918-ban, minden bizonnyal a papság felbujtására, Rutherford testvért és hét másik társát bíróság elé állították, alaptalanul elítélték, és börtönbe zárták. A brooklyni főhivatal bezárt. Egyértelmű volt, hogy Isten népe még nem szabadult ki Nagy Babilon fogságából.

Mi történt azonban 1919-ben? Az események szédületes gyorsasággal új fordulatot vettek! Az év elején Rutherford testvért és a társait kiengedték a börtönből. Ők pedig újra belevetették magukat a munkába. Rövid időn belül terveket készítettek egy mérföldkőnek számító kongresszus megtartására, továbbá előkészületeket tettek egy új folyóirat, az Aranykorszak (most Ébredjetek!) elindítására. Az új folyóirattal az volt a cél, hogy a nyilvános szolgálatban használják fel. Emellett minden gyülekezetben kineveztek egy felvigyázót, hogy szervezze meg a szolgálatot, és adjon neki lendületet. Ugyanabban az évben közreadták a Bulletin (most Keresztényi Életünk és Szolgálatunk – Munkafüzet) című kiadványt, mely segített a prédikálómunka megszervezésében.

Mit jelentett mindez? Semmi kétség sem fért hozzá, hogy Krisztus kiszabadította a népét Nagy Babilon fogságából. Kinevezte a hű és értelmes rabszolgáját. Kezdetét vette az aratás. A kiemelkedőnek számító 1919-es év óta elképesztő ütemben halad előre ez a munka.