Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

 2. FEJEZET

Isten elfogadta az ajándékaikat

Isten elfogadta az ajándékaikat

HÉBEREK 11:4

TÉMA: Jehova tiszta imádatának a története

1–3. a) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni? b) A tiszta imádat melyik négy fő követelményéről lesz szó? (Lásd a képet a fejezet elején.)

ÁBEL gondosan szemügyre veszi a nyáját. A születésüktől fogva gondját viseli a juhainak. Most kiválaszt néhányat, levágja őket, és felajánlja Istennek ajándékként. Vajon Jehova elfogadhatónak tartja ezt az ajándékot, melyet egy tökéletlen férfi ad neki az imádata részeként?

2 Pál apostol ihletés alatt azt írta Ábelről, hogy Isten „elfogadta az ajándékait”. Káin ajándékát azonban nem fogadta el. (Olvassátok fel: Héberek 11:4.) Ez olyan kérdéseket vet fel, melyeket fontos megvizsgálnunk. Miért fogadta el Isten Ábel imádatát, míg Káinét nem? Mit tanulhatunk Káin és Ábel példájából, illetve más olyan személyektől, akikről a Héberek 11. fejezetében olvashatunk? A válaszok segíteni fognak, hogy jobban megértsük, mit foglal magában a tiszta imádat.

3 Miközben röviden áttekintjük, mi történt Ábel napjaitól fogva Ezékiel idejéig, figyeljük meg, hogy mi az a négy fő követelmény, mely ahhoz szükséges, hogy valakinek elfogadható legyen az imádata Isten szemében: Jehovát kell imádni,  legjobbat kell adni neki, a neki tetsző módon kell őt imádni, és az imádatnak tiszta indítékból kell fakadnia.

Miért nem fogadta el Jehova Káin imádatát?

4–5. Miért juthatott Káin arra a következtetésre, hogy Istennek kell felajánlania az ajándékát?

4 (Olvassátok fel: 1Mózes 4:2–5.) Káin tudta, hogy Jehovának adja az ajándékát. Sok ideje és lehetősége volt arra, hogy megismerje Jehovát. Ő és a testvére, Ábel, közel 100 évesek lehettek, amikor felajánlották az ajándékukat. * Mindketten tudtak Éden kertjéről, talán messziről még látták is ezt a gyönyörű parkot. Biztosan látták a kerubokat is, akik elállták a kert bejáratát (1Móz 3:24). A szüleik kétségkívül elmondták nekik, hogy Jehova teremtett meg minden élőlényt, és hogy az emberiségre vonatkozó eredeti szándéka más volt, mint amit ekkor tapasztaltak: lassú elgyengülés, mely halálhoz vezet (1Móz 1:24–28). Káin mindezek tudatában juthatott arra a következtetésre, hogy Istennek kell felajánlania az ajándékát.

5 Még mi késztethette Káint arra, hogy áldozatot mutasson be Istennek? Jehova jövendölt egy utódról, aki összezúzza annak a kígyónak a fejét, amelyik rávette Évát, hogy katasztrofális döntést hozzon (1Móz 3:4–6, 14, 15). Káin volt az elsőszülött, így azt gondolhatta, hogy ő a megígért utód (1Móz 4:1). Ezenkívül Jehova nem szakított meg mindenfajta kommunikációt a bűnös emberekkel, hiszen a bűn elkövetése után is beszélt Ádámmal, minden bizonnyal egy angyal által (1Móz 3:8–10). És Jehova Káinnal is beszélt, miután az bemutatta neki az áldozatát (1Móz 4:6). Semmi kétség tehát, hogy Káin tisztában volt azzal, hogy Jehova méltó az imádatra.

6–7. Vajon azzal volt a baj, hogy Káin nem a legjobbat ajánlotta fel Istennek, vagy hogy nem a neki tetsző módon tette ezt? Magyarázd meg!

6 Akkor miért nem lelte örömét Jehova Káin áldozatában? Talán azzal volt a baj, hogy nem a legjobbat adta? A Biblia nem beszél erről, csak annyit mond, hogy Káin „a föld terméséből” vitt Jehovának. Jehova később a mózesi törvényben egyértelművé tette, hogy elfogadja az ilyen fajta áldozatokat (4Móz 15:8, 9). Gondoljunk az akkori körülményekre is! Az emberek csak növényeket ettek (1Móz 1:29). És mivel Isten az Éden kivételével az egész földet megátkozta, Káinnak sokat kellett fáradoznia azért, hogy megtermelje, amit feláldozott (1Móz 3:17–19). Kemény munkájának az eredményét ajánlotta fel, az élethez elengedhetetlen ételt. De Jehova mégsem fogadta el az ajándékát.

7 Akkor talán az volt a gond, hogy nem Istennek tetsző módon adta az ajándékát? Valószínűleg nem, mivel amikor Jehova elvetette Káin áldozatát, az áldozat felajánlásának a módját  nem ítélte el. Tulajdonképpen semmilyen utalás sincs arra a Bibliában, hogy hogyan ajánlotta fel Káin vagy Ábel az áldozatát. Akkor mivel volt a probléma?

Káinnak nem volt tiszta az indítéka (Lásd a 8. és 9. bekezdést.)

8–9. a) Miért nem nézte Jehova jó szemmel Káint és az ajándékát? b) Mit tartasz érdekesnek a Káinról és Ábelről szóló beszámolóban?

8 Pálnak a Hébereknek írt levelében található ihletett szavai azt mutatják, hogy Káin indítéka nem volt tiszta. Nem volt hite (Héb 11:4; 1Ján 3:11, 12). Ez volt az oka annak, amiért Jehova nemcsak Káin ajándékát nem nézte jó szemmel, hanem magát Káint sem (1Móz 4:5–8). Jehova egy szerető Atya, ezért kedvesen megpróbálta észhez téríteni a fiát. Ám Káin nem fogadta el a segítő kezét. A jelképes szívét megmérgezték a tökéletlen test cselekedetei, az „ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység” (Gal 5:19, 20). A rossz szíve miatt az imádatának a többi, jó oldala sem ért semmit. A példájából azt tanulhatjuk, hogy nem elég csak a látszatát kelteni annak, hogy odaadóan imádjuk Jehovát.

9 A Bibliából sok mindent megtudhatunk Káinról: „hallhatjuk”, hogy Jehova beszél vele, olvashatjuk Káin válaszát, sőt, még a gyermekei nevét is tudjuk, illetve hogy mit tett egyikük-másikuk (1Móz 4:17–24). Ábelről nem tudjuk, hogy voltak-e gyermekei, és egyetlen szava sincs lejegyezve a Bibliában. Ennek ellenére a tetteiből még ma is sokat tanulhatunk. Lássuk!

Ábel példát állít arra, mi a tiszta imádat

10. Hogyan állított Ábel példát arra, hogy mi a tiszta imádat?

10 Ábel Jehovának adta az ajándékát, hiszen tudta, hogy egyedül ő méltó rá. A „nyája első elléséből vitt”, tehát a legjobbat adta neki. Arról nem tesz említést a beszámoló, hogy oltáron áldozta-e fel az állatokat, ám minden bizonnyal Istennek tetsző módon tette. De ami igazán kiemelkedő Ábel ajándékában – ami még 6000 év után is fontos tanulsággal szolgál nekünk –, az az indítéka. Ábelt az Istenbe vetett hite és a Jehova igazságos irányadó mértékei iránti szeretete indította arra, hogy ajándékot adjon Jehovának. Honnan tudjuk ezt?

Ábel eleget tett a tiszta imádat négy fő követelményének (Lásd a 10. bekezdést.)

11. Miért mondta Jézus Ábelről azt, hogy igazságos?

11 Először beszéljünk arról, mit mondott Jézus Ábelről, akit jól ismert. Jézus Ábel életidejében az égben élt. Szívén viselte Ádám fiának a sorsát (Péld 8:22, 30, 31; Ján 8:58; Kol 1:15, 16). Jézus tehát mint szemtanú mondhatta azt Ábelről, hogy igazságos (Máté 23:35). Akkor igazságos valaki, ha elismeri, hogy Jehovának van joga meghatározni, hogy mi helyes és mi helytelen. De ennél többet is tesz, a szavaival és a tetteivel is bizonyítja, hogy egyetért ezekkel az irányelvekkel. (Vesd össze: Lukács 1:5, 6.) Időbe telik, mire valaki arról lesz ismert, hogy igazságos. Vagyis Ábel feltehetőleg már  az ajándéka felajánlása előtt arról volt ismert, hogy Jehova irányadó mértékei szerint él. Ez valószínűleg nem volt könnyű. A bátyja nemigen volt jó hatással rá, mivel Káin szíve gonosz lett (1Ján 3:12). Az anyja nem tartotta be Isten konkrét parancsát, az apja pedig fellázadt Jehova ellen, maga akarta eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz (1Móz 2:16, 17; 3:6). Mennyire bátor volt Ábel, hogy a családjáétól ennyire eltérő életutat választott!

12. Mi volt a legszembetűnőbb különbség Ábel és Káin között?

12 Az is figyelemre méltó, hogy Pál apostol összekapcsolta a hitet az igazságossággal. Ezt írta: „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin, és Isten a hite miatt biztosította arról, hogy igazságos” (Héb 11:4). Pál szavai azt mutatják, hogy Káinnal ellentétben Ábel egész életében őszintén hitt Jehovában és abban, hogy a követelményei és a tettei mindig helyesek.

13. Mit tanulhatunk Ábel példájából?

13 Ábel példájából azt tanulhatjuk, hogy csak akkor lehet tiszta az imádatunk, ha a szívünket tiszta indítékok vezérlik, vagyis ha szilárdan hiszünk Jehovában, és teljesen egyetértünk az igazságos irányadó mértékeivel. Továbbá a példája azt is megmutatja, hogy a tiszta imádat nem merül ki egyetlen tettben, melyre az Isten iránti odaadás indít minket. Az egész életünket, minden tettünket áthatja.

A patriarchák követik Ábel példáját

14. Miért fogadta el Jehova Noé, Ábrahám és Jákob ajándékát?

14 Ábel volt az első tökéletlen ember, aki megfelelően imádta Jehovát – de semmiképpen sem ő volt az utolsó! Pál apostol másokat is felsorol, akiknek az imádata elfogadható volt Jehova szemében, például megemlíti Noét, Ábrahámot és Jákobot. (Olvassátok fel: Héberek 11:7, 8, 17–21.) Mindegyik patriarcha felajánlott Jehovának áldozatokat az élete során, és Jehova elfogadta az ajándékaikat. Miért? Azért, mert a tettük nem pusztán vallásos szertartás volt, hanem eleget tettek a tiszta imádat négy fő követelményének is. Vegyük szemügyre a példájukat.

Noé áldozatai világos üzenetet közvetítettek (Lásd a 15. és 16. bekezdést.)

15–16. Hogyan tett eleget Noé a tiszta imádat négy fő követelményének?

15 Noé Ádám halála után mindössze 126 évvel született, mégis egy hamis imádatba süllyedt világban nőtt fel (1Móz 6:11). * Az összes család közül, amelyek közvetlenül az özönvíz előtt éltek, egyedül Noé és a családja szolgálta Jehovát elfogadható módon (2Pét 2:5). Az özönvíz után Noé arra érzett ösztönzést, hogy oltárt építsen, és áldozatot mutasson be rajta Jehovának. Ez az első oltár, melyet a Biblia konkrétan megemlít. A szíve indította erre, és a következő világos üzenetet közvetítette a tettével a családjának és a tőle  származó emberiségnek: egyedül Jehova méltó az imádatunkra. Noé „vett néhányat minden tiszta állatból és minden tiszta repdeső teremtményből”, hogy feláldozza őket (1Móz 8:20). Ezek voltak a legjobbak, mivel maga Jehova jelentette ki róluk, hogy tiszták (1Móz 7:2).

16 Noé ezeket az égőáldozatokat azon az oltáron áldozta fel, melyet épített. Tetszett ez Istennek? Igen. A történet szerint kellemes volt Jehovának az áldozatok illata, és aztán megáldotta Noét és a fiait (1Móz 8:21; 9:1). Ám Jehova elsősorban azért fogadta el Noé áldozatát, mert jó volt az indítéka. Az áldozatok újabb bizonyítékai voltak annak, hogy Noé szilárdan hitt Jehovában és abban, hogy a követelményei és a tettei helyesek. Mivel Noé mindig engedelmeskedett Jehovának, és az irányadó mértékeivel összhangban élt, a Biblia azt mondja róla, hogy „az igaz Istennel járt”. Ennek köszönhetően Noé maradandó hírnevet szerzett magának, arról vált ismertté, hogy igazságos férfi (1Móz 6:9; Ez 14:14; Héb 11:7).

17–18. Hogyan tett eleget Ábrahám a tiszta imádat négy fő követelményének?

17 Ábrahám környezetében az emberek hamis isteneket imádtak. Ur városában, ahol lakott, volt egy templom, melyben Nannát, a holdistent imádták. * Egy ideig még Ábrahám apja is hamis isteneket imádott (Józs 24:2). Ábrahám viszont úgy döntött, hogy Jehovát fogja imádni. Feltehetőleg az ősétől, Sémtől, Noé egyik fiától hallott az igaz Istenről. Sém még 150 évet élt Ábrahám születése után.

18 Ábrahám hosszú ideig élt, és ezalatt sok áldozatot ajánlott fel Istennek. De ezeket mindig Jehovának mutatta be, mivel egyedül ő méltó az imádatra (1Móz 12:8; 13:18; 15:8–10). Vajon Ábrahám a legjobb ajándékokat adta Jehovának? Erre a kérdésre egyértelmű választ ad az, hogy még a szeretett fiát, Izsákot is kész lett volna felajánlani. Jehova részletesen elmondta Ábrahámnak, hogy hogyan ajánlja fel az áldozatát (1Móz 22:1, 2). Ábrahám pedig a legapróbb részletekben is készségesen követte az utasításokat. Jehova volt az, aki visszatartotta attól, hogy megölje a fiát (1Móz 22:9–12). Jehova elfogadta Ábrahám imádatát, mivel a férfit tiszta indítékok vezérelték. „Ábrahám hitt Jehovában – írta Pál –, és ezért igazságosnak tartották őt” (Róma 4:3).

Jákob jó példát mutatott a családjának (Lásd a 19. és 20. bekezdést.)

19–20. Hogyan tett eleget Jákob a tiszta imádat négy fő követelményének?

19 Jákob az élete nagy részét Kánaánban töltötte, abban az országban, melyet Jehova Ábrahámnak és a leszármazottainak ígért (1Móz 17:1, 8). Itt annyira elferdült módon imádták Istent, hogy Jehova azt mondta, hogy „a föld kihányja majd” az ott lakókat (3Móz 18:24, 25). Amikor Jákob 77 éves volt,  elment Kánaán földjéről, megnősült, és később nagy háznéppel tért vissza (1Móz 28:1, 2; 33:18). A családjából néhányan azonban hamis isteneket is imádtak. Ám amikor Jehova azt mondta neki, hogy menjen Bételbe, és építsen ott egy oltárt, Jákob nem tétovázott. Először is ezt mondta a családjának: „Szabaduljatok meg az idegen istenektől, amelyek nálatok vannak, és tisztítsátok meg magatokat”. Aztán hűségesen követte a kapott utasításokat (1Móz 35:1–7).

20 Jákob számos oltárt épített az ígéret földjén, de mindig Jehovának mutatott be rajtuk áldozatokat (1Móz 35:14; 46:1). A legjobbat adta Jehovának, úgy imádta őt, ahogy Istennek tetszik, és jó volt az indítéka. Nem hiába utal a Biblia Jákobra úgy, hogy „feddhetetlen”, vagyis olyan személy, aki Isten tetszését élvezi (1Móz 25:27). Jákob egész élete kiváló példa volt a leszármazottainak, Izrael népének (1Móz 35:9–12).

21. Mit tanulhatunk a tiszta imádatról a patriarchák példájából?

21 Mit tanulhatunk a tiszta imádatról a patriarchák példájából? A mi környezetünkben is olyan emberek élnek – talán a közvetlen családtagjaink –, akik eltéríthetnek minket attól, hogy kizárólag Jehovát imádjuk. Hogy ellenálljunk a nyomásnak, erős hitet kell kiépítenünk Jehovában, és teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy az ő igazságos alapelvei a legjobbak. Azzal bizonyítjuk a hitünket, ha engedelmeskedünk Jehovának, és az időnket, energiánkat és anyagi javainkat arra fordítjuk, hogy őt szolgáljuk (Máté 22:37–40; 1Kor 10:31). Mennyire jó érzés, hogy ha a legjobb képességeink szerint, tiszta indítékkal imádjuk Jehovát, és úgy, ahogy neki tetszik, akkor igazságosnak tart bennünket! (Olvassátok fel: Jakab 2:18–24.)

Egy tiszta imádatnak szentelt nép

22–24. Hogyan jelent meg a törvényben a tiszta imádat fő követelményei közül három?

22 Jehova egy törvénygyűjteményt adott Jákob leszármazottainak, hogy ne legyen kérdéses, mit vár el tőlük. Ha engedelmeskedtek Jehovának, akkor egy „szent nemzet” lehettek, Isten különleges népe (2Móz 19:5, 6). Figyeljük meg, hogy hogyan jelent meg a törvényben a tiszta imádat négy fő követelménye.

23 A törvény világosan kimondta, hogy Jehovát kell imádniuk az izraelitáknak. „Ne legyenek más isteneid rajtam kívül” – jelentette ki Jehova (2Móz 20:3–5). Jehova elvárta, hogy az áldozatok a legjobb minőségűek legyenek. Az áldozatra szánt állatoknak például épnek és hibátlannak kellett lenniük (3Móz 1:3; 5Móz 15:21; vesd össze: Malakiás 1:6–8). A léviták is kaptak a Jehovának szánt áldozatokból, de nekik is kellett adniuk  ajándékot Jehovának, mégpedig a „[nekik] adott szent ajándékból a legjobbat” (4Móz 18:29). És mit mondhatunk az imádat módjáról? Az izraeliták konkrét utasításokat kaptak arra vonatkozóan, hogy mit, hol és hogyan áldozzanak fel Jehovának. Összesen több mint 600 törvény szólt arról, hogy hogyan éljenek. A népet erre ösztönözték: „ügyeljetek arra, hogy azt tegyétek, amit Jehova, a ti Istenetek parancsolt nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra!” (5Móz 5:32).

24 Volt szerepe annak, hogy hol ajánlották fel az izraeliták az áldozataikat? Igen, volt. Jehova arra utasította a népét, hogy állítson fel egy hajlékot. Ez lett a tiszta imádat központja (2Móz 40:1–3, 29, 34). Ebben az időben, ha egy izraelita azt szerette volna, hogy az áldozatát elfogadja Isten, akkor azt a hajlékhoz kellett vinnie (5Móz 12:17, 18). *

25. Mi volt a legfontosabb az áldozatok felajánlásánál? Magyarázd meg!

25 A legfontosabb viszont az volt, hogy milyen indítékból adta az ajándékát egy izraelita. A Jehova és az irányadó mértékei iránti őszinte szeretetből kellett adnia. (Olvassátok fel: 5Mózes 6:4–6.) Jehova nem fogadta el az izraeliták áldozatait,  ha csak gépiesen végezték a tiszta imádathoz kapcsolódó tevékenységeket (Ézs 1:10–13). Ézsaiás próféta által Jehova rámutatott, hogy őt nem lehet becsapni azzal, hogy valaki csak színleli, hogy odaadóan szolgálja őt. Ezt mondta: „Ez a nép. . . ajkaival tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem” (Ézs 29:13).

Imádat a templomnál

26. Milyen szerepe volt kezdetben a Salamon által épített templomnak a tiszta imádatban?

26 Évszázadokkal azután, hogy Izrael letelepedett az ígéret földjén, Salamon király felépítette a tiszta imádat központját, mely sokkal kiemelkedőbb volt, mint a hajlék (1Kir 7:51; 2Krón 3:1, 6, 7). Kezdetben egyedül Jehovának ajánlottak fel áldozatokat ennél a templomnál. Salamon és az alattvalói rengeteg áldozatot mutattak be itt úgy, ahogy az Istennek tetszett. Emellett az áldozatok a legjobbak voltak (1Kir 8:63). Azonban nem a pazar épület vagy az áldozatok száma tette elfogadhatóvá Jehova szemében az ottani imádatot. A legfontosabb az volt, hogy milyen indítékból adta a nép az ajándékait. Salamon is erről beszélt a templom átadásakor: „Teljes szívvel szolgáljátok Jehova Istent, azáltal hogy a rendelkezései szerint jártok, és megtartjátok a parancsolatait, mint ahogy a mai napon is teszitek” (1Kir 8:57–61).

27. Mit tettek Izrael királyai és az alattvalóik, és hogyan reagált erre Jehova?

27 Sajnos az izraeliták később nem fogadták meg a király bölcs tanácsát. A tiszta imádat négy fő követelménye közül valamelyiknek vagy akár többnek sem tettek eleget. Izrael királyai és az alattvalóik hagyták, hogy megromoljon a szívük, elveszítették a Jehovába vetett hitüket, és eltértek az igazságos irányadó mértékeitől. Jehova kedvesen újra és újra elküldte hozzájuk a prófétáit, hogy észhez térítse őket, és figyelmeztesse őket a tetteik következményeire (Jer 7:13–15, 23–26). A hűséges Ezékiel is egy figyelemre méltó próféta volt. Ő olyan időben élt, amikor a tiszta imádat kritikus helyzetbe került.

Ezékiel szemtanúja a tiszta imádat beszennyeződésének

28–29. Mit tudunk Ezékielről? (Lásd az „Ezékiel élete és a kor, amelyben élt” című kiegészítő részt.)

28 Ezékiel jól tudta, hogyan kell Jehovát imádni Salamon templománál. Az apja pap volt, aki a templomnál szolgált, amikor rá került a sor (Ez 1:3). Ezékielnek valószínűleg boldog gyermekkora volt. Az apja kétségkívül beszélt neki Jehováról, és megtanította, hogy mit mond a törvény. Körülbelül abban az időben találták meg „a törvény könyvét” a templomban, amikor Ezékiel született. * Az akkori uralkodót, a jó Jósiás királyt annyira megérintette, ami a törvényben állt,  hogy attól kezdve még inkább igyekezett megtisztítani az imádatot (2Kir 22:8–13).

Ezékiel apja kétségkívül beszélt neki Jehováról és a törvényről (Lásd a 28. bekezdést.)

29 Az előtte élt hűségesekhez hasonlóan Ezékiel is eleget tett a tiszta imádat négy követelményének. Ahogy az Ezékiel könyvéből kiderül, a próféta kizárólag Jehovát imádta, mindig a legjobbat adta neki, engedelmesen azt tette, amit Jehova kért tőle, méghozzá úgy, ahogy Istennek tetszett. Mindezt őszinte hittel tette, ami nem volt elmondható a kortársai zöméről. Ezékiel már kisgyermekként odafigyelt Jeremiás próféciáira, aki i. e. 647-ben kezdett prófétálni, és állhatatosan figyelmeztette a népet Jehova közelgő ítéleteire.

30. a) Mit tudunk meg Ezékiel próféciáiból? b) Mi a prófécia, és hogyan kell értenünk Ezékiel próféciáit? (Lásd a „Hogyan érthetjük meg Ezékiel próféciáit?” című kiegészítő részt.)

30 Ezékiel ihletett írásaiból kiderül, hogy Isten népe mennyire eltért Jehova imádatától. (Olvassátok fel: Ezékiel 8:6.) Amikor Jehova elkezdte fegyelmezni Júdát, Ezékiel is a Babilonba száműzöttek között volt (2Kir 24:11–17). Bár száműzték, ez nem büntetésként történt vele. Jehova egy feladatot tartogatott neki a száműzött nép között. Ezékiel elképesztő látomásai és próféciái megmutatták, hogyan lesz helyreállítva a tiszta imádat Jeruzsálemben. Sőt, abba is bepillantást engednek, hogy a tiszta imádat végül hogyan lesz teljesen helyreállítva mindazok örömére, akik szeretik Jehovát.

31. Miben lesz a segítségünkre ez a kiadvány?

31 A kiadvány következő részeinek a segítségével betekintést nyerhetünk az égi birodalomba, ahol Jehova él, megláthatjuk, mennyire bemocskolták a tiszta imádatot, megtudhatjuk, hogyan tisztította és védte meg Jehova a népét, és elképzelhetjük azt is, hogy milyen lesz, amikor minden ember őt fogja imádni. A következő fejezetben Ezékiel első látomását vesszük nagyító alá. Ez felejthetetlen képet tár elénk Jehováról és a szervezete égi részéről, kiemelve, hogy miért kizárólag ő méltó a tiszta imádatra.

^ 4. bek. Ábel valószínűleg nem sokkal azután fogant, hogy Ádámot és Évát kiűzték az Édenből (1Móz 4:1, 2). Az 1Mózes 4:25 szerint Isten „Ábel helyett” adta nekik Sétet. Ádám 130 éves volt, amikor Ábel meggyilkolása után megszületett Sét (1Móz 5:3). Ábel tehát körülbelül 100 éves lehetett, amikor Káin megölte őt.

^ 15. bek. Az 1Mózes 4:26 azt írja, hogy Ádám unokájának, Énósnak a napjaiban az emberek „kezdték káromolni Jehova nevét”. Jehova nevét valószínűleg bálványokkal hozták összefüggésbe.

^ 17. bek. Nanna istent Színnek is hívták. Bár Ur lakosai sok istent imádtak, a város templomait és oltárait elsősorban neki szentelték.

^ 24. bek. Úgy tűnik, hogy miután a szent ládát elvitték a hajlékból, Jehova azokat az áldozatokat is elfogadta, melyeket nem a hajléknál ajánlottak fel (1Sám 4:3, 11; 7:7–9; 10:8; 11:14, 15; 16:4, 5; 1Krón 21:26–30).

^ 28. bek. Ezékiel minden jel szerint 30 évesen kezdett el prófétálni i. e. 613-ban. Tehát nagy valószínűséggel i. e. 643-ban született (Ez 1:1). Jósiás i. e. 659-ben kezdett el uralkodni, a törvény könyvét pedig – feltehetően az eredetit – uralkodásának a 18. éve körül találták meg, úgy i. e. 642-641 táján.