Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

 8. FEJEZET

„Egyetlen pásztort jelölök ki”

„Egyetlen pásztort jelölök ki”

EZÉKIEL 34:23

TÉMA: Négy prófécia a Messiásról, és a beteljesedésük

1–3. Miért vérzik Ezékiel szíve, és minek a feljegyzésére ihleti őt Isten?

HAT éve él Ezékiel száműzetésben. * Vérzik a szíve, ha arra gondol, hogy milyen rossz királyok kerültek a trónra szeretett hazájában, a több száz kilométerre lévő Júdában. Ezékiel napjaiban egymást váltották a királyok.

2 A próféta a hűséges Jósiás király uralkodásának a közepén született. Biztosan fellelkesítette, amikor megtudta, hogy Jósiás hozzáfogott Júdában a faragott bálványok lerombolásához és a tiszta imádat helyreállításához (2Krón 34:1–8). Jósiás erőfeszítései azonban nem hoztak tartós változást, mivel többnyire olyan királyok követték a trónon, akik bálványimádók voltak. Nem meglepő hát, hogy a nép erkölcsileg egyre mélyebbre süllyedt, és megromlott a kapcsolata Jehovával. De vajon minden remény szertefoszlott? Semmiképpen sem!

3 Jehova arra ihleti a hűséges prófétáját, hogy jegyezzen fel egy próféciát, melyet aztán még sok másik követ. Ez a prófécia a Messiásról szól, a jövőbeli uralkodóról és pásztorról, aki végérvényesen helyreállítja a tiszta imádatot, és szeretettel  bánik Jehova juhaival. Jó, ha mi is gondosan megvizsgáljuk ezeket a próféciákat, mivel a beteljesedésük hatással van a jövőnkre. Vegyünk hát szemügyre most négy próféciát, melyet Ezékiel jegyzett fel, és a Messiásról szólnak.

Egy gyönge hajtásból fenséges cédrusfa lesz

4. Milyen próféciát mondott el Ezékiel, és mivel kezdte?

4 I. e. 612 táján Jehova szólt Ezékielhez, hogy ismertessen egy próféciát, amelyből kiderül, hogy mire terjed ki a Messiás uralma, és hogy bíznunk kell a királyságában. Jehova arra kérte Ezékielt, hogy először mondjon el a száműzetésben élő társainak egy prófétai jelentőségű rejtvényt, amely jól szemlélteti, hogy Júda uralkodói hűtlenek, és kiemeli, mekkora szükség van egy igazságos uralkodóra, a Messiásra (Ez 17:1, 2).

5. Mi a rejtvény lényege?

5 (Olvassátok fel: Ezékiel 17:3–10.) A rejtvény lényege a következő: egy „nagy sas” „letépte” egy cédrusfa „legfelső hajtását”, és letette a kereskedők földjének egyik városában. Aztán a sas „vett az ország magvából”, és egy „termékeny földbe vetette”, „bő vizek mellé”. A mag sarjadni kezdett, és „terebélyes szőlőtő lett belőle”. Ekkor „egy másik nagy sas” tűnt fel. A szőlőtő a második „sas felé nyújtotta szomjasan a gyökereit”, hogy egy másik helyre ültesse, ahol szintén sok víz van. Jehova elítélte a szőlőtő tettét, és azt mondta, hogy gyökerestül kitépik majd, és „teljesen elszárad”.

Az első nagy sas Babilon királyát, Nabukodonozort szemlélteti (Lásd a 6. bekezdést.)

6. Magyarázd el, mit jelent a rejtvény.

6 Mit jelent a rejtvény? (Olvassátok fel: Ezékiel 17:11–15.) I. e. 617-ben Babilon királya, Nabukodonozor (az első „nagy sas”) megostromolta Jeruzsálemet. Megfosztotta a trónjától Júda királyát, Joákint (a legfelső hajtást), és Babilonba (a kereskedők egyik városába) hurcoltatta. Nabukodonozor Sedékiást (az ország egyik királyi magvát) ültette Jeruzsálem trónjára. Ezt az új királyt arra kötelezte, hogy esküdjön meg Isten nevében, hogy a hűséges vazallusa lesz (2Krón 36:13). Sedékiás azonban megszegte az esküt, fellázadt Babilon ellen, és az egyiptomi fáraótól (a másik nagy sastól) kért katonai segítséget. Ám nem járt sikerrel. Jehova elítélte Sedékiást, amiért megszegte az esküjét, és hűtlenné vált (Ez 17:16–21). Sedékiástól végül elvették a trónt, és egy babiloni börtönben halt meg (Jer 52:6–11).

7. Mi mindent tanulhatunk a rejtvényből?

7 Mi mindent tanulhatunk a rejtvényből? Először is azt, hogy Jehova igaz imádóinak állniuk kell a szavukat. „Legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem” – mondta Jézus (Máté 5:37). Ha szükséges Isten előtt megesküdnünk arra, hogy az igazat mondjuk – például ha egy bírósági tárgyaláson tanúskodunk –, nem vesszük félvállról az eskünket.  Másodszor pedig azt tanulhatjuk, hogy meg kell válogatnunk, kiben bízunk meg. A Biblia erre figyelmeztet: „Ne bízzatok a fejedelmekben, egyetlen emberben sem, hiszen nem tudnak megmenteni” (Zsolt 146:3).

8–10. Mit mondott Jehova a jövőbeli uralkodóról, a Messiásról, és hogyan teljesedett be ez a prófécia? (Lásd a „Prófécia a Messiásról – A fenséges cédrusfa” című kiegészítő részt is.)

8 Ellenben van egy uralkodó, aki méltó a feltétlen bizalmunkra. Miután Jehova elmondta a prófétai rejtvényt az átültetett hajtásról, ugyanezt a költői képet használja, amikor a jövőbeli uralkodóról, a Messiásról közöl részleteket.

9 Miről szól a prófécia? (Olvassátok fel: Ezékiel 17:22–24.) Most nem nagy sasok a cselekvők, hanem maga Jehova. Vesz „egy gyönge hajtást” „a fenséges cédrusfa tetejéből”, és elülteti „egy magas és fenséges hegyen”. A hajtás ágakat hoz, és egy „fenséges cédrus lesz belőle”, mely alatt „mindenféle madár” lakik. Aztán „a mező minden fája megtudja majd”, hogy Jehovának köszönhető, hogy ez a fenséges fa virágba borul.

10 Hogyan teljesedett be a prófécia? Jehova elültette a Fiát, Jézus Krisztust – aki Dávid király családjából (a fenséges cédrusfából) származott – az égi Sion-hegyen („egy magas és fenséges hegyen”) (Zsolt 2:6; Jer 23:5; Jel 14:1). Vagyis Jehova a Fiát, akiről az ellenségei azt gondolták, hogy az emberek közül a legalacsonyabb rangú, felmagasztalta azzal, hogy neki adta „ősapjának, Dávidnak a trónját” (Luk 1:32, 33; Dán 4:17). Jézus Krisztus, a messiási király egy fenséges cédrusfához hasonlóan az egész föld felett uralkodik, és áldásokat áraszt az összes alattvalójára. Ő az az uralkodó, aki megérdemli a bizalmunkat. Jézus királyságának az „árnyékában”, vagyis az uralma alatt a földön élő minden engedelmes ember „biztonságban lakik majd, és nyugalma lesz, nem retteg a bajtól” (Péld 1:33).

11. Mi a tanulsága annak a próféciának, hogy a gyönge hajtásból fenséges cédrusfa lesz?

11 Mit tanulhatunk a próféciából? Választ ad egy rendkívül fontos kérdésre: kiben bízzunk? Ostobaság emberi kormányzatokban vagy a katonai erejükben bízni. Ha igazi biztonságra szeretnénk lelni, akkor bölcsen tesszük, ha a messiási királyba, Jézus Krisztusba vetjük a bizalmunkat. Az égi királyság az emberiség egyedüli reménye, és ez a kormányzat jó kezekben van (Jel 11:15).

„Az, akié a törvényes jog”

12. Hogyan tette egyértelművé Jehova, hogy nem feledkezett meg a Dáviddal kötött szövetségéről?

12 Miután Isten elmagyarázta a jelentését a két sasról szóló rejtvénynek, Ezékiel megértette, hogy a hűtlen Sedékiást, Dávid király egyik leszármazottját megfosztják majd a tróntól, és Babilonba hurcolják. A próféta talán azon gondolkodott,  hogy mi lesz így Isten Dáviddal kötött szövetségével, mely szerint lesz egy király Dávid családjából, aki örökké fog uralkodni (2Sám 7:12, 16). Ha ez megfordult Ezékiel fejében, nem kellett sokáig várnia a válaszra. I. e. 611 környékén, a száműzetés 7. évében, amikor Sedékiás még Júdában uralkodott, Jehova szólt hozzá (Ez 20:2). Elmondatott vele egy másik próféciát a Messiásról, melyből egyértelművé vált, hogy Isten nem feledkezett meg a Dáviddal kötött szövetségéről. Épp ellenkezőleg! A prófécia feltárta, hogy a jövőbeli királynak, a Messiásnak Dávid örököseként törvényes joga van ahhoz, hogy uralkodjon.

13–14. Mi a lényege az Ezékiel 21:25–27-ben feljegyzett próféciának, és hogyan teljesedett be?

13 Miről szól a prófécia? (Olvassátok fel: Ezékiel 21:25–27.) Jehova Ezékiel által kertelés nélkül szólítja meg Izrael gonosz fejedelmét. Elérkezett az ideje a fejedelem megbüntetésének. Jehova elmondja neki, hogy a turbánját és a koronáját (a királyi hatalom jelképeit) elveszik tőle. Aztán az „alacsony” uralmakat magassá teszik, a „magasakat” pedig alacsonnyá.  A magassá tett hatalmak továbbra is uralkodnak, de csak addig, míg el nem jön „az, akié a törvényes jog”. Ekkor Jehova neki adja a királyságot.

14 Hogyan teljesedett be a prófécia? I. e. 607-ben Jeruzsálem elpusztult, és ezzel Júda „magas” királyságát, melynek a központja Jeruzsálemben volt, alacsonnyá tették. A babilóniaiak elpusztították a várost, és foglyul ejtették a trónfosztott Sedékiás királyt. Dávid király családjából senki sem uralkodott ekkortól Jeruzsálemben, hanem az „alacsony”, nem zsidó hatalmak lettek magassá téve. Ők uralták a földet, de csak egy korlátozott ideig. „A nemzetek meghatározott ideje” 1914-ben véget ért, amikor Jehova királlyá tette Jézus Krisztust (Luk 21:24). Jézus Dávid király leszármazottja volt, * így törvényes joga volt a messiási királysághoz (1Móz 49:10). Jézus volt tehát az, aki által valóra vált Jehova ígérete, melyet Dávidnak tett, hogy az egyik örököse örökké fog uralkodni (Luk 1:32, 33).

Jézusnak törvényes joga van ahhoz, hogy Isten királyságának a királya legyen (Lásd a 15. bekezdést.)

15. Miért lehet feltétlen bizalmunk a királyban, Jézus Krisztusban?

 15 Mit tanulhatunk a próféciából? Feltétel nélkül bízhatunk Jézus Krisztusban, a királyban. Miért? Mert ellentétben a világ uralkodóival, akiket emberek választanak meg, vagy akik jogtalanul szerzik meg maguknak a hatalmat, Jézust Jehova választotta ki, és olyan királyságot adott neki, amelyhez törvényes joga van (Dán 7:13, 14). Vagyis a Jehova által kijelölt király igazán megérdemli a bizalmunkat.

„Szolgám, Dávid” „lesz a pásztoruk”

16. Mit érez Jehova a juhai iránt, és hogyan bántak velük Ezékiel napjaiban „Izrael pásztorai”?

16 Jehova, a legnagyobb pásztor szívén viseli a juhai sorsát – minden egyes imádójáét a földön (Zsolt 100:3). A juhait alpásztorokra bízza, olyan emberekre, akiknek hatalmat adott, de nyomon kíséri, hogy hogyan bánnak a juhaival. Képzelheted hát, mit gondolhatott Jehova Izrael pásztorairól Ezékiel napjaiban! Ezek a vezetők minden lelkiismeret-furdalás nélkül „keményen és zsarnokian” uralkodtak. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a nyáj szenvedett, és sokan elfordultak a tiszta imádattól (Ez 34:1–6).

17. Hogyan szabadította ki Jehova a juhait?

17 Mit tett erre Jehova? Azt mondta ezeknek a kemény uralkodóknak, hogy számonkéri rajtuk a juhait. És ezt ígérte: „Kiszabadítom juhaimat” (Ez 34:10). Jehova mindig állja a szavát (Józs 21:45). I. e. 607-ben az országba betörő babiloni seregek által kiszabadította a juhait az önző pásztorok markából. 70 évvel később pedig kiszabadította Babilonból az imádóit, és visszavitte őket a hazájukba, hogy helyreállíthassák az igaz imádatot. De Jehova juhai továbbra is világi hatalmak uralma alatt éltek, ezért sebezhetőek voltak. „A nemzetek meghatározott ideje” még több száz évig tartott (Luk 21:24).

18–19. Milyen próféciát mond el Ezékiel i. e. 606-ban? (Lásd a képet a fejezet elején.)

18 I. e. 606-ban – úgy egy évvel Jeruzsálem pusztulása után, és évtizedekkel azelőtt, hogy az izraeliták kiszabadultak a babiloni fogságból – Jehova újra elmondatott Ezékiellel egy próféciát. Ez feltárta, hogy a legnagyobb pásztor mennyire törődik a juhai örök jóllétével. A prófécia azt ecseteli, hogy hogyan pásztorkodik a messiási uralkodó Jehova juhai felett.

19 Miről szól a prófécia? (Olvassátok fel: Ezékiel 34:22–24.) Isten „egyetlen pásztort” jelöl ki a juhai fölé, akit így nevez: „szolgám, Dávid”. Az „egyetlen pásztor” kifejezés és az, hogy a „szolgám” szó egyes számban van, arra utal, hogy az uralkodó nem éleszti újra Dávid király dinasztiáját, hanem ő lesz Dávid egyetlen örököse, akit nem vált fel más. Mint pásztor és uralkodó legeltetni fogja Isten juhait, és „fejedelem lesz közöttük”. Jehova „békeszövetséget” köt a juhaival. „Az áldások úgy áradnak majd [rájuk], mint az eső”, és virulni fognak,  mert biztonságban és bőségben élnek majd. Sőt, mi több! Nemcsak az emberek között lesz béke, hanem az emberek és az állatok között is (Ez 34:25–28).

20–21. a) Hogyan teljesedett be a Jehova szolgájáról, Dávidról szóló prófécia? b) Mit jelent a jövőre nézve a békeszövetség, amelyről Ezékiel beszélt?

20 Hogyan teljesedett be a prófécia? Azzal, hogy Isten a szolgájának, Dávidnak nevezi ezt az uralkodót, Jézusra utal, aki Dávid leszármazottja, és akinek törvényes joga van az uralkodáshoz (Zsolt 89:35, 36). Jézus „jó pásztor” volt a földön, és az életét adta „a juhokért” (Ján 10:14, 15). Most az égben van (Héb 13:20). 1914-ben Isten királyi hatalmat adott Jézusnak, és rábízta a földön élő juhait, hogy pásztorkodjon felettük, és táplálja őket. Nem sokkal ezután, 1919-ben az újonnan beiktatott király kinevezte a hű és értelmes rabszolgát, hogy eledelt adjon a háziszolgáknak, vagyis Isten hűséges imádóinak, úgy a földi, mint az égi reménységűeknek (Máté 24:45–47). Krisztus felügyeletével a hű rabszolga bőséges szellemi eledelről gondoskodik Isten juhai számára. Ennek az eledelnek köszönhetően a juhok hozzájárulnak ahhoz, hogy béke és biztonság jellemezze a szellemi, vagyis a jelképes paradicsomot, amely most formálódik.

21 Mit jelent a jövőre nézve a békeszövetség és az esőként áradó áldások, amelyekről Ezékiel beszélt? Jehova földön élő imádói a közelgő új világban fogják teljes mértékben élvezni a békeszövetség áldásait. A földi paradicsomban a hűséges embereket nem fenyegeti majd háború, bűnözés, éhezés, betegség vagy vadállatok (Ézs 11:6–9; 35:5, 6; 65:21–23). Hát nem lelkesít fel, hogy örökké élhetsz majd egy paradicsomi földön, ahol Isten juhai „biztonságban fognak lakni, és senki sem rettenti meg őket”? (Ez 34:28).

Jézus, a pásztor az égből figyeli, hogyan bánnak Isten juhaival a földön (Lásd a 22. bekezdést.)

22. Mit érez Jézus a juhok iránt, és hogyan követhetik a példáját az alpásztorok?

22 Mit tanulhatunk a próféciából? Az Atyjához hasonlóan Jézus is szívén viseli a juhok sorsát. Mint pásztor és király gondoskodik róla, hogy az Atyja juhai jól tápláltak legyenek szellemileg, illetve hogy békében és biztonságban éljenek a jelképes paradicsomban. Milyen megnyugtató, hogy ilyen törődő uralkodónk van! Az alpásztoroknak is így kell érezniük a juhok iránt. A véneknek „önként” és „készséggel” kell terelgetniük a nyájat, illetve a nyáj példaképeinek kell lenniük (1Pét 5:2, 3). Semelyik vén sem szeretne rosszul bánni Jehova egyik juhával sem! Ne felejtsük el, mit mondott Jehova Ezékiel napjaiban arról, hogy mit fog tenni Izrael kemény pásztoraival: „számonkérem rajtuk a juhaimat” (Ez 34:10). A legnagyobb pásztor nyomon követi, hogy hogyan bánnak a juhaival, és nem kevésbé a Fia!

 „Szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökké”

23. Milyen ígéretet tett Jehova arra, hogy egyesíti Izrael nemzetét, és hogyan teljesedett be?

23 Jehova azt szeretné, ha az imádói egységesen szolgálnák őt. Az egyik helyreállításról szóló próféciában megígérte, hogy egybegyűjti a népét – a Júda két törzsének a királyságából és Izrael tíz törzsének a királyságából származókat is –, és újra „egyetlen nemzetté” teszi őket, mintha két bot „egyetlen bottá” válna a kezében (Ez 37:15–23). A prófécia beteljesedéseként i. e. 537-ben Izrael népe, melyet Isten újra egyesített, visszatért az ígéret földjére. * Ám ez az egység csak előhírnöke volt annak az egységnek, mely a jövőben fog létrejönni, és amely sokkal nagyobb és maradandóbb lesz. Miután Jehova ígéretet tett arra, hogy egyesíti Izraelt, feltárt egy próféciát Ezékielnek arról, hogy hogyan fogja a jövőbeli uralkodó örökre összefűzni az egység kötelékével az igaz imádókat az egész földön.

24. Minek nevezi Jehova a messiási uralkodót, és mi jellemzi az uralmát?

24 Miről szól a prófécia? (Olvassátok fel: Ezékiel 37:24–28.) Jehova ismét úgy utal a messiási uralkodóra, hogy „szolgám, Dávid”, pásztor és fejedelem, viszont most királynak is nevezi őt (Ez 37:22). Mi fogja jellemezni ennek a királynak az  uralmát? Az uralma tartós lesz. Az „örökké”, „mindörökké” és „örök időkre” kifejezések arra utalnak, hogy a király uralkodásából fakadó áldások örökké éreztetik a hatásukat. * Az uralmára az egység lesz jellemző. Az „egyetlen király” uralma alatt a hűséges alattvalók ugyanazokat a bírói döntéseket fogják követni, és együtt laknak majd „azon a földön”. Az uralmának köszönhetően az alattvalói közelebb kerülnek Jehovához. Jehova „békeszövetséget” köt velük. Az Istenük lesz, ők pedig a népe. A szentélye örökre köztük lesz.

25. Hogyan teljesedett be a messiási királyról szóló prófécia?

25 Hogyan teljesedett be a prófécia? 1919-ben a hűséges felkentek egyesítve lettek az „egy pásztoruk”, a messiási király, Jézus Krisztus keze alatt. Később egy „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” származó „nagy sokaságot” is egyesített a felkent hittársaikkal (Jel 7:9). Ők egy nyájat alkotnak, „egy pásztorral” (Ján 10:16). Engedelmesen követik Jehova bírói döntéseit, függetlenül attól, hogy égi reménységűek-e, vagy földi. Ennek következtében egy jelképes paradicsomban élnek együtt, egységes világméretű testvériségként. Jehova békével áldja meg őket, és a tiszta imádatot jelképező szentélye köztük van. Jehova az Istenük, ők pedig  büszkék arra, hogy az imádói lehetnek – most és örökkön-örökké!

26. Mit tehetünk a jelképes paradicsomunk egységéért?

26 Mit tanulhatunk a próféciából? Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a világméretű testvériséggel karöltve imádhatjuk Jehovát úgy, ahogy neki tetszik. Ám ezzel felelősség is jár: tennünk kell az egységért. Mindannyiunknak meg kell tennie a maga részét, hogy egységesek maradjunk a hitnézeteinkben és a viselkedésünkben (1Kor 1:10). Ezért ugyanabból a szellemi táplálékból fogyasztunk, ugyanazokat a viselkedést érintő, szentírási irányelveket követjük, és ugyanabban a létfontosságú munkában veszünk részt, vagyis a királyságról szóló jó hírt hirdetjük, és tanítványokat képzünk. Az egységünk valódi kulcsa azonban a szeretet. Azzal, hogy igyekszünk többféleképpen is kifejezni a szeretetünket – például együttérzők vagyunk, könyörületesek és megbocsátók –, az egységünket erősítjük. A szeretet „az egység tökéletes köteléke” – írja a Biblia (Kol 3:12–14; 1Kor 13:4–7).

Jehova megáldja az imádóit, akik egy világméretű, szerető testvériséget alkotnak (Lásd a 26. bekezdést.)

27. a) Milyen érzéseket keltenek benned az Ezékiel könyvében feljegyzett messiási próféciák? b) Miről lesz szó a következő fejezetekben?

27 Mennyire hálásak vagyunk az Ezékiel könyvében található messiási próféciákért! Ha olvassuk ezeket, és elmélkedünk rajtuk, megértjük, hogy szeretett királyunk, Jézus Krisztus megérdemli a bizalmunkat, kedvesen pásztorkodik felettünk, és örökre összefűz minket az egység kötelékével. Mekkora kiváltság, hogy a messiási király alattvalói lehetünk! Ne feledjük, hogy ezek a próféciák az Ezékiel könyvében ecsetelt helyreállítás témaköréhez tartoznak. Jehova Jézus által gyűjti egybe a népét, és állítja helyre a tiszta imádatot (Ez 20:41). A könyv következő fejezeteiben erről az izgalmas helyreállításról lesz szó, és arról, hogy hogyan bontakozik ki ez a téma Ezékiel könyvében.

^ 1. bek. A száműzetés első éve i. e. 617-ben kezdődött, amikor először vittek zsidókat foglyokként Babilonba. A száműzetés 6. éve tehát i. e. 612-ben kezdődött.

^ 14. bek. Az ihletett evangéliumokban részletesen le vannak jegyezve Jézus felmenői Dávidig (Máté 1:1–16; Luk 3:23–31).

^ 23. bek. Hogy mit prófétált Ezékiel a két botról, illetve hogy hogyan teljesedett be, ennek a kiadványnak a 12. fejezetében lesz részletezve.

^ 24. bek. Arról a héber kifejezésről, melyet úgy adnak vissza, hogy „örökké”, „mindörökké” vagy „örök időkre”, egy forrásmű megjegyzi: „Ez a szó az időtartam mellett még olyan jelentésárnyalatokat is magában foglal, hogy valami állandó, maradandó, sérthetetlen, megmásíthatatlan és megváltoztathatatlan.”