1–2. Mit tárt fel János az utolsó estéről, amelyet az apostolok Jézussal töltöttek?

 EGY IDŐS férfi tintába mártja a tollát, és felidézi sok-sok emlékét. A férfi nem más, mint János, Jézus Krisztus apostola. Körülbelül 100 éves, és ő az egyetlen apostol, aki még életben van. János visszagondol a csaknem hét évtizeddel ezelőtti emlékezetes estére. Az volt az utolsó, amelyet Jézus a halála előtt Jánossal és a többi apostollal együtt töltött. Isten szent szelleme által János képes visszaemlékezni és részletesen lejegyezni az eseményeket.

² Aznap éjjel Jézus nyíltan megmondta, hogy hamarosan megölik. Egyedül János tárta fel, hogy miért hajlandó vállalni Jézus a gyötrelmes halált. Így idézte a szavait: „hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, mindent úgy teszek, ahogy az Atya megparancsolta nekem. Gyertek, menjünk el innen!” (János 14:31).

3. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy szereti az Atyját?

³ „Szeretem az Atyát”. Semmi sem volt ennél fontosabb Jézusnak, mégsem ismételgette állandóan ezt a kijelentést. Valójában a János 14:31 az egyetlen hely a Bibliában, ahol arról olvasunk, hogy Jézus ilyen közvetlenül fejezi ki az Atyja iránti szeretetét. Noha nem ismételgette ezt a kijelentést, mégis e szerint élt. A Jehova iránti szeretetét nap mint nap kimutatta. Bátorságával, engedelmességével és kitartásával bizonyította az Isten iránti szeretetét. Ez a szeretet ösztönözte egész szolgálata alatt.

4–5. Milyen szeretetre hívja fel a figyelmet a Biblia, és mit mondhatunk arról a szeretetről, melyet Jézus érez Jehova iránt?

⁴ Napjainkban néhányan talán úgy gondolják, hogy a  szeretet csak az érzelmekről szól. Lehet, hogy szerelmes versek vagy dalok jutnak eszükbe, melyek gyengéd, romantikus érzéseket öntenek szavakba. De az ilyen szeretet sokszor rövid életű és felszínes. A Biblia is beszél a romantikus szeretetről, de méltóságteljesebben, mint ahogy az ma megszokott (Példabeszédek 5:15–21). Isten Szava azonban jóval több figyelmet fordít a szeretet egy másik fajtájára. Ez a szeretet nem puszta szenvedély, nem egy múló érzés, de nem is rideg, mintha csak egy tudatos döntés lenne. Érzéseket is, és gondolatokat is magában foglal. A legbensőbb énünkből fakad, Istentől származó alapelvek irányítják, és kedves tettek jellemzik. Mennyire tartós ez a szeretet? A Biblia kijelenti: „A szeretet soha nem múlik el” (1Korintusz 13:8).

⁵ Jézus így idézte a legfontosabb parancsot: „szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és teljes erőddel” (Márk 12:30). Nála jobban senki sem engedelmeskedett ennek. A valaha élt összes ember közül Jézus szerette legjobban Jehovát. Hogyan fejlesztett ki ilyen szeretetet Isten iránt? Hogyan őrizte meg ezt a földi élete során? És hogyan utánozhatjuk őt?

A legrégebbi és legerősebb kötelék

6–7. Honnan tudjuk, hogy a Példabeszédek 8:22–31 Isten Fiáról ír, és nem csupán a bölcsességről?

⁶ Dolgoztál már egy barátoddal együtt egy feladaton? Megfigyelted, hogy mennyire elmélyült közben a barátságotok? Egy ilyen élmény segíthet elképzelnünk azt a szeretetet, amely Jehova és az egyszülött Fia között alakult ki. Már többször utaltunk a Példabeszédek 8:30-ra, most azonban vizsgáljuk meg alaposabban a szövegkörnyezetét. A 22–31-ig terjedő versekben egy ihletett leírást találunk a megszemélyesített bölcsességről. Honnan tudjuk, hogy ezek a szavak Isten Fiára vonatkoznak?

 ⁷ A 22. versben ezt mondja a bölcsesség: „Jehova engem hozott létre elsőként, a legkorábbi műveként réges-régen.” A bölcsességen kívül itt valami másról is szó van, ugyanis a bölcsességet soha nem kellett létrehozni. Nem volt kezdete, mert Jehova mindig is létezett, és mindig is bölcs volt (Zsoltárok 90:2). De Isten Fia „az egész teremtés elsőszülöttje”, vagyis őt létrehozta Jehova, azaz megteremtette. És ő volt a legkorábbi műve (Kolosszé 1:15). A Fiú már a föld és az ég megalkotása előtt létezett, ahogy erről a Példabeszédek könyve ír. És mint a Szó, Isten szószólója, Jehova bölcsességének tökéletes megtestesítője volt (János 1:1).

8. Mivel foglalkozott a Fiú az emberré válása előtt, és mire gondolhatunk, amikor lenyűgöz minket az alkotott világ?

⁸ Mivel foglalkozott a Fiú az emberré válása előtti rendkívül hosszú időszakban? A 30. vers szerint „mestermunkás” volt Isten mellett. Mit jelent ez? A Kolosszé 1:16 ezt a magyarázatot adja: „általa lett megteremtve minden más az égben és a földön... Minden más őáltala és őérte lett megteremtve.” Tehát Jehova a Teremtő, de a Fiát használta fel mestermunkásként, hogy minden mást létrehozzon: a szellemteremtményeket, az óriási világegyetemet, a földet, rajta a változatos növény- és állatvilágot, valamint a teremtés koronáját, az embert. Bizonyos értelemben az Atya és a Fiú közti együttműködés egy építész és egy kivitelező közös munkájához hasonlítható. A kivitelező megvalósítja az építész által megálmodott terveket. Valahányszor lenyűgöz minket az alkotott világ egy-egy részlete, valójában az elismerésünket fejezzük ki a nagy építész iránt (Zsoltárok 19:1). De arra is gondolhatunk, hogy milyen örömmel dolgozott együtt hosszú időn át a Teremtő és a mestermunkás.

9–10. a) Mi tette erőssé a Jehova és a Fia közti köteléket? b) Hogyan erősödhet a közted és az égi Atyád közti szeretet?

⁹ Amikor két tökéletlen ember együtt dolgozik, olykor  nehezen jönnek ki egymással. Ez viszont nem igaz Jehovára és a Fiára. A Fiú mérhetetlenül hosszú korszakokon át együtt dolgozott az Atyjával, és mindig vidám volt mellette (Példabeszédek 8:30). Igen, szeretett az Atyja társaságában lenni, és ez az érzés kölcsönös volt. Természetesen a Fiú egyre jobban hasonlított az Atyjához, miközben elsajátította a tulajdonságait. Nem meglepő hát, hogy az Atya és a Fiú közti szeretet rendkívül erőssé vált. Joggal mondható, hogy ez a legrégebbi és legerősebb kötelék az egész világegyetemben.

¹⁰ Vajon mit jelent ez ránk nézve? Úgy érezheted, hogy te soha nem tudnál ilyen kapcsolatot kialakítani Jehovával. És valóban, Jézus az elsőszülött Fia, ezért a köztük lévő kötelék páratlan. Viszont van egy rendkívüli lehetőségünk. Emlékezz rá, hogy Jézus azáltal került közelebb az Atyjához, hogy együtt dolgozott vele. Jehova szeretettel felajánlja a lehetőséget, hogy legyünk a „munkatársai” (1Korintusz 3:9). Miközben Jézus példáját követjük a szolgálatunkban, sohase felejtsük el, hogy Isten munkatársai vagyunk. Így egyre erősebbé válik a szeretet, mely Jehovához fűz bennünket. Micsoda megtiszteltetés!

Hogyan őrizte meg Jézus a Jehova iránti erős szeretetét?

11–13. a) Miért hasznos, ha úgy gondolunk a szeretetre, mint egy élő dologra, és hogyan őrizte meg a fiatal Jézus a szeretetét Jehova iránt? b) Mi mutatja, hogy Isten Fia lelkesen tanult Jehovától az égben, majd később emberként is?

¹¹ Több szempontból is hasznos, ha úgy gondolunk a szeretetre, mint egy élő dologra. Egy gyönyörű szobanövényhez hasonlóan a szeretetet is táplálni és gondozni kell ahhoz, hogy szépen fejlődjön. Ha elhanyagolják, akkor elfonnyad, majd végül elpusztul. Jézus nem vette magától értetődőnek, hogy szereti Jehovát. A földönlétekor mindvégig  élőnek és erősnek őrizte meg a szeretetét. Lássuk, hogyan!

¹² Gondolj arra az esetre, amikor a fiatal Jézus a jeruzsálemi templomnál ezt kérdezte aggódó szüleitől: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49). Fiatal fiúként Jézus nyilván még nem emlékezett az emberré válása előtti időszakra. Ennek ellenére erős volt az Atyja iránti szeretete, és tudta, hogy ezt az imádatával tudja kifejezni. Ezért a földön egyetlen más hely sem volt olyan vonzó Jézusnak, mint az Atyja háza, a tiszta imádat központja. Vágyott rá, hogy ott lehessen, és nem akart onnan elmenni. Emellett nem csupán tétlen megfigyelő volt. Alig várta, hogy tanulhasson Jehováról, és elmondhassa, amit tud. Már 12 éves kora előtt is így érzett, és ez utána sem változott.

¹³ A Fiú már az emberré válása előtt lelkesen tanult Atyjától. Az Ézsaiás 50:4–6-ban lejegyzett prófécia feltárja, hogy a Fiú különleges oktatást kapott Jehovától a messiási szerepéről. Jóllehet ez az oktatás magában foglalta azt is, hogy meg kellett tudnia, milyen megpróbáltatások várnak rá Jehova felkentjeként, a Fiú mégis szívesen tanult. Később a földön is lelkesen ment az Atyja házába, hogy részt vegyen az imádatban és az oktatásban, amelynek Jehova szándéka szerint ott kellett zajlania. A Biblia beszámol arról, hogy Jézus hűségesen járt a templomba és a zsinagógába (Lukács 4:16; 19:47). Ha szeretnénk, hogy élő és erős maradjon a Jehova iránti szeretetünk, akkor szorgalmasan részt kell vennünk az összejöveteleken, ahol imádjuk és egyre jobban megismerjük Jehovát.

14–15. a) Miért vágyott rá Jézus, hogy egyedül legyen? b) Miből látszik, hogy Jézus imái meghittek és tiszteletteljesek voltak?

¹⁴ Jézusnak az is segített megőrizni a Jehova iránti szeretetét, hogy rendszeresen imádkozott. Noha barátságos és  társaságkedvelő ember volt, azt is értékelte, ha egyedül lehetett. A Lukács 5:16 például ezt mondja róla: „gyakran elvonult valamilyen elhagyatott helyre, hogy imádkozzon.” Hasonló gondolat található a Máté 14:23-ban: „Miután elküldte a sokaságot, felment egyedül a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egymaga volt ott.” Jézus mindkét esetben egyedül szeretett volna lenni, de nem azért, mert magának való volt, vagy mert idegenkedett mások társaságától. Arra vágyott, hogy csak Jehovával legyen, és nyíltan beszélhessen vele imában.

¹⁵ Jézus olykor az „Abba, Atyám” kifejezést használta az imájában (Márk 14:36). Akkoriban az „Abba” az édesapák bizalmas megszólítása volt, melyet családi körben használtak. Gyakran ez volt a gyerekek egyik első szava, mégis tiszteletteljes kifejezésnek tartották. Ez a szó tükrözte, hogy a Fiú milyen meghitten beszél szeretett Atyjával, és azt is, hogy milyen mélységes tiszteletet érez iránta. Láthatjuk, hogy Jézus imái egyszerre voltak meghittek és tiszteletteljesek. Például, János evangéliumának 17. fejezetében olvashatjuk azt a hosszú és szívből jövő imát, melyet Jézus az utolsó éjszakáján mondott. Ha megvizsgáljuk ezt a megható imát, az nagy hatással lehet ránk. Emellett létfontosságú, hogy utánozzuk, persze nem úgy, hogy ismételgetjük Jézus szavait, hanem úgy, hogy amilyen gyakran csak tudjuk, kiöntjük a szívünket égi Atyánknak. Ha így teszünk, élő és erős marad az iránta érzett szeretetünk.

16–17. a) Hogyan öntötte szavakba Jézus az Atyja iránti szeretetét? b) Hogyan mutatott rá Jézus az Atyja nagylelkűségére?

¹⁶ Ahogy már korábban említettük, Jézus nem ismételgette azt a kifejezést, hogy „szeretem az Atyát”. Mégis sokszor szavakba öntötte az Atyja iránti szeretetét. Például ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és  földnek ura” (Máté 11:25). A 2. rész tanulmányozásakor láttuk, hogy Jézus szeretett dicsőséget adni az Atyjának azáltal, hogy megismertette őt az emberekkel. Például, Jehovát egy olyan apához hasonlította, aki annyira kész volt megbocsátani a fiának, hogy kifejezetten várta a hazatérését. Aztán amikor messziről meglátta a bűnbánó fiát, odafutott hozzá és megölelte (Lukács 15:20). Ugye milyen megható ez a történet, melyben Jézus érzékelteti Jehova szeretetét és megbocsátását?

¹⁷ Jézus sokszor felhívta a figyelmet arra, hogy az Atyja mennyire nagylelkű. A tökéletlen szülők példájával rávilágított, hogy Atyánk mindig annyi szent szellemet ad nekünk, amennyire szükségünk van (Lukács 11:13). Ismertté tette azt is, hogy az Atya nagylelkűen ad reménységet. Jézus vágyakozva beszélt a saját reménységéről, miszerint vissza fog térni az égbe az Atyjához (János 14:28; 17:5). Arról a reménységről is beszélt a követőinek, melyet Jehova a kicsiny nyájnak szánt, vagyis hogy az égben együtt fognak uralkodni a messiás királlyal (Lukács 12:32; János 14:2). Ezenkívül a paradicsomi élet reménységével vigasztalt meg egy haldokló gonosztevőt (Lukács 23:43). Az, hogy mindezeket elmondta Atyja rendkívüli nagylelkűségéről, biztosan hozzájárult ahhoz, hogy erős maradjon a szeretete iránta. Krisztus követői közül sokan úgy érzik, hogy az erősíti meg leginkább a hitüket és a szeretetüket Jehova iránt, ha beszélnek róla és a reménységükről.

Úgy fogod szeretni Jehovát, mint Jézus?

18. Miben a legfontosabb követnünk Jézust, és miért?

¹⁸ Miben kell a leginkább követnünk Jézust? Nekünk is teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel kell szeretnünk Jehovát (Lukács 10:27). A Jehova iránti szeretetünk nem csupán abban mérhető, hogy milyen erőteljesek az érzéseink, hanem abban is, hogy mennyire nyilvánul  meg a tetteinkben. Jézus nem elégedett meg pusztán azzal, hogy szeretetet érez Atyja iránt, vagy hogy egyszerűen azt mondja, „szeretem az Atyát”. Ezt jelentette ki: „hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, mindent úgy teszek, ahogy az Atya megparancsolta nekem” (János 14:31). Sátán azt a vádat hozta fel, hogy egyetlen ember sem szolgálja Jehovát önzetlen szeretetből (Jób 2:4, 5). Jézus annak érdekében, hogy a lehető legjobb választ adja Sátán gonosz rágalmára, bátran megmutatta a világnak, mennyire szereti az Atyját. Az engedelmességben egészen odáig elment, hogy lemondott az életéről. Követni fogod Jézust? Te is megmutatod a világnak, hogy igazán szereted Jehova Istent?

19–20. a) Milyen fontos okok miatt szeretnénk rendszeresen részt venni az összejöveteleken? b) Hogyan gondolkodjunk a személyes tanulmányozásról, az elmélkedésről és az imáról?

¹⁹ Úgy lettünk megalkotva, hogy nagy szükségünk van arra, hogy kimutassuk a szeretetünket Isten iránt. Ezért Jehova úgy intézte, hogy az imádata részeként olyan tevékenységekben vegyünk részt, amelyek megerősítik az iránta érzett szeretetünket. Amikor ott vagy az összejöveteleken, ne felejtsd el, hogy ilyenkor Isten imádatában veszel részt. Ebbe beletartozik, hogy csatlakozol a szívből jövő imához, dicsőítő énekeket énekelsz, figyelmesen hallgatsz, és közreműködsz, ha van rá lehetőség. Az összejövetelek arra is alkalmat adnak, hogy bátorítsd a hittársaidat (Héberek 10:24, 25). Ha rendszeresen részt veszel Jehova imádatában az összejöveteleken, még erősebbé válik az iránta érzett szereteted.

²⁰ Szinte ugyanez mondható el a személyes tanulmányozásról, az elmélkedésről és az imáról. Gondolj úgy ezekre, mint lehetőségekre, hogy egyedül legyél Jehovával. Miközben Isten írott Szavát tanulmányozod és elmélkedsz rajta, Jehova elmondja neked a gondolatait. Amikor imádkozol,  kitárod előtte a szíved. Emlékezz rá, hogy az ima több annál, mint hogy csak kérsz Istentől. Lehetőséget ad arra is, hogy köszönetet mondj neki a tőle kapott áldásokért, és hogy dicsérd őt csodálatos tetteiért (Zsoltárok 146:1). Ezenkívül úgy tudod leginkább kimutatni a háládat és a szeretetedet Jehova iránt, ha nyilvánosan dicséred őt, mégpedig örömmel és lelkesen.

21. Mennyire fontos a Jehova iránti szeretet, és mit vizsgálunk meg a későbbi fejezetekben?

²¹ Az Isten iránti szeretet a kulcs ahhoz, hogy örökké boldog legyél. Ádámnak és Évának mindössze arra lett volna szüksége a boldogsághoz, hogy meglegyen bennük ez a szeretet, de ők nem tettek érte erőfeszítést. Az Isten iránti szeretet a legfontosabb ahhoz, hogy leküzdj bármilyen hitpróbát, ellenállj bármilyen kísértésnek, és kitarts bármilyen nehézségben. Jézus követésének ez a lényege. Természetesen az Isten iránti szeretet kapcsolódik az emberek iránti szeretethez (1János 4:20). A későbbi fejezetekben megvizsgáljuk, hogyan mutatta ki Jézus a szeretetét az emberek iránt. A következő fejezetben pedig arról lesz szó, hogy miért tartották megközelíthetőnek Jézust.