37. FEJEZET
Feltámasztja egy özvegyasszony fiát
-
EGY FIÚ FELTÁMASZTÁSA NAIN VÁROSÁBAN
Nem sokkal azután, hogy Jézus meggyógyítja a katonatiszt szolgáját, elhagyja Kapernaumot, és Nainba megy. Ez a város több mint 30 km-re fekszik délnyugatra. Jézus nem egyedül megy, vele tartanak a tanítványai és még sokan mások is. Alighanem esteledik, mire elérik Nain környékét. Itt egy zsidó gyászmenettel találkoznak. Egy ifjú holttestét viszik ki a városból, hogy eltemessék.
A gyászolók között az édesanya arcán látszik a legkeserűbb fájdalom. Ez az asszony özvegy, és most elvesztette az egyetlen gyermekét is. Amikor a férje meghalt, vigaszt nyújthatott neki, hogy még maradt egy fia. Biztosan nagyon mély szeretet fűzte a fiához. Ő volt az egyetlen reménye, tőle függött a jövője és a biztonsága. És most a fia is meghalt! Ki gondoskodik róla ezután?
Amikor Jézus megpillantja az asszonyt, megesik a szíve mélységes bánata és szomorú helyzete láttán. Ezért gyöngéd, mégis bizalmat keltő határozottsággal így szól: „Ne sírj!” De ennél sokkal többet tesz. Odalép, és megérinti a hordágyat, amin a holttestet viszik (Lukács 7:13, 14). Mindenkit meglep, amit Jézus tesz, ezért hirtelen az egész gyászmenet megáll. Az emberek azt találgatják, hogy vajon mire készül Jézus.
És mire számítanak azok, akik már Jézussal utaznak egy ideje? Ők már sok csodáját látták, például ahogyan meggyógyítja a betegeket. Azt azonban még nem látták, hogy feltámasztott volna egy halottat. Az igaz, hogy a régmúltban már volt példa a feltámasztásra, de vajon Jézus is képes rá? (1Királyok 17:17–23; 2Királyok 4:32–37). Jézus ezt mondja: „Ifjú, mondom neked, kelj fel!” (Lukács 7:14). És a fiú valóban felül, és beszélni kezd! Jézus átadja őt az édesanyjának, aki magán kívül van a történtek láttán. Öröme határtalan, hiszen nincs többé egyedül.
Lukács 7:16). Ennek a rendkívüli esetnek gyorsan híre megy a környéken, és alighanem Jézus szülővárosába, a 10 km-re fekvő Názáretbe is eljut. Sőt, még délen, Júdeában is hallanak róla az emberek.
Látva, hogy a fiú valóban újra életben van, az emberek ezekkel a szavakkal dicsőítik Jehovát, az élet forrását: „Nagy próféta jött közénk”. Sokan felismerik Jézus tetteinek jelentőségét, és ezt mondják: „Isten a népére fordította figyelmét” (Keresztelő János még mindig börtönben van, és nagyon érdekli, hogy Jézus milyen tetteket visz véghez. János tanítványai beszámolnak neki mindezekről a csodákról. Vajon hogyan reagál a híreket hallva?