Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jegyzetek

Jegyzetek
  1.  Nagy Babilon

  2.  Mikor kellett megjelennie a Messiásnak?

  3.  Vér felhasználásával járó orvosi kezelések

  4.  Különélés

  5.  Ünnepek

  6.  Fertőző betegségek

  7.  Üzleti és jogi ügyek

 1. Nagy Babilon

Honnan tudjuk, hogy „Nagy Babilon” az összes hamis vallást szemlélteti? (Jelenések 17:5). Figyeld meg az alábbi okokat:

  • Az egész világra kiterjed a befolyása. A Biblia azt írja, hogy Nagy Babilon tömegeken és nemzeteken „ül”, és „a föld királyai felett uralkodik” (Jelenések 17:15, 18).

  • Nem lehet kereskedelmi vagy politikai hatalom. „A föld királyai” és a „kereskedők” túlélik az elpusztítását (Jelenések 18:9, 15).

  • Hamis színben tünteti fel Istent. A Biblia prostituáltnak nevezi, mivel anyagi vagy más érdekek miatt szövetséget köt a kormányzatokkal (Jelenések 17:1, 2). Az összes nemzetet félrevezeti, és sokak haláláért felelős (Jelenések 18:23, 24).

Vissza a 13. fejezet 6. pontjához

 2. Mikor kellett megjelennie a Messiásnak?

A Biblia megjövendölte, hogy 69 hétnek kell eltelnie a Messiás eljöveteléig. (Olvassátok el: Dániel 9:25.)

  • Mikor kezdődött a 69 hét? I. e. 455-ben. Ekkor érkezett meg Nehémiás kormányzó Jeruzsálembe, hogy helyreállítsa és újjáépítse a várost (Dániel 9:25; Nehémiás 2:1, 5–8).

  • Milyen hosszú volt a 69 hét? Egyes bibliai próféciákban egy nap egy évet jelent (4Mózes 14:34; Ezékiel 4:6). Ezért mindegyik hét 7 évnek felel meg. Tehát ebben a próféciában a 69 hét 483 évet jelöl (69 hét × 7 nap).

  • Mikor ért véget a 69 hét? Ha i. e. 455-től 483 évet számolunk, akkor i. sz. 29-hez jutunk. * Pontosan ebben az évben keresztelkedett meg Jézus, és lett a Messiás! (Lukács 3:1, 2, 21, 22).

Vissza a 15. fejezet 5. pontjához

 3. Vér felhasználásával járó orvosi kezelések

Bizonyos orvosi kezelések során a beteg saját vérét használják fel. Ezek közül néhány nem elfogadható egy kereszténynek. Például nem adunk vért, illetve nem hagyjuk, hogy tárolják a vérünket egy műtét előtt (5Mózes 15:23).

De más orvosi kezelések elfogadhatóak lehetnek. Ilyen például a vérvizsgálat, a művesekezelés (hemodialízis), a vérhigítás (hemodilúció), a vérmentés vagy a szív-tüdő készülék használata. Minden kereszténynek döntenie kell arról, hogy hogyan használják fel a vérét egy sebészeti eljárás, orvosi vizsgálat vagy általánosan elfogadott gyógymód során. Lehetnek kisebb eltérések aközött, hogy hogyan végzik az orvosok ezeket az eljárásokat. Ezért mielőtt egy keresztény beleegyezne egy sebészeti eljárásba, orvosi vizsgálatba vagy általánosan elfogadott gyógymódba, pontosan meg kell tudnia, hogy mi fog történni a vérével. Gondold át a következő kérdéseket:

  • Ha a vérem egy részét kivezetik a testemből, és így talán egy időre kikerül a véráramból, megengedné a lelkiismeretem, hogy ezt a vért továbbra is a testem részének tekintsem? Vagy úgy tekinteném, mint amit a földre kell önteni? (5Mózes 12:23, 24).

  • Zavarná a Biblia alapján képzett lelkiismeretemet, ha egy orvosi kezelés során a vérem egy részét elvezetnék, módosítanák és visszajuttatnák a testembe (vagy a testemre)? Vagy elfogadnék egy ilyen kezelést?

Vissza a 39. fejezet 3. pontjához

 4. Különélés

Isten Szava nem ösztönzi arra a házaspárokat, hogy különköltözzenek, és azt is egyértelművé teszi, hogy a különköltözés egyik felet sem jogosítja fel az újraházasodásra (1Korintusz 7:10, 11). De vannak helyzetek, melyekben néhány keresztény fontolóra vette a különköltözést:

  • A támogatás szándékos megtagadása: a férj szándékosan nem akar gondoskodni fizikailag a családjáról, és emiatt a családnak nincsenek biztosítva az alapvető szükségletei (1Timóteusz 5:8).

  • Súlyos fizikai bántalmazás: a fizikai bántalmazás olyan mértékű, hogy a házastárs egészsége vagy élete veszélyben van (Galácia 5:19–21).

  • Annak teljes veszélyeztetése, hogy az egyik fél kapcsolatot tudjon ápolni Jehovával: egy férj vagy egy feleség a házastársa miatt egyáltalán nem tudja Jehovát szolgálni (Cselekedetek 5:29).

Vissza a 42. fejezet 3. pontjához

  5. Ünnepek

A keresztények nem tartanak meg olyan ünnepeket, melyek nem tetszenek Jehovának. Minden kereszténynek a Biblia alapján képzett lelkiismeretét figyelembe véve kell döntenie arról, hogy mit tesz egy-egy helyzetben, mely az ünnepek miatt merülhet fel. Nézzünk néhány példát:

  • Boldog ünnepeket kíván neked valaki. Talán egyszerűen megköszönheted. De ha kíváncsi, úgy dönthetsz, hogy elmagyarázod neki, miért nem tartod meg az adott ünnepet.

  • Megkér a házastársad, aki nem Jehova Tanúja, hogy menj el vele egy étkezésre a rokonokhoz egy világi ünnepnapon. Ha a lelkiismereted megengedi, hogy elmenj, előtte elmagyarázhatnád a házastársadnak, hogy ha pogány szokások is lesznek az étkezésen, nem fogsz részt venni azokban.

  • A munkáltatód jutalmat szeretne adni neked az ünnepi időszakban. Vajon vissza kellene utasítanod ezt? Nem feltétlen. Minek tekinti a munkaadód a jutalmat: az ünnep alkalmából adja neked, vagy csak az értékelését szeretné kifejezni a munkád iránt?

  • Valaki ajándékot akar adni neked az ünnepek alatt. Talán ezt mondja: „Tudom, hogy te nem tartod ezt az ünnepet, de szeretném, ha ezt elfogadnád tőlem.” Lehet, hogy pusztán kedvességből tesz így. Vagy esetleg van okod azt feltételezni, hogy próbára akarja tenni a hitedet, és be akar vonni valamilyen ünnep megtartásába? Miután mérlegelted ezt, neked kell döntened, hogy elfogadod-e az ajándékot. Minden egyes döntésünknél az a célunk, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretünk, és hűségesek legyünk Jehovához (Cselekedetek 23:1).

Vissza a 44. fejezet 1. pontjához

 6. Fertőző betegségek

Mivel szeretjük az embereket, odafigyelünk arra, hogy ha fertőző betegségünk van, ne adjuk át másoknak. Ez akkor is igaz, ha vannak tüneteink, és akkor is, ha jó okkal feltételezhetjük, hogy hordozók vagyunk. A következő bibliai parancs indít minket erre: „Szeresd az embertársadat, mint önmagadat” (Róma 13:8–10).

Mit jelent ez a parancs a gyakorlatban? Egy fertőző személy a szeretete jeleként például ne öleljen és pusziljon meg másokat. Ne vegye zokon, ha valaki nem hívja meg az otthonába a családja védelme érdekében. A keresztelkedése előtt tájékoztassa az állapotáról a vének testületének koordinátorát, hogy meg tudják óvni a többi keresztelkedő egészségét. És mielőtt egy korábban fertőzésnek kitett személy belekezdene egy párkapcsolatba, jó lenne, ha csináltatna egy vérvizsgálatot. Mindezzel azt bizonyítja, hogy törődik másokkal, vagyis nemcsak a maga érdekeit keresi, hanem a másokéit is (Filippi 2:4).

Vissza az 56. fejezet 2. pontjához

 7. Üzleti és jogi ügyek

Sok problémát megelőzhetünk azzal, hogy írásba foglalunk minden pénzügyi megállapodást – még akkor is, ha egy kereszténnyel kötjük azt (Jeremiás 32:9–12). De még így is előfordulhat, hogy a keresztényeknek apróbb nézeteltéréseik támadnak anyagi vagy más jellegű ügyekben. Ezeket képeseknek kell lenniük gyorsan és békésen rendezni egymás között.

És mi a teendő, ha komoly dologról van szó, például csalásról vagy rágalmazásról? (Olvassátok el: Máté 18:15–17.) Jézus három lépést javasolt:

  1. Meg kell próbálniuk négyszemközt rendezni az ügyet. (Lásd a 15. verset.)

  2. Ha ez nem vezet sikerre, megkérhetnek egy vagy két érett keresztényt a gyülekezetből, hogy segítsen nekik. (Lásd a 16. verset.)

  3. Ha még ezek után sem tudták rendezni az ügyet, akkor segítséget kérhetnek a vénektől. (Lásd a 17. verset.)

Legtöbbször nem szükséges a testvéreknek bíróságra vinniük egy ügyet, mert az rossz fényt vetne Jehovára és a gyülekezetre (1Korintusz 6:1–8). Ám előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor törvény írja elő, hogy jogi eljárás induljon, például ilyen lehet a válás, a gyermekelhelyezés, a tartásdíj, a biztosítási kártérítés, a csődeljárás vagy a végrendelet. Ha egy keresztény jogi úton – és amennyire csak lehet, békésen – rendez ilyen helyzeteket, nem megy szembe a Biblia tanácsával.

Ha súlyos bűncselekmény történt – például nemi erőszak, gyermekbántalmazás, testi sértés, nagy összegű lopás, esetleg gyilkosság –, és egy keresztény jelenti az esetet a hatóságoknak, ezzel még nem hagyja figyelmen kívül a Biblia tanácsát.

Vissza az 56. fejezet 3. pontjához

^ 19. bek. I. e. 455-től i. e. 1-ig 454 év telt el; i. e. 1-től i. sz. 1-ig 1 év (nem volt 0. év); i. sz. 1-től i. sz. 29-ig pedig 28 év. Vagyis összesen 483 év.