NÉZD, milyen szomorú és kétségbeesett ez a fiú! Ő József. A testvérei épp most adták el ezeknek az Egyiptomba tartó embereknek. József ott rabszolga lesz. Miért bántak vele ilyen cudarul a féltestvérei? Azért, mert féltékenyek voltak rá.

Apjuk, Jákob kimondhatatlanul szereti Józsefet. Azzal tünteti ki, hogy egy szép, hosszú köntöst csináltat neki. Amikor a tíz idősebb testvér látja, mennyire szereti Jákob Józsefet, féltékenység és gyűlölet ébred bennük iránta. De más oka is van annak, hogy gyűlölik.

József két álmot lát, és mindkettőben meghajolnak előtte a testvérei. Amikor József elmeséli az álmait a testvéreinek, gyűlöletük még inkább felizzik.

Egyszer, amikor József bátyjai apjuk juhait őrzik, Jákob megkéri Józsefet, hogy menjen és nézze meg, hogy vannak. Amint a testvérei meglátják őt közeledni, egyik-másik azt javasolja, hogy öljék meg. De Rúben, a legidősebb így szól:

– Ne tegyétek ezt!

Erre fogják Józsefet, és beledobják egy kiszáradt vizesverembe. Aztán leülnek, hogy tanácskozzanak József sorsa felől.

Épp arra jön néhány ismáelita férfi. Júda ezt mondja testvéreinek:

– Adjuk el az ismáelitáknak.

Így is tesznek. Eladják Józsefet húsz ezüstpénzért. Milyen aljas és szívtelen volt, amit tettek!

De mit mondanak majd az apjuknak? Megölnek egy kecskét, és József szép köntösét többször is belemártják a vérébe. Aztán hazaviszik a köntöst apjuknak, Jákobnak, és azt mondják:

– Ezt találtuk. Nézd, nem József köntöse ez?

Jákob felismeri a köntöst.

– Biztosan vadállat ölte meg! – kiált fel.

Pontosan ezt akarják elhitetni apjukkal József testvérei. Jákobon mélységes bánat vesz erőt. Napokon át sír. De József nem halt meg. Lássuk csak, mi történik vele ott, ahová vitték.