(héb.: seʹrec):

 Az alapszó, amelyből ez a kifejezés származik, a következőket jelenti: ’nyüzsög’ vagy ’hemzseg’ (1Mó 8:17; 2Mó 8:3). A főnévi alakja, úgy tűnik, olyan apró termetű teremtményekre utal, amelyek nagy számban fordulnak elő együtt (2Mó 8:3; Zs 105:30; vö.: 1Mó 9:7). A héber szövegben először az 1Mózes 1:20-ban található meg, amint megjelennek az élő lelkek az ötödik teremtési napon, amikor a vizek ’pezsdülni’, illetve nyüzsögni kezdenek az élő lelkektől. Az özönvíz elpusztított minden földön ’nyüzsgő állatot’, amely a bárkán kívül volt (1Mó 7:21).

 A tiszta és tisztátalan állatokra vonatkozó törvény arra mutat, hogy ez a kifejezés utalhat vízben élő teremtményekre (3Mó 11:10); szárnyas teremtményekre, köztük a denevérekre és rovarokra (3Mó 11:19–23; 5Mó 14:19); szárazföldi teremtményekre, beleértve a rágcsálókat, gyíkokat és kaméleonokat (3Mó 11:29–31); valamint olyan teremtményekre, amelyek a „hasukon” csúsznak, és olyanokra, amelyek soklábúak (3Mó 11:41–44). Ezek közül sok, de nem mind, „tisztátalan” a Törvény szerint az étkezés szempontjából.