Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Csalódtál Istenben?

Csalódtál Istenben?

„MIÉRT pont én? Miért engedte meg Isten, hogy ez történjen velem?” Ezek a kérdések foglalkoztatták a Brazíliában élő Sidnei-t. Miután 24 évesen balesetet szenvedett egy vízi csúszdán, kerekes székbe került.

Könnyen csalódhat valaki Istenben, ha szenvednie kell például egy baleset, betegség, háború vagy természeti katasztrófa miatt, vagy amiatt, mert elveszítette az egyik hozzátartozóját. Ez régebben is így volt. Az ókori Jób patriarchát egymás után érték a csapások. Tévesen Istent hibáztatta: „Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem; megálltam, hogy figyelj rám. Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben; kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem” (Jób 30:20, 21).

Jób nem tudta ki és miért mér rá csapásokat, vagy hogy miért engedi meg Isten, hogy szenvedjen. Ám a Biblia elmondja, miért történnek rossz dolgok, és azt is, hogy mit tehetünk ilyenkor.

AZT SZERETNÉ ISTEN, HOGY SZENVEDJÜNK?

A Biblia ezt írja Istenről: „cselekedete tökéletes, hisz minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4). Ha tényleg „igazságos és egyenes”, logikus azt feltételezni, hogy az emberek szenvedését kívánja, vagy hogy fájdalmat akar okozni nekik, mert meg akarja büntetni vagy tisztítani őket?

Épp ellenkezőleg, a Biblia ezt mondja: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). Azt is megtudjuk a Bibliából, hogy Isten tökéletes kezdetet adott az emberiségnek. Az első embereknek, Ádámnak és Évának gyönyörű otthonról gondoskodott, mindent megadott nekik, amire szükségük volt, és értelmes munkát is kaptak. Isten ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” (1Mózes 1:28).

De ma a világ közel sem ideális hely. A történelem azt igazolja, hogy az emberiség állapota siralmas. Igaz ez a kijelentés: „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig” (Róma 8:22). Mi történt?

MIÉRT VAN SZENVEDÉS?

Ahhoz, hogy megtudjuk, miért van szenvedés, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Egy lázadó angyal, akit később a Biblia Sátánnak, az Ördögnek nevez, elérte, hogy Ádám és Éva ne azt fogadja el helyesnek és helytelennek, amit Isten annak tart. A parancs, hogy nem ehetnek „a jó és rossz tudásának” a fájáról, azt jelképezte, hogy Istennek joga van meghatározni, mi helyes, és mi helytelen. Az Ördög azt mondta Évának, hogy nem fognak meghalni, ha engedetlenek lesznek, így gyakorlatilag azzal vádolta Istent, hogy hazudik. Sátán azzal is megvádolta Istent, hogy nem adja meg az alattvalóinak azt a jogot, hogy maguk határozzák meg, mi a jó, és mi a rossz (1Mózes 2:17; 3:1–6). Sátán azt sugallta, hogy az embereknek jobb lenne, ha nem Isten uralkodna felettük. Mindez egy nagyon fontos kérdést vetett fel: Vajon Isten alkalmas az uralkodásra?

Az Ördög egy másik kérdést is felvetett. Azt állította, hogy az emberek önző indítékokból szolgálják Istent. A hűséges Jóbról ezt mondta Istennek: „Nem te emeltél-e sövényt köréje, a háza köré, és mindene köré, amije csak van mindenfelé? . . . De nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá mindenhez, ami az övé. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?” (Jób 1:10, 11). Noha Sátán Jóbról beszélt, igazából azt sugallta, hogy minden ember önző indítékból szolgálja Istent.

HOGYAN TISZTÁZZA ISTEN A FELMERÜLT KÉRDÉSEKET?

Hogyan lehet végérvényesen tisztázni ezeket a fontos kérdéseket? Isten, aki végtelenül bölcs, tudta a legjobb megoldást, olyan megoldást, mellyel nem okoz nekünk csalódást (Róma 11:33). Úgy döntött, megengedi, hogy az emberek egy ideig önmagukat irányítsák, és hagyta, hogy a következmények mutassák meg, mennyivel jobb az ő uralma.

A szörnyű állapotok egyértelműen mutatják, hogy az emberek csúfos kudarcot vallottak. A kormányzatoknak nem sikerült elérniük, hogy az emberek békében, biztonságban és boldogan éljenek. Sőt, végveszélybe sodorták a világot. Ez megerősíti a Biblia kijelentését: „a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23). Csak Isten uralma hozhat tartós békét, boldogságot és jólétet az emberiségnek. És Isten azt szeretné, hogy így éljünk (Ézsaiás 45:18).

Hogyan fogja Isten megvalósítani ezt a szándékát? Idézzük fel, mire tanította Jézus imádkozni a követőit: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Igen, Isten a megfelelő időben a szenvedés minden okát semmissé fogja tenni a Királysága által (Dániel 2:44). A szegénység, betegség és halál a múlté lesz. A szegénységgel kapcsolatban azt írja a Biblia, hogy Isten „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt” (Zsoltárok 72:12–14). A betegségről ezt mondja: „Egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24). A halottakról, akik Isten emlékezetében vannak, Jézus ezt mondta: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Milyen felemelő ígéret!

Ha megtanulunk bízni Isten ígéreteiben, az segít, hogy felülkerekedjünk a csalódottságon

HOGYAN KEREKEDHETÜNK FELÜL A CSALÓDOTTSÁGON?

Mintegy 17 évvel a balesete után Sidnei, akit a cikk elején említettünk, elmondta: „Soha nem hibáztattam Jehova Istent a baleset miatt, de azt be kell ismernem, hogy eleinte úgy éreztem, csalódtam benne. Van, hogy nagyon magam alatt vagyok, és sírok, ha a mozgáskorlátozottságomra gondolok. Ám a Bibliából megértettem, hogy a baleset nem Isten büntetése. A Biblia szerint »előre nem látható események történnek« mindannyiunkkal. Az ima és bizonyos írásszövegek segítettek, hogy közelebb kerüljek Jehovához és derűlátó legyek” (Prédikátor 9:11; Zsoltárok 145:18; 2Korintusz 4:8, 9, 16).

Ha észben tartjuk, miért engedi meg Isten a szenvedést, és hogyan törli el nemsokára a következményeit, az segít, hogy felülkerekedjünk a csalódottságon, amit esetleg érzünk. Biztosak lehetünk benne, hogy Isten „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt”. Senki sem fog csalódni, aki Istenbe és a fiába veti a bizalmát (Héberek 11:6; Róma 10:11).