Chile fővárosában, Santiagóban nőttem fel, egy olyan környéken, ahol megszokottak voltak az utcai bandák, a kábítószerezés és a bűncselekmények. Apámat ötéves koromban meggyilkolták. Utána anyukám egy agresszív férfival élt együtt, aki rendszeresen megverte őt is, és engem is. Az érzelmi sebek, amelyeket azokban az években szereztem, még mindig nem gyógyultak be teljesen.

Később, ha valami rossz hatás ért, rendkívül erőszakosan reagáltam. Heavy metalt hallgattam, sokat ittam, és volt, hogy drogoztam is. Gyakran keveredtem utcai verekedésekbe drogdílerekkel, akik többször is meg akartak ölni. Egyszer egy rivális banda felbérelt egy hírhedt verőembert, hogy végezzen velem, de megúsztam egy szúrt sebbel. Egy másik alkalommal több drogdíler pisztolyt szegezett a fejemhez, és megpróbált felkötni.

1996-ban beleszerettem Carolinába, és két év múlva összeházasodtunk. Miután megszületett az első fiunk, attól rettegtem, hogy az erőszakos természetem miatt majd olyan leszek, mint a mostohaapám, és terrorizálni fogom a családomat. Egy rehabilitációs központban kértem segítséget, de az orvosi kezelés eredménytelen volt. Utána is minden apróság miatt kijöttem a sodromból; egyszerűen képtelen voltam uralkodni magamon. Nem akartam tovább ártani a családomnak, ezért megpróbáltam véget vetni az életemnek. Szerencsére nem sikerült.

Éveken át ateista voltam, de közben szerettem volna hinni Istenben. Egy darabig kapcsolatban álltam egy protestáns egyházzal. A feleségem ekkor már tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival. Én gyűlöltem a Tanúkat, és sokszor ocsmány dolgokat kiabáltam rájuk. Ők azonban mindig szelíden válaszoltak, ami nagyon meglepett.

Carolina egy nap megkért, hogy keressem ki a Bibliámból a Zsoltárok 83:18-at. Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy Isten neve Jehova. Csodálkoztam, hogy az én vallásomban csak Istenről volt szó, nem pedig Jehováról. 2000 elején én is elkezdtem tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal.

Ahogy egyre több ismeretet szereztem, megnyugtatott az a gondolat, hogy Jehova egy könyörületes és megbocsátó Isten. A 2Mózes 34:6, 7 például így jellemzi: „irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, megőrzi szerető-kedvességét ezeríziglen, megbocsát vétket, törvényszegést és bűnt”.

De még így sem volt könnyű alkalmaznom azt, amit tanultam. Biztos voltam benne, hogy soha nem leszek képes legyőzni az agresszív természetemet. Ahányszor csak elvesztettem az önuralmamat, Carolina kedvesen bátorított. Azt mondta, hogy Jehova látja, mennyire küzdök. A feleségem támogatása erőt adott ahhoz, hogy továbbra is igyekezzek Jehova kedvében járni, pedig gyakran reménytelen esetnek éreztem magam.

Egy nap Alejandro, aki tanulmányozott velem, megkért, hogy olvassam fel a Galácia 5:22, 23-at. Itt az áll, hogy Isten szellemének a gyümölcse „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom”. Alejandro elmagyarázta, hogy nem a saját erőmből kell kifejlesztenem ezeket a tulajdonságokat, hanem Isten szent szellemére támaszkodva. Ez alapjaiban változtatta meg a szemléletmódomat.

Később részt vettem Jehova Tanúi egyik nagy kongresszusán. A rend, a tisztaság és a barátságos légkör meggyőzött arról, hogy megtaláltam az igaz vallást (János 13:34, 35). 2001 februárjában megkeresztelkedtem.

Jehova teljesen átformált: az erőszakos ember, aki voltam, már a múlté. Úgy érzem, kiemelt a sárból. Sokan gyűlöltek, de nem hibáztatom őket. Most azonban örülök, hogy a feleségemmel és a két fiammal békésen szolgálhatom Jehovát.

A rokonaim és a korábbi barátaim alig tudják elhinni, hogy ennyire megváltoztam. Többen közülük ennek hatására érdeklődni kezdtek a Biblia iránt. Másoknak is tudtam már segíteni, hogy megismerjék Jehovát. Nagy öröm látni, ahogyan az ő életüket is megváltoztatja a Biblia igazsága.