Estelle *, egy többgyermekes anyuka rendszeresen járt templomba. „Beszéltem a lelkésszel, hogy szeretném megismerni a Bibliát” – meséli. A lelkész azonban soha nem ajánlotta fel, hogy segít neki ebben. Estelle idővel felhagyott a templomba járással. Hogy mi történt ezután, arról így számol be: „Az egyház tisztviselői küldtek egy levelet, melynek az volt a lényege, hogy ha nem is megyek el, pénzt azért küldjek. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nekik teljesen mindegy, hogy járok-e templomba, egyszerűen csak a pénzemet akarják.”

Angelina, aki mindig is vallásos volt, ezt mondja: „Nálunk minden egyes mise alatt háromszor adták körbe a perselyt, és elvárták, hogy minden alkalommal dobjunk bele valamennyit. Állandóan pénzt kértek. Idővel arra jutottam, hogy ők biztosan nem Isten emberei.”

A te országodban is jellemző, hogy az egyházak nyíltan vagy burkoltan nyomást gyakorolnak a híveikre, hogy adakozzanak? Vajon ez összhangban van a Bibliával?

Jézus, a kereszténység alapítója ezt mondta: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8). A Biblia üzenetének az értékét nem lehet pénzben kifejezni, és mindenki számára elérhetővé kell tenni.

De akkor hogyan fedezték az első keresztények a gyülekezeti kiadásokat?

Az adakozással kapcsolatban megfogadták Pál apostol következő tanácsát: „mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7). Pál ezenkívül ezt írta: „Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy egyikőtökre se rakjunk költséges terhet, úgy prédikáltuk nektek az Isten jó hírét” (1Tesszalonika 2:9). Az apostol sátorkészítőként dolgozott, hogy Isten szolgálata mellett fenn tudja tartani magát (Cselekedetek 18:2, 3).

Mint azt sokan tudják, Jehova Tanúi egyszerű épületekben, úgynevezett Királyság-termekben gyűlnek össze. Miből fedezik a felmerülő költségeket? Soha nem adnak körbe perselyt, és levélben sem kérnek adományokat. Bárki, aki értékeli a Királyság-teremben elhangzó bibliai gondolatokat, diszkréten bedobhat valamennyi pénzt az ott elhelyezett adományládába.

Nyilvánvaló, hogy ennek a folyóiratnak is pénzbe kerül a nyomtatása és a szállítása. Ennek ellenére soha nincs a folyóiratokban fizetett hirdetés vagy pénzgyűjtéssel kapcsolatos felhívás. A hangsúly mindig a Bibliában található igazság megismertetésén van.

Mit gondolsz? Az, ahogyan Jehova Tanúi fedezik az imádattal kapcsolatos költségeiket, összhangban van Jézus szavaival és az első keresztények példájával?