Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ókori utazások a Földközi-tenger térségén túl

Ókori utazások a Földközi-tenger térségén túl

 Ókori utazások a Földközi-tenger térségén túl

Manapság teljesen természetes, hogy az emberek repülőre szállnak, és egyik kontinensről a másikra utaznak. Meglepődnél azon, hogy már a bibliai időkben is utaztak messzi földekre az emberek?

KRISZTUS előtt mintegy ezer évvel Salamon király épített egy hajórajt, mely Tírusz királyának hajóival együtt távoli helyekről értékes árukat szállított Izraelbe (1Királyok 9:26–28; 10:22). Az i. e. kilencedik században Jónás próféta Izrael egyik kikötőjében, a Földközi-tenger partján fekvő Joppéban felszállt egy hajóra, amely Társisba * tartott (Jónás 1:3). Az i. sz. első században Pál apostol az izraeli Cezáreából Puteoliba utazott. Ez a város ma Pozzuoli néven ismert, és az olaszországi Nápolyi-öbölben fekszik (Cselekedetek 27:1; 28:13).

A történészek szerint a Földközi-tenger környékén élő kereskedők Pál napjaiban rendszeresen utaztak Indiába a Vörös-tengeren át. A második század közepére néhányuk egészen Kínáig eljutott. * De  hogyan vette kezdetét a hajózás a Földközi-tengertől nyugatra, és milyen messzire jutottak el az ókori hajósok?

A föníciaiak első utazásai

Évszázadokkal Pál kora előtt egyes hajós népek kereskedelmi céllal gyarmatokat alapítottak nyugaton. Úgy vélik, hogy a föníciaiak, akiknek az otthona a mai Libanon területén feküdt, i. e. 1200-ra eljutottak az Atlanti-óceánig. Körülbelül i. e. 1100-ban a Gibraltári-szoros túloldalán megalapították Gadirt. Itt ma a spanyol kikötőváros, Cádiz található. A gadiri árucikkek közé tartozott a helyben bányászott ezüst és az ón, melyet az Atlanti-óceánon hajózó kereskedők importáltak.

Hérodotosz, a görög történetíró feljegyezte, hogy az i. e. hetedik században az egyiptomi Nékó fáraó a Vörös-tenger északi csücskénél felállított egy föníciai hajókból álló hajórajt, föníciai legénységgel a fedélzetén. Az expedícióval az volt a célja, hogy keletről nyugat felé haladva körülhajózza Afrikát.

A föníciaiak már évszázadokkal korábban is tettek felfedezőutakat Afrika partjai mentén. Azonban az Atlanti-óceánon hajózva a kedvezőtlen szelek és áramlatok miatt biztosan csak kemény küzdelem árán tudtak nagyobb távolságot megtenni dél felé. Hérodotosz szerint az új expedíció a Vörös-tengerről indult. A föníciaiak Afrika keleti partjai mentén az Indiai-óceánon hajóztak dél felé. Az év közepe táján partra szálltak, bevetették a földet, ott maradtak a gabona betakarításáig, majd továbbhajóztak. Hérodotosz azt írta, hogy a harmadik évben végül sikerült megkerülniük az egész kontinenst, behajóztak a Földközi-tengerre, és visszatértek Egyiptomba.

Hérodotosz azzal fejezi be a leírását, hogy a föníciaiak olyan dolgokról számoltak be, amelyeket ő nem tudott elhinni. Azt állították például, hogy miközben megkerülték Afrika legdélebbi részét, jobb kéz felől látták a napot. Egy ókori görög személynek valóban nehéz lehetett ezt elhinnie. Ha valaki az egész életét az Egyenlítőtől északra töltötte, akkor mindig délre volt tőle a nap. Ezért amikor nyugat felé fordult, a nap bal kéz felől volt. De a Jóreménység fokánál, amely az Egyenlítőtől délre fekszik, a delelő nap északra helyezkedik el. Vagyis aki nyugatra fordult, jobb kéz felől látta a napot.

Hérodotosz beszámolója évszázadok óta vita tárgya a történészek között. Sokaknak hihetetlennek tűnhet, hogy a tengerészek már akkoriban is körbe tudták hajózni Afrikát. A tudósok viszont biztosak benne, hogy Nékó fáraó utasítást adott egy ilyen expedícióra, és hogy ez kivitelezhető volt, figyelembe véve az akkori emberek képzettségét és ismeretét. „Tökéletesen elképzelhető egy ilyen utazás – jelenti ki Lionel Casson történész. – Semmi okunk azt feltételezni, hogy egy föníciai hajóscsapat nem tudta ezt megvalósítani úgy és annyi idő alatt, ahogy ezt Hérodotosz leírta.” Hogy mennyire tényszerű Hérodotosz beszámolója, azt nem tudjuk. Mindenesetre betekintést enged abba, hogy milyen fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek már akkoriban is az emberek, hogy kiterjesszék a tengeri utazást ismeretlen területekre.

Pütheasz északra hajózik

A Földközi-tenger térségében élő ókori népek közül nemcsak a föníciaiak jutottak el egyre messzebb nyugati irányba, az Atlanti-óceán felé. A görög hajósok több gyarmatot is alapítottak a Földközi-tenger környékén. Az egyik Massilia volt, mely ma a Marseille néven ismert francia város. A tengeri és szárazföldi kereskedelemnek köszönhetően Massilia virágzott. A kereskedői Földközi-tenger vidéki bort, olajat és bronztárgyakat szállíttattak Massiliából északra, északról pedig nyersfémet és borostyánkövet szereztek be. Massilia lakóit kétségkívül nagyon érdekelte, hogy honnan származnak az áruk. Ezért Pütheasz, egy massiliai férfi körülbelül i. e. 320-ban elindult, hogy felderítse ezeket a távoli északi területeket.

Amikor Pütheasz hazaérkezett, lejegyezte úti élményeit, melynek Az óceánon címet adta. Bár  könyvének eredeti görög szövege nem maradt fenn, legalább 18 ókori író idéz belőle. Ezekből az idézetekből kiderül, hogy Pütheasz részletes leírást készített azokról a helyekről, ahova elhajózott. Írt a tengerről, az árapályról, a térség földrajzáról, valamint a lakosságról. Egy gnómón, vagy árnyékvető rúd árnyékának hossza alapján kiszámította a delelő nap magassági szögét egy adott napon, és ebből hozzávetőlegesen megállapította, hogy mennyit haladt észak felé.

Ami Pütheaszt illeti, őt a tudomány érdekelte. Utazásának fő célja azonban aligha lehetett az, hogy tudományos felfedezéseket tegyen. A tudósok inkább azt feltételezik, hogy Massilia kereskedői bízták meg Pütheaszt, és az út anyagi hátterét is ők biztosították. Tudták, hogy a távoli északi partvidékeken borostyánkő- és ónlelőhelyek vannak, és szerették volna, ha talál oda egy tengeri útvonalat. Merre járt hát Pütheasz?

Bretagne, Britannia és azon túl

Úgy tűnik, Pütheasz megkerülte Ibériát, majd Gallia partjai mentén észak felé haladt Bretagne-ig, ahol partra szállt. Ezt az egyik méréséből tudjuk. Pütheasz ugyanis megmérte a nap szögmagasságát a horizont felett – valószínűleg a szárazföldön –, és a mérési eredmény megegyezik Észak-Bretagne egyik pontjának a földrajzi fekvésével. *

Bretagne lakói, akik tapasztalt hajóépítők és tengerészek voltak, Britanniával kereskedtek. Cornwall, Britannia délnyugati csücske gazdag volt ónban, a bronz egyik fő alkotóelemében. Ez a hely volt Pütheasz következő úti célja. A beszámolójában írt Britannia nagyságáról és a nagyjából háromszög alakú formájáról. Ez alapján feltételezhető, hogy körbehajózta a szigetet.

Bár a pontos útvonalat illetően csak találgatni tudunk, Pütheasz valószínűleg elhajózott Britannia és Írország között, majd kikötött a Man szigeten. Ennek a szigetnek a fekvése megegyezik a nap szögéről készített második mérésével. A harmadik mérését Skócia nyugati partjaitól nem messze, a Külső-Hebridákhoz tartozó Lewis szigeten végezhette. Ezután folytatta útját észak felé. A beszámolójában, melyet idősebb Plinius is idézett, 40 szigetről ír, amiből arra következtethetünk, hogy a Skóciától északra fekvő Orkney-szigeteknél járt.

 Britanniától hatnapi hajóútra Pütheasz talált egy helyet északon, melyet Thulénak nevezett. Számos ókori író úgy utal a Pütheasz leírásában szereplő Thuléra, mint az éjféli nap földjére. A beszámoló szerint innen egynapi hajóútra már „jeges” volt a tenger. Hogy pontosan hol található a Pütheasz által Thulénak nevezett hely, az már régóta vita tárgya. Egyesek a Feröer szigetekkel, mások Norvégiával, megint mások Izlanddal hozzák kapcsolatba. Bárhol volt is Thule, az ókori írók úgy tartották, hogy ez volt „az ismert területek közül a legészakibb fekvésű”.

Pütheasz feltételezhetően ugyanazon az útvonalon tért vissza Britannia partjaihoz, amelyen elindult; majd folytatta a sziget körbehajózását. Azt nem tudjuk, hogy mielőtt visszatért a Földközi-tengerre, tett-e további felfedezőutakat Európa északi partjai mentén. Mindenesetre idősebb Plinius Pütheaszt idézte szaktekintélyként, amikor a borostyánkő-lelőhelyekről írt. Az ókorban értékes borostyánkő-lelőhelyek voltak a ma Dániához tartozó Jyllandon, illetve a Balti-tenger déli partján. Természetesen Pütheasz akkor is értesülhetett ezekről a lelőhelyekről, amikor megállt Britannia valamelyik keleti kikötőjében. Ismereteink szerint nem írt arról, hogy ő maga járt volna ezeken a helyeken.

Julius Caesar volt a következő ismert utazó a Földközi-tenger vidékéről, aki a Britanniába való utazásáról írásos feljegyzést készített. Ő i. e. 55-ben kötött ki a sziget déli részén. I. sz. 6-ra a rómaiak egészen Jylland északi részéig eljutottak a hadjárataik során.

Kiszélesedik a világ

A föníciaiak és a görögök felfedezései kibővítették az ókori világ földrajzi ismereteit. Már nemcsak a Földközi-tengert ismerték, hanem az Atlanti-óceán térségét is, valamint felfedezték Afrika legdélibb részeit, és eljutottak az Északi-sarkvidékig is. Az akkori világ a felfedezések korát élte. Ezenkívül virágzott a kereskedelem, megnövekedtek a lehetőségek, óriási távolságokat tettek meg, és ennek köszönhetően új eszmék és ismeretek áramlottak be.

A fennmaradt feljegyzésekből valószínűleg csak a töredékét ismerjük azoknak a felfedezőutaknak, melyeket az ókor elszánt hajósai sikerrel végrehajtottak. Vajon hány ókori tengerész lehetett, aki anélkül tért vissza, hogy leírta volna, merre járt? És hányan lehettek, akik távoli partokra hajóztak a szülőföldjükről, de soha nem tértek vissza? Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak. Az azonban, amit tudunk, elárul nekünk valamit a korai kereszténység terjedéséről. (Lásd a  fenti bekeretezett részt.)

[Lábjegyzetek]

^ 3. bek. Ezt a nevet gyakran egy dél-spanyolországi területtel hozzák kapcsolatba, melyet a görög és római írók Tartéssosnak neveztek.

^ 4. bek. A keletre tartó utazásokról a „Milyen messze jutottak kelet felé a misszionáriusok?” című cikkben olvashatsz, Az Őrtorony 2009. január 1-jei számában.

^ 16. bek. Ennek a pontnak a fekvését ma úgy határozzák meg, hogy északi szélesség 48° 42’.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

 A jó hírt az ’egész teremtésben prédikálták’

I. sz. 60–61 táján Pál apostol azt írta, hogy a jó hírt ’az ég alatt levő egész teremtésben prédikálták’ (Kolosszé 1:23). Vajon ezzel arra utalt, hogy a keresztények már prédikáltak Indiában, a Távol-Keleten, Afrikában, Hispániában, Galliában, Britanniában, a Balti-tenger vidékén és azon a helyen, amelyet Pütheasz Thulénak nevezett? Nem valószínű, de nem zárhatjuk ki ennek lehetőségét.

Az azonban kétségtelen, hogy a jó hír széles körben elterjedt. Azok a zsidók és prozeliták például, akik i. sz. 33 pünkösdjén kereszténnyé váltak, olyan messzi helyekre is magukkal vitték új hitüket, mint Pártia, Elám, Média, Mezopotámia, Arábia, Kis-Ázsia, Ciréne környéke Líbiában és Róma – ha nem még messzebbre. Ezek a területek alkották azt a világot, melyet Pál olvasói ismertek (Cselekedetek 2:5–11).

[Ábra/térkép a 26–27. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Hérodotosz beszámolója szerint, miközben a tengerészek megkerülték Afrika legdélebbi részét, jobb kéz felől látták a napot

[Térkép]

AFRIKA

FÖLDKÖZI-TENGER

INDIAI-ÓCEÁN

ATLANTI-ÓCEÁN

[Ábra/térkép a 28–29. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A görög hajós, Pütheasz kiterjedt tengeri utazása

[Térkép]

ÍRORSZÁG

IZLAND

NORVÉGIA

Északi-tenger

BRITANNIA

BRETAGNE

PIRENEUSI (IBÉRIAI)-FÉLSZIGET

AFRIKA ÉSZAKI PARTJA

FÖLDKÖZI-TENGER

Marseille