Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Eleve el van rendelve a sorsunk?

Eleve el van rendelve a sorsunk?

 Olvasóink kérdezik

Eleve el van rendelve a sorsunk?

Néhányan azt mondják, hogy a halálunk napja meg van írva a sors könyvében. Mások azt bizonygatják, hogy maga Isten határozza meg a halálunk idejét. Ráadásul ezek az emberek úgy gondolják, hogy az élet fontosabb eseményeit nem befolyásolhatjuk, azok mindenképpen meg fognak történni. Te is így gondolod?

Talán feltehetnéd magadnak a következő kérdéseket: „Ha tényleg nem változtathatunk azon, hogy mi fog történni velünk, és ha Isten vagy a sors már mindent előre meghatározott, akkor miért imádkozzunk? És ha a sorsunk előre meg van határozva, miért ügyeljünk a biztonságunkra? Miért kapcsoljuk be a biztonsági övet, amikor autóban utazunk? Vagy miért ne ihatnánk vezetés előtt?”

A Biblia semmiképpen sem helyesli az ilyen nemtörődöm magatartást. Nem tanítja azt, hogy a sors bármit is meghatároz. A Biblia szerint az izraeliták parancsot kaptak arra, hogy ügyeljenek a biztonságra. Például a házuk lapos tetején körbe egy alacsony falat kellett építeniük, nehogy valaki véletlenül leessen a tetőről. De miért adott Isten ilyen parancsot, ha egy személynek az volt a végzete, hogy leessen a tetőről és meghaljon? (5Mózes 22:8).

Mit mondhatunk azokról, akik természeti katasztrófák vagy más tragikus események következtében halnak meg, melyeket nem tudnak befolyásolni? Vajon meg van határozva a haláluk napja? Nem, nincs meghatározva. A bibliaíró Salamon király azt írta, hogy ’bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiunkkal’ (Prédikátor 9:11). Tehát függetlenül attól, hogy mennyire furcsák vagy valószerűtlenek a körülmények, a tragikus események nincsenek előre elrendelve.

Néhányan azonban úgy érzik, hogy ez a kijelentés ellentmond Salamon egy korábbi megállapításának: „mindennek meghatározott ideje van, ideje van mindennek az ég alatt: ideje a születésnek, és ideje a halálnak” (Prédikátor 3:1, 2). Vajon Salamon valóban azt a nézetet támogatta, hogy előre meg van írva a sorsunk? Vizsgáljuk meg tüzetesebben ezeket a szavakat.

Salamon nem azt akarta mondani, hogy a születés és a halál ideje eleve el van rendelve, hanem azt, hogy miként az életben sok minden más, úgy az is egy állandó folyamat, hogy az emberek születnek és meghalnak. Az életben vannak jó és rossz időszakok is. Salamon azt mondta, hogy „ideje [van] a sírásnak, és ideje a nevetésnek”. Rámutatott, hogy az ilyen ismétlődő dolgok és az előre nem látható csapások hozzátartoznak az élethez, vagyis ’mindenhez az ég alatt’ (Prédikátor 3:1–8; 9:11, 12). A következtetésének tehát az a lényege, hogy ne merüljünk bele annyira a mindennapi dolgainkba, hogy megfeledkezzünk a Teremtőnkről (Prédikátor 12:1, 13).

Bár a Teremtőnknek hatalma van az élet és a halál felett, mégsem határozza meg a sorsunkat. A Biblia azt tanítja, hogy Isten mindannyiunknak felkínálja az örök élet lehetőségét, de nem kényszeríti ránk, hogy elfogadjuk. A Szava ezt mondja: „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17).

Igen, akarnunk kell „az élet vizét”. Tehát a jövőnk nem a sors kezében van. A döntéseink, a magatartásunk és a tetteink hatással vannak arra, hogy milyen lesz.