Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Böjtöléssel közelebb kerülsz Istenhez?

Böjtöléssel közelebb kerülsz Istenhez?

 Böjtöléssel közelebb kerülsz Istenhez?

„A böjtölés segít szellemi témákon elmélkedned, és arra emlékeztet, hogy nem a fizikai dolgok a legfontosabbak az életben” (EGY KATOLIKUS NŐ).

„A böjtölés segít kapcsolatot teremteni Istennel” (EGY ZSIDÓ RABBI).

„A hitem szerint a böjtölés kötelesség. Főleg így tudom kimutatni az Isten iránti odaadásomat és hálámat. Azért böjtölök, mert szeretem Istent” (EGY BAHÁI HÍVŐ).

A BÖJTÖLÉS a világ számos vallásában szokás, beleértve a buddhizmust, a hinduizmust, az iszlámot, a dzsainizmust és a judaizmust. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy bizonyos ideig nem esznek, közelebb kerülnek Istenhez.

Neked mi a véleményed? Szerinted kell böjtölni? Mit mond Isten Szava, a Biblia erről a témáról?

Böjtölés a bibliai időkben

A bibliai időkben az emberek különféle okok miatt böjtöltek, melyeket helyeselt Isten. Voltak, akik a bűneik miatti mélységes bánatukban böjtöltek (1Sámuel 7:4–6). Mások azért, hogy Isten kegyéért esedezzenek, vagy a vezetését kérjék (Bírák 20:26–28; Lukács 2:36, 37). Megint mások azért, hogy jobban tudjanak koncentrálni elmélkedés közben (Máté 4:1, 2).

A Biblia azonban olyan böjtökről is említést tesz, melyeket Isten nem helyeselt. Saul király például böjtölt, mielőtt egy szellemidézőtől tudakozódott (3Mózes 20:6; 1Sámuel 28:20). Gonosz emberek böjtöt hirdettek, például Jezabel, valamint azok a fanatikusok, akik meg akarták ölni Pál apostolt (1Királyok 21:7–12; Cselekedetek 23:12–14). A farizeusok arról voltak ismertek, hogy rendszeresen böjtölnek (Márk 2:18). Jézus viszont elítélte őket, és Istennél sem értek el vele semmit (Máté 6:16; Lukács 18:12). Jehova egyes izraeliták böjtjét sem fogadta szívesen a helytelen viselkedésük és a rossz indítékuk miatt (Jeremiás 14:12).

Ezekből a példákból láthatjuk, hogy nem  maga a böjtölés az, amiben Isten kedvét leli. Ám a múltban Istennek sok olyan őszinte szolgája volt, aki böjtölt és elnyerte a helyeslését. De akkor böjtöljön egy keresztény, vagy se?

Kötelező böjtölniük a keresztényeknek?

A mózesi törvény elrendelte, hogy a zsidók évente egyszer, az engesztelés napján ’sanyargassák meg lelküket’, vagyis böjtöljenek (3Mózes 16:29–31; Zsoltárok 35:13). Ez volt az egyetlen böjt, melyet Jehova megparancsolt a népének. * A zsidók, akik a mózesi törvény alatt éltek, eleget tettek ennek a parancsnak. A keresztényeknek azonban nem kell betartaniuk a mózesi törvényt (Róma 10:4; Kolosszé 2:14).

A Törvénynek megfelelően Jézus is böjtölt, de nem erről volt közismert. Bár elmondta a tanítványainak, hogy mit tegyenek, ha böjtölnek, ő soha nem utasította őket arra, hogy böjtöljenek (Máté 6:16–18; 9:14). De akkor miért mondta Jézus a tanítványairól, hogy a halála után böjtölni fognak? (Máté 9:15). Ez nem egy parancs volt. Jézus szavai egyszerűen arra utaltak, hogy a tanítványai a halálakor nagyon bánatosak lesznek, és nem lesz kedvük enni.

Két bibliai beszámoló, mely olyan korai keresztényekről szól, akik böjtöltek, rámutat, hogy elfogadható Isten előtt, ha valaki helyes indítékból tartózkodik a táplálékoktól (Cselekedetek 13:2, 3; 14:23). * A keresztényeknek tehát nem kötelező böjtölniük, de ha valaki úgy dönt, hogy böjtöl, számolnia kell bizonyos veszélyekkel.

Óvakodj a csapdáitól

Az egyik csapda az lehet, ha valaki álszenteskedésből böjtöl. A Biblia óva int az ’alázatoskodástól’ (Kolosszé 2:20–23). Jézus elmondott egy szemléltetést egy büszke farizeusról, aki többre tartotta magát másoknál erkölcsileg, amiatt hogy rendszeresen böjtölt. Ám Istennek ez a gondolkodásmód kétségtelenül nem tetszik (Lukács 18:9–14).

Az is hiba volna, ha nagydobra vernéd, hogy böjtölsz, vagy ha csak azért böjtölnél, mert valaki ezt tanácsolta neked. A Máté 6:16–18 szerint Jézus azt mondta, hogy a böjtölésnek magánügynek kell lennie, csak rád és Istenre tartozik, és nem kell bejelentened másoknak.

Senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy a böjtölés valamiképpen ellensúlyozza a bűnöket. Ahhoz, hogy valaki Isten szemében elfogadható módon böjtöljön, engedelmeskednie kell a törvényeinek (Ézsaiás 58:3–7). A szívből jövő megbánás, nem pedig maga a böjtölés vezet bűnbocsánathoz (Jóel 2:12, 13). A Biblia hangsúlyozza, hogy a megbocsátást Jehova ki nem érdemelt kedvessége  által nyerhetjük el, mely Krisztus áldozatában nyilvánult meg. Semmilyen cselekedettel sem lehet bűnbocsánatot nyerni, így böjtöléssel sem (Róma 3:24, 27, 28; Galácia 2:16; Efézus 2:8, 9).

Az Ézsaiás 58:3 rávilágít egy másik általános tévhitre. Az izraeliták arra célozgattak, hogy Jehova tartozik nekik valamivel a böjtölésükért, mintha a böjttel szívességet tettek volna Istennek. Ezt kérdezték: „Miért böjtöltünk, és te nem láttad? Miért sanyargattuk lelkünket, és te nem vetted észre?” Ehhez hasonlóan manapság sokan úgy gondolják, hogy elvárhatják Istentől, hogy tegyen értük valami szívességet a böjtölésükért. Bárcsak sosem járnánk el ilyen tiszteletlenül és Írás-ellenes módon!

Mások úgy vélik, hogy kiérdemelhetik Isten helyeslését, ha böjtöléssel, ostorozással vagy ezekhez hasonló tevékenységekkel kínozzák a testüket. Isten Szava elítéli ezt az elképzelést, hiszen azt írja, hogy ’a test sanyargatása semmit nem ér’ a helytelen vágyak „elleni harcban” (Kolosszé 2:20–23).

Kiegyensúlyozott nézet

Nem kötelező böjtölni, de nincs is benne semmi kifogásolható. Bizonyos körülmények között hasznos lehet, de el kell kerülnünk az előbb említett csapdákat. Elsősorban azonban nem a böjtölés teszi elfogadhatóvá az imádatunkat. Jehova „a boldog Isten”, és azt szeretné, ha a szolgái is boldogok lennének (1Timóteusz 1:11). Szava kijelenti: „nincs jobb, mint hogy . . . minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót. Isten ajándéka ez” (Prédikátor 3:12, 13).

Fontos, hogy az imádatunkat öröm jellemezze, ám a Biblia sohasem a boldogsággal hozza összefüggésbe a böjtölést. Továbbá ha az evéstől való tartózkodás káros az egészségünkre, akkor a böjtölésnek egyértelműen rossz hatása van. És akkor is, ha elveszi az energiánkat attól az örömteljes munkától, melyet az Alkotónk az igaz keresztényekre bízott, vagyis a Királyság jó hírének a hirdetésétől.

Akár böjtölünk, akár nem, ne ítéljünk meg másokat. Az igaz keresztényeknek nem szabad ezen a témán vitatkozniuk, „Isten királysága ugyanis nem evést és ivást jelent, hanem igazságosságot, békét és örömet szent szellemmel” (Róma 14:17).

[Lábjegyzetek]

^ 12. bek. Eszter nem azért böjtölt, mert Isten megparancsolta neki. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy Isten helyeselte a böjtjét. A napjainkban megtartott zsidó púrim ünnepét a hagyománynak megfelelően „Eszter böjtje” előzi meg.

^ 14. bek. Néhány Bibliában vannak a böjtölésre vonatkozó hibás utalások, de ezek a betoldások nincsenek benne a legrégebbi görög kéziratokban (Károli-fordítás: Máté 17:21; Márk 9:29; Cselekedetek 10:30; 1Korintusz 7:5).

[Oldalidézet a 28. oldalon]

A farizeusok böjtölése alázatoskodás volt

[Oldalidézet a 29. oldalon]

„Isten királysága . . . nem evést és ivást jelent, hanem igazságosságot, békét és örömet”

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Mi a helyzet a nagyböjttel?

A 40 napos nagyböjttel állítólag Krisztus 40 napig tartó böjtöléséről emlékeznek meg. Ám Jézus sohasem parancsolta azt a tanítványainak, hogy emlékezzenek meg a böjtjéről, és semmi bizonyíték sincs rá, hogy így tettek volna. Tudomásunk szerint az első megbízható említés a húsvétot megelőző, 40 napig tartó böjtről Athanasziosz leveleiben található, melyeket i. sz. 330-ban írt meg.

Mivel Jézus nem a halála előtt böjtölt, hanem a keresztelkedése után, furcsának tűnhet, hogy némely vallás a húsvét előtti hetekben tartja a nagyböjtöt. Az ősi babilóniaiaknál, egyiptomiaknál és görögöknél viszont szokás volt az év korai szakában 40 napig böjtölni. Nyilván tőlük származik ez a „keresztény” szokás.