Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Megannyi kérdésre elenyésző a megnyugtató válasz

Megannyi kérdésre elenyésző a megnyugtató válasz

 Megannyi kérdésre elenyésző a megnyugtató válasz

HEVES földrengés rázta meg Lisszabont 1755. november 1-jének reggelén, mindenszentek napján. A város lakosainak zöme éppen a templomban volt. Épületek ezrei dőltek össze, és emberek tízezrei vesztették életüket.

Nem sokkal e tragédia után a francia író, Voltaire közzétette a Vers a lisszaboni földrengésről című művét, melyben cáfolta azt az állítást, hogy a katasztrófa Isten büntetése az emberek bűneiért. Annak bizonyítására, hogy az ilyen végzetes eseményeket az ember képtelen felfogni vagy megmagyarázni, Voltaire ezt írta:

„a természetet kár is kérdezni, néma:

Isten kell hogy legyen, ki szól is hozzánk néha.”

Természetesen nem Voltaire volt az első, aki kérdéseket vetett fel Istennel kapcsolatban. A történelem folyamán a tragédiák és csapások miatt más emberek elméjében is megfogalmazódtak hasonlók. Több ezer éve Jób patriarcha röviddel azután, hogy összes gyermeke meghalt, ő maga pedig borzalmas betegségben szenvedett, ezt kérdezte: „Miért is ad [Isten] világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett lelkűeknek?” (Jób 3:20). Napjainkban sokan eltűnődnek azon, hogy egy jóságos és szeretetteljes Isten hogyan képes látszólag közömbösen szemlélni azt a sok-sok szenvedést és igazságtalanságot, amelyet tapasztalunk.

Szembesülve a valósággal — az éhezéssel, háborúval, betegséggel és halállal — többen teljességgel elvetik azt a gondolatot, hogy létezik egy Teremtő, aki törődik az emberiséggel. Egy ateista filozófus megjegyezte: „Semmiképp sem moshatja tisztára magát Isten amiatt, hogy szenvedni hagy egy gyermeket . . . , hacsaknem akkor, ha nem is létezik.” A második világháborúban lejátszódó holokauszt és más nagyobb tragédiák hasonló következtetésre juttatnak embereket. Figyeljük meg egy zsidó író hírlevelében a következő megjegyzést: „Az Auschwitzban történtek egész egyszerűen azzal magyarázhatók, hogy nincs Isten, aki beavatkozzon az emberi ügyekbe.” 1997-ben felmérést végeztek Franciaországban, melynek lakosai jobbára katolikusnak vallják magukat, s az eredmény azt mutatta, hogy az embereknek mintegy 40 százaléka a népirtások miatt — mint amilyen az 1994-es ruandai eset is volt — kétségbe vonja Isten létezését.

 Akadály a hit előtt?

Miért nem lép közbe Isten, hogy elejét vegye a rossz dolgoknak? Egy katolikus krónikaíró azt állítja, hogy ez a kérdés sok emberben „komoly akadály a hit előtt”. Majd ezt kérdezi: „Sőt, lehet-e hinni egy olyan Istenben, aki tehetetlenül szemléli, hogy ártatlan emberek milliói halnak meg, és a világ egyes részein olykor az egész lakosság mészárlás áldozatává válik, de tenni nem tesz semmit ellene?”

A La Croix című katolikus újság szerkesztője hasonlóképpen kijelenti: „Legyen szó akár a múlt tragédiáiról, a technika vívmányai okozta élethelyzetekről, természeti katasztrófákról, a szervezett bűnözésről vagy egy szeretett személy haláláról, a rémült tekintetek kivétel nélkül minden esetben az ég felé merednek. Hol van Isten? Választ követelnek. Hát nem ő a megtestesült közöny, aki az égvilágon senkivel sem törődik?”

II. János Pál pápa az 1984-es, Salvifici Doloris enciklikájában tárgyalja ezt a témát: „Ugyanis, ha a világ létezése mintegy ráirányítja az ember lelki szemeit Isten létezésére, bölcsességére, hatalmára és nagyszerűségére — a rossz és a szenvedés, olykor gyökeresen is, elhomályosítja ezt a képet, legtöbbször a bűntelen szenvedések s a bűnhődés nélküli bűnök mindennapos drámájával.”

Amint a Biblia feltárja, Isten telve van szeretettel, és mindenek felett álló hatalma van. Összeegyeztethető ez azzal, hogy temérdek ember szenved? Közbeavatkozik-e ez az Isten, hogy akár egy, akár több embert megkíméljen valamilyen tragédiától? Tesz egyáltalán értünk valamit napjainkban? Vagy hogy Voltaire szavaival éljünk, „Isten kell hogy legyen, ki szól is hozzánk néha”, és válaszol ezekre a kérdésekre? A következő cikk felel erre. Nézzük hát.

[Képek a 3. oldalon]

Lisszabon 1755-ben bekövetkezett pusztulása arra indította Voltaire-t, hogy kijelentse, az ilyen eseményeket az ember képtelen felfogni

[Forrásjelzések]

Voltaire: From the book Great Men and Famous Women; Lisszabon: J.P. Le Bas, Praça da Patriarcal depois do terramoto de 1755. Foto: Museu da Cidade/Lisboa

[Kép a 4. oldalon]

Sokan a népirtások — például a ruandai eset — tragikus következményei miatt kétségbe vonják Isten létezését

[Forrásjelzés]

AFP PHOTO

 [Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

CÍMLAP, gyermekek: USHMM, courtesy of Main Commission for the Prosecution of the Crimes against the Polish Nation