Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

 1. TANULMÁNYOZÁSI CIKK

„Akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek”

„Akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek”

A 2022-ES ÉVISZÖVEGÜNK: „Akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek” (ZSOLT 34:10)

4. ÉNEK „Jehova az én pásztorom”

ÁTTEKINTÉS *

Dávid még a nehéz időkben is úgy érezte, hogy semmi jót sem nélkülöz (Lásd az 1–3. bekezdéseket.) *

1. Milyen helyzetben volt Dávid?

DÁVID halálos veszélyben volt. Menekülnie kellett, mivel Saul király elhatározta, hogy megöli őt. Nagyon kiszolgáltatott helyzetbe került, ezért útközben megállt Nóbban, hogy kérjen némi élelmet, öt kenyeret (1Sám 21:1, 3). Később pedig jobb híján egy barlangban húzta meg magát az embereivel (1Sám 22:1). De miért alakultak így a dolgok Dávid életében?

2. Miért mondhatjuk, hogy Saul veszélyes helyzetbe sodorta magát? (1Sámuel 23:16, 17)

2 Saul szörnyen irigy lett Dávidra a katonai sikerei és a népszerűsége miatt. Tisztában volt vele, hogy Jehova elvetette őt az engedetlenségéért, és Dávidot választotta következő királynak. (Olvassátok fel: 1Sámuel 23:16, 17.) De egy ideig még Saul uralkodott Izraelben, és volt egy hatalmas hadserege, illetve számos támogatója. Ezért Dávidnak nem volt más választása, menekülnie kellett előle. Vajon Saul tényleg azt hitte, hogy szembeszállhat Jehova akaratával, hogy Dávid lesz az új király? (Ézs 55:11). Ezt nem tudjuk, de egy biztos: nagyon veszélyes helyzetbe került, hiszen akik ellenszegülnek Istennek, azok sosem járnak sikerrel.

3. Milyen érzései voltak Dávidnak, miközben menekült?

3 Dávid nem volt nagyravágyó; nem ő akart király lenni, hanem Jehova választotta ki erre a feladatra (1Sám 16:1, 12, 13). Saul mégis úgy tekintette őt, mint aki a legfőbb  ellensége. Vajon Dávid Jehovát okolta azért, hogy veszélyben van az élete? Panaszkodott amiatt, hogy alig van mit ennie, és egy barlangban kell meghúznia magát? Épp ellenkezőleg! Nagyon valószínű, hogy ott, a barlangban szerezte azt a gyönyörű zsoltárt, amelynek az egyik részlete az idei éviszövegünket adja: „akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt 34:10).

4. Milyen kérdésekről lesz szó ebben a cikkben, és miért fontos elgondolkodnunk ezeken?

4 Napjainkban Jehova szolgái közül sokan kerülnek olyan helyzetbe, amely miatt nem jutnak elég ennivalóhoz és más alapvető dolgokhoz. * Ezt különösen nagy mértékben lehet tapasztalni azóta, hogy kitört a Covid–19-járvány. Az előttünk álló időszakban pedig, ahogy közeledik a „nagy nyomorúság”, még több nehézségre számíthatunk (Máté 24:21). Ezért ebben a cikkben a következő négy kérdésről lesz szó: Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Dávid semmi jót sem nélkülözött? Miért fontos, hogy megtanuljunk elégedettnek lenni? Miért bízhatunk Jehova védelmében? És mi segít felkészülni az előttünk álló próbákra?

„SEMMIBEN SINCS HIÁNYOM”

5–6. Hogyan segít a Zsoltárok 23:1–6 megérteni, hogy miért mondhatta Dávid, hogy Isten szolgái „semmi jót sem nélkülöznek”?

5 Mire gondolhatott Dávid, amikor azt mondta, hogy Jehova szolgái „semmi jót sem nélkülöznek”? Segít megérteni ezt, ha megvizsgáljuk a 23. zsoltárt, amelyben Dávid hasonló megfogalmazást használt. (Olvassátok fel: Zsoltárok 23:1–6.) Ezt a zsoltárt így kezdte: „Jehova az én pásztorom, semmiben sincs hiányom.” Dávid ebben a zsoltárban olyan áldásokról beszél, amelyeknek maradandó értékük van, és  amelyeket azért élvezhet, mert Jehova a pásztora. Ő „az igazságosság ösvényein” vezeti, és minden helyzetben mellette áll. Persze Dávid tisztában van vele, hogy még Jehova füves legelőin sem lehet gondtalan az élete. Vannak borús időszakok, amikor úgy érzi, mintha „a sűrű sötétség völgyében” járna, és időnként ellenségekkel kell szembenéznie. De mivel Jehova a pásztora, kijelentheti, hogy semmitől sem fél.

6 Szóval, akkor milyen értelemben mondhatjuk, hogy Dávid semmi jót sem nélkülözött? Abban az értelemben, hogy mindene megvolt, amire szüksége volt ahhoz, hogy szoros kapcsolatban legyen Jehovával. A boldogsága nem a fizikai dolgoktól függött. Megelégedett azzal, amit Jehovától kapott, és az volt számára a legértékesebb, hogy Jehova védelmét és támogatását élvezi.

7. A Lukács 21:20–24 szerint milyen próbával néztek szembe az első századi keresztények Júdeában?

7 Dávid szavai egy lényeges dolgot tanítanak nekünk: azt, hogy kiegyensúlyozottan kell gondolkodnunk az anyagi javakról. Természetesen nem baj, ha örömünket leljük azokban a dolgokban, amelyek a birtokunkban vannak. De nem szabad, hogy ezek legyenek az életünk középpontjában. Ezt jól mutatja az, ami az első századi keresztényekkel történt Júdeában. (Olvassátok fel: Lukács 21:20–24.) Jézus figyelmeztette őket, hogy eljön az idő, amikor „Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül”. Ahhoz, hogy túléljék a város pusztulását, a hegyekbe kellett menekülniük, és mindent hátra kellett hagyniuk. Az Őrtorony évekkel ezelőtt ezt írta ezzel kapcsolatban: „Otthagyták földjüket, otthonukat, és még a házukban lévő javaikat sem szedték össze. Mivel biztosak voltak abban, hogy Jehova megvédi és fenntartja őket, imádatát minden más, látszólag fontos dolog elé helyezték.”

8. Milyen tanulságot vonhatunk le a júdeai keresztények példájából?

8 Milyen fontos tanulságot vonhatunk le ezeknek a keresztényeknek a példájából? Az imént említett Őrtorony-cikk ezt írta: „próbák várhatnak még ránk, hogy miként tekintjük az anyagiakat; vajon az anyagiakat tartjuk a legfontosabbnak, vagy fontosabb számunkra a megmentés, melyben mindazok részesülnek, akik Isten oldalán állnak? Igen, futásunk magában foglalhat nehézségeket és nélkülözést. Késznek kell lennünk megtenni, bármit is foglal ez magában, mint ahogyan első századi sorstársaink tették”. *

9. Miért találod bátorítónak azt, amit Pál a héber keresztényeknek írt?

9 Képzelhetjük, hogy milyen nehéz lehetett ezeknek a keresztényeknek hátrahagyni a javaik nagy részét, és szinte a nulláról újrakezdeni az életüket. Teljesen Jehovára kellett bízniuk magukat. Ebben biztos sokat segített nekik az, amit Pál apostol írt a héber keresztényeknek öt évvel azelőtt, hogy a rómaiak körbevették Jeruzsálemet: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, és elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert ő megmondta: »Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra.« Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és  elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm, nem félek. Mit árthat nekem ember?«” (Héb 13:5, 6). Azok a keresztények, akik már a római ostrom előtt megfogadták ezeket a szavakat, később biztosan könnyebben tudtak alkalmazkodni a szerényebb életkörülményekhez. Nem kételkedtek abban, hogy Jehova gondoskodni fog az alapvető szükségleteikről. Ebben mi is bízhatunk.

„ELÉGEDETTEK LESZÜNK EZEKKEL”

10. Mi volt Pál boldogságának a titka?

10 Pál apostol Timóteusznak is hasonló tanácsot adott, és ez ránk is vonatkozik. Ezt írta: „Így hát, ha van ennivalónk és ruházatunk, elégedettek leszünk ezekkel” (1Tim 6:8). Akkor ez azt jelenti, hogy nem is ehetünk finom ételeket, nem lehet kényelmes otthonunk, vagy időnként nem vásárolhatunk új ruhát? Természetesen nem erről van szó. Viszont fontos, hogy megtanuljunk elégedettnek lenni azzal, amink van (Flp 4:12). Ez volt Pál apostol boldogságának is a titka. Igen, a legértékesebb kincsünk a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunk, nem pedig a vagyonunk (Hab 3:17, 18).

Az izraeliták semmiben sem szenvedtek hiányt a 40 éves pusztai vándorlás alatt. Mi meg tudunk elégedni azzal, amink van? (Lásd a 11. bekezdést.) *

11. Mit tanít nekünk a megelégedettségről az, amit Mózes mondott az izraelitáknak?

11 Előfordulhat, hogy mást gondolunk arról, hogy mik az alapvető szükségleteink, mint Jehova. Idézzük csak fel, hogy mit mondott Mózes az izraelitáknak a 40 éves pusztai vándorlásuk végén: „Jehova, a ti Istenetek megáldott  titeket mindenben, amit tettetek. Jól tudja, merre vándoroltatok ebben a nagy pusztában. Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt” (5Móz 2:7). Jehova 40 éven át mannával táplálta a népét. Ráadásul végig ugyanazokat a ruhákat hordhatták, amelyekben kijöttek Egyiptomból, nem koptak el (5Móz 8:3, 4). Ám lehet, hogy néhányan elégedetlenek voltak azzal, ahogyan Jehova gondoskodott róluk. Mózes viszont arra emlékeztette az izraelitákat, hogy igazából semmiben sem szenvedtek hiányt. Mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy ha szeretnénk örömet szerezni Jehovának, meg kell tanulnunk elégedettnek lenni. Értékeljük még az egyszerű dolgokat is, tekintsük őket Jehova áldásának, és köszönjük meg neki!

BÍZZ JEHOVÁBAN!

12. Miből látszik, hogy Dávid Jehovában bízott, nem pedig a saját erejében?

12 Dávid tudta, hogy Jehova hűséges Isten, aki féltő gonddal óvja a szolgáit. Annyira hitt ebben, hogy ezt írta, miközben az élete veszélyben forgott: „Jehova angyala táborozik az istenfélők körül” (Zsolt 34:7). Talán úgy képzelte el Jehova angyalát, mint egy harcedzett katonát, aki őrt áll a közelében, hogy megvédje az ellenségeitől. Bár tapasztalt harcos volt, és tudta, hogy Jehova neki ígérte a királyságot, nem gondolta, hogy majd parittyával vagy karddal a kezében ő maga győzi le Saul királyt (1Sám 16:13; 24:12). Ehelyett Jehovára bízta a dolgokat, mivel tudta, hogy az angyala megszabadítja az istenfélőket. Persze mi napjainkban nem várhatjuk el azt Jehovától, hogy csodát téve megóvjon minket a bajtól. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha belé vetjük a bizalmunkat, nem engedi, hogy maradandó kár érjen minket.

A nagy nyomorúság alatt a magógi Góg talán arra fogja felhasználni a katonai erőket, hogy ránk törjenek az otthonainkban. De megnyugtathat minket a tudat, hogy Jézus és az angyalai látni fogják, mi történik, és megvédenek minket (Lásd a 13. bekezdést.)

13. Miért tűnünk majd védtelennek a magógi Góggal szemben, de miben lehetünk biztosak? (Lásd a képet a címlapon.)

13 Nemsokára próbára lesz téve a Jehovába vetett bizalmunk, amikor a magógi Góg, vagyis egy nemzetekből álló szövetség megtámadja Isten népét. Mivel az életünk forog majd kockán, teljesen bíznunk kell abban, hogy Jehova képes és kész is megmenteni bennünket. Az ellenségeink szemében könnyű prédának fogunk tűnni, hiszen fegyvertelenek leszünk (Ez 38:10–12). Ám ők nem tudják majd azt, amit mi igen: Jehova a hatalmas angyalaival vesz körül minket, hogy megvédjen. Milyen megdöbbentő lesz számukra, amikor rájönnek, hogy az égi seregek harcolnak értünk! (Jel 19:11, 14, 15).

MÁR MOST KÉSZÜLJ FEL!

14. Hogyan készülhetünk fel a jövőre?

14 Mit tehetünk most, hogy felkészüljünk az előttünk álló eseményekre? Az egyik fontos dolog az, hogy tanuljunk meg kiegyensúlyozottan gondolkodni az anyagiakról. Tudatosítsuk magunkban, hogy eljön a nap, amikor a javainkat mind hátra kell hagynunk. Emellett tanuljunk meg elégedettnek lenni azzal, amink van, és az jelentse nekünk a legnagyobb örömet, hogy szoros kapcsolatban lehetünk Jehovával. Ismerjük meg őt minél jobban, mert így tudunk majd bízni abban, hogy megvéd minket a magógi Góg támadásával szemben.

15. Milyen élmények segítettek Dávidnak, hogy bízni tudjon Jehovában?

 15 Volt még valami, ami segített Dávidnak felkészülni a próbákra, és ami nekünk is segíthet. Ezt mondta: „Ízleljétek meg és lássátok, hogy Jehova jó! Boldog az az ember, aki nála keres menedéket” (Zsolt 34:8). Dávid az élete során számtalan alkalommal támaszkodott Jehovára, ezért tudta, hogy rá mindig számíthat. Például, amikor fiatalon szembeszállt a hatalmas, filiszteus Góliáttal, kijelentette: „A mai napon Jehova segít legyőznöm téged” (1Sám 17:46). Később, amikor Saul királyt szolgálta, ő többször is az életére tört, de Jehova mindig Dáviddal volt (1Sám 18:12). Az, hogy Dávid sokszor tapasztalta Jehova támogatását, megerősítette benne, hogy a jövőbeli próbáiban is számíthat rá.

16. Hogyan ízlelhetjük meg Jehova jóságát?

16 Minél inkább Jehovára támaszkodunk a jelenlegi körülményeink között, annál könnyebb lesz a jövőben is bíznunk benne. Például, a hitünket bizonyíthatjuk azzal, ha szabadságot kérünk a munkaadónktól a kongresszus miatt, vagy ha kérjük tőle, hogy változtasson a munkaidőnkön, hogy ott tudjunk lenni minden összejövetelen, és több időt tudjunk szánni a szolgálatra. De mi lesz velünk, ha emiatt elveszítjük az állásunkat? Bízni fogunk Jehovában, hogy ő gondoskodik majd az alapvető szükségleteinkről? (Héb 13:5). Akik a teljes idejű szolgálatban vannak, sokszor tapasztalták már, hogy Jehova támogatta őket a nehéz időkben. Ő sosem hagyja cserben a hűséges szolgáit.

17. Mi a 2022-es éviszövegünk, és miért időszerű?

17 Jehovával az oldalunkon egyáltalán nem kell félnünk a jövőtől. Istenünk sohasem hagy minket magunkra, amíg az ő szolgálata a legfontosabb az életünkben. A vezetőtestület szeretné, ha felkészülnénk az előttünk álló próbákra, és megtanulnánk bízni abban, hogy Jehova sosem hagy minket cserben. Ezért választották a Zsoltárok 34:10-et a 2022-es éviszövegnek: „Akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek”.

38. ÉNEK Erőssé tesz téged

^ 5. bek. A 2022-es éviszövegünk a Zsoltárok 34:10-en alapul: „akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek.” Jehova szolgái közül sokan nagyon szerény körülmények között élnek. Akkor milyen értelemben mondhatjuk, hogy semmi jót sem nélkülöznek? És hogyan segít felkészülnünk az előttünk álló próbateljes időszakra, ha megértjük ennek a versnek a jelentését?

^ 4. bek. Lásd az „Olvasók kérdései” cikket az Őrtorony 2014. szeptember 15-ei számában.

^ 8. bek. Lásd az Őrtorony 1999. május 1-jei számának a 19. oldalát.

^ 54. bek. KÉPLEÍRÁS: Bár Dávidnak egy barlangban kellett bujkálnia Saul király elől, hálás volt Jehova gondoskodásáért.

^ 56. bek. KÉPLEÍRÁS: Miután az izraeliták kivonultak Egyiptomból, Jehova mannával táplálta őket, és megakadályozta, hogy elkopjon a ruhájuk.