Az Őrtorony 1918. január 1-jei angol száma a következő kérdéssel kezdődött: „Vajon mit hoz az 1918-as év?” A nagy háború még javában tombolt Európában, de az év elején olyan események történtek, amelyek bizakodásra adtak okot a Bibliakutatóknak, és az egész világnak is.

Woodrow Wilson elnök az 1918. január 8-ai beszédében, amelyet az Egyesült Államok Kongresszusa előtt tartott, 14 pontban összefoglalta, hogy mire van szükség az „igazságos és tartós béke” létrehozásához. Azt javasolta, hogy legyen nyílt diplomácia a nemzetek között, csökkentsék a fegyverkezést, és alapítsanak egy „nemzetek közti általános szövetséget”, amely „a nagy és a kis államok” érdekeit is szolgálná. Ezt a 14 pontot később felhasználták a Népszövetség megalapításakor és a versailles-i békeszerződés megtárgyalásakor, amely lezárta a nagy háborút.

Az előző évre jellemző zűrzavar ellenére * a Bibliakutatók békés időszakot reméltek az alapján, ami a Watch Tower Bible and Tract Society évi közgyűlésén történt.

Ezen a gyűlésen, amelyet 1918. január 5-én tartottak, több olyan ismert személy is szeretett volna irányító szerephez jutni a szervezetben, akit elküldtek a Bételből. Egy hűséges utazófelvigyázó, Richard H. Barber imával kezdte a programot, majd elhangzott egy beszámoló az előző évi munkáról. Ezután az igazgatók éves megválasztása következett. Barber testvér Joseph Rutherfordot és hat másik testvért javasolt. Viszont egy ügyvéd, aki a lázadók pártját fogta, másik hét férfit jelölt meg, köztük azokat is, akiket elbocsátottak a Bételből. Ám ez a próbálkozás kudarcot vallott. A részvényesek túlnyomó többsége Rutherfordot és a hat másik hűséges testvért választotta meg igazgatónak.

Sok testvér, aki jelen volt akkor, azt mondta, hogy „ez volt a legáldásosabb gyűlés, amelyen valaha is részt vett”. De az örömük sajnos nem tartott sokáig.

A Bibliakutatók már több hónapja terjesztették A beteljesült titok című könyvet. A tiszta szívű emberek örömmel fogadták a benne található bibliai igazságot.

E. F. Crist, egy kanadai utazófelvigyázó beszámolt egy házaspárról, amely a könyv hatására mindössze öt hét alatt elfogadta az igazságot. Ezt mesélte: „A férj és a feleség egyaránt teljes odaadást mutat, és csodálatosan haladnak előre.”

Egy férfi azonnal megosztotta a könyvben olvasottakat a barátaival. Mondhatni szíven találta az üzenete. Így emlékszik vissza: „A Harmadik sugárúton sétáltam lefelé, amikor a vállamra zuhant valami. Azt gondoltam, hogy egy tégla, de tévedtem. »A beteljesült titok« volt az. Hazavittem, és el is olvastam . . . Azóta kiderült, hogy egy prédikátor. . . hajította ki a könyvet az ablakán . . .  Szilárdan hiszem, hogy ezzel a tettével több embernek adott valódi reményt, mint bármi mással, amit az élete során tett . . . A prédikátor dühének köszönhetően most Isten szolgái vagyunk.”

Nem csak ez a prédikátor viselkedett ilyen ellenségesen. 1918. február 12-én a kanadai hatóságok betiltották a könyvet, azt állítva, hogy lázító és háborúellenes kijelentéseket tartalmaz. Nem sokkal később az egyesült államokbeli hatóságok követték a példájukat. A kormány ügynökei átkutatták a Bétel-otthont és az irodákat New Yorkban, Pennsylvaniában és Kaliforniában, bizonyítékok után kutatva a szervezet vezetői ellen. Március 14-én az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma betiltotta A beteljesült titok című könyvet, mivel állításuk szerint ennek a kiadványnak a kiadása és a terjesztése hátráltatta a háborús erőfeszítéseket, és sértette a kémkedés elleni törvényt.

1918. május 7-én az igazságügyi minisztérium letartóztatási parancsot adott ki Giovanni DeCecca, George Fisher, Alexander Macmillan, Robert Martin, Frederick Robison, Joseph Rutherford, William Van Amburgh és Clayton Woodworth testvérek ellen. Azzal vádolták őket, hogy „törvénytelenül, rosszhiszeműen és szándékosan engedetlenségre, hűtlenségre és kötelességmegtagadásra lázítanak az Egyesült Államok hadseregében és tengeri haderejében”. Június 5-én kezdődött a tárgyalás, és nem sok esély volt rá, hogy felmentik őket. Miért?

Az Egyesült Államok igazságügyi minisztere úgy tekintette a kémkedés elleni törvényt – amelyet a vád szerint a testvérek megsértettek –, mint ami „hatékony fegyver a propaganda ellen”. 1918. május 16-án a kongresszus elutasított egy javaslatot ennek a törvénynek a módosítására. A módosítás megvédte volna azokat, akik olyan információt tesznek közzé, amely „igaz, jó szándékú, valamint igazolható célra szolgál”. A beteljesült titok című könyv központi téma volt a vitában. Az Egyesült Államok Kongresszusának hivatalos feljegyzésében ez áll: „Az ilyen fajtájú propagandaanyagok közt az egyik legveszélyesebb példa »A beteljesült titok« című könyv . . . Az egyetlen hatása az, hogy a katonákban kételyeket ébreszt az ügyünkkel kapcsolatban, és ellenállást szít a sorozással szemben.”

1918. június 20-án az esküdtszék az összes vádpontban bűnösnek találta a nyolc testvért. Másnap a bíró kihirdette az ítéletet. Ezt mondta: „Az a vallásos propaganda, amelyet ezek a vádlottak buzgón hirdettek és terjesztettek. . ., nagyobb veszélyt jelent, mint a német hadsereg egy hadosztálya . . . Az ítéletnek súlyosnak kell lennie.” Két hét múlva a nyolc testvér az atlantai szövetségi fegyházba került, 10-től 20 évig terjedő büntetésekkel.

A Bibliakutatók ebben az időszakban komoly ellenállással néztek szembe. A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) alaposan nyomon követte a tevékenységüket, és több ezer feljegyzést készített róluk. Ezekből kiderül, hogy a testvérek elszántan folytatták a prédikálást.

Az orlandói postamester ezt írta az egyik levelében az FBI-nak: „[A Bibliakutatók] bejárják az egész várost házról házra, és többnyire éjszaka tevékenykednek . . . Úgy tűnik, nincs szándékukban felhagyni a folytonos zaklatással.”

A hadügyminisztérium egyik ezredese jelentést tett a nyomozóirodának Frederick W. Franz tevékenységéről, aki később a vezetőtestületben szolgált. Ezt írta: „F. W. Franz. . . aktívan részt vett »A beteljesült titok« több ezer példányának eladásában.”

Charles Fekel, aki később szintén a vezetőtestület tagja lett, heves üldözést állt ki. A hatóságok letartóztatták A beteljesült titok terjesztése miatt, és átvizsgálták a személyes leveleit. Egy hónapra börtönbe zárták Baltimore-ban, osztrák ellenségnek bélyegezve. Amikor bátran tanúskodott a kihallgatóinak, Pál szavait idézte, melyek az 1Korintusz 9:16 szerint így szólnak: „jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!”

A Bibliakutatók a buzgó prédikálás mellett összeállítottak egy kérelmet is az atlantai börtönben raboskodó testvérek szabadon bocsátásáért. Anna K. Gardner így emlékszik vissza: „Mindig tettünk valamit. Amikor a testvéreket bebörtönözték, a mi feladatunk az volt, hogy aláírásokat gyűjtsünk. Ajtóról ajtóra mentünk. Több ezer aláírás jött össze! Elmondtuk az embereknek, hogy ezek a férfiak igaz keresztények, és jogtalanul kerültek börtönbe.”

A sok nehézség közepette rendszeresen tartottak kongresszusokat, hogy megerősítsék a testvérek hitét. Az Őrtorony ezt írta erről: „Több mint negyven kongresszust. . . tartottunk az év során . . . Mindegyikről ragyogó jelentések érkeztek. Korábban a kongresszusokat nyár végén vagy ősz elején tartottuk, de most minden hónapra jut egy.”

A testvérek továbbra is találtak olyan őszinte személyeket, akik szívesen fogadták a jó hírt. Az egyik kongresszuson, amelyet Clevelandben tartottak, mintegy 1200-an vettek részt, és 42-en keresztelkedtek meg. A keresztelkedők közt volt egy fiú, akiről ezt írták: „Annyira szereti Istent, és olyan odaadó szellemű, hogy sok felnőtt tanulhatna tőle.”

Az 1918-as év végéhez közeledve a Bibliakutatók nem tudták, mit tartogat számukra a jövő. Néhány brooklyni épületet eladtak, és a főhivatal a pennsylvaniai Pittsburgh-be költözött. Bár a vezető feladatra kijelölt testvérek még mindig börtönben voltak, be lett tervezve egy következő évi közgyűlés a részvényeseknek 1919. január 4-ére. Vajon mi fog történni?

A testvérek kitartóan végezték a munkájukat. Olyan szilárdan hittek a helyzet javulásában, hogy 1919-re a következő idézetet választották éviszövegnek: „Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres” (Ézs 54:17). Készen álltak rá, hogy a helyzetük bármikor drámai fordulatot vehet, ami megszilárdítja majd a hitüket, és erőt ad nekik az előttük álló hatalmas munka elvégzéséhez.