Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Szeressünk. . . tettel és igazsággal”

„Szeressünk. . . tettel és igazsággal”

„Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1JÁN 3:18)

ÉNEKEK: 106, 100

1. Melyik a legmagasabb rendű szeretet, és miért? (Lásd a képet a cikk elején.)

AZ ALAPELVEKEN nyugvó szeretet, az a·gaʹpé Jehova ajándéka, hiszen tőle származik (1Ján 4:7). Ez a szeretet legmagasabb rendű formája. Igaz ugyan, hogy társulhat hozzá vonzalom is, de leginkább önzetlen tettek jellemzik. Egy forrásmű szerint az a·gaʹpé „csak azokból a tettekből ismerhető fel, amelyekre ösztönöz valakit”. Ha ilyen önzetlen szeretetet mutatunk mások iránt, vagy ilyen szeretettel bánnak velünk, az gazdagabbá, örömtelibbé és tartalmasabbá teszi az életünket.

2–3. Hogyan tanúsított Jehova önzetlen szeretetet az emberek iránt?

2 Jehova már azelőtt szeretetet tanúsított az emberek iránt, hogy megteremtette Ádámot és Évát. Úgy alkotta meg a földet, hogy az örök otthonunk legyen, ahol nemcsak hogy életben maradunk, hanem élvezhetjük is az életet. Ezt Jehova nem önös érdekből tette, hanem értünk. Azáltal is önzetlen szeretetet mutatott, hogy megáldotta a földi gyermekeit azzal a reménységgel, hogy örökké élhetnek a nekik készített paradicsomban.

3 Miután Ádám és Éva fellázadt, Jehova olyasmit tett, ami az önzetlen szeretetének a legnagyobb megnyilvánulása volt. Váltságról gondoskodott a lázadók utódai számára, mivel  biztos volt benne, hogy lesznek köztük olyanok, akik ezt értékelni fogják (1Móz 3:15; 1Ján 4:10). Attól kezdve, hogy Jehova ígéretet tett egy jövőbeli megmentőre, úgy tekintett a váltságra, mintha már ki is lenne fizetve. Mintegy 4000 évvel később odaadta az emberiségért az egyszülött Fiát, amivel hatalmas áldozatot hozott (Ján 3:16). Igazán hálásak vagyunk Jehova önzetlen szeretetéért.

4. Honnan tudjuk, hogy a bűnös emberek is képesek önzetlen szeretetet tanúsítani?

4 Mivel Isten a saját képmására teremtett minket, mi is képesek vagyunk önzetlen szeretetet tanúsítani. Bár az öröklött bűn megnehezíti ezt, nem teszi lehetetlenné. Ábel kimutatta az Isten iránti szeretetét, amikor önzetlenül a legjobbat áldozta neki a javaiból (1Móz 4:3, 4). Noé önzetlen szeretettel bánt az embertársaival: évtizedeken át hirdette nekik Isten üzenetét, pedig senki sem reagált kedvezően (2Pét 2:5). Ábrahám annyira szerette Istent, hogy a saját érzésein felülkerekedve kész volt feláldozni a fiát, Izsákot (Jak 2:21). Ezekhez a hűséges férfiakhoz hasonlóan mi is igyekszünk önzetlen szeretetet tanúsítani, bármi is nehezítse ezt meg.

ŐSZINTE A SZERETETÜNK?

5. Hogyan mutathatunk őszinte szeretetet?

5 A Biblia kifejti, hogy az őszinte szeretetet nem „szóval [vagy] nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” mutathatjuk ki (1Ján 3:18). Akkor vajon a szavainkkal nem is fejezhetjük ki a szeretetünket? Dehogynem! (1Tessz 4:18). Inkább arról van szó, hogy a puszta szavak nem elegendőek, főleg olyan helyzetben, amikor tettekre van szükség. Ha például egy hittársunk nélkülöz, nem elég csak egy jókívánság (Jak 2:15, 16). Ehhez hasonlóan a Jehova és az embertársaink iránti szeretetünk arra indít, hogy ne csupán kérjük Istent, hogy küldjön ki munkásokat az aratásba, hanem hogy mi magunk is buzgón részt vegyünk a prédikálómunkában (Máté 9:38).

6–7. a) Mit jelent a képmutatástól mentes szeretet? b) Mondj példákat a színlelt szeretetre.

6 János apostol azt írta, hogy „tettel és igazsággal” kell szeretnünk. Tehát fontos, hogy a szeretetünk „képmutatástól mentes legyen” (Róma 12:9; 2Kor 6:6). Ez azt jelenti, hogy a szeretetünk nem lehet őszinte, ha csak álarcként viseljük, azaz másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. De vajon létezik-e egyáltalán képmutató szeretet? Nem igazán. Az ilyesmi nem is szeretet, hanem felesleges színlelés.

7 Nézzünk néhány példát a színlelt szeretetre. Az Éden kertjében Sátán úgy tett, mintha jót akart volna Évának, de igazából önző és képmutató volt (1Móz 3:4, 5). Ahitófelről kiderült, hogy hamis barátja volt Dávid királynak. Elárulta őt, amikor úgy érezte, hogy ezzel előbbre juthat (2Sám 15:31). Napjainkban a hitehagyottak és mások, akik megosztottságot idéznek elő a gyülekezetben, úgy tesznek, mintha törődnének másokkal, pedig csak álcázni próbálják az önző indítékaikat „mézesmázoskodással meg hízelkedő beszéddel” (Róma 16:17, 18).

8. Min gondolkozzunk el?

8 Azért különösen visszataszító, ha valaki szeretetet színlel, mert ezzel félrevezet másokat. Egy képmutató személy embereket becsaphat ugyan, de Jehovát nem. Jézus azt mondta, hogy az ilyenek „a legnagyobb szigorral” lesznek megbüntetve (Máté 24:51). Persze Jehova szolgáiként soha nem szeretnénk képmutatóan  viselkedni. Ezért jó, ha megkérdezzük magunktól: „Mindig őszinte, önzetlen a szeretetem, és sohasem próbálok félrevezetni másokat?” Nézzünk most kilenc javaslatot, hogy hogyan tanúsíthatunk képmutatástól mentes szeretetet.

MIT JELENT „TETTEL ÉS IGAZSÁGGAL” SZERETNI?

9. Mire ösztönöz minket az őszinte szeretet?

9 Legyünk készek a háttérben szolgálni. Fontos, hogy úgy tegyünk jót a testvéreinkkel, hogy közben ne akarjunk kitűnni, hanem tartsuk „titokban”, ha csak lehet. (Olvassátok fel: Máté 6:1–4.) Anániás és Szafira nem ezt tette. Úgy is adhattak volna adományt, hogy nem hívják fel magukra a figyelmet. De ők ehelyett a valóságnál bőkezűbbnek tüntették fel magukat, aminek katasztrofális következménye lett (Csel 5:1–10). Ezzel ellentétben az őszinte szeretet arra ösztönöz, hogy örömmel szolgáljuk a testvéreinket, anélkül, hogy ezt reklámoznánk, vagy hogy elismerést várnánk érte. Például azok a testvérek, akik segítenek a vezetőtestületnek a szellemi táplálék elkészítésében, nem irányítják magukra a figyelmet, és nem tárják fel, hogy milyen anyagokon dolgoznak.

10. Hogyan lehetünk kezdeményezők a tiszteletadásban?

10 Legyünk kezdeményezők a tiszteletadásban. (Olvassátok fel: Róma 12:10.) Jézus kitűnő példát mutatott ebben, hiszen még a legalantasabb munkát is elvégezte (Ján 13:3–5, 12–15). Talán keményen kell dolgoznunk azon, hogy bennünk is legyen elég alázat ahhoz, hogy hasonló tisztelettel bánjunk másokkal. Még az apostolok sem értették meg teljesen Jézus tettének a jelentőségét, amíg meg nem kapták a szent szellemet (Ján 13:7). Úgy is tiszteletet mutathatunk mások iránt, ha nem tartjuk nagyra magunkat az iskolázottságunk, az anyagi helyzetünk vagy a szervezetben ellátott feladataink miatt (Róma 12:3). Ha pedig másokat dicsérnek, nem irigykedünk rájuk, hanem velük együtt örülünk, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy nekünk ugyanúgy járna az elismerés.

11. Miért dicsérjünk őszintén?

11 Őszintén dicsérjük meg a testvéreinket. Keressük az alkalmat, hogy megdicsérjünk másokat, mivel az „jó az építésre” (Ef 4:29). Ám az is lényeges, hogy őszinték legyünk. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy hízelgünk a másiknak, vagy nem teszünk eleget annak a felelősségünknek, hogy megadjuk a szükséges helyreigazítást (Péld 29:5). Ha szemtől szemben megdicsérünk valakit, de a háta mögött kritizáljuk, az képmutatás. Pál apostol nem esett ebbe a hibába, hanem szép példát mutatott az őszinte szeretetben azzal, hogy szívből dicsért másokat. Például a korintuszi keresztényeket őszintén megdicsérte a viselkedésükért (1Kor 11:2). De azt is nyíltan és kedvesen elmondta nekik, hogy a tetteik közül mi nem érdemel dicséretet (1Kor 11:20–22).

Ha segítünk a szükséget szenvedő testvéreinknek, azzal bizonyíthatjuk a szeretetünket (Lásd a 12. bekezdést.)

12. Hogyan tudunk önzetlenül vendégszeretetet gyakorolni?

12 Legyünk vendégszeretők. Jehova arra kér minket, hogy legyünk nagylelkűek a testvéreinkkel. (Olvassátok fel: 1János 3:17.) Ezt azonban tiszta indítékból kell tennünk, önzetlenül. Gondoljuk át: „Főként a barátaimat, az ismertebb testvéreket vagy olyanokat szoktam meghívni, akik várhatóan viszonozzák majd? Vagy olyanokkal is nagylelkű vagyok, akiket kevésbé ismerek, illetve akiknek nincs módjuk viszonozni a kedvességemet?” (Luk 14:12–14). Vagy tegyük  fel, hogy egy hittársunk a saját hibájából nehéz anyagi helyzetbe kerül, vagy elmulasztja megköszönni a vendégszeretetünket. Ilyenkor fogadjuk meg a tanácsot: „Legyetek vendégszeretők egymáshoz, morgolódás nélkül” (1Pét 4:9). Ha így teszünk, átélhetjük az önzetlen adakozásból fakadó örömet (Csel 20:35).

13. a) Mikor lehet különösen nehéz támogatni a gyengéket? b) Hogyan támogathatjuk a gyengéket?

13 Támogassuk a gyengéket. Abból is lemérhetjük, hogy mennyire őszinte a szeretetünk, hogy megfogadjuk-e a Biblia következő tanácsát: „támogassátok a gyöngéket, legyetek hosszútűrők mindenki iránt” (1Tessz 5:14). Bár néhányan, akik gyengék a hitben, idővel megerősödnek, vannak, akik folyamatos támogatásra szorulnak. Az ilyen támogatás magában foglalhatja, hogy megosztunk velük építő gondolatokat a Szentírásból, elhívjuk őket a szolgálatba, vagy egyszerűen csak időt szakítunk rá, hogy meghallgassuk őket. Ahelyett, hogy egy testvért elkönyvelnénk erősnek vagy gyengének, tartsuk észben, hogy mindannyiunknak vannak erős és gyenge oldalai. Még Pál apostol is elismerte, hogy vannak gyengeségei (2Kor 12:9, 10). Ezért hát mindenkinek szüksége van bátorításra.

14. Meddig kell elmennünk a béke kedvéért?

14 Törekedjünk a békére. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy békében legyünk a testvéreinkkel, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy félreértettek minket, vagy igazságtalanul bántak velünk. (Olvassátok fel: Róma 12:17, 18.) A bocsánatkérés enyhítheti a másik fájdalmát, de ehhez őszintének kell lennünk. Például ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „sajnálom, hogy így érzel”, elismerhetnénk a saját felelősségünket, esetleg ilyen szavakkal: „sajnálom, hogy megbántottalak azzal, amit mondtam”. A béke különösen fontos a házasságban. Helytelen lenne, ha egy házaspár mások előtt szeretettel bánna egymással, de otthon nem szólnának a másikhoz, vagy bántanák a házastársukat szóban vagy tettlegesen.

15. Hogyan mutathatjuk ki, hogy valóban megbocsátottunk?

15 Legyünk megbocsátók. Ha valaki megbánt minket, megbocsátunk neki, és nem neheztelünk rá. Azoknak is elnézzük a hibáit, akik észre sem vették, hogy vétettek ellenünk, hiszen megfogadjuk a Biblia tanácsát, „elviselve egymást szeretetben, komolyan igyekezve azon, hogy [megtartsuk] a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:2, 3). Ahhoz, hogy őszintén meg tudjunk bocsátani, jó irányba kell terelnünk a gondolatainkat, és nem szabad számon tartanunk a sérelmeinket (1Kor 13:4, 5). Ha továbbra is haragot táplálnánk, azzal kockára tennénk a testvérünkkel ápolt  kapcsolatunkat, sőt a Jehovához fűződő barátságunkat is (Máté 6:14, 15). Úgy is bizonyíthatjuk, hogy szívből megbocsátottunk a másiknak, ha imádkozunk érte (Luk 6:27, 28).

16. Hogyan éljünk a kiváltságainkkal?

16 Mondjunk le a saját érdekeinkről. Ha valamilyen kiváltságot kapunk Jehova szolgálatában, úgy bizonyíthatjuk a szeretetünk őszinteségét, hogy nem a magunk hasznát keressük, hanem másokét (1Kor 10:24). Például a kongresszusokon szolgáló rendezők már kapunyitás előtt a helyszínen vannak. Sokuk inkább kevésbé kényelmes ülőhelyeket választ magának és a családjának, pedig megtehetné, hogy a legjobb helyeket foglalja le a számára kijelölt területen. Készek lemondani a saját érdekeikről, és ezzel önzetlen szeretetet tanúsítanak. Te hogyan követhetnéd a példájukat?

17. Mire ösztönöz az őszinte szeretet, ha súlyos bűnt követtünk el?

17 Valljuk meg a titkos bűneinket, és hagyjunk fel velük. Egyes keresztények megpróbálják eltitkolni a súlyos bűnüket, hogy ne szégyenüljenek meg, vagy ne okozzanak csalódást másoknak (Péld 28:13). Ám ez a viselkedés nem szeretetteljes, mivel nemcsak a vétkesnek okoz kárt, hanem a környezetének is. Meggátolhatja Isten szellemének a szabad áramlását, és megzavarhatja a gyülekezet békéjét (Ef 4:30). Az őszinte szeretet arra készteti a vétkest, hogy tárja fel a súlyos bűnét a véneknek, akik segítséget nyújthatnak neki (Jak 5:14, 15).

18. Mennyire fontos az őszinte szeretet?

18 Minden jellemvonás közül „a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13). Ha szeretettel bánunk egymással, az Jézus követőiként azonosít minket, és azt is bizonyítja, hogy utánozzuk Jehovát, aki a szeretet forrása (Ef 5:1, 2). Pál ezt írta: „ha. . . szeretet nincs bennem, semmi vagyok” (1Kor 13:2). Bárcsak mindig igaz lenne ránk, hogy nemcsak szóval szeretünk, „hanem tettel és igazsággal”!