„Mikor. . . imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt” (Máté 6:7).

Jehova nem szeretné, ha betanult imákat ismételgetnénk, vagy egy imakönyvből olvasnánk fel azokat. Ehelyett azt szeretné, ha szívből beszélnénk. Képzeljük el, milyen idegesítő lenne, ha egy barátunk mindennap ugyanazokat a szavakat mondaná el nekünk. A jó barátok nyíltak és őszinték. Ha a saját szavainkkal imádkozunk az égi Atyánkhoz, akkor személyes lesz az imánk.

„Ha pedig kértek, akkor sem kaptok, mert helytelen célból kértek” (Jakab 4:3).

Biztosan nem várnánk el Istentől, hogy válaszoljon az imánkra, ha olyasmit kérünk tőle, amiről tudjuk, hogy nem tartja helyesnek. Tegyük fel, hogy egy szerencsejátékos azt kéri Istentől, hogy nyerjen. Vajon Isten teljesítené a kérését, miközben óva int a kapzsiságtól és a szerencsébe vetett babonás hittől? (Ézsaiás 65:11; Lukács 12:15). Milyen észszerűtlen lenne Jehovától azt várni, hogy válaszoljon ilyen imákra! Ha szeretnénk, hogy Isten biztosan válaszoljon az imáinkra, akkor a kéréseinknek összhangban kell lenniük azzal, amit a Biblia ír.

 „Aki nem hajlandó odafigyelni a törvényre, annak még az imája is utálatos” (Példabeszédek 28:9).

A bibliai időkben Isten nem válaszolt azoknak az imáira, akik figyelmen kívül hagyták az igazságos törvényeit (Ézsaiás 1:15, 16). Az érzései nem változtak (Malakiás 3:6). Ha szeretnénk, hogy válaszoljon az imáinkra, akkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy összhangban cselekedjünk a törvényeivel. De mi a helyzet, hogyha a múltban elkövettünk olyasmit, ami helytelen? Ez azt jelenti, hogy Jehova már sosem fog meghallgatni minket? Természetesen nem! Isten készségesen megbocsát nekünk, ha változtatunk az életünkön, és mindent megteszünk azért, hogy a kedvében járjunk (Cselekedetek 3:19).