Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Írjunk Antonnak!”

„Írjunk Antonnak!”

 „Írjunk Antonnak!”

● A tizenéves Anton Jehova Tanúja volt, és egy Selkan nevű elszigetelt falucskában élt (Sztavropoli terület, Oroszország). Gyermekkorában megállapították, hogy Duchenne-féle izomdisztrófiája van. Ez a gyógyíthatatlan betegség gyorsan elsorvasztja az izmokat, és általában 20 éves kor előtt halált okoz. Anton kilencévesen már nem tudott járni, sem magától felülni.

Jevgenyij és a felesége, Diana akkor ismerték meg Antont, amikor meglátogatták Jehova Tanúi helyi gyülekezetét. Diana így mesélt a benyomásairól: „Anton fizikailag nagyon gyenge volt, de az Istennel ápolt kapcsolatában teljesen szilárd. Mivel a bátyja 19 évesen ugyanebben a betegségben halt meg, Anton tudta, hogy már neki sincs sok ideje hátra. Mégis boldog és derűlátó volt.”

Diana a férjével arra buzdította Antont, hogy tegye tartalmasabbá a szolgálatát úgy, hogy levelet ír más elszigetelt falvakban élő embereknek. 2005 folyamán Anton körülbelül 500 levelet írt, de sajnos senki sem válaszolt. Bár ez eléggé letörte, nem hagyta abba a levélírást, és buzgón imádkozott, mert szeretett volna a körülményei ellenére is eredményes szolgálatot végezni.

Egyszer Anton egy újságban rábukkant egy beteg hölgy levelére, aki vigaszra vágyott. Anton írt neki, és a levele következő részlete megjelent az újságban: „Bár a betegségem gyógyíthatatlan, a bibliaolvasásnak köszönhetően bizalommal tudok a jövőbe tekinteni. Szeretek levelet kapni, és alig várom, hogy valaki írjon nekem.”

A hölgyet meghatotta Anton levele, ezért újra tollat ragadott, és írt az újságnak. Levelét a következő címmel jelentették meg: „Írjunk Antonnak!” A hölgy megköszönte a buzdító gondolatokat, melyeket Anton a bibliaolvasásról írt, és hozzátette: „Segítsünk Antonnak! Válaszoljunk és írjunk neki! Ennek a fiúnak úgy kell néhány kedves szó, mint egy falat kenyér.” A cikkben közölték Anton címét is.

A kis selkani postahivatalba elkezdtek özönleni a levelek – egy nap akár 30 is! Egész Oroszországból, a balti államokból, Németországból, sőt Franciaországból is írtak. Anton több száz levelet kapott az újság olvasóitól. „Majd kibújt a bőréből – emlékszik vissza Diana. – Így már emberek százainak írhatott a Biblián alapuló hitéről.”

Anton több mint egy évig levelezett azokkal, akik írtak neki, feltárva nekik a Biblia igazságát. A kezében egyre kevesebb volt az erő, ezért a végén már diktálta a leveleket. Aztán 2008 szeptemberében, húszéves korában meghalt. Jóllehet fizikailag igen gyenge volt, a hite és a szolgálat iránti lelkesedése lehetővé tette, hogy több száz ember életére hatással legyen.