Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Karácsony – Mi az igazság?

Karácsony – Mi az igazság?

 Karácsony – Mi az igazság?

TÉGED érdekel az igazság a vallási ünnepekről és tanításokról? Amennyiben igen, talán már megfogalmazódtak benned ezek a kérdések: 1. Tényleg december 25-én született Jézus? 2. Kik voltak a „bölcsek”, és csakugyan hárman voltak? 3. Milyen „csillag” vezette el őket Jézushoz? 4. Mi köze van a Mikulásnak Jézushoz és a születéséhez? 5. Mit gondol Isten arról, hogy karácsonykor az emberek megajándékozzák egymást?

Vizsgáljuk meg ezeket a kérdéseket a Biblia és a történelmi tények fényében.

1. Tényleg december 25-én született Jézus?

A hagyomány: A hagyomány úgy tartja, hogy Jézus december 25-én született. A Britannica Hungarica szerint a karácsony egy „december 25-én tartott keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus születéséről emlékezik meg”.

A hagyomány gyökerei: „December 25-e nem a Bibliára vezethető vissza, hanem pogány római ünnepekre, melyeket az év végén tartottak”, körülbelül az északi félteke téli napfordulójának az idején, mondja a The Christmas Encyclopedia. Ilyen ünnep volt például a saturnalia, azaz Saturnusnak, a földművelés istenének a tiszteletére rendezett ünnep, „valamint két napistennek, a római Solnak és a perzsa Mithrasnak a közös ünnepe”. Mindkét születésnapot december 25-én ünnepelték, vagyis a Julianus-naptár szerinti téli napforduló napján.

Ezek a pogány ünnepek 350-ben kezdtek „keresztényiesedni”, amikor I. Gyula pápa kinevezte december 25-ét Krisztus születésnapjának. „Jézus születésének az ünnepe lassanként az összes többi, napfordulóhoz kapcsolódó szertartást magába olvasztotta vagy felváltotta” – olvasható az Encyclopedia of Religionben. „A nappal mint szimbólummal egyre gyakrabban ábrázolták a feltámadt Krisztust (akit Sol Invictusnak, a legyőzhetetlen napistennek is neveztek), a napkorona pedig . . . a keresztény szentek dicsfénye lett.”

A Biblia: A Bibliában nem szerepel Jézus születésének a dátuma. Azt viszont bizton kijelenthetjük, hogy nem december 25-én született. Milyen alapon mondhatjuk ezt? A Biblia szerint, amikor Jézus született, a pásztorok a „szabad ég alatt tartózkodtak”; a nyájuk felett őrködtek éjjel Betlehem külterületén (Lukács 2:8). A hideg, esős évszak általában októberben kezdődött, és a pásztorok éjszakára bevitték a nyájukat egy védett helyre, különösen a magasabb fekvésű területeken, mint amilyen Betlehem környéke is volt. Decemberben volt a leghidegebb, ilyenkor sokszor hó is esett. *

Érdemes megjegyezni, hogy az első keresztények, akik közül sokan Jézussal tartottak a szolgálatában, semmilyen napon nem ünnepelték meg Jézus születését. Inkább Jézus  haláláról emlékeztek meg, Jézus ugyanis ezt adta parancsba nekik (Lukács 22:17–20; 1Korintusz 11:23–26). Néhányan most azt kérdezhetik, hogy tényleg számít-e, hogy a karácsonynak pogány eredete van. Hogy számít-e? Nos, Istennek számít. „Az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát” – mondta Jézus Krisztus (János 4:23).

2. Kik voltak a „bölcsek”, és hányan voltak?

A hagyomány: Keletről három „bölcset” egy „csillag” elvezet Jézushoz, aki egy jászolban fekszik egy istállóban, és ajándékokat visznek neki. Néhány ábrázoláson pásztorok is vannak a „bölcsekkel”.

A hagyomány gyökerei: Eltekintve a Biblia rövid beszámolójától, „minden, amit a bölcsekről írtak, leginkább legenda” – jelenti ki a The Christmas Encyclopedia.

A Biblia: A Biblia nem beszél arról, hogy hány „bölcs” látogatta meg Jézust. Lehet, hogy ketten voltak, de az is lehet, hogy hárman, négyen vagy még többen. Bár néhány bibliafordítás bölcsekről ír, az eredeti nyelvben a magoi szó szerepel, melynek jelentése: asztrológusok, varázslók. A Biblia azt írja ezekről a foglalkozásokról, hogy ’utálatosak Jehovának’ (5Mózes 18:10–12). Mivelhogy az asztrológusoknak hosszú utat kellett megtenniük keletről, nem érkeztek meg időben ahhoz, hogy Jézust még a jászolban találják. Az utazásuk valószínűleg több hónapig tartott. Amikor végül megérkeztek, „bementek a házba”, ahol Jézus volt, és ott találták „a kisgyermeket anyjával, Máriával” (Máté 2:11).

3. Milyen csillag vezette az asztrológusokat?

Néhány árulkodó jelből megtudhatjuk, mi is volt ez a csillag. Például a csillag nem egyenesen Betlehembe vezette a férfiakat. Először Jeruzsálembe vitte őket, ahol a fülébe jutott Heródes királynak, hogy Jézus felől érdeklődnek. Heródes „titokban hívatta az asztrológusokat”, azok pedig beszéltek neki az újszülöttről, ’a zsidók királyáról’. Heródes ezt mondta nekik: „gondosan kutassatok a kisgyermek után, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem”. Ezt a büszke és kegyetlen uralkodót azonban egyáltalán nem a jóindulat vezérelte. Elhatározta, hogy megöleti Jézust! (Máté 2:1–8, 16).

Különös, hogy „a csillag” ezután déli irányba, Betlehembe vezette az asztrológusokat. Ott „megállt” a fölött a ház fölött, ahol Jézus lakott (Máté 2:9, 10).

Leszögezhetjük hát, hogy a csillag nem közönséges csillag volt! És ha Isten angyalok által előzőleg már közölte néhány alázatos pásztorral, hogy megszületett Jézus, akkor most miért használna egy csillagot arra, hogy pogány asztrológusokat vezessen először Jézus ellenségéhez, és csak utána a kisgyermekhez? Az egyetlen logikus magyarázat az, hogy a csillag Sátán egyik gonosz trükkje volt, aki képes előidézni ilyen jelenségeket (2Tesszalonika 2:9, 10). Hát nem érdekes, hogy vannak, akik a karácsonyfa tetejére egy úgynevezett betlehemi csillagot tesznek dísznek?

4. Mi köze van a Mikulásnak Jézushoz és a születéséhez?

A hagyomány: Egyes helyeken a Jézuska, máshol a Télapó, vagy Mikulás visz ajándékot a gyerekeknek. Sok gyerek levelet küld a Télapónak, melyben leírják, milyen ajándékot szeretnének kapni. Egyes hagyományok szerint a Télapónak manók segítenek elkészíteni az ajándékokat az északi-sarki lakóhelyén.

A hagyomány gyökerei: Általában úgy tartják, hogy a Mikulás mítoszát Szent Miklós élete ihlette, aki a Kis-Ázsiában (ma Törökország) található Müra püspöke volt. „Tulajdonképpen minden, amit Szent Miklósról tudunk, csak legenda” – mondja a The Christmas Encyclopedia. A történelem és a Biblia szerint a Mikulásnak semmi köze sincs Jézus Krisztushoz.

A Biblia: „Most, hogy levetettétek a hazugságot, igazat mondjon mindegyikőtök a felebarátjának”. A hozzánk legközelebb álló ’felebarátaink’ a családtagjaink (Efézus 4:25). A Biblia azt is mondja, hogy ’szeressük az igazságot’, és  hogy ’az igazságot szóljuk a szívünkben’ (Zakariás 8:19; Zsoltárok 15:2). Lehet, hogy ártalmatlan dolognak tűnik azt mondani a gyerekeknek, hogy a Jézuska vagy a Télapó hozza karácsonykor az ajándékokat, de helyes vagy bölcs dolog becsapni egy gyereket, még ha jó szándékból teszik is? Nem visszás, hogy egy olyan alkalommal, amikor az emberek állítólag Jézusnak akarnak tisztelettel adózni, becsapják a gyerekeket?

5. Mi Isten véleménye a karácsonyi ajándékozásról és a mulatozásról?

A hagyomány: Karácsonykor az emberek nemcsak adnak ajándékokat, hanem kapnak is, és az ünnepeket a mulatozás és az ivászat jellemzi.

A hagyomány gyökerei: Az ókori Rómában a saturnalia ünnepe december 17-én kezdődött, és 24-ig tartott, amikor is ajándékokat adtak egymásnak az emberek. A házak és az utcák hangosak voltak a mulatozástól, az ivászattól és a féktelen viselkedéstől. A saturnalia után január első napját ünnepelték. Az ünneplés általában három napig tartott. A saturnalia és a január első napjának ünnepe valószínűleg egy egybefüggő ünnepi időszak volt.

A Biblia: Az öröm és az adakozás szerves része az igaz imádatnak. Az igazságosak „örüljenek . . . , ujjongjanak örömmel!” – mondja a Biblia (Zsoltárok 68:3). Az öröm sokszor összefügg az adakozással (Példabeszédek 11:25). „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” – mondta Jézus Krisztus (Cselekedetek 20:35). És azt is mondta, hogy ’legyünk adakozók’, vagyis az adakozás tartozzon hozzá a mindennapjainkhoz (Lukács 6:38).

Ez a fajta adakozás merőben más, mint a szertartásos adakozás, vagy amelyet a társadalom erőltet rá az emberre. A Biblia a következőképpen írja le, hogy milyen az igazi, szívből jövő adakozás: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7). Akik megfogadják a Biblia kiváló alapelveit, azokat a nagylelkűségük indítja arra, hogy ajándékozzanak, mégpedig az év bármelyik napján. Semmi kétség, hogy Isten ezt megáldja, és ez a fajta adakozás sohasem terhes.

 Egy hamisítvány

Ha a Biblia segítségével jobban szemügyre vesszük a karácsonyt, azt látjuk, hogy voltaképpen minden karácsonyi szokás vagy pogány eredetű, vagy a bibliai beszámoló elferdítése. Vagyis ezekre a szokásokra csak rámondják, hogy keresztényiek. Hogyan lett a karácsonyból keresztény ünnep? Ahogy a Biblia megjövendölte, évszázadokkal Krisztus halála után sok hamis tanító jelent meg (2Timóteusz 4:3, 4). Ezeket a lelkiismeretlen embereket jobban foglalkoztatta az, hogy a kereszténységet olyanná formálják, hogy megnyerjék vele a pogányokat, mint az, hogy az igazságot tanítsák. Így hát fokozatosan átvették a népszerű pogány vallási ünnepeket, és rájuk aggatták a keresztényi jelzőt.

A Biblia arra figyelmeztet, hogy a ’hamis tanítók ki fogják zsákmányolni az embereket elferdített szavakkal. De ami őket illeti, a régtől fogva meglevő ítélet nem halad lassan, és pusztulásuk nem szunnyad’ (2Péter 2:1–3). Jehova Tanúi komolyan veszik ezeket a szavakat, ahogy az egész Bibliát, mivel úgy tekintenek erre a könyvre, mint ami Isten írott Szava (2Timóteusz 3:16). Ezért van az, hogy nem tartanak meg semmilyen hamis vallási szokást és ünnepet. Vajon emiatt nem élvezik annyira az életet, és nem boldogok? Épp ellenkezőleg! Ahogy látni fogjuk, saját tapasztalatból mondhatják, hogy a Bibliában található igazság szabaddá tesz.

[Lábjegyzet]

^ 8. bek. Jézus feltehetően az ókori zsidó naptár etánim hónapjában (szeptember/​október) született.

[Kiemelt rész/​kép a 8. oldalon]

KI GYOMOT VET, GYOMOT ARAT

Volt idő, amikor az egyházi vezetők „foggal-körömmel [harcoltak] a pogány szokások ellen” – mondja egy karácsonyi szokásokról és hagyományokról szóló könyv. Idővel azonban már jobban érdekelte őket az, hogy megteljenek a templomok, mint hogy az igazságot tanítsák. Ez odavezetett, hogy kezdtek „szemet hunyni” a pogány szokások felett, később pedig átvették azokat (Christmas Customs and Traditions—Their History and Significance).

„Amit vet az ember, azt fogja aratni is” – szögezi le a Biblia (Galácia 6:7). Azután, hogy az egyházak pogány szokások magjaival vetették tele a szántóföldjeiket, nem kell meglepődni azon, hogy burjánzik a „gyom”: egy ünnep, mely állítólag Jézus születését hivatott ünnepelni, egy ürügy az ivászatra és a mulatozásra; a bevásárlóközpontok sokkal népszerűbbek, mint a templomok; a családok hatalmas adósságokba verik magukat az ajándékvásárlás miatt; a gyerekek pedig összekeverik a mítoszt a valósággal, a Mikulást Jézus Krisztussal. Nem hiába mondta Isten: „ne érintsétek többé a tisztátalant” (2Korintusz 6:17).

[Képek a 7. oldalon]

Az ókori saturnalia ünnepéhez hasonlóan a karácsonyt is a mulatozás és az ivászat jellemzi

[Forrásjelzés]

© Mary Evans Picture Library