Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Nők is lehetnek Isten szolgái?

Nők is lehetnek Isten szolgái?

 A Biblia nézőpontja

Nők is lehetnek Isten szolgái?

EGY katolikus nő ezt írta az USA Today című újságnak: „Nagyon csodálkozom rajta, és felháborít, hogy semmi sem változott azzal kapcsolatban, hogy a nőket is felszenteljék.” Sokan osztják a véleményét. Elvégre más vallásokban a nők lehetnek lelkészek, papok, püspökök és rabbik.

A vallások eltérő állásponton vannak ebben a kérdésben: egyes vallások tiltják, hogy a nők is Isten szolgái legyenek, más vallások azonban megengedik, hogy a nők a szószékről prédikáljanak. Ám bármelyik nézőpontot vallják is, azt állítják, hogy az Írásokat követik. A Biblia viszont egyik nézetet sem támogatja. Hogyan lehetséges ez? Ha szeretnénk választ kapni erre a kérdésre, először is vizsgáljuk meg, hogy a Biblia milyen értelemben használja a „szolga” szót.

Isten első századi szolgái

Mi jut eszedbe arról a kifejezésről, hogy „Isten szolgája”? Sokan rögtön egy vallási vezetőre gondolnának – akár nőre, akár férfira –, aki levezeti az istentiszteletet egy gyülekezetnek. De a Biblia tágabb értelemben használja ezt a kifejezést. Figyeld meg, hogy egy keresztény nőre, Főbére Pál apostol úgy utalt, mint ’testvérnőnk, aki a kenkreai gyülekezet szolgája’ (Róma 16:1).

El tudod képzelni, amint Főbe ott áll a kenkreai gyülekezet előtt, és levezet egy vallásos összejövetelt? Tulajdonképpen milyen szolgálatot végzett Főbe? Pál a filippieknek írt levelében említést tesz néhány olyan nőről, akik ’vele együtt fáradtak az evangélium hirdetésében’ (Filippi 4:2, 3, Katolikus fordítás, kiemelés tőlünk).

Az első századi keresztények elsősorban „nyilvánosan és házról házra” terjesztették az evangéliumot, azaz a jó hírt (Cselekedetek 20:20). Azok, aki részt vettek ebben a munkában, Isten szolgái voltak. Nők is tartoztak közéjük, mint például Priszcilla, aki a férjével ’még pontosabban kifejtette az Isten útját’ egy istenfélő férfinak, aki még nem volt keresztény (Cselekedetek 18:25, 26). Nyilvánvaló, hogy Főbéhez hasonlóan Priszcilla is Isten eredményes szolgája volt, akárcsak sok más nő.

Méltóságteljes szerep

Vajon a nyilvános szolgálat egy alantas feladat, egy másodlagos szerep volt, melyet a nőkre ruháztak, miközben a férfiak végezték a gyülekezet irányításának fontos feladatát? Egyáltalán nem, és ennek két oka is van. Először is, a Bibliából világosan kiderül, hogy minden kereszténynek részt kellett vennie a nyilvános szolgálatban, beleértve azokat a férfiakat is, akik felelősségteljes feladatokat láttak el a gyülekezetben (Lukács 9:1, 2). Másodszor, akárcsak a múltban, úgy még ma is a nyilvános szolgálat a legfőbb módja annak, hogy a keresztények – nők és férfiak egyaránt – teljesítsék Jézus azon parancsát, hogy  ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, és tanítsák őket’ (Máté 28:19, 20).

A nőknek egy másik lényeges szerepük is lehet a gyülekezetben. Pál ezt írta: ’Az idős asszonyok legyenek jóra tanítók; hogy józanságra vezessék a fiatal asszonyokat, azért hogy szeressék férjüket, szeressék gyermekeiket’ (Titusz 2:3, 4). Tehát az érett gondolkodású nők, akik tapasztalt keresztények, segíteni tudnak a fiatalabb és kevésbé tapasztalt nőknek, hogy éretté váljanak. Ez szintén egy méltóságteljes és fontos szerep.

Tanítás a gyülekezetben

Ám a nők a Bibliában sehol sem kapnak megbízást arra, hogy a gyülekezetben tanítsanak. Ehelyett Pál apostol azt az utasítást adta nekik, hogy „hallgassanak a gyülekezetekben”. Miért? Ennek egyik oka, ahogy írta, hogy „minden illendően és rendben történjék” (1Korintusz 14:34, 40, Újfordítású revideált Biblia). Ahhoz, hogy a gyülekezetben minden zökkenőmentesen menjen, Isten egyetlen csoportot bízott meg a tanítással. Ám figyeld meg, hogy egy személy nem tölthet be a gyülekezetben felvigyázói tisztséget pusztán azért, mert férfi. Csak azok kaphatnak ilyen kiváltságot, akik valóban képesítettek erre a feladatra (1Timóteusz 3:1–7; Titusz 1:5–9). *

Vajon lealacsonyító az a szerep, melyet Isten a nőknek szánt? Nem. Emlékezz csak rá, hogy Jehova Isten egy fontos munkára szenteli fel őket, arra, hogy nyilvánosan tanúskodjanak róla (Zsoltárok 68:11). Napjainkban Jehova Tanúi – férfiak és nők is – Isten nyilvános szolgáiként már millióknak segítettek, hogy megbánásra jussanak, és megmentést nyerhessenek (Cselekedetek 2:21; 2Péter 3:9). Milyen nagyszerű eredmény!

A férfiakra és nőkre vonatkozó elrendezés előmozdítja a békét, és megőrzi mindkét nem méltóságát. Szemléltetésül: Ahhoz, hogy egy gyalogos át tudjon kelni egy forgalmas úton, egyaránt szüksége van a látás és a hallás képességére, tehát a szemének és a fülének együtt kell működnie. Ugyanígy szükség van rá, hogy a férfiak és a nők a saját szerepüknek megfelelően szolgálják Istent, ő pedig békével áldja majd meg a gyülekezetet (1Korintusz 14:33; Filippi 4:9). *

[Lábjegyzetek]

^ 13. bek. Figyelemre méltó az is, hogy a férfiaknak korlátozott hatalma van a gyülekezetben. Alá vannak rendelve Krisztusnak, és a bibliai alapelvekkel összhangban kell eljárniuk (1Korintusz 11:3). Azoknak, akiknek a gyülekezetben felelősségteljes feladataik vannak, ’egymásnak is alá kell rendelniük magukat’, vagyis alázatosnak és együttműködőnek kell lenniük (Efézus 5:21).

^ 15. bek. Ezenkívül, ha a keresztény nők tiszteletben tartják a férfiak gyülekezetben betöltött szerepét, melyet Istentől kaptak, példát mutatnak az angyaloknak az égben (1Korintusz 11:10).

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

● Hogyan tanítottak a korai keresztény gyülekezethez tartozó nők? (Cselekedetek 18:26)

● Kik vannak megbízva a gyülekezet felvigyázásával? (1Timóteusz 3:1, 2)

● Hogyan tekinti Isten a mai keresztény nők szolgálatát? (Zsoltárok 68:11)

[Oldalidézet a 29. oldalon]

„Jehova tudatja a szót; a jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg” (ZSOLTÁROK 68:11)