Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Alátámasztja a régészet a Bibliát?

Alátámasztja a régészet a Bibliát?

 Alátámasztja a régészet a Bibliát?

A RÉGÉSZET hasznos a Biblia tanulmányozóinak, mivel a leletek gyakran kiegészítik a bibliai időkben élt emberek életmódjáról, körülményeiről, szokásairól és nyelveiről gyűjtött ismereteiket. A régészet arról is hasznos tudnivalóval szolgál, hogy hogyan teljesedtek be a bibliai próféciák, például amelyek az ősi Babilon, Ninive és Tírusz pusztulását jövendölték meg (Jeremiás 51:37; Ezékiel 26:4, 12; Sofóniás 2:13–15). De a régészetnek vannak korlátai. A leleteket értelmezni kell, az értelmezésekbe pedig hiba csúszhat, vagy változhatnak idővel.

A keresztény hit nem törött vázadarabokon, málló téglákon vagy omladozó falakon nyugszik, hanem a Bibliában található szellemi igazságok harmonikus összességén (2Korintusz 5:7; Héberek 11:1). Az biztos, hogy a Biblia belső összhangja, őszintesége, a beteljesedett próféciái és sok más jellegzetessége meggyőző bizonyíték arra, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett” (2Timóteusz 3:16). Mégis vegyünk szemügyre néhány érdekes régészeti leletet, melyek alátámasztanak egy-egy bibliai beszámolót.

Egy régészcsoport 1970-ben ásatásokat végzett Jeruzsálemben, ahol elszenesedett romokra bukkant. „A kép minden szakavatott szemnek egyértelmű volt – írta Nahman Avigad, a régészcsoport vezetője. – A házat tűz emésztette meg, a falak meg a plafon beomlottak.” Az egyik szobában egy kéz csontjai (1) hevertek. A széttárt ujjak egy lépcsőt próbáltak megragadni.

A földön olyan érméket (2) találtak elszórva, melyek közül a legújabbak i. sz. 69-ből, a Róma elleni zsidó lázadás 4. évéből származnak. Mielőtt a ház összeomlott, valaki bent széthajigált mindent. „A látványról eszünkbe jutott, amit Josephus írt, hogy a római katonák kifosztották a házakat, miután bevették a várost” – mondta Avigad. A történészek szerint a rómaiak i. sz. 70-ben fosztották ki Jeruzsálemet.

A vizsgálatok megállapították, hogy a csontok egy huszonéves nő csontjai. „Amikor a rómaiak megtámadták a várost, a fiatal nő, aki annak a bizonyos leégett háznak a konyhájában tartózkodott, a tűzben rekedt – írja a Biblical Archaeology Review. – A földre rogyott, és még halála előtt megpróbálta elérni a lépcsőt a bejáratnál. De a tűz olyan gyorsan terjedt . . . , hogy már nem tudott kimenekülni, és a lehulló törmelék maga alá temette.”

Ez a jelenet Jézus próféciájára emlékeztet minket, melyet közel 40 évvel azelőtt jelentett ki  Jeruzsálemről, hogy az elpusztult: „ellenségeid . . . földhöz vágnak téged és gyermekeidet tebenned, és nem hagynak benned követ kövön” (Lukács 19:43, 44).

A Biblia kijelentéseit alátámasztó régészeti leletek némelyikén személynevek is szerepelnek, olyanoké, akikről a Szentírás említést tesz. Néhány ilyen lelet bebizonyította, hogy nem volt igazuk azoknak a kritikusoknak, akik azt állították, hogy a Biblia írói egyes személyeket csak kitaláltak, vagy túloztak, amikor a hírnevükről írtak.

Bibliai nevek írásos leleteken

Egy időben elismert tudósok úgy tartották, hogy az asszír király, II. Szargon (Sarrukín), akinek a nevével az Ézsaiás 20:1-ben találkozunk, soha nem is létezett. Ám 1843-ban a mai Horszábádtól (Irak) nem messze, a Tigris folyó egyik mellékágánál megtalálták Szargon palotáját (3). A palota mintegy 10 hektárnyi területen fekszik. Bár a világ előtt II. Szargon teljesen ismeretlen volt, ma már ő az egyik legismertebb asszír király. Az egyik krónikájában (4) azt állítja, hogy elfoglalta az izraelita várost, Szamáriát. A bibliai kronológia alapján Szamária i. e. 740-ben került asszír kézre. Szargon Asdód bevételéről is feljegyzést készített, ami szintén alátámasztja az Ézsaiás 20:1-et.

Miközben a régészek a mai Irak területén található ősi város, Babilon romjainál végeztek feltárásokat, mintegy 300 ékírásos táblára bukkantak, nem messze az Istár-kaputól. A babilóniai király, Nabukodonozor uralkodásának idejéből való ékírásos emlékeken számos név is látható. A nevek között szerepel „Jaukinnak, Jahud földje királyának” a neve. Ő Joákin, Júda királya, akit i. e. 617-ben vittek fogságba Babilonba, amikor Nabukodonozor először vette be Jeruzsálemet (2Királyok 24:11–15). Joákin fiai közül ötnek szintén szerepel a neve a táblákon (1Krónikák 3:17, 18).

Amikor a régészek 2005-ben ásatásokat végeztek egy területen, ahol Dávid palotájának a romjait keresték, egy nagy kiterjedésű kőépítmény maradványait fedezték fel. Úgy vélik, az épület akkor lett lerombolva, amikor a babilóniaiak valamivel több mint 2600 évvel ezelőtt Isten prófétájának, Jeremiásnak a napjaiban földig rombolták Jeruzsálemet. Hogy ezek tényleg Dávid palotájának a romjai-e, azt még nem tudják biztosan. Eilat Mazar régész viszont egy felettébb érdekes tárgyra bukkant, egy 1 centiméter átmérőjű agyagpecsétre (5), amelyen ez áll: „Jehúkhalé, aki Selemejáhú fia, aki Sóví fia”. Nyilvánvaló, hogy a pecsétet Jehúkhal (Jehukál vagy Jukál) pecsétjével készítették, aki egy zsidó tisztviselő volt, és a Biblia azt írja róla, hogy ellenségesen viselkedett Jeremiással (Jeremiás 37:3; 38:1–6).

Eilat Mazar kijelenti, hogy Jehúkhal csak „a második királyi miniszter” volt Gemária, Sáfán fia után. Gemária neve szintén rajta van egy pecséten, melyet Dávid városában találtak. A Biblia Júda egyik fejedelmeként azonosítja Jehúkhalt, Selémia (Selemejáhú) fiát. Amíg meg nem találták a pecsétet, a Szentíráson kívül sehol máshol nem lehetett találkozni a nevével.

Tudtak írni és olvasni?

A Biblia szerint az ókori izraeliták tudtak írni és olvasni (4Mózes 5:23; Józsué 24:26; Ézsaiás 10:19). A kritikusok azonban másképp gondolták, mivel szerintük a bibliai történelem jobbára  megbízhatatlan szájhagyomány útján maradt fenn. 2005-ben megdőlt az elméletük. Abban az évben néhány régész Tell-Zajitban dolgozott, amely félúton van Jeruzsálem és a Földközi-tenger vidéke között, és ott egy ősi ábécét találtak mészkőre vésve, valószínűleg a legrégebbi héber ábécét (6), ami eddig napvilágra került.

Néhány tudós azt mondja, hogy az i. e. X. századból való leletből „hivatalos írnoki képzésre” és „fejlett kultúrára” lehet következtetni, valamint arra, hogy „Jeruzsálemben gyorsan fejlődő izraelita közigazgatási rendszer működött”. A kritikusok állításával ellentétben tehát úgy tűnik, legkésőbb az i. e. X. században az izraeliták már tudtak írni és olvasni, és így képesek voltak feljegyezni a történelmüket.

Az asszír feljegyzések további bizonyítékokkal szolgálnak

A hajdani hatalmas birodalom, Asszíria, sok helyen szerepel a Bibliában, és egykori területéről számos régészeti lelet származik, melyek bizonyítják a Szentírás pontosságát. Például egy ásatás során, melyet az ősi Ninive, Asszíria fővárosa helyén végeztek, egy faragott kőtábla (7) került napvilágra Szanhérib király palotájában. A kőtábla asszír katonákat ábrázol, akik Lákis eleste után zsidó foglyokat visznek száműzetésbe i. e. 732-ben. Magad is elolvashatod a Biblia beszámolóját a 2Királyok 18:13–15-ben.

Szanhérib krónikája (8), melyet ugyancsak Ninivében találtak, Szanhérib katonai hadjáratát írja le, mely a júdai király, Ezékiás uralkodása idején zajlott, akit a krónika név szerint is említ. Más uralkodók ékírásos feljegyzései Aház és Manassé júdai királyok, valamint Omri, Jéhu, Joás, Menáhem és Hósea izraeli királyok nevét is tartalmazzák.

A feljegyzéseiben Szanhérib a katonai sikereivel kérkedik, de figyelemre méltó módon egyáltalán nem említi, hogy bevette volna Jeruzsálemet. Ez a rendkívüli tény szintén a Biblia hitelessége mellett szól, amely azt írja, hogy a király soha nem vette ostrom alá Jeruzsálemet, hanem Isten mért rá vereséget. Ezt követően a megalázott Szanhérib visszatért Ninivébe, ahol a Biblia szerint a fiai megölték (Ézsaiás 37:33–38). Érdekes, hogy a gyilkosságot két asszír írásos lelet is megerősíti.

Náhum és Sofóniás, Jehova prófétái megjövendölték, hogy Ninive a lakói gonoszsága miatt teljesen el lesz pusztítva (Náhum 1:1; 2:8–3:19; Sofóniás 2:13–15). Próféciáik be is teljesedtek, amikor Nabú-apla-uszurnak, Babilónia királyának és a méd Küaxarésznek a csapatai i. e. 632-ben ostrom alá vették és elfoglalták Ninivét.  Ninive romjainak a felfedezése és feltárása ismét csak a Biblia hitelességét támasztja alá.

A Tigris folyótól keletre és Ninivétől délkeletre fekvő ősi városban, Nuzuban, ahol 1925 és 1931 között végeztek ásatásokat, nagyon sok leletre bukkantak, köztük úgy 20 000, babilóniai nyelven íródott agyagtáblára is. Hatalmas mennyiségű információt tartalmaznak jogi eljárásmódokról, melyekhez hasonlókról a Mózes első könyvében a patriarchák koráról szóló feljegyzésekben olvashatunk. A leletekből például kiderül, hogy a családi istenek, melyek gyakran kis agyagszobrok voltak, egyfajta bizonyítékul szolgáltak a tulajdonjog igazolására. Ezekkel a gazdájuk igényt tarthatott az örökségére. Ez a szokás magyarázatot adhat arra, hogy miért vitte magával Jákob patriarcha felesége, Ráhel az apja, Lábán tulajdonában levő családi isteneket, vagy ’terafimot’, amikor Jákob családja elköltözött. Érthető, hogy Lábán megpróbálta visszaszerezni őket (1Mózes 31:14–16, 19, 25–35).

Ézsaiás próféciája és a Círusz-henger

A fent látható ősi, ékírásos agyaghenger egy másik bibliai beszámolót támaszt alá. A Círusz (Kürosz)-hengerként (9) ismert leletet az ősi Szippar területén találták, mely Bagdadtól körülbelül 30 kilométerre, az Eufrátesznél fekszik. Arról ír, hogy hogyan vette be Babilont Nagy Círusz, a Perzsa Birodalom alapítója. Bámulatos módon Jehova mintegy 200 évvel korábban a prófétája, Ézsaiás által a következőket mondta egy akkor még jövőbeni méd–perzsa uralkodóról, akit Círusznak fognak hívni: „»Pásztorom ő, és teljesen végrehajt mindent, amiben gyönyörködöm«, azt is, amikor azt mondom Jeruzsálemről: »Újjáépül«” (Ézsaiás 13:1, 17–19; 44:26–45:3).

A henger figyelemre méltó módon megemlíti, hogy Círusz – a többi ókori hódítóval szöges ellentétben – elengedte a korábbi hatalom által fogva tartott népeket. Mind a bibliai, mind a világi történelem tanúsítja, hogy Círusz tényleg hazaengedte a zsidókat, akik ezt követően újjáépítették Jeruzsálemet (2Krónikák 36:23; Ezsdrás 1:1–4).

Bár a bibliai régészet viszonylag új tudományág, nagyon fontos vizsgálódási terület lett, melyből értékes információkhoz jutunk. És ahogy láttuk, sok lelet alátámasztja a Biblia hitelességét és pontosságát, gyakran egészen a legapróbb részletekig.

HA TOVÁBBI INFORMÁCIÓT SZERETNÉL

Segíthet a Biblia, hogy boldog és tartalmas életet élj? A Biblia a tények és próféciák könyve című 2 órás DVD kitér erre a fontos kérdésre, és meggyőző interjúkat is tartalmaz. (32 nyelven jelent meg.)

A Biblia — Isten Szava vagy emberé?

Több bizonyítékra van szükséged, hogy meggyőződj róla, a Biblia nem mítoszokról ír, és nem mond ellent önmagának? Tényleg megtörténtek a Bibliában olvasható csodák? Vizsgáld meg a tényeket ebben a 192 oldalas könyvben. (56 nyelven jelent meg.)

[Forrásjelzés]

Nagy Sándor: Roma, Musei Capitolini

Mit tanít valójában a Biblia?

Ez a tanulmányozási segédeszköz 19 fejezeten keresztül minden fontos bibliai tanítást megmagyaráz, és elmondja, mi Isten akarata a földre és az emberiségre vonatkozóan. (Jelenleg 162 nyelven lehet hozzájutni.)

Az én könyvem bibliai történetekről

Ez a gyönyörű képekkel illusztrált, elsősorban gyerekeknek készült könyv 116 személyről és eseményről ír időrendi sorrendben. (194 nyelven jelent meg.)

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Érmék: Generously Donated by Company for Reconstruction & Development of Jewish Quarter, Jerusalem Old City

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Society for Exploration of Land of Israel and its Antiquities

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

3: Musée du Louvre, Paris; 4: Photograph taken by courtesy of the British Museum; 5: Gabi Laron/Institute of Archaeology/Hebrew University © Eilat Mazar

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

6: AP Photo/Keith Srakocic; 7, 8: Photograph taken by courtesy of the British Museum

[Képek forrásának jelzése a 18. oldalon]

Photograph taken by courtesy of the British Museum