Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Van egy ceruzád?

Van egy ceruzád?

 Van egy ceruzád?

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

NEM kerül sokba, azonnal működőképes és szinte pihekönnyű. Észrevétlenül meglapul a zsebedben. A működéséhez nem kell elektromos áram, sosem folyik, és a vele húzott vonást ki lehet radírozni. A gyerekek írni tanulnak vele, a nagy művészek pedig mesterműveket alkotnak vele. Legtöbbünknél mindig kéznél van egy, hogy papírra vethessünk valamit. Igen, az egyszerű kis ceruza az egyik legolcsóbb és legszélesebb körben elterjedt íróeszköz a világon. A feltalálásának és továbbfejlesztésének bámulatos története egy véletlen felfedezéssel kezdődött Anglia egyik vidéki részén.

Fekete ólom

A XVI. században furcsa fekete rögöket találtak a borrowdale-i dombok belsejében, Észak-Anglia Lake District nevű területének egyik völgyében. Jóllehet az ásvány hasonlított a szénre, nem kapott lángra, írófelületen azonban fényes, fekete színű, könnyen kitörölhető nyomot hagyott. Az anyag kezdetben többféle nevet is kapott – hívták például fekete ólomnak és plumbagónak is (ez utóbbi jelentése: ’olyan, ami úgy viselkedik, mint az ólom’). Zsíros tapintása miatt birkabőrbe csomagolták tömbönként, vagy rövid rudakat zsineggel körbetekertek. Senki sem tudja, kinek jutott először az eszébe, hogy a fekete ólmot faburkolatba tegye, de az 1560-as években megjelentek az európai kontinensen az első kezdetleges ceruzák.

Hamarosan megkezdődött a fekete ólom bányászata és exportálása, hogy kielégítsék a művészek igényeit, és a XVII. században gyakorlatilag már mindenhol használták. Ezzel egy időben ceruzakészítők kísérletezgettek a fekete ólommal, hogy jobb minőségű írószerszámot fejlesszenek ki. A borrowdale-i tiszta és könnyen kivonható anyag a tolvajok és a feketekereskedelmet űzők célpontja lett. A brit parlament erre 1752-ben elfogadott egy törvényt, mely kimondta, hogy a fekete ólom lopása bebörtönzést vagy büntetőgyarmatra való száműzetést von maga után.

 1779-ben Carl W. Scheele svéd vegyész meglepő felfedezésre jutott: a fekete ólom nem is ólom, hanem a tiszta szénnek egy puha módosulata. Tíz évvel később Abraham G. Werner német geológus az ’ír’ jelentésű görög graphein szó alapján grafitnak nevezte el az anyagot. Igen, az úgynevezett ólomceruzák valójában egy gramm ólmot sem tartalmaznak.

Egyre jobb ceruzák

A ceruzákat sok évig legfőképp angol grafitból készítették, mely elég tiszta volt, és így nem kellett további eljárásoknak alávetni. Mivel az Európa más részein bányászott grafit nem volt olyan jó minőségű, a ceruzagyártók különféle kísérleteket végeztek a ceruzabél minőségének javítására. Nicolas-Jacques Conté francia mérnök a porrá zúzott grafitot agyaggal keverte, a masszából rudakat alakított, majd kiégette őket egy kemencében. A grafit és az agyag keverési arányának változtatásával különböző árnyalatú fekete ceruzabeleket tudott előállítani – mind a mai napig ezt az eljárást alkalmazzák. Conté 1795-ben szabadalmaztatta a találmányát.

A XIX. században jövedelmező üzletté vált a ceruzagyártás. Számos helyen – például Szibériában, Németországban és a mai Csehország területén – grafitlelőhelyekre bukkantak. Németországban, majd az Egyesült Államokban egymás után nyíltak a ceruzagyárak. A gépesítés és sorozatgyártás miatt a ceruza olcsó lett, és a XX. század elején már az iskolás gyerekek is ceruzákat használtak. Ezeket a festetlen ceruzákat az Egyesült Államokban „filléres ceruzáknak” nevezték.

Korunk ceruzái

A ceruza – melyből évente sok milliárdot gyártanak világszerte – jó minőségű, sok mindenre használható író- és rajzeszközzé vált. Egy átlagos faceruzával közel 60 kilométer hosszú vonalat lehet húzni, és 45 000 szót lehet leírni. A fémből vagy műanyagból készült mechanikus, vagyis töltőceruzákat sosem kell kihegyezni, mivel vékony ceruzabéllel lehet feltölteni őket. A színes ceruzák grafit helyett festék- és színezőanyagokat tartalmaznak. Így rengeteg színű ceruzát lehet gyártani.

Semmi jel sem mutat arra, hogy a sokféleképpen felhasználható, megbízható, egyszerű, hatékony és szerény kis ceruza pályafutása véget érne. Ezért még biztosan évekig fogod hallani otthon vagy a munkahelyeden, amint valaki felteszi a következő kérdést: „Van egy ceruzád?”

[Kiemelt rész/kép a 13. oldalon]

HOGYAN KERÜL A CERUZABÉL A CERUZÁBA?

A finom grafitpor, az agyag és a víz elegyét keresztülpréselik egy vékony fémcsövön, majd a cső végén kijön egy hosszú, spagettitésztára hasonlító hengerecske. A szárítás, darabolás és kemencében való kiégetés után a ceruzabelet forró olajba és viaszba mártják. A ceruza farészét általában a könnyen faragható cédrusból készítik: a fát fél ceruza vastagságú lapokra vágják, lecsiszolják, és mélyedéseket vájnak bele. Vesznek egy ilyen lapot, a ceruzabeleket a mélyedésekbe helyezik, majd erre a lapra ráragasztanak egy másikat, és a kettőt összepréselik. Amikor a ragasztó megszárad, a lapot feldarabolják ceruzákká. A formára vágás után megcsiszolják, lefestik, és rápecsételik a gyártó védjegyét meg más adatokat. Ezzel a ceruza, mely úgy néz ki, mintha egy darabból lenne, már készen is áll a használatra. Néha radírt is tesznek a végére.

[Forrásjelzés]

Faber-Castell AG

[Kiemelt rész/kép a 14. oldalon]

MILYEN CERUZÁT HASZNÁLJAK?

Hogy ki tudd választani azt a ceruzát, amelyikre szükséged van, nézd meg az oldalára nyomtatott betűket vagy számokat. Ezek a ceruza keménységét vagy puhaságát mutatják. A puhább ceruzabél sötétebb nyomot hagy.

A HB-s ceruzát sokféleképpen lehet felhasználni, közepes árnyalatú bél van benne.

A B jelzés azt mutatja, hogy a ceruzabél puhább. A 2B vagy 6B jelzés a puhaság mértékét mutatja – minél nagyobb a szám, annál puhább a bél.

A H jelzés azt mutatja, hogy a ceruzabél keményebb. Minél nagyobb a szám – 2H, 4H, 6H és így tovább –, annál keményebb a bél.

Az F betű azt jelzi, hogy a ceruzának nagyon vékony a hegye.

Egyes országok más rendszert használnak. Az Egyesült Államokban például a 2-es számú ceruza a HB-s ceruzának felel meg. Ebben a rendszerben minél nagyobb a szám, annál keményebb a ceruzabél.