A Biblia nézőpontja

Imádkoznunk kell Szűz Máriához?

MÁRIA személye nem ismeretlen azok többsége előtt, akik kicsit is tudnak a kereszténységről. A Szentírás beszámol arról, hogy a Mindenható Isten rendkívül megáldotta ezt a fiatal nőt, amikor kiválasztotta, hogy Jézus anyja legyen. Jézus születése páratlan volt, hisz Mária szűz volt a fogantatásakor. A kereszténység bizonyos egyházai régóta különleges tisztelettel adóznak Máriának. I. sz. 431-ben az efézusi zsinaton „Isten anyjának” nyilvánították, és manapság sok ember azt tanulja, hogy hozzá kell imádkozni. *

Az őszinte imádók tudják, hogy a megfelelő személyhez kell intézniük az imáikat. Mit tanít ebben a témában a Biblia? Imádkozniuk kell a keresztényeknek Szűz Máriához?

„Taníts meg minket imádkozni”

Lukács evangéliumi beszámolójában azt olvassuk, hogy Jézus egyik tanítványa ezt kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni.” Jézus így kezdte válaszát: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, szenteltessék meg a neved.«” A hegyi beszédben is a következőképp tanította a követőit imádkozni: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved” (Lukács 11:1, 2; Máté 6:9).

Ebből elsősorban azt tanuljuk, hogy az imát, vagyis az imádat részeként elmondott szavakat Jézus Atyjához, Jehovához kell intézni. A Biblia sehol sem jogosít fel minket arra, hogy másvalakihez imádkozzunk. Ez helyénvaló, mivel ahogy  Mózes is hallotta, amikor megkapta a tízparancsolatot, Jehova „olyan Isten . . . , aki kizárólagos odaadást vár el” (2Mózes 20:5).

Mi a helyzet a rózsafüzérrel?

Sokan azok közül, akik Máriához imádkoznak, úgy tanulták, hogy bizonyos imák — például az „üdvöz légy, Mária!” és a „miatyánk” — ismételgetésével nyernek áldásokat. A katolikusoknál „a Mária-imádat leggyakoribb kifejeződése kétségkívül a rózsafüzér használata” — jelenti ki a Symbols of Catholicism című könyv. A rózsafüzér vagy olvasó egy vallásos gyakorlat Szűz Mária tiszteletére, de egy felfűzött szemekből álló láncot is jelent, amelyet az imák számolására használnak. „Az öt, egyenként tíz szemből álló sorozat, amelyek mindegyikét egy különálló, nagyobb szem választja el egymástól, felhívás arra, hogy ötven »üdvözlégyet«, öt »miatyánkot« és öt »dicsőség az Atyának« elnevezésű fohászt mondjanak el” — magyarázza ugyanaz a könyv. Vajon Isten kedvezően fogadja a rózsafüzérrel való ájtatos recitálást?

Itt újfent alapul vehetjük, hogy milyen utasításokat adott Jézus a tanítványainak: „Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint ahogy a nemzetekből valók teszik, mert ők azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” (Máté 6:7). Jézus tehát kifejezetten megmondta a követőinek, hogy ne ismételgessenek bevett szófordulatokat az imáikban.

De felmerülhet a kérdés: „Vajon Jézus nem azt tanította a követőinek, hogy mondogassák a miatyánkot, amely szintén a rózsafüzér része?” Az igaz, hogy Jézus adott egy mintaimát, mely aztán a miatyánk vagy az Úr imája néven vált ismertté. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy rögtön az előbbi figyelmeztetés után tanított erre az imára, vagyis miután azt mondta, hogy „ne mondjátok újra meg újra ugyanazt”. Ezenkívül, ha nagyító alá vesszük a két feljegyzést, mely megörökíti azt, ahogy Jézus imádkozni tanította a tanítványait, nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus nem akarta, hogy a mintaimát fejből ismételgessük, hiszen ebben a két imában eltérő kifejezéseket használt (Máté 6:9–15; Lukács 11:2–4). Hasonló gondolatokat fejezett ugyan ki, de nem ugyanazokkal a szavakkal. Emiatt arra következtethetünk, hogy Jézus csupán mintákkal, vagyis példákkal akart szolgálni követői számára, hogy miként imádkozzanak, és mi mindenért helyénvaló imádkozniuk. És ami még fontosabb, szavai elárulták, hogy kihez kell intézni az imát.

Mária iránti tisztelet

A Szentírás nem tanítja ugyan, hogy a keresztényeknek Máriához kell imádkozniuk, mégsem érződik belőle tiszteletlenség azzal a szereppel szemben, melyet Isten szándékában betöltött. Azok az áldások, melyek a Fián keresztül áradnak ki, az összes engedelmes ember örök javára válnak majd. „Boldognak mond engem minden nemzedék” — jelentette ki maga Mária. Erzsébet, az unokanővére pedig azt mondta róla, hogy „áldott . . . az asszonyok között”. És csakugyan az is volt. Csodálatos kiváltság volt Máriának, hogy megszülhette a Messiást (Lukács 1:42, 48, 49).

Ám a Szentírás nemcsak egyetlen nőt nevez áldottnak. Jáhelt szintúgy ’felettébb áldottnak’ mondták „az asszonyok közt” azért, amit az ókori Izrael nemzetéért tett (Bírák 5:24). A hűséges Jáhel, Mária és sok más istenfélő asszony, akiről a Bibliában olvashatunk, mindenképp méltó az utánzásra, de semmiképp sem a hódolatunkra.

Mária Jézus hűséges követője volt. Ott volt Jézus földi szolgálatának egyes állomásain, és jelen volt a halálakor is. Jézus feltámadása után Jézus testvéreivel együtt ’rendületlen volt az imában’. Emiatt jó okkal hisszük, hogy i. sz. 33 pünkösdjén velük együtt ő is felkenetett szent szellemmel, és ezért előretekinthetett arra, hogy a menyasszony osztály tagjaként Krisztussal fog uralkodni az égben (Máté 19:28; Cselekedetek 1:14; 2:1–4; Jelenések 21:2, 9).

Ez mégsem jogosít fel minket arra, hogy Máriához imádkozzunk. A szívből jövő ima elengedhetetlen része az imádatunknak, és a keresztények azt a buzdítást kapják, hogy ’legyenek állhatatosak az imában’ (Róma 12:12). Az ilyen imádattal párosuló odaadás viszont csakis Jehova felé irányulhat, méghozzá Jézus Krisztuson keresztül (Máté 4:10; 1Timóteusz 2:5).

[Lábjegyzet]