Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért élnek oly sokan félelemben?

Miért élnek oly sokan félelemben?

 Miért élnek oly sokan félelemben?

A FÉLELEM szinte rátelepszik az emberekre. Ez egy láthatatlan, de érzékelhető lelkiállapot, egy olyan légkör, amely szinte mindenkinek az életére hatással van, noha ezt gyakran észre sem veszik. Hogyan alakult ez ki? Mi miatt rettegnek egyesek, amikor kilépnek a házuk ajtaján? Miért nem érzik magukat sokan biztonságban a munkahelyükön? Miért aggódnak rengetegen a gyermekeik biztonságáért? Mitől tartanak sokan még a saját otthonukban is?

Természetesen számtalan oka lehet a félelemnek. Mi most négy területet fogunk megvizsgálni, melyek állandó veszélynek teszik ki az embereket: a városokban elkövetett erőszakos cselekmények, a szexuális zaklatás, a nemi erőszak, valamint a családon belüli erőszak. Először is vizsgáljuk meg a városokban elkövetett erőszakos tetteket. Ez a téma felettébb időszerű, hiszen az emberiségnek majdnem a fele városokban él.

A városok veszélyei

A legelső városok valószínűleg védelem céljából épültek, de napjainkban sokan inkább veszélyes övezetnek tartják őket. Ami egykor védelmet nyújtott, most félelmet kelt. A zsúfolt belvárosok ideális körülményeket biztosítanak a rablóknak, és egyes városokban veszélyes olyan lepusztult  városrészekbe menni, ahol gyenge a közvilágítás és kevés a rendőr.

A félelmek nem mindig alaptalanok, hiszen ijesztően sokan halnak meg erőszakos halállal. Az Egészségügyi Világszervezet egyik jelentése feltárja, hogy világszerte évente 1,6 millió ember hal meg erőszak miatt. A becslések szerint Afrikában ez az arány 61 a 100 000-hez.

Számos olyan ember, hely és szervezet, melyek eddig nem jelentettek veszélyt, most a biztonságunkat fenyegetik. Például sok játszótéren, iskolában és üzletben ijesztő méreteket ölt a bűnözés. Előfordul, hogy a vallási vezetők, szociális munkások és tanárok — mind olyan emberek, akiknek védelmezniük kellene bennünket — visszaélnek a bizalmunkkal. Olykor arról hallunk, hogy az ilyen személyek közül némelyek megbecstelenítik a gyermekeket, és emiatt a szülők nem szívesen bízzák senkire sem a gyermekeiket. A rendőrségnek az a feladata, hogy megvédje az embereket, mégis néhány városban mindennapos a rendőri korrupció és a hatalommal való visszaélés. A „biztonsági” erőkkel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy az emberek egyes országokban nem felejtik a polgárháborúkat, melyek során a szeretteik soha többé nem kerültek elő, miután a katonaság elvitte őket. Ezért a világ különböző részein a rendőrség és a katonák ahelyett, hogy eloszlatták volna a félelmet, inkább fokozták azt.

Egy könyv megjegyzi: „A latin-amerikai fővárosok lakói a földön tapasztalható legveszélyesebb körülmények közepette, állandó rettegésben élnek. Azon az óriási területen évente körülbelül 140 000 ember hal meg erőszak miatt, és minden harmadik városlakó közvetve vagy közvetlenül szenvedő alanya az erőszakos cselekményeknek” (Citizens of Fear—Urban Violence in Latin America). A föld más részein pedig gyakran előfordulnak politikai tüntetések a fővárosokban. Amikor ezek a tüntetések erőszakba torkollnak, sokan kihasználják a zűrzavart, és üzleteket fosztogatnak, általános káoszt okozva ezzel. A városban az ügyeiket intéző emberek könnyen egy feldühödött tömeg kellős közepén találhatják magukat.

Számos országban óriási szakadék tátong a gazdagok és a szegények életszínvonala között, és ez lappangó elégedetlenséghez vezet. Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy az alapvető szükségleteiktől is megfosztották őket, tömegesen rabolják ki a gazdagok előkelő negyedeit. Vannak városok, ahol eddig ilyen még nem történt, de ez a helyzet olyan, mint egy ketyegő időzített bomba, amely fel fog robbanni, csak senki nem tudja, hogy mikor.

Úgy tűnik, hogy a rablóktól és a tüntetőktől való rettegés már éppen elég lenne, ám a félelemmel teli légkör kialakulásához más aggodalmak is hozzájárulnak.

Félelem a szexuális zaklatástól

A fütyülgetések, a trágár mutogatások és a kéjes tekintetek nők millióinak mindennapi rémálma. Az Asia Week című folyóirat ezt írja: „Vizsgálatok feltárják, hogy minden negyedik japán nőt zaklatnak szexuálisan nyilvános helyen. Az esetek 90 százaléka vonaton történik . . . Az áldozatoknak csupán a 2 százaléka tesz valamit, amikor molesztálják. Elmondásuk alapján legtöbben elsősorban azért hallgatnak, mert félnek a zaklatóik reagálásától.”

A szexuális zaklatás rendkívüli módon elterjedt Indiában. „Ha egy nő kilép a háza ajtaján, egyből elfogja a félelem — mondja egy ottani újságíró. — Minden egyes lépésénél gúnyos sértegetéssel és trágár megjegyzésekkel kell szembesülnie.”  Egy indiai városból, ahol a lakók büszkék arra, hogy az utcáik viszonylag biztonságosak, a következő beszámoló érkezett: „[A városban] nem az utcák, hanem az irodák jelentenek nehézséget . . . A megkérdezett nők 35 százaléka panaszkodott arra, hogy a munkahelyén szexuális zaklatásnak volt kitéve . . . 52 százalékuk pedig azt mondta, hogy mivel félnek a munkahelyi szexuális zaklatástól, inkább elfogadnak egy kevésbé jól fizető állást . . . , ahol [csak] nőkkel kell együtt dolgozniuk.”

Félelem a nemi erőszaktól

A nőknek nem csak attól kell félniük, hogy megfosztják őket a méltóságuktól. A szexuális zaklatás olykor nemi erőszakkal is fenyeget. Érthető, hogy sok nő jobban fél a nemi erőszaktól, mint a gyilkosságtól. Egy nő hirtelen egyedül találhatja magát egy helyen, és attól retteg, nehogy megerőszakolják. Talán megpillant egy férfit, akit nem ismer, vagy akiben nem bízik meg. A szíve hevesen kezd dobogni, és közben kétségbeesetten megpróbálja felmérni a helyzetet. „Mit fog tenni ez a férfi? Merre tudok elfutni? Kiabáljak?” Az ehhez hasonló gyakori esetek fokozatosan tönkreteszik a nők egészségét. Sok városi az ilyen félelmek miatt úgy dönt, hogy inkább elköltözik, a vidékiek pedig hacsak lehet, nem utaznak be a városba.

„A félelem, az aggódás, a szorongás sok nő számára hozzátartozik a városi élet mindennapjaihoz” — jegyzi meg egy könyv (The Female Fear). „A nemi erőszaktól való félelem azt az érzést kelti a nőkben, hogy mindig legyenek felkészültek, éberek, óvatosak. E miatt a félelem miatt összeszorul a gyomruk, ha valaki túl közel halad mögöttük a járdán, különösen éjszaka. Ez . . . egy olyan érzés, melytől a nők sohasem szabadulhatnak meg teljesen.”

Az erőszakos bűncselekmények sok nőt érintenek. De az erőszaktól való félelem szinte minden nőt érint. Az ENSZ egyik kiadványában ez áll: „Szerte a világon a nőknek legalább az egyharmadát megütik, nemi aktusra kényszerítik, vagy más módon bántalmazzák. Az elkövető legtöbbször olyan személy, akit ismer” (The State of World Population 2000). De vannak más helyek is, ahová beférkőzik a félelem? Vajon sokan élnek félelemben a saját otthonukban?

Félelem az otthoni erőszaktól

Az, hogy a férjek titokban verik a feleségüket, hogy ezáltal a hatalmuk alá vonják őket, világszerte előforduló óriási igazságtalanság — és sok helyen csak az utóbbi években beszélnek róla úgy, mint bűncselekményről. Egy beszámoló feltárta, hogy „az indiai nőknek legalább a 45 százalékát megpofozza, rugdossa vagy megveri a férje”. A házastársak bántalmazása világméretekben rengeteg ember egészségét veszélyezteti. A Szövetségi Nyomozó Iroda az Egyesült Államokban élő 15 és 44 év közötti nőkről megjegyzi, hogy többen sérülnek meg a családon belüli erőszak miatt, mint autóbaleset, lopás vagy nemi erőszak miatt együttvéve. A családon belüli erőszak tehát sokkal komolyabb egy pofozkodásig fajuló alkalmi vitánál. Sok nő félti otthon a testi épségét és az életét. Egy Kanadában készített országos felmérés kimutatta, hogy a családon belüli erőszakot elszenvedett nők egyharmadának volt időnként halálfélelme. Két amerikai kutató megjegyezte: „A legveszélyesebb hely a nők számára az otthonuk, mely gyakran a kegyetlenség és a gyötrelem színhelye.”

Miért vergődik olyan sok nő egy ilyen veszélyes kapcsolat csapdájában? Sokan ezt kérdezik: „Miért nem kérnek segítséget? Miért nem költöznek el?” A válasz legtöbb esetben az, hogy a félelem miatt. A félelmet a családon belüli erőszak velejárójának tartják. A durva férfiak általában erőszakkal tartják a hatalmuk alatt a feleségüket, majd halálosan megfenyegetik őket, hogy hallgassanak. Még ha a bántalmazott feleség összeszedi is a bátorságát, hogy segítséget kérjen, megtörténhet, hogy mégsem kap segítséget. Egyre többször előfordul, hogy még azok is lekicsinylik, figyelmen kívül hagyják vagy éppen helyeslik a férjek erőszakos  viselkedését, akik az erőszak más formáit elítélik. Az is igaz, hogy egy durva férj a lakásból kilépve talán elragadóan kedvesnek tűnik. A barátok gyakran nem tudják elhinni, hogy veri a feleségét. Sok bántalmazott feleség, mivel nem hisznek neki, és nincs hová mennie, úgy érzi, nincs más választása, együtt kell élnie a félelemmel.

A bántalmazott nők, akik elköltöznek, néha a molesztálás egy másféle fajtájának lesznek az áldozatai: titokban követik őket. Észak-Amerikában, Louisiana államban, egy több mint ezer nővel készített nem régi vizsgálatból kiderült, hogy 15 százalékukat titokban követték. Gondolj bele, mit érezhetnek! Valaki, aki megfenyegetett, folyton a nyomodban van. Telefonálgat, követ, figyel, vár rád. Sőt, az is megtörténhet, hogy megöli a kutyádat vagy macskádat. Micsoda terror!

Talán te magad nem élsz ilyen félelemben. De milyen mértékben befolyásolja a mindennapjaidat a félelem?

Hatással van a tetteidre a félelem?

Mivel a félelem mindenütt körülvesz bennünket, talán nem is vagyunk vele tisztában, hogy ez az érzés milyen hatással van a napi döntéseinkre. Hányszor fordul elő, hogy a félelem befolyásolja a tetteidet?

Az erőszaktól való félelem miatt te vagy a családod tagjai nem akartok este egyedül hazamenni? A félelem hatással van arra, ahogyan a tömegközlekedési eszközökön utazol? Az állandó utazással járó veszélyek hatással voltak arra, hogy milyen munkát választottál? A munkatársaktól vagy más emberektől való félelem, akikkel együtt kellene lenned, befolyásolta azt, hogy milyen állás mellett döntöttél? Hatással van a félelem arra, hogy kikkel barátkozol, vagy hogyan kapcsolódsz ki? Vajon az attól való félelem, hogy dühöngő részegekkel vagy tömeggel találkozol, visszatart attól, hogy elmenj bizonyos sporteseményekre vagy koncertekre? Hatással van a félelem arra, ahogyan az iskolában viselkedsz? A szülők félelme, hogy a gyermekeik bűnözőkké válhatnak, befolyásolja, hogy milyen iskolába járatják őket, és ez a félelem magyarázatot ad arra is, hogy miért döntenek úgy sokan, hogy inkább elmennek kocsival értük, noha a gyermekeik hazasétálhatnának, vagy tömegközlekedéssel is mehetnének.

Igen, az emberiség állandó félelemben él. De elmondhatjuk, hogy az erőszaktól való félelem átitatta az emberi történelem nagy részét. Várhatunk valami változást? A félelemtől való megszabadulás csupán álom? Vagy alapos okunk van egy olyan jövőben reménykedni, amikor senkinek semmilyen rossztól nem kell majd félnie?