SOK tudósnak és kritikusnak Mózes nem több egy mitológiai alaknál. Ők elvetik a Biblia beszámolóját, olyan bizonyítékokra hivatkozva, melyek alapján olyanok is, mint Platón és Szókratész, szintén mitológiai alakokká válnának.

Amint azonban láttuk, nincs valós oka annak, hogy elvessük a Mózesről szóló bibliai beszámolókat. Éppen ellenkezőleg, a hívő emberek számtalan bizonyítékot látnak arra, hogy  az egész Biblia ’Isten szava’ * (1Tesszalonika 2:13; Héberek 11:1). Az ilyeneknek Mózes életét tanulmányozni nem csupán elméleti feladat, hanem a hit építésének módja.

A filmkészítők gyakran kiemelik Mózes hősiességét és bátor tettrekészségét — olyan tulajdonságokat, melyek megragadják a közönséget. Igaz, Mózes valóban bátor volt (2Mózes 2:16–19). De ő elsősorban a hit embere volt. Isten annyira valóságos volt neki, hogy később Pál apostol azt mondta Mózesről, hogy „rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant” (Héberek 11:24–28).

Mózestől azt tanulhatjuk meg, hogy szükségünk van kapcsolatot ápolni Istennel. A mindennapi életünkben mi is viselkedhetünk úgy, mintha látnánk Istent. Ha így teszünk, akkor sosem fogunk olyat tenni, amivel megbántanánk őt. Azt is figyeljük meg, hogy Mózes hite már kisbabakorában meg lett alapozva. Hite elég szilárd volt ahhoz, hogy ne gyengüljön meg akkor, amikor „az egyiptomiak minden bölcsességére” oktatták (Cselekedetek 7:22). Milyen buzdítás ez a szülőknek, hogy már csecsemőkoruktól kezdve tanítsák a gyermeküket Istenről! (Példabeszédek 22:6; 2Timóteusz 3:15).

Mózes alázatossága is figyelemre méltó. „A legszelídebb ember volt minden ember közül, aki a föld színén élt” (4Mózes 12:3). Mózes ezért kész volt bevallani a hibáit. Leírta, hogy elmulasztotta körülmetélni a fiát (2Mózes 4:24–26). Őszintén elismerte, hogy egy alkalommal nem adott dicsőséget Istennek, és hogy ezért Isten milyen súlyos büntetést mért rá (4Mózes 20:2–12; 5Mózes 1:37). Továbbá Mózes kész volt javaslatokat elfogadni másoktól (2Mózes 18:13–24). Vajon a férjeknek, apáknak és más férfiaknak, akiknek hatalmuk van, nem lenne bölcs dolog utánozniuk Mózest?

Igaz, néhány kritikus kétségbe vonja, hogy Mózes csakugyan szelíd lett volna, arra hivatkozva, hogy milyen erőszakos tetteket követett el (2Mózes 32:26–28). Jonathan Kirsch író ezt mondja: „A bibliai Mózes ritkán volt alázatos, és sosem volt szelíd, viselkedését pedig nem lehetett mindig igazságosnak titulálni. Voltak olyan szörnyű pillanatok . . . , amikor Mózes rendkívül öntelt, vérszomjas és kegyetlen volt.” Az ilyen kritika szánalmasan szűk látókörű. Figyelmen kívül hagyja, hogy Mózes tetteit nem kegyetlenség, hanem nagyfokú igazságszeretet és a gonoszsággal szemben érzett gyűlölet motiválta. Napjainkban, amikor népszerű elfogadni az erkölcstelen életstílust, Mózes emlékeztet arra, hogy nem szabad megalkudnunk az erkölcsi irányadó mértékekben (Zsoltárok 97:10).

Mózes az írásainak lenyűgöző gyűjteményét hagyta ránk. Vannak benne költemények (Jób, 90. zsoltár), történelmi beszámolók (1Mózes, 2Mózes, 4Mózes), nemzetségtáblázatok (1Mózes 5., 11., 19., 22., 25. fejezet) és a Mózesi Törvénynek hívott, jelentős terjedelmű törvénygyűjtemény (2Mózes 20—40. fejezet; 3Mózes; 4Mózes; 5Mózes). Ez az Isten által ihletett Törvény olyan elgondolásokat, törvényeket és alapelveket tartalmaz a kormányzásról, melyek évszázadokkal megelőzték korukat.

Ha egy országban az államfő egyben egyházfő is, annak gyakran intolerancia, vallási elnyomás és hatalommal való visszaélés a következménye. A Mózesi Törvény magában foglalta az egyház és az állam szétválasztásának alapelvét. A királynak nem volt megengedett a papi feladatok ellátása (2Krónikák 26:16–18).

A Mózesi Törvény higiéniai kitételeket és betegségmegelőzési intézkedéseket is tartalmazott. Ilyen volt például a betegek elkülönítése és az emberi ürülék eltakarítása. Mindez összhangban van a tudomány mai állásával (3Mózes 13:1–59; 14:38, 46; 5Mózes 23:13). Ez meglepő, ha arra gondolunk, hogy Mózes idejében az egyiptomi gyógyászat többnyire kuruzslás és babona veszélyes keveréke volt. Ma a fejlődő országokban milliókat lehetne megmenteni a betegségtől és  a haláltól, ha alkalmaznák a Mózes által tanított higiéniai zsinórmértékeket.

A keresztényeknek nem kell követniük a Mózesi Törvényt (Kolosszé 2:13, 14). De a tanulmányozása még most is igen hasznos. Ez a Törvény arra intette Izraelt, hogy kizárólagos odaadással szolgálja Istent, és őrizkedjen a bálványimádástól (2Mózes 20:4; 5Mózes 5:9). Megparancsolta a gyermekeknek, hogy tiszteljék szüleiket (2Mózes 20:12). Ezenkívül elítélte a gyilkosságot, a házasságtörést, a lopást, a hazugságot és a mohó sóvárgást (2Mózes 20:13–17). Ezek az alapelvek még ma is nagyon értékesek a keresztényeknek.

Nehéz időkben élünk. Az emberiségnek kétségtelenül olyan vezetőre lenne szüksége, mint Mózes — olyan valakire, akinek nem csak hatalma és tekintélye van, de aki feddhetetlen, bátor, könyörületes és szívből szereti az igazságosságot. Amikor Mózes meghalt, az izraeliták biztosan eltűnődtek, hogy lesz-e még újra olyan valaki, mint ő volt. Mózes maga válaszolta meg ezt a kérdést.

 Mózes írásai elmagyarázzák, hogy miként vette kezdetét a betegség és a halál, és azt is, hogy miért engedi meg Isten, hogy folytatódjon a gonoszság (1Mózes 3:1–19; Jób 1., 2. fejezet). Az 1Mózes 3:15-ben jegyeztette fel Isten a legelső próféciát, egy olyan ígéretet, mely szerint a gonoszság végül örökre eltűnik! Hogyan? A prófécia feltárta, hogy születik majd valaki, aki elhozza a megmentést. Ez az ígéret az alapja annak a reménynek, hogy eljön egy Messiás, aki az emberiség megszabadítója lesz. De ki lesz ez a Messiás? Mózes segít egyértelműen azonosítani őt.

Élete vége felé Mózes ezeket a prófétai szavakat mondta: „Prófétát támaszt neked Jehova, a te Istened közüled, a testvéreid közül, olyat, mint én vagyok — őrá hallgassatok” (5Mózes 18:15). Péter apostol később ezeket a szavakat közvetlenül Jézusra vonatkoztatta (Cselekedetek 3:20–26).

A legtöbb zsidó szövegmagyarázó határozottan tagadja, hogy bármi hasonlóság lenne Mózes és Jézus között. Úgy érvelnek, hogy ez a szövegrész bármelyik igaz prófétára vonatkozhat, aki Mózes után élt. De dr. J. H. Hertz Mózes öt könyve és a Haftárák című zsidó bibliafordítása az 5Mózes 34:10-et így adja vissza: „nem támadt próféta többé Izráelben olyan, mint Mózes, akit az Örökkévaló ismert színről-színre.”

Igen, sok hűséges próféta támadt Mózes után, például Ézsaiás és Jeremiás, de egyikük sem volt olyan kapcsolatban Istennel, mint Mózes, azaz nem beszélt vele Isten „színről-színre”. Ezért Mózes azon ígérete, hogy egy olyan próféta támad majd, ’mint ő’, csak egyetlen személyre vonatkozhat: a Messiásra! Figyelemre méltó, hogy a keresztényi hit megjelenése — és a hamis keresztények által szított vallási üldözés — előtt a zsidó tudósok hasonlóan vélekedtek. Erre a nézőpontra találhatunk példákat bizonyos zsidó írásokban. A Midrás Rábbá például azt írja Mózesről, hogy ő a „későbbi Megváltó”, azaz a Messiás előfutára.

Tagadhatatlan, hogy Jézus sokféleképpen is hasonló volt Mózeshez. (Lásd a „ Jézus olyan próféta, mint Mózes” című részt.) Jézusnak van hatalma és tekintélye (Máté 28:19). „Szelíd és alázatos szívű” (Máté 11:29). Gyűlöli a törvénytelenséget és a jogtalanságot (Héberek 1:9). Így hát ő tud arról a vezetésről gondoskodni, amelyre oly nagy szükségünk van! Ő fogja nemsokára elpusztítani a gonoszságot, és megvalósítani azokat a paradicsomi állapotokat a földön, amelyekről a Biblia ír. *