Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kilessük a mormotákat

Kilessük a mormotákat

 Kilessük a mormotákat

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

SZÍVESEN megismerkednél egy félénk állatkával, amely elbűvölő és mulatságos is egyben? Hadd meséljem el, hogyan kerültünk a feleségemmel egy csapat, mormotának nevezett szőrös kis állat közvetlen közelébe.

Az Olaszország északi részén fekvő Dolomitok nevű hegységben vagyunk, és elénk tárul két fenséges hegycsúcs: a Latemar és a Catinaccio. Egy meredek ösvényt választottunk, amely a Catinaccio lejtőihez vezet. A tisztásokon ezerféle virág nyílik. Megállunk, hogy megcsodáljuk a kecses turbánliliomot, majd a fekete havasikosbor ragadja meg a figyelmünket, melynek kis, fészkes virága és összetéveszthetetlen vaníliaillata van. A délelőtt közepe felé járunk, és a nap már felmelegítette az elszórtan elhelyezkedő tűlevelűek — cirbolyafenyők, lucfenyők és vörösfenyők — kérgét, és ettől a levegő megtelik nehéz balzsamillattal.

Most egy olyan völgybe érünk, ahol nincsenek fák. Jobb felől meredek, füves emelkedőt látunk, bal oldalon pedig nagy, gömbölyű köveket. Hirtelen valami gyors mozgásra leszünk figyelmesek. Ösztönösen megfordulok, de addigra elül a zaj. Ahogy jobban szemügyre veszem a sziklákat, látom ám, hogy az egyiknek a csúcsán egy mormota gubbaszt. Lehetséges, hogy egy mormotacsapat telepedett meg a kövek közötti hasadékokban.

A mormota a mókusfélék családjának legnagyobb testű tagja. E vaskos rágcsálók egyik legismertebb faja a kanadai mormota. Mifelénk a havasi mormota honos, mely igen társaságkedvelő, és csoportosan él.

Letérünk az ösvényről, hogy közelebbről láthassuk a mormotát, de már el is tűnt a szemünk elől. Reménykedve várunk, hátha újra felbukkan a félénk teremtmény. Néhány pillanat múlva a feleségem izgatottan integet. Egy mormota minket bámul az egyik kő mögül! Szürkésbarna szőre egybeolvad a kővel, így maga  az állat csaknem észrevehetetlen. Gondosabban vizsgálódva pillantom csak meg, hogy egy fiatalabb mormota is minket les. Egy kicsit odébb egy újabbat fedezünk fel; feltételezzük, hogy ő az apa. Bár nem lehetünk benne biztosak, eljátszunk a gondolattal, hogy éppen egy mormotacsaládot figyelünk.

Az „apa” körülbelül 45 centiméter magas, és egyenesen ül hátsó lábain, mintha őrködne. Eközben a másik két mormota a rododendronbokrok között mászkál. Amikor a mormoták élelmet keresnek, beletúrnak a földbe mellső lábukkal, melyen erős karmok vannak. Ha találnak valamilyen fogukra való gyökeret, felegyenesedve leülnek, és mellső lábukkal a szájukhoz emelik, hogy megrágcsálják. A mormoták kora reggel és este táplálkoznak, közben pedig pihenőt tartanak. Étrendjük nemcsak növényekből áll, hanem szöcskékből, bogarakból, férgekből és madártojásból is, de a vackukban nem tárolnak eleséget.

A mormotacsalád mulatságos látványt nyújt, de amikor közelebb megyek hozzájuk, hogy lefényképezzem őket, mindhárman megmerevednek. A következő mozdulatomra a völgy csendjét az „apamormota” két éles füttyjele töri meg. Az „anya” és a „gyerek” villámgyorsan beugrik két szűk járatba, és eltűnik a kövek alatt. Az „apa” egy pillanatra még rám néz, aztán két újabb füttyöt hallatva a családja után siet.

Odébb a völgyben találok egy nagy követ, amely ideális megfigyelőhelynek látszik. Ráfekszem, és várok. Nem sok idő telik bele, és két mormota a nyílt terepre merészkedik. Az egyik felmászik egy nagy kőre, és hasra fekszik. A másik ugyanarra a kőre kapaszkodik fel a másik oldalról. Amikor összetalálkoznak, amolyan puszifélével üdvözlik egymást.

Tovább figyelem őket. Teljesen elbűvölnek apró, gyors mozdulataikkal, melyeket hosszú szünetek szakítanak meg. Ha megmoccanok, ők megmerevednek, és felemelik a fejüket, készenlétben állva. Aztán belemerülnek a sziesztájukba, és látszólag rá se hederítenek, hogy ott vagyok a közelükben.

Feltűnik, hogy az előttem elterülő fűszőnyeg tele van lyukakkal, melyeket könnyű felismerni a világos földkupacokról. Ezek a mormoták üregei és járatai, ahová veszélyt észlelve menekülnek rövid, táplálékszerző körútjaik alkalmával. A föld alatti üregeknek van egy központi termük, amelyhez több oldaljárat csatlakozik. A járatok egyenként 1—6 méteresek lehetnek, és a mormotákat az orruk körül található fekete szőrök segítik a tájékozódásban a labirintuson belül.

Télen, amikor zord az időjárás, 10-15 mormota  együtt visszavonul egy üregbe, és téli álomba merül. Különböző nyári vackokból fiatalabb és idősebb mormoták gyűlnek össze ezekbe az üregekbe, melyeket előzőleg kibéleltek szénával, és egymás mellett összegömbölyödve megkezdik hosszú álmukat. Testhőmérsékletük 8 Celsius-fok alá süllyed, szívük percenként nem ver többet 3-5-nél, és mindössze kétszer-háromszor vesznek lélegzetet egy perc alatt. Így épphogy csak életben maradnak. Körülbelül havonta egyszer megszakítják az alvást, hogy elvégezzék a nagydolgukat az „illemhelyen”, vagyis az üregnek egy elkülönített részén, amelyet különféle anyagokkal légmentesen lezárnak. A téli álom helyéül szolgáló üregek különböző termei szintén el vannak zárva egymástól, de nem légmentesen. Így tartanak fenn valami kis légáramlást az üregekben.

A tudósok már régóta próbálnak magyarázatot találni arra, hogy a mormoták hogyan képesek túlélni a telet. Nemrégiben állapították meg, hogy a téli alvást bizonyos belső elválasztású mirigyek szabályozzák, főképpen a pajzsmirigy. Ha egy állatba hormonkivonatot fecskendeznek, akkor nem merül téli álomba. De érdekes, hogy amikor az állatok nyáron vannak kitéve rendkívüli hidegnek, akkor testük úgy reagál, hogy fokozza a pajzsmirigyműködésüket és az anyagcseréjüket, hogy fenntartsa normális testhőmérsékletüket. Az ösztöneik kétségtelenül azt súgják nekik, hogy még nincs itt a téli alvás ideje.

Annyira belefeledkezünk a mormoták megfigyelésébe, hogy észre sem vesszük, mennyire elszaladt az idő. Már délután van, és el kell búcsúznunk a mormotáktól, hogy visszatérhessünk a völgybe. Ránk sötétedik, mire leérünk. A természet csodái közül sokat láthattunk ma, de talán a legkiemelkedőbb élményünk az volt, hogy a mormoták közvetlen közelében lehettünk.

[Kép a 16. oldalon]

Üdvözlés mormota módra

[Képek a 17. oldalon]

Alpesi virágok

Szakállas harangvirág

Turbánliliom

Havasi gyopár

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Mormoták: Gerken/Naturfoto-Online.de

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Mormoták: Gerken/Naturfoto-Online.de