Saulnak: Jelentése: ’[Istentől] kért’; ’[Istentől] megtudakolt’. Saul, akit a római nevén, a Pál néven is ismertek, „Benjámin törzséből való [volt], héberektől született héber” (Flp 3:5). Mivel Saul római állampolgárnak született (Cs 22:28), logikus azt feltételezni, hogy a zsidó szülei adták neki a római Pál (Paulus) nevet, melynek jelentése ’kis’; ’kicsi’. Nagy valószínűséggel mindkét nevét használta gyermekkorától fogva. Több oka is lehet annak, hogy miért a Saul nevet kapta a szüleitől. A Saul név már hosszú ideje fontos névnek számított a benjáminiták között, mert Izrael első királya, aki egy benjáminita volt, a Saul nevet viselte (1Sá 9:2; 10:1; Cs 13:21). Az is lehet, hogy a szülei a jelentése miatt adták neki ezt a nevet. De előfordulhat, hogy az apját Saulnak hívták, és akkoriban szokás volt, hogy a fiú az apja nevét kapja. (Vesd össze: Lk 1:59.) Mindenesetre amikor más zsidók között volt – főleg amikor farizeusnak tanult, és farizeusként élt –, a héber nevét, a Sault használta (Cs 22:3). Úgy tűnik, hogy több mint egy évtizeddel azután is, hogy keresztény lett, főként a héber nevén ismerték (Cs 11:25, 30; 12:25; 13:1, 2, 9).

Kajafással: Főpap volt, akit a rómaiak neveztek ki. Ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. Ő hallgatta ki Jézust, és adta át Pilátusnak (Mt 26:3, 57; Jn 11:49; 18:13, 14, 24, 28). A Cselekedetek könyve egyedül itt említi meg név szerint. Más helyeken „a főpap” elnevezéssel utal rá (Cs 5:17, 21, 27; 7:1; 9:1).

Saul: Lásd a Cs 7:58-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a főpaphoz: Vagyis Kajafáshoz. (Lásd a Cs 4:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jehova útjáról: A következő versben egy ezzel szinonim kifejezés szerepel: „Isten útja”. A keresztények élete az egyetlen igaz Isten, Jehova imádata köré, illetve a Fiába, Jézus Krisztusba vetett hit köré összpontosul. A Cselekedetek könyve úgy utal erre az életformára, hogy „az Út” (Cs 19:9, 23; 22:4; 24:22; lásd a Cs 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet). Ezenkívül a „Jehova útjá”-nak fordított kifejezés négyszer szerepel az evangéliumi beszámolókban egy idézetben, mely az Ézs 40:3-ból származik. (Lásd a Mt 3:3-hoz; a Mr 1:3-hoz; a Lk 3:4-hez és a Jn 1:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Az Ézs 40:3 eredeti héber szövegében a tetragram áll. A „Jehova útja” kifejezés a Bí 2:22-ben és a Jr 5:4, 5-ben is szerepel. (Lásd a Cs 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 18:25-öt.)

az Út: Ahogy arról a Cs 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzet ír, „az Út” kifejezést az I. századi keresztény gyülekezetre használták. Az igaz kereszténység nem külsőségekben nyilvánul meg, és nem pusztán formalitás. Egy olyan életmódra utal, mely Isten imádata köré épül, és Isten szelleme vezérli (Jn 4:23, 24). A szír Pesittában az olvasható, hogy „Isten útja”; a latin Vulgata Kelemen-féle szövegében az áll, hogy „az Úr útja”; a Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J^{17, 18}) pedig Isten neve található itt, és így hangzik: „Jehova útja”.

leveleket: Az i. sz. I. században az emberek megbízható forrásból származó levelek alapján mutattak be egy idegent, és igazolták a kilétét vagy a hatáskörét (Ró 16:1; 2Ko 3:1–3). A Rómában élő zsidók is erre a szokásra utaltak (Cs 28:21). Azok a levelek, melyeket Saul a főpaptól kért, és melyek a damaszkuszi zsinagógáknak szóltak, felhatalmazták, hogy üldözze a zsidó keresztényeket abban a városban (Cs 9:1, 2). Ezek a levelek nyilvánvalóan azt a kérést tartalmazták, hogy a zsinagógák Damaszkuszban támogassák Sault a keresztények elleni hadjáratában.

Damaszkuszban: A mai Szíria területén fekszik. Úgy tartják, hogy ez a város az egyik legrégibb a világon, melyet az alapításától fogva folyamatosan laknak. Valószínű, hogy Ábrahám patriarcha is elment Damaszkusz mellett, vagy át is ment a városon, amikor délre ment, Kánaán felé. Útközben a háznépébe fogadta „a damaszkuszi” Eliézert, hogy a szolgája legyen (1Mó 15:2). Damaszkusz ezután csak közel ezer év múlva jelenik meg a bibliai feljegyzésekben. (Lásd a Szójegyzékben az „Arám, arameus” címszót.) Ekkor a szírek (arameusok) hadban álltak Izraellel, és ellenségek voltak (1Ki 11:23–25). Az I. században Damaszkusz a Szíria nevű római tartomány területén helyezkedett el. Akkorra kb. 20000 zsidó lakott a városban, és több zsinagógája is volt. Saul talán azért vette célba az ott lakó keresztényeket, mert a városnál fontos útvonalak keresztezték egymást, és attól tartott, hogy a keresztény tanítások gyorsan elterjedhetnek onnan. (Lásd a B13-as függ.-et.)

az Úthoz: Ezzel a megnevezéssel a Cselekedetek könyve a keresztény életútra, illetve a keresztény gyülekezetre utal. Talán Jézusnak a Jn 14:6-ban feljegyzett kijelentésén alapul: „Én vagyok az út”. Jézus követőit úgy is nevezték, hogy „az Úthoz” tartozók, mivel Jézus nyomdokait követték (Cs 19:9). Az életük az egyetlen igaz Isten, Jehova imádata köré összpontosult. Ezenkívül a Jézus Krisztusba vetett hit is meghatározó volt az életükben. Valamivel i. sz. 44 után a szíriai Antiókiában Jézus tanítványait „Isten irányításának köszönhetően” keresztényeknek nevezték (Cs 11:26). Ám Lukács még ezután is úgy beszélt a gyülekezetről, hogy „az Út” vagy „ez az Út” (Cs 19:23; 22:4; 24:22; lásd a Cs 18:25; 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

a hangját nem hallották: Vagy: „a hangját nem értették”. A Cs 9:3–9-ben Lukács leírja, hogy mi történt Pállal a Damaszkuszba vezető úton. Úgy kapunk teljes képet a történtekről, ha összevetjük az erről szóló két beszámolót. Ahogy arról a Cs 9:7-hez tartozó magyarázó jegyzet ír, a Pállal lévők hallottak ugyan egy hangot, de nem értették tisztán a szavakat. Vagyis nem úgy hallották a hangot, ahogy Pál. Ez összhangban van azzal, ahogyan a „hall”-nak fordított görög szó a Cs 22:7-ben szerepel, ahol Pál elmondja, hogy hallott egy hangot, vagyis hallotta és értette is az elhangzottakat. Ezzel szemben Pál útitársai nem értették a neki szóló üzenetet, talán azért, mert a hang alig vagy torzultan volt hallható. Nyilvánvalóan ebben az értelemben „nem hallották” a hangot. (Vesd össze: Mr 4:33; 1Ko 14:2; ahol ugyanez a görög szó szerepel, és úgy van fordítva, hogy „felfog” vagy „figyel”.)

hallották. . . a hangot: A Cs 22:6–11-ben Pál maga meséli el, hogy mi történt vele a damaszkuszi úton. Úgy kapunk teljes képet a történtekről, ha összevetjük a két beszámolót. Mindkét helyen ugyanaz a görög szó szerepel, csak más nyelvtani szerkezetben. A görög phó·néʹ szó jelentheti azt, hogy valaki ’csak hall egy hangot’ vagy ’tisztán hallja a szavakat’. Itt a nyelvtani szerkezet alapján a kifejezés azt jelenti, hogy ’csak hall egy hangot’. (A Cs 22:9-ben más szerkezetben szerepel ez a szó, és azt jelenti, hogy ’a beszélőnek a szavait nem hallja tisztán’.) Tehát a Pállal lévők hallottak ugyan egy hangot, de nem értették tisztán a szavakat. Vagyis nem úgy hallották a hangot, ahogy Pál (Cs 26:14; lásd a Cs 22:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

az Egyenesnek nevezett utcába: Ez az egyetlen utca, melyet név szerint megemlít a Keresztény görög iratok. Úgy tartják, hogy ez a főútvonal szelte át kelet–nyugati irányban Damaszkuszt, melynek az i. sz. I. században rácsos városszerkezete volt. Az utca megközelítőleg 1,5 km hosszú és 26 m széles volt, gyalogossávokkal együtt. Feltehetőleg oszlopok szegélyezték. Egy főútvonal még ma is átszeli ennek az ókori római városnak a maradványait, és az ókori római Via Recta, vagyis Egyenes utca útvonalát követi.

látomásban: Ez a szó számos ókori kéziratban szerepel.

letartóztassa: Vagy: „bebörtönözze”. Szó szerint: „megkötözze”; „bilincsbe verje”. (Vesd össze: Kol 4:3.)

az izraelitáknak: Vagy: „Izrael népének”. Szó szerint: „Izrael fiainak”. (Lásd a Szójegyzékben az „Izrael” címszót.)

nagy kosár: Vagy: „élelmiszeres kosár”. Úgy tűnik, az itt használt görög szphü·riszʹ szó nagyobb kosárra utal, mint az akkor használtak, amikor Jézus mintegy 5000 férfit lakatott jól. (Lásd a Mt 14:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ugyanezt a görög szót használja a Szentírás arra a kosárra, melyben Pált eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át. (Lásd a Cs 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

egy kosárban: Lukács itt a görög szphü·riszʹ szóval él, melyet Máté és Márk is használ az evangéliumában arra a hét kosárra, melybe összeszedték a maradékot, miután Jézus jóllakatott 4000 férfit. (Lásd a Mt 15:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez egy nagyobb kosárra utal. Amikor Pál apostol a meneküléséről beszélt a korintuszi keresztényeknek, a görög szar·gaʹné szót használta, mely kötélből font kosarat vagy vesszőkosarat jelent. Mindkét görög szó ugyanolyan típusú nagy kosárra utal (2Ko 11:32, 33, lábj.).

közöttünk tevékenykedett: Szó szerint: „közöttünk járt-kelt”. Ez hasonlít egy sémi idiómára, mely arra utal, hogy valaki másokkal együtt végez tevékenységeket. Úgy is lehet fordítani, hogy „közöttünk élt”. (Vesd össze: 5Mó 28:6, 19; Zs 121:8, lábj.)

szabadon járt-kelt: Vagy: „élte a mindennapi életét”. Szó szerint: „bement és kiment”. Ez a kifejezés egy sémi idiómára emlékeztet, és arra utal, hogy valaki szabadon végzi a mindennapi tevékenységeit, vagy akadály nélkül együtt lehet másokkal. (Vesd össze: 5Mó 28:6, 19; Zs 121:8, lábj.; lásd a Cs 1:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a görögül beszélő zsidók: Szó szerint: „a hellenisták”. A görög Hel·le·ni·sztészʹ szó sem a görög, sem a hellenisztikus zsidó irodalomban nem található meg, de a szövegkörnyezet alátámasztja azt a fordítást, hogy „a görögül beszélő zsidók”, ahogy sok lexikon is. Ebben az időben minden keresztény tanítvány Jeruzsálemben – beleértve a görögül beszélőket is – vagy zsidók leszármazottja volt, vagy prozelita (Cs 10:28, 35, 44–48). „A görögül beszélő zsidók” szembe vannak állítva „a héberül beszélő zsidók”-kal (szó szerint: „héberek”; a görög E·braiʹosz szó többes száma). Tehát „a hellenisták” olyan zsidók voltak, akik görögül kommunikáltak egymással, és akik a Római Birodalom különböző részeiről érkeztek Jeruzsálembe, talán például Dekapoliszból. Másfelől a héberül beszélő zsidók legtöbbje valószínűleg júdeai vagy galileai volt. A zsidó keresztényeknek ez a két csoportja valamelyest eltérő kulturális hátterű volt. (Lásd a Cs 9:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a görögül beszélő zsidókkal: Szó szerint: „a hellenistákkal”. Ők minden bizonnyal olyan zsidók voltak, akik nem héberül, hanem görögül beszéltek. Valószínűleg a Római Birodalom különböző részeiről jöttek Jeruzsálembe. A Cs 6:1-ben ez a kifejezés keresztényekre vonatkozik, de itt, a Cs 9:29-ben a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ezek a zsidók nem voltak Krisztus tanítványai. A Theodotosz-felirat, melyre a jeruzsálemi Ófel dombján bukkantak rá, megerősíti, hogy sok görögül beszélő zsidó jött Jeruzsálembe. (Lásd a Cs 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt: Szó szerint: „az Úr félelmében jártak”. A Héber iratokban a „Jehova félelme” szókapcsolat gyakran előfordul a ’félelem’ jelentésű héber szó és a tetragram összetételeként. (Néhány példa erre: 2Kr 19:7, 9, lábj.; Zs 19:9, lábj.; 111:10, lábj.; Pl 2:5, lábj.; 8:13, lábj.; 9:10, lábj.; 10:27, lábj.; 19:23, lábj.; Ézs 11:2, 3, lábj.) „Az Úr félelme” kifejezés viszont egyszer sem szerepel a Héber iratok szövegében. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „mélységes tisztelet Jehova iránt” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 9:31 legtöbb görög kéziratában az olvasható, hogy „az Úr félelme”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 9:31-et.

Tábita: Az arámi Tábita név azt jelenti, hogy ’gazella’, és nyilvánvalóan egy héber szó (ceví·jáʹ) megfelelője, melynek jelentése ’nőstény gazella’ (Én 4:5; 7:3). A görög Dorkász név is ’gazellát’ jelent. Egy olyan tengeri kikötővárosban, mint amilyen Joppé is volt – ahol zsidók és nem zsidók vegyesen laktak –, Tábitát talán mindkét nevén ismerték, attól függően, hogy ki milyen nyelven beszélt. De az is előfordulhat, hogy Lukács a nem zsidó olvasói kedvéért fordította le a nevet.

köntöst: Vagy: „felsőruhát”. A görög hi·maʹti·on szó feltehetően egy bő köntöst jelentett, de sokszor egyszerűen csak egy téglalap alakú anyagra utalt.

Tábita, kelj fel!: Péter itt hasonlóan járt el, mint amikor Jézus feltámasztotta Jairus lányát (Mr 5:38–42; Lk 8:51–55). Ez az első feljegyzés egy olyan feltámadásról, melyet egy apostol hajtott végre. Ennek eredményeként sokan hívők lettek Joppéban (Cs 9:39–42).

Simonnál, a tímárnál: A tímárok állatbőrrel dolgoztak. A nyersbőrt mészoldatban áztatták, hogy el tudják távolítani a szőrt, valamint a hús- és zsírmaradványokat. Ezután a cserzés következett egy tömény folyadékban, hogy aztán a bőrből különféle tárgyakat lehessen készíteni. A cserzés folyamata kellemetlen szagokkal járt, és sok víz kellett hozzá. Talán ezért lakott Simon a tenger mellett, valószínűleg Joppé határában. A mózesi törvény szerint szertartásilag tisztátalan volt az, aki állati tetemekkel dolgozott (3Mó 5:2; 11:39). Ezért sok zsidó lenézte a tímárokat, és nem szívesen szállt volna meg egy ilyen embernél. Később a Talmud a trágyagyűjtésnél is alantasabb munkának nevezte a tímármesterséget. Ennek ellenére Péterben nem volt előítélet Simonnal szemben, hiszen megszállt nála. A nyitottsága érdekes előzménye volt annak a feladatnak, amelyet nem sokkal ezután kapott, vagyis hogy menjen el egy nem zsidó férfi otthonába. Némelyik tudós úgy véli, hogy a „tímár” szó görög megfelelője (bür·szeuszʹ) Simon másik neve volt.

Simonnál, a tímárnál: Lásd a Cs 10:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.