Cselekedetek 9:1–43

9  Saul még mindig nagyon dühös volt az Úr tanítványaira, és azzal fenyegette őket, hogy mindannyiukat megöli.+ Ezért elment a főpaphoz, 2  és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhasson bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik,+ férfiakat és asszonyokat egyaránt. 3  Mikor már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből.+ 4  Erre ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 5  Ő ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így szólt: „Jézus vagyok,+ akit te üldözöl.+ 6  De most kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.” 7  A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak; hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.+ 8  Saul ekkor felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba. 9  Három napig semmit sem látott,+ és nem is evett, nem is ivott. 10  Volt Damaszkuszban egy Anániás+ nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban: „Anániás!” Ő ezt mondta: „Itt vagyok, Uram.” 11  Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert.+ Mert imádkozik, 12  és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.”+ 13  Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal* Jeruzsálemben. 14  Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa mindazokat, akik segítségül hívnak téged*.”+ 15  Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert kiválasztottam őt*,+ hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek+ és a királyoknak,+ és az izraelitáknak is. 16  Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.”+ 17  Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött el – aki megjelent neked az úton, melyen jöttél –, hogy visszanyerd a látásod, és áthasson téged a szent szellem.”+ 18  Ekkor hirtelen valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását. Aztán felkelt és megkeresztelkedett, 19  majd evett és erőre kapott. Néhány napig Damaszkuszban maradt a tanítványokkal,+ 20  és azonnal elkezdte hirdetni a zsinagógákban Jézusról, hogy ő Isten Fia. 21  Mindazok, akik hallották őt, megdöbbentek, és ezt mondták: „Hát nem ez az, aki Jeruzsálemben az életükre tört azoknak, akik segítségül hívják Jézust*?+ Nem azért jött ide, hogy letartóztassa és a magas rangú papokhoz vigye őket*?”+ 22  Saul azonban egyre erőteljesebben és meggyőzőbben beszélt. Mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus, zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat.+ 23  Sok nap elteltével pedig a zsidók kitervelték, hogy végeznek vele.+ 24  Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele. 25  Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel egy kosárban.+ 26  Jeruzsálembe érkezve+ megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. 27  Így hát Barnabás+ a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton,+ és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.+ 28  Ezért velük maradt, és szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében. 29  Beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.+ 30  Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.+ 31  A gyülekezet ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamáriában+ békés időszakba lépett és épült. Ahogy kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt, és megerősödtek a szent szellem által,+ egyre gyarapodtak. 32  Amikor Péter beutazta azt a vidéket, lement a Liddában lakó tanítványokhoz* is.+ 33  Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyán, mivel béna volt. 34  Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged.+ Kelj fel, és vesd be az ágyad!”+ Erre az azonnal felkelt. 35  Amikor mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, látták őt, hinni kezdtek az Úrban. 36  Joppéban pedig volt egy Tábita nevű tanítvány, akinek a neve görögre lefordítva: Dorkász. Ez az asszony nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott*. 37  Azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosdatták hát, és lefektették egy felső szobában. 38  Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt: „Kérünk, sürgősen jöjj át hozzánk!” 39  Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső szobába. Az özvegyek pedig mind elé álltak, sírtak, és sok olyan ruhát és köntöst mutattak, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt. 40  Péter aztán mindenkit kiküldött,+ és letérdelve imádkozott. Majd a test felé fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.+ 41  Ő a kezét adva neki felsegítette, behívta a tanítványokat* meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.+ 42  Ez ismertté vált egész Joppéban, és sokan hinni kezdtek az Úrban.+ 43  Péter ezután jó néhány napig Joppéban maradt Simonnál, a tímárnál.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „szentjeiddel”.
Szó szerint: „segítségül hívják a nevedet”.
Szó szerint: „választott edényem ő”.
Szó szerint: „hogy megkötözve a magas rangú papokhoz vigye őket”.
Szó szerint: „segítségül hívják ezt a nevet”.
Szó szerint: „szentekhez”.
Szó szerint: „adott irgalmas adományokat”.
Szó szerint: „szenteket”.

Jegyzetek

Saul: Lásd a Cs 7:58-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a főpaphoz: Vagyis Kajafáshoz. (Lásd a Cs 4:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

leveleket: Az i. sz. I. században az emberek megbízható forrásból származó levelek alapján mutattak be egy idegent, és igazolták a kilétét vagy a hatáskörét (Ró 16:1; 2Ko 3:1–3). A Rómában élő zsidók is erre a szokásra utaltak (Cs 28:21). Azok a levelek, melyeket Saul a főpaptól kért, és melyek a damaszkuszi zsinagógáknak szóltak, felhatalmazták, hogy üldözze a zsidó keresztényeket abban a városban (Cs 9:1, 2). Ezek a levelek nyilvánvalóan azt a kérést tartalmazták, hogy a zsinagógák Damaszkuszban támogassák Sault a keresztények elleni hadjáratában.

Damaszkuszban: A mai Szíria területén fekszik. Úgy tartják, hogy ez a város az egyik legrégibb a világon, melyet az alapításától fogva folyamatosan laknak. Valószínű, hogy Ábrahám patriarcha is elment Damaszkusz mellett, vagy át is ment a városon, amikor délre ment, Kánaán felé. Útközben a háznépébe fogadta „a damaszkuszi” Eliézert, hogy a szolgája legyen (1Mó 15:2). Damaszkusz ezután csak közel ezer év múlva jelenik meg a bibliai feljegyzésekben. (Lásd a Szójegyzékben az „Arám, arameus” címszót.) Ekkor a szírek (arameusok) hadban álltak Izraellel, és ellenségek voltak (1Ki 11:23–25). Az I. században Damaszkusz a Szíria nevű római tartomány területén helyezkedett el. Akkorra kb. 20000 zsidó lakott a városban, és több zsinagógája is volt. Saul talán azért vette célba az ott lakó keresztényeket, mert a városnál fontos útvonalak keresztezték egymást, és attól tartott, hogy a keresztény tanítások gyorsan elterjedhetnek onnan. (Lásd a B13-as függ.-et.)

az Úthoz: Ezzel a megnevezéssel a Cselekedetek könyve a keresztény életútra, illetve a keresztény gyülekezetre utal. Talán Jézusnak a Jn 14:6-ban feljegyzett kijelentésén alapul: „Én vagyok az út”. Jézus követőit úgy is nevezték, hogy „az Úthoz” tartozók, mivel Jézus nyomdokait követték (Cs 19:9). Az életük az egyetlen igaz Isten, Jehova imádata köré összpontosult. Ezenkívül a Jézus Krisztusba vetett hit is meghatározó volt az életükben. Valamivel i. sz. 44 után a szíriai Antiókiában Jézus tanítványait „Isten irányításának köszönhetően” keresztényeknek nevezték (Cs 11:26). Ám Lukács még ezután is úgy beszélt a gyülekezetről, hogy „az Út” vagy „ez az Út” (Cs 19:23; 22:4; 24:22; lásd a Cs 18:25; 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

hallották. . . a hangot: A Cs 22:6–11-ben Pál maga meséli el, hogy mi történt vele a damaszkuszi úton. Úgy kapunk teljes képet a történtekről, ha összevetjük a két beszámolót. Mindkét helyen ugyanaz a görög szó szerepel, csak más nyelvtani szerkezetben. A görög phó·néʹ szó jelentheti azt, hogy valaki ’csak hall egy hangot’ vagy ’tisztán hallja a szavakat’. Itt a nyelvtani szerkezet alapján a kifejezés azt jelenti, hogy ’csak hall egy hangot’. (A Cs 22:9-ben más szerkezetben szerepel ez a szó, és azt jelenti, hogy ’a beszélőnek a szavait nem hallja tisztán’.) Tehát a Pállal lévők hallottak ugyan egy hangot, de nem értették tisztán a szavakat. Vagyis nem úgy hallották a hangot, ahogy Pál (Cs 26:14; lásd a Cs 22:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

az Egyenesnek nevezett utcába: Ez az egyetlen utca, melyet név szerint megemlít a Keresztény görög iratok. Úgy tartják, hogy ez a főútvonal szelte át kelet–nyugati irányban Damaszkuszt, melynek az i. sz. I. században rácsos városszerkezete volt. Az utca megközelítőleg 1,5 km hosszú és 26 m széles volt, gyalogossávokkal együtt. Feltehetőleg oszlopok szegélyezték. Egy főútvonal még ma is átszeli ennek az ókori római városnak a maradványait, és az ókori római Via Recta, vagyis Egyenes utca útvonalát követi.

látomásban: Ez a szó számos ókori kéziratban szerepel.

letartóztassa: Vagy: „bebörtönözze”. Szó szerint: „megkötözze”; „bilincsbe verje”. (Vesd össze: Kol 4:3.)

az izraelitáknak: Vagy: „Izrael népének”. Szó szerint: „Izrael fiainak”. (Lásd a Szójegyzékben az „Izrael” címszót.)

egy kosárban: Lukács itt a görög szphü·riszʹ szóval él, melyet Máté és Márk is használ az evangéliumában arra a hét kosárra, melybe összeszedték a maradékot, miután Jézus jóllakatott 4000 férfit. (Lásd a Mt 15:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez egy nagyobb kosárra utal. Amikor Pál apostol a meneküléséről beszélt a korintuszi keresztényeknek, a görög szar·gaʹné szót használta, mely kötélből font kosarat vagy vesszőkosarat jelent. Mindkét görög szó ugyanolyan típusú nagy kosárra utal (2Ko 11:32, 33, lábj.).

szabadon járt-kelt: Vagy: „élte a mindennapi életét”. Szó szerint: „bement és kiment”. Ez a kifejezés egy sémi idiómára emlékeztet, és arra utal, hogy valaki szabadon végzi a mindennapi tevékenységeit, vagy akadály nélkül együtt lehet másokkal. (Vesd össze: 5Mó 28:6, 19; Zs 121:8, lábj.; lásd a Cs 1:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a görögül beszélő zsidókkal: Szó szerint: „a hellenistákkal”. Ők minden bizonnyal olyan zsidók voltak, akik nem héberül, hanem görögül beszéltek. Valószínűleg a Római Birodalom különböző részeiről jöttek Jeruzsálembe. A Cs 6:1-ben ez a kifejezés keresztényekre vonatkozik, de itt, a Cs 9:29-ben a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ezek a zsidók nem voltak Krisztus tanítványai. A Theodotosz-felirat, melyre a jeruzsálemi Ófel dombján bukkantak rá, megerősíti, hogy sok görögül beszélő zsidó jött Jeruzsálembe. (Lásd a Cs 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt: Szó szerint: „az Úr félelmében jártak”. A Héber iratokban a „Jehova félelme” szókapcsolat gyakran előfordul a ’félelem’ jelentésű héber szó és a tetragram összetételeként. (Néhány példa erre: 2Kr 19:7, 9, lábj.; Zs 19:9, lábj.; 111:10, lábj.; Pl 2:5, lábj.; 8:13, lábj.; 9:10, lábj.; 10:27, lábj.; 19:23, lábj.; Ézs 11:2, 3, lábj.) „Az Úr félelme” kifejezés viszont egyszer sem szerepel a Héber iratok szövegében. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „mélységes tisztelet Jehova iránt” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 9:31 legtöbb görög kéziratában az olvasható, hogy „az Úr félelme”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 9:31-et.

Tábita: Az arámi Tábita név azt jelenti, hogy ’gazella’, és nyilvánvalóan egy héber szó (ceví·jáʹ) megfelelője, melynek jelentése ’nőstény gazella’ (Én 4:5; 7:3). A görög Dorkász név is ’gazellát’ jelent. Egy olyan tengeri kikötővárosban, mint amilyen Joppé is volt – ahol zsidók és nem zsidók vegyesen laktak –, Tábitát talán mindkét nevén ismerték, attól függően, hogy ki milyen nyelven beszélt. De az is előfordulhat, hogy Lukács a nem zsidó olvasói kedvéért fordította le a nevet.

köntöst: Vagy: „felsőruhát”. A görög hi·maʹti·on szó feltehetően egy bő köntöst jelentett, de sokszor egyszerűen csak egy téglalap alakú anyagra utalt.

Tábita, kelj fel!: Péter itt hasonlóan járt el, mint amikor Jézus feltámasztotta Jairus lányát (Mr 5:38–42; Lk 8:51–55). Ez az első feljegyzés egy olyan feltámadásról, melyet egy apostol hajtott végre. Ennek eredményeként sokan hívők lettek Joppéban (Cs 9:39–42).

Simonnál, a tímárnál: Lásd a Cs 10:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Multimédia

Saul és Damaszkusz
Saul és Damaszkusz

Az i. sz. I. században Damaszkusz városának minden bizonnyal hasonló alaprajza volt, mint amit itt láthatunk. Egy fontos kereskedelmi központ volt, és a közeli Barada folyóból (a 2Ki 5:12-ben Abana) nyert víz olyanná tette a város körüli területet, mintha egy oázis lenne. Damaszkuszban számtalan zsinagóga volt. Saul azzal a szándékkal jött a városba, hogy letartóztasson „bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik”. Ezzel a kifejezéssel Jézus követőire utaltak (Cs 9:2; 19:9, 23; 22:4; 24:22). A Damaszkuszba vezető úton azonban a megdicsőített Jézus megjelent Saulnak. Ezután Saul egy ideig Damaszkuszban maradt egy Júdás nevű férfi házában, aki az Egyenesnek nevezett utcában lakott (Cs 9:11). Egy látomásban Jézus arra utasította Anániás tanítványt, hogy menjen Júdás házába, és adja vissza Saul látását. Ezek után Saul megkeresztelkedett. Ahelyett, hogy letartóztatta volna a zsidó keresztényeket, ő maga is az lett. Damaszkusz zsinagógáiban kezdte el prédikálni a jó hírt. Miután Arábiába utazott, majd pedig vissza Damaszkuszba, valószínűleg i. sz. 36-ban ismét Jeruzsálembe ment (Cs 9:1–6, 19–22; Ga 1:16, 17).

A. Damaszkusz

1. A Jeruzsálembe vezető út

2. Az Egyenesnek nevezett utca

3. Agora

4. Jupiter temploma

5. Színház

6. Zenei előadások színháza (?)

B. Jeruzsálem

Saul a damaszkuszi úton
Saul a damaszkuszi úton

Damaszkusz közelében Saul a földre esik, amikor elvakítja egy erős fény. Egy hangot hall, mely ezt mondja: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Cs 9:3, 4; 22:6–8; 26:13, 14). Jézus ezzel meghiúsítja Saulnak azt a tervét, hogy letartóztassa Jézus tanítványait Damaszkuszban, és megkötözve Jeruzsálembe vigye őket. Saul mintegy 240 km-es útja Jeruzsálemből teljesen máshogy alakul, mint ahogy tervezte. Jézus üzenetének a hatására Saulból (később a római nevén, a Pál néven válik ismertté), a keresztények ádáz üldözőjéből a kereszténység egyik legbátrabb védelmezője lesz. A Cselekedetek könyve részletesen beszámol Pál buzgó szolgálatáról.

Római út Tárzuszban
Római út Tárzuszban

Tárzusz, ahol Saul (a későbbi Pál apostol) született, Cilicia vidékének kiemelkedő városa volt Kis-Ázsia délkeleti sarkában, amely a mai Törökország területén fekszik (Cs 9:11; 22:3). Tárzusz egy nagy és virágzó kereskedőváros volt, mely egy elsőrendű kelet–nyugati irányba vivő szárazföldi kereskedelmi út mellett feküdt. Ez az út átvezetett a Taurus-hegységen és a Kilikiai kapun (egy sziklába vájt keskeny hágó kocsiúttal). A városnak volt egy kikötője is, amely összekapcsolta a Küdnosz folyót a Földközi-tengerrel. Tárzusz a görög kultúra központja volt, és jelentős zsidó közösség élt ott. A fotón látható egy része azoknak az ókori romoknak, melyek az azonos nevű modern kori településen találhatóak. Ez a település kb. 16 km-re fekszik attól a helytől, ahol a Küdnosz folyó a Földközi-tengerbe ömlik. Tárzuszban a város története során számos neves személyiség járt, köztük Marcus Antonius, Kleopátra és Julius Caesar, valamint több császár. Mialatt Cicero, a római államférfi és író i. e. 51–50-ben Cilicia kormányzója volt, időnként itt lakott. Tárzusz a tudás székhelyeként is híressé vált az i. sz. I. században, olyannyira, hogy a görög földrajztudós, Sztrabón szerint ebben még Athént és Alexandriát is túlszárnyalta. Pál joggal mondhatta Tárzuszról, hogy „nem éppen jelentéktelen város” (Cs 21:39).

A római utak építése
A római utak építése

A kiterjedt római úthálózat elősegítette, hogy az első századi keresztények könnyebben el tudják vinni a jó hírt a birodalom minden szegletébe. Pál apostol kétségkívül rengeteg kilométert tett meg ezeken az utakon (Kol 1:23). A mellékelt ábra bemutatja, hogyan készült egy kikövezett római út. Először is kijelölték az út helyét. Majd az útépítők egy árkot ástak, melyet kő-, cement- és homokréteggel töltöttek fel. Ez lett az út alapja. Ezt követően az utakat nagy kőlapokkal rakták ki. Szegélyköveket is elhelyeztek, melyek biztosították, hogy a kövezet a helyén maradjon. A felhasznált anyagok, illetve az út íve lehetővé tette, hogy a víz lefolyjon az útról. Bizonyos távolságonként elvezető nyílásokat hagytak a szegélykövek között, így a víz az út menti vízelvezető árokba folyhatott. Az útépítők olyan kiváló munkát végeztek, hogy néhány út egészen napjainkig fennmaradt. Ám a legtöbb út nem volt ilyen jól kiépített a Római Birodalomban. Az utakat többnyire ledöngölt kavicsból csinálták.

Theodotosz-felirat a görögül beszélő zsidóknak
Theodotosz-felirat a görögül beszélő zsidóknak

Az itt látható szöveg Theodotosz-feliratként ismert, melyet egy 72 cm hosszú és 42 cm széles mészkőlapra véstek. A XX. század elején bukkantak rá a jeruzsálemi Ófel dombján. Görögül íródott, és Theodotoszra, egy papra utal, aki „zsinagógát [épített], hogy benne a Törvényt olvassák, a parancsolatokat tanítsák”. A feliratot még azelőttre datálják, hogy Jeruzsálem i. sz. 70-ben elpusztult. Megerősíti, hogy az i. sz. I. században voltak görögül beszélő zsidók Jeruzsálemben (Cs 6:1). Egyesek szerint ez a zsinagóga volt az úgynevezett Felszabadítottak zsinagógája (Cs 6:9). A felirat azt is megemlíti, hogy Theodotosz, valamint az apja és a nagyapja is az ar·khi·szü·naʹgó gosz (a zsinagóga vezetője) címet viselte. Erre a címre a Keresztény görög iratok többször is utal (Mr 5:35; Lk 8:49; Cs 13:15; 18:8, 17). A felirat arról is beszámol, hogy Theodotosz szálláshelyet épített azoknak, akik más országokból érkeztek látogatóba. Ezt a szálláshelyet valószínűleg a Jeruzsálembe érkező zsidók vették igénybe, különösen azok, akik az évenkénti ünnepekre érkeztek (Cs 2:5).

Joppé
Joppé

Ebben a videóban Joppé kikötője látható. A város a Földközi-tenger partján fekszik félúton a Kármel-hegy és Gáza között. A mai Jáfó (arabul Jaffa) 1950-ben lett összevonva Tel-Avivval. Most Tel-Aviv-Jaffa áll az ókori város helyén. Joppé egy kb. 35 m magas sziklás dombra épült, a kikötőjét pedig egy alacsony sziklazátony alkotja a parttól kb. 100 m-re. A tírusziak Salamon templomának az építéséhez Joppéba úsztatták a Libanon erdőiben kivágott fákat (2Kr 2:16). Később, amikor Jónás próféta menekülni próbált a megbízatása elől, Joppéban szállt hajóra, hogy Társisba utazzon (Jón 1:3). Az i. sz. I. században volt egy keresztény gyülekezet Joppéban. Idetartozott Dorkász (Tábita) is, akit Péter feltámasztott (Cs 9:36–42). És itt kapta Péter azt a látomást – amikor a tímár, Simon házában volt –, mely felkészítette arra, hogy a nem zsidó Kornéliusznak prédikáljon (Cs 9:43; 10:6, 9–17).

Felső szoba
Felső szoba

Néhány lakóháznak Izraelben volt egy felső szintje is. Bentről egy létrán vagy egy falépcsőn, kintről pedig egy kőlépcsőn vagy egy létrán lehetett feljutni a szobába. Egy nagy, felső szobában – feltehetőleg olyanban, mint amilyen a képen is látható – ünnepelte meg Jézus az utolsó pászkát a tanítványaival, majd vezette be az Úr vacsorájának a megtartását (Lk 22:12, 19, 20). I. sz. 33 pünkösdjén kb. 120 tanítvány minden valószínűség szerint egy jeruzsálemi ház felső szobájában volt, amikor megkapta Isten szellemét (Cs 1:13, 15; 2:1–4).

Ruhák és köntösök
Ruhák és köntösök

A bibliai időkben a ruha volt az emberek egyik legfontosabb tulajdona. Dorkász nagylelkűen „ruhát és köntöst” készített az özvegyeknek (Cs 9:39). A „ruhá”-nak fordított görög szó (khi·tónʹ) egyfajta tunikára utal, és „alsóruhá”-nak (1.) is lehet fordítani. A görög és a római szokások szerint a férfiak általában rövid tunikát hordtak, a nők pedig bokáig érőt. A „köntös”-nek fordított görög főnevet (hi·maʹti·on) úgy is vissza lehet adni, hogy „felsőruha” (2.). Ez egy olyan ruhadarabra utal, melyet többnyire a tunika, vagyis az alsóruha felett viseltek.