Cselekedetek 25:1–27

25  Fesztusz,+ miután megérkezett a tartományba, és átvette a kormányzást, három nappal később felment Cezáreából Jeruzsálembe.  A zsidók magas rangú papjai és főemberei pedig panaszt tettek nála Pál ellen.+ Kérlelni kezdték Fesztuszt,  hogy a kedvükért* hozassa Pált Jeruzsálembe. Ám azt tervezték, hogy lesből rátámadnak Pálra, és megölik őt az úton.+  Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában kell őrizetben tartani, és hogy ő maga is hamarosan visszatér oda.  „Ezért akiknek hatalmuk van köztetek – mondta –, jöjjenek le velem, és vádolják őt, ha valóban valami helytelenséget követett el.”+  Miután pedig nem több mint nyolc-tíz napot töltött közöttük, lement Cezáreába. Másnap a bírói székbe ült, és megparancsolta, hogy hozzák be Pált.  Amikor az bejött, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és sok súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket nem tudtak bizonyítékokkal alátámasztani.+  Pál ezt mondta védekezésül: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem követtem el semmilyen bűnt.”+  Fesztusz, mivel a zsidók kedvében akart járni,+ ezt felelte Pálnak: „Fel akarsz-e menni Jeruzsálembe, és ott ítéltetni meg előttem ezek felől?” 10  Pál azonban ezt mondta: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell hogy ítéletet hozzanak felettem. A zsidók ellen semmit nem vétettem, amint azt te is jól tudod. 11  Ha csakugyan helytelenül cselekszem, és elkövettem valami halált érdemlő dolgot,+ nem kérek felmentést, hogy elkerüljem a halált. Ha viszont nincs alapja az ellenem felhozott vádaknak, akkor senkinek sincs joga ahhoz, hogy szívességből átadjon nekik. A császárhoz fellebbezek!”+ 12  Akkor Fesztusz, miután beszélt a tanácsadók gyűlésével, így felelt: „A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.” 13  Néhány nap elteltével aztán Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy udvariassági látogatást tegyen Fesztusznál. 14  Mivel sok napot töltöttek ott, Fesztusz a király elé tárta Pál ügyét: „Van itt egy férfi, akit Félix hagyott itt rabként,+ 15  és amikor Jeruzsálemben voltam, a zsidók magas rangú papjai és vénei panaszt tettek miatta,+ és elmarasztaló ítéletet kértek ellene. 16  Én azonban azt feleltem nekik, hogy a római eljárás szerint nem lehet egy embert szívességből átadni, míg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és lehetőséget nem kap, hogy szóljon a maga védelmében a panaszra nézve.+ 17  Így hát, amikor ideérkeztek, nem késlekedtem, hanem másnap a bírói székbe ültem, és megparancsoltam, hogy hozzák be azt a férfit. 18  Amikor a vádlók előálltak, egyetlen olyan gonoszsággal sem vádolták, amelyekre vele kapcsolatban számítottam.+ 19  Csak a saját istenségimádatuk* felől volt valami vitájuk vele,+ és egy Jézus nevű ember felől, aki meghalt, de akiről Pál egyre csak azt bizonygatta, hogy él.+ 20  Mivel tanácstalan voltam, hogyan rendezzem ezt a vitát, megkérdeztem, hogy szeretne-e Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg e dolgok felől.+ 21  De amikor Pál fellebbezett, hogy tartsák őrizetben a felségesnek a döntésére várva,+ megparancsoltam, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz.” 22  Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: „Én magam szeretném hallani ezt az embert!”+ „Holnap hallani fogod” – mondta Fesztusz. 23  Másnap tehát megjött Agrippa és Berniké nagy pompával. Bementek a fogadóhelyiségbe katonai parancsnokokkal és a város előkelő férfiaival együtt, és amikor Fesztusz parancsot adott, behozták Pált. 24  Fesztusz pedig így szólt: „Agrippa király, és ti mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt a zsidók egész közössége hozzám fordult Jeruzsálemben is, és itt is, azt kiabálva, hogy nem szabad tovább élnie.+ 25  Én azonban úgy láttam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.+ Ezért amikor ő maga fellebbezett a felségeshez, úgy döntöttem, hogy elküldöm. 26  De semmi biztosat nem tudok írni róla az én uramnak. Ezért idehoztam őt elétek, és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy miután lezajlott a bírói vizsgálat, legyen mit írnom. 27  Mert észszerűtlennek tűnik nekem, hogy anélkül küldjek el egy rabot, hogy jelezném az ellene szóló vádakat.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „hogy tegyen egy szívességet nekik ellene”.
Vagy: „vallásuk”.

Jegyzetek

megérkezett a tartományba, és átvette a kormányzást: Szó szerint: „belépett a tartományba”. Júdea római tartományáról van szó. A kormányzó rezidenciája Cezáreában volt. Az itt szereplő görög kifejezés arra utal, hogy Fesztusz hivatalba lépett a tartomány új kormányzójaként.

császárnak: Vagy: „uralkodónak”. Jézus földi szolgálatának az ideje alatt Tibériusz volt a római császár, de ezt a címet nem csak a hatalmon lévő uralkodóra használták. A „császár” szóval utalhattak a római államhatalomra vagy az általa kinevezett képviselőkre is. Pál „felsőbb hatalmaknak” nevezi őket, Péter pedig „királynak” vagy „kormányzóknak” (Ró 13:1–7; 1Pt 2:13–17; Tit 3:1; lásd a Szójegyzéket).

császár: Vagy: „uralkodó”. A római császár akkoriban Klaudiusz volt, aki i. sz. 41 és 54 között uralkodott (Cs 11:28; 18:2; lásd a Mt 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket).

császár: Ekkor Néró volt a római császár. I. sz. 54-től 68-ig uralkodott, amikor is kb. 31 évesen öngyilkos lett. A Cselekedetek 25–28-ig terjedő fejezeteiben a császár szó alatt Nérót kell érteni. (Lásd a Mt 22:17-hez és a Cs 17:7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzéket.)

rómaiak vagyunk: Vagyis római állampolgárok. Pál és nyilván Silás is római állampolgár volt. A római törvények értelmében az állampolgárokat mindig megillette a tisztességes tárgyaláshoz való jog, és ítélet nélkül nem büntethették meg őket nyilvánosan. A birodalom egész területén jártak nekik bizonyos jogok és kiváltságok. A római törvények vonatkoztak rájuk, nem a tartományi városok törvényei. Ha egy római állampolgárt megvádoltak valamivel, beleegyezhetett, hogy a helyi törvények szerint vizsgálják ki az ügyét, de még ekkor is joga volt hozzá, hogy egy római törvényszék is meghallgassa. Főbenjáró bűn esetén fellebbezhetett a császárhoz. Pál apostol az egész Római Birodalomban hirdette a jó hírt. A beszámoló szerint háromszor élt az állampolgári jogaival. Az első eset itt, Filippiben történt, amikor felhívta a polgári főtisztviselők figyelmét arra, hogy a veréssel megsértették a jogait. (A másik két esettel kapcsolatban lásd a Cs 22:25; 25:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egy rómait: Vagyis egy római állampolgárt. Ez a második abból a három feljegyzett esetből, amikor Pál élt a római állampolgárságával járó jogaival. A római hatóságok rendszerint nem szóltak bele a zsidók ügyeibe. A rómaiak nemcsak azért folytak bele Pál ügyébe, mert zendülést váltott ki a jelenlétével a templomban, hanem mert római állampolgár is volt. Az állampolgárság bizonyos jogokat biztosított az egyénnek, melyeket a birodalom egész területén elismertek és figyelembe vettek. Például törvénybe ütköző volt megkötözni vagy megveretni egy rómait, aki nem volt elítélve, mert rabszolgákkal bántak így. (A másik két esettel kapcsolatban lásd a Cs 16:37; 25:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

A császárhoz fellebbezek!: Ez az utolsó abból a három feljegyzett esetből a Bibliában, amikor Pál élt a római állampolgárságával járó jogaival. (A másik két esettel kapcsolatban lásd a Cs 16:37; 22:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Egy vádlott az ítélethirdetés után vagy a tárgyalás bármely korábbi szakaszában fellebbezhetett a császárhoz. Mivel Fesztusz egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy nem akar maga dönteni az ügyben, és mivel egy Jeruzsálemben megtartott tárgyalás nem kecsegtetett azzal a reménnyel, hogy igazságszolgáltatásra kerül sor, ezért Pál azzal a hivatalos kérelemmel állt elő, hogy a birodalom legfelsőbb bíróságán ítélkezzenek felette. Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben vissza lehetett utasítani a fellebbezést, ha például tetten ért tolvajról, kalózról vagy lázadóról volt szó. Fesztusz valószínűleg emiatt értekezett először „a tanácsadók gyűlésével”, még mielőtt elfogadta volna a fellebbezést (Cs 25:12). Az ezt követő kihallgatás az odalátogató II. Heródes Agrippa előtt azt a célt szolgálta, hogy Fesztusz tisztább képet alkothasson Pál ügyéről, hogy azután azt továbbítsa „a felségesnek”, Nérónak (Cs 25:12–27; 26:32; 28:19). Pál amiatt is fellebbezett, hogy eljuthasson Rómába, és így megvalósuljon egy korábbi elhatározása (Cs 19:21). Jézus prófétai ígérete és a később kapott angyali üzenet is azt mutatja, hogy az események Isten irányításával történtek (Cs 23:11; 27:23, 24).

Agrippa: Vagyis II. Heródes Agrippa. Nagy Heródes dédunokája. I. Heródes Agrippának és feleségének, Küprosznak a fia (Cs 12:1; lásd a Szójegyzékben a „Heródes” címszót).

Berniké: II. Heródes Agrippa testvére, akivel állítólag vérfertőző kapcsolatban élt. Idővel Titus szeretője lett, mielőtt azt római császárrá avatták.

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mt 21:23; 26:3, 47, 57; 27:1, 41; 28:12; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

vénei: Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. (Lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

császár: Vagy: „uralkodó”. A görög Kaiʹszar szó a latin Caesar szó megfelelője. (Lásd a Szójegyzéket.) Az Augusztusz név egy latin szó, mely azt jelenti, hogy ’felséges’, és először a római szenátus adta ezt a címet Gaius Octaviusnak, az első római uralkodónak i. e. 27-ben. Ezért úgy vált ismertté, hogy Augusztusz császár. rendeletének köszönhetően Jézus Betlehemben született meg, beteljesítve ezzel egy bibliai próféciát (Dá 11:20; Mi 5:2).

a felségesnek: A római császár egyik megnevezése. A görög Sze·ba·sztoszʹ szó azt jelenti, hogy „tiszteletre méltó”; „nagyra becsült”; „felséges”, és a latin Augustus cím fordítása. Néhány fordítás úgy adja vissza ezt a kifejezést, hogy „őfelsége, a császár” vagy „ő császári felsége”. Ebben a versben Néró császárra utal (i. sz. 54–68). Ezt a címet először Octavianus kapta, Néró pedig a negyedik volt utána. (Lásd a Lk 2:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Néró császár
Néró császár

Ezen a kb. i. sz. 56-57-ben vert aranyérmén Néró mellszobra látható. Néró i. sz. 54–68-ig volt a Római Birodalom uralkodója. Ő volt az a császár, akihez Pál fellebbezett, miután jogtalanul letartóztatták Jeruzsálemben, majd kb. i. sz. 56–58-ig Cezáreában raboskodott. Úgy tűnik, hogy miután Pál először került fogságba Rómában kb. i. sz. 59-ben, Néró ártatlannak ítélte, és kb. i. sz. 61-ben szabadon engedte. I. sz. 64-ben viszont egy tűzvész elpusztította Róma egynegyedét, és voltak, akik Nérót okolták ezért. Hogy elterelje magáról a gyanút, Néró a keresztényeket vádolta, ezzel pedig a kormány egy erőszakos üldözési hullámot indított ellenük. Valószínűleg ez idő tájt (i. sz. 65) Pál ismét fogságba került Rómában, majd kivégezték.