Cselekedetek 23:1–35
23 A szanhedrinre szegezve tekintetét, Pál így szólt: „Férfiak, testvérek! Teljesen tiszta lelkiismerettel+ éltem Isten előtt mind a mai napig.”
2 Anániás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon.
3 Pál akkor ezt mondta neki: „Megver téged Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy megítélj engem a törvény szerint, ugyanakkor a törvényt megszegve azt parancsolod, hogy üssenek meg engem?”
4 Az ott állók ezt mondták: „Isten főpapját sértegeted?”
5 Pál pedig így szólt: „Testvérek, nem tudtam, hogy főpap. Mert meg van írva: »Ne gyalázd néped vezetőjét!«+”
6 Pál tudva, hogy az egyik felük szadduceus, a másik meg farizeus, felkiáltott a szanhedrin előtt: „Férfiak, testvérek, én farizeus vagyok,+ farizeusok fia. A halottak feltámadásának reménysége miatt ítéltetem meg.”
7 Mivel ezt mondta, viszály támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a tömeg megosztottá vált.
8 A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen sem feltámadás, sem angyal, sem szellem, a farizeusok viszont elfogadják* mindegyiket.+
9 Erre nagy kiabálás támadt, és a farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan felkeltek, és hevesen vitatkozni kezdtek, ezt mondva: „Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben, de ha szellem vagy angyal beszélt hozzá. . .”+
10 Mivel egyre nagyobb lett a viszály, a parancsnok attól félt, hogy darabokra tépik Pált, ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, ragadják ki őt közülük, és vigyék a kaszárnyába.
11 A következő éjszaka pedig ott állt mellette az Úr, és ezt mondta: „Légy bátor!+ Mert ahogy Jeruzsálemben alaposan tanúskodtál rólam, úgy kell tanúskodnod Rómában is.+”
12 Mikor nappal lett, a zsidók összeesküvést szőttek, és átokkal kötelezték magukat, azt mondva, hogy se nem esznek, se nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.
13 Több mint 40-en voltak, akik ezt az esküvel megerősített összeesküvést szőtték.
14 Elmentek a magas rangú papokhoz meg a vénekhez, és ezt mondták: „Ünnepélyesen átokkal* köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, míg meg nem öljük Pált.
15 Most azért ti a szanhedrinnel együtt üzenjetek a parancsnoknak, hogy hozza le őt nektek, mintha szeretnétek alaposabban kivizsgálni az ügyét. De mielőtt közel érne, készen fogunk állni, hogy végezzünk vele.”
16 Pál unokaöccse* azonban meghallotta, hogy azt tervezik, hogy lesből Pálra támadnak. Bement a kaszárnyába, és beszámolt erről Pálnak.
17 Pál ekkor magához hívta az egyik katonatisztet, és ezt mondta: „Vezesd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert van valami jelentenivalója a számára.”
18 Az tehát fogta őt, a parancsnokhoz vezette, és ezt mondta: „A rab Pál magához hívott, és arra kért, hogy vezessem hozzád ezt a fiatalembert, mivel van valami mondanivalója a számodra.”
19 A parancsnok kézen fogta és félrevonta őt, majd ezt kérdezte tőle: „Mi az, amit jelentened kell nekem?”
20 Az így szólt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: hozd le Pált holnap a szanhedrin elé, mintha szeretnének többet megtudni az ügyéről.+
21 De ne hagyd, hogy meggyőzzenek, mert több mint 40 emberük arra vár, hogy lesből rátámadjon, és átokkal* kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, míg meg nem ölik+. Most pedig készen állnak, és arra várnak, hogy eleget tegyél a kérésüknek.”
22 Akkor a parancsnok elbocsátotta a fiatalembert, de előbb megparancsolta neki: „Ne áruld el senkinek, hogy ezt elmondtad nekem!”
23 Ezután hívatott kettőt a katonatisztek közül, és ezt mondta: „Az éjszaka harmadik órájára* készítsetek föl 200 katonát, hogy kivonuljanak egészen Cezáreáig, ezenkívül 70 lovast és 200 lándzsást.
24 Gondoskodjatok lovakról is, melyekkel Pált biztonságban elviszik Félix kormányzóhoz.”
25 Levelet is írt, amely a következőket tartalmazta:
26 „Klaudiusz Liziásztól a nagyméltóságú Félix Kormányzónak: Üdvözlet!
27 Ezt a férfit a zsidók megfogták, és már majdnem megölték, de én gyorsan a segítségére siettem a katonáimmal, és kiszabadítottam,+ mert a tudomásomra jutott, hogy római+.
28 És mivel ki akartam deríteni, milyen okból vádolják, levittem a szanhedrinük elé.+
29 Úgy találtam, hogy a saját törvényükkel kapcsolatos kérdések miatt vádolják,+ de egyetlenegy halált vagy bilincset érdemlő vád sincs ellene.
30 Mivel pedig a tudomásomra jutott, hogy cselt szőnek ez ellen a férfi ellen,+ rögtön elküldtem őt hozzád, és megparancsoltam a vádlóknak, hogy előtted beszéljenek ellene.”
31 Ezek a katonák tehát a parancs szerint fogták Pált,+ és éjjel elvitték Antipatriszba.
32 Másnap hagyták, hogy a lovasok továbbmenjenek vele, ők viszont visszatértek a kaszárnyába.
33 A lovasok bementek Cezáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elé állították.
34 Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, hogy melyik tartományból való, és megtudta, hogy Ciliciából+.
35 „Alaposan kihallgatlak – mondta –, ha majd a vádlóid megérkeznek+.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájában* tartsák őt őrizet alatt.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „nyilvánosan hirdetik”.
^ Vagy: „esküvel”.
^ Szó szerint: „Pál lánytestvérének a fia”.
^ Vagy: „esküvel”.
^ Vagyis kb. este 9 órára.
^ Vagy: „praetoriumában”.
Jegyzetek
Multimédia
Római lándzsák
A római katonáknak általában hosszú szúró- vagy hajítófegyverük volt. A pilum (1.) arra lett tervezve, hogy át lehessen szúrni vele a célpontot. Mivel igen nehéz volt, nem lehetett túl messzire elhajítani, de képes volt áthatolni a páncélingen vagy a pajzson. A bizonyítékok szerint a római légiósok gyakran vittek magukkal pilumot. Az egyszerűbb lándzsáknak (2.) fanyele volt, és kovácsoltvas hegye. A segédgyalogosoknál időnként egy vagy több ilyen lándzsa is volt. Nem lehet tudni, hogy Jézus oldalába milyen lándzsát döftek.
