Cselekedetek 21:1–40

21  Miután elváltunk tőlük, és tengerre szálltunk, egyenes útvonalon haladtunk, és Kószba érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, onnan meg Patarába. 2  Amikor találtunk egy Föníciába átmenő hajót, felszálltunk és elhajóztunk. 3  Miután feltűnt Ciprus szigete, elhagytuk bal kéz felől, majd továbbhajóztunk Szíriába, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett kiraknia a rakományát. 4  Megkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők azonban a szellem által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe.+ 5  Mikor aztán leteltek látogatásunk napjai, útnak indultunk, ők pedig mindannyian, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt elkísértek minket egészen a városon kívülre. A tengerparton letérdelve imádkoztunk, 6  majd elbúcsúztunk egymástól. Mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az otthonukba. 7  A hajóútnak aztán a végére értünk, és Tíruszból indulva megérkeztünk Ptolemaiszba. Üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. 8  Másnap elindultunk, és megérkezve Cezáreába, bementünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek+ a házába, aki a hét férfi egyike volt,+ és ott maradtunk nála. 9  Volt neki négy hajadon lánya, akik prófétáltak.+ 10  Miután jó néhány napot ott maradtunk, egy Agabusz nevű próféta+ jött le Júdeából. 11  Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte a saját lábát és kezét, és ezt mondta: „Így szól a szent szellem: »Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni a zsidók Jeruzsálemben,+ és a nemzetekből valók kezébe adják.«”+ 12  Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13  Pál akkor így válaszolt: „Mit csináltok? Miért sírtok és próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat? Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek, hanem arra is, hogy meghaljak Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”+ 14  Amikor nem hagyta magát lebeszélni, nem ellenkeztünk tovább,* hanem ezt mondtuk: „Legyen meg Jehova akarata.” 15  Ezek után a napok után felkészültünk az utazásra, és elindultunk Jeruzsálembe. 16  Néhány cezáreai tanítvány szintén velünk tartott, és elvittek minket a ciprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy az ő otthonában szálljunk meg. 17  Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek nagy örömmel fogadtak minket. 18  A következő napon pedig Pál és mi is bementünk Jakabhoz;+ és a vének mindnyájan jelen voltak*. 19  Pál üdvözölte őket, és részletesen beszámolt arról, hogy mit tett Isten a nemzetek között az ő szolgálata által. 20  Ezt hallva, dicsőíteni kezdték Istent, neki pedig ezt mondták: „Látod, testvér, hány ezer hívő van a zsidók között; és ők mind buzgón megtartják a törvényt.+ 21  Felőled viszont azt rebesgetik, hogy a nemzetek között levő összes zsidót arra tanítod, hogy hagyják el Mózes törvényét,* mivel azt mondod nekik, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásokat.+ 22  Akkor hát mi a teendő? Mivel mindenképpen hallani fognak róla, hogy megérkeztél, 23  ezért tedd azt, amit mondunk neked: Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24  Vedd őket magad mellé, tisztulj meg velük együtt szertartásilag, és fedezd a költségeiket, hogy megborotváltathassák a fejüket. Így majd mindenki tudni fogja, hogy semmi sincs azokban a kósza hírekben, amelyeket rólad mondtak, hanem a törvénnyel összhangban élsz, és megtartod azt.+ 25  Ami a nemzetek közül való hívőket illeti, elküldtük nekik írásban a döntésünket, hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól,+ csakúgy, mint a vértől,+ a megfojtott állattól+ és a szexuális erkölcstelenségtől.”+ 26  Másnap aztán Pál maga mellé vette a férfiakat, megtisztult velük együtt szertartásilag,+ és bement a templomba, hogy bejelentse, mikor telnek le a szertartási megtisztulás napjai, és mikor kell bemutatni mindegyikükért az áldozatot. 27  Mikor pedig a hét nap a vége felé járt, az ázsiai zsidók a templomban látva őt, felbujtották a sokaságot. Megragadták, 28  és ezt kiáltották: „Izrael férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenkit mindenütt olyan dolgokra tanít, amik a népünk, a törvényünk és ez ellen a hely ellen irányulnak. Sőt, még görögöket is behozott a templomba, és beszennyezte ezt a szent helyet.”+ 29  Előzőleg ugyanis látták vele az efézusi Trofimuszt+ a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba. 30  Megmozdult az egész város, és összefutott a nép. Megragadták Pált, és kivonszolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták. 31  Míg azon igyekeztek, hogy megöljék őt, a katonai egység parancsnokához eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben fejetlenség uralkodik. 32  Erre ő rögtön katonákat és katonatiszteket vett maga mellé, és lefutott hozzájuk. Amikor meglátták a parancsnokot és a katonákat, abbahagyták Pál verését. 33  A parancsnok akkor közelebb ment, őrizetbe vette őt, és parancsot adott, hogy kössék meg két lánccal.+ Majd tudakozódni kezdett, hogy ki is ő valójában, és mit tett. 34  A sokaságban pedig ki ezt, ki azt kezdte kiabálni. Mivel azonban a zűrzavar miatt semmi bizonyosat sem volt képes megtudni, megparancsolta, hogy vigyék Pált a kaszárnyába. 35  Mikor pedig a lépcsőhöz ért, a katonáknak vinniük kellett őt a sokaság erőszakoskodása miatt, 36  a tömeg ugyanis követte, és így kiáltozott: „Végezz vele!*” 37  Amint már éppen be akarták vinni Pált a kaszárnyába, ő így szólt a parancsnokhoz: „Szabad valamit mondanom neked?” Az így szólt: „Te tudsz görögül? 38  Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrég zendülést szított, és a 4000, tőrrel felfegyverzett férfit kivezette a pusztába?” 39  Pál erre így szólt: „Én valójában zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszból való,+ egy nem éppen jelentéktelen város polgára. Ezért kérve kérlek, engedd meg, hogy beszéljek a néphez.” 40  Miután az megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek. Mikor nagy csend lett, héber nyelven+ így szólt hozzájuk:

Lábjegyzetek

^ Vagy: „belenyugodtunk”. Szó szerint: „elhallgattunk”.
^ Vagy: „odajöttek”.
^ Szó szerint: „a Mózestől való elpártolásra tanítod”.
^ Vagy: „Öld meg!”

Jegyzetek

bal kéz felől: A hajó nyilvánvalóan Ciprus szigetének délnyugati részén haladt el, miközben kelet felé tartott Tíruszba. Pál, Barnabás és János Márk körülbelül 9 évvel korábban, Pál 1. misszionáriusi útján Cipruson találkoztak Elimásszal, a varázslóval, aki ellenezte a prédikálásukat (Cs 13:4–12). Biztosan bátorságot és erőt öntött Pálba, hogy újból látta a szigetet, és felidézte az ott történteket. Így könnyebb volt szembenéznie az előtte álló eseményekkel.

evangéliumhirdetőnek: Az „evangéliumhirdető”-nek fordított görög eu·an·ge·li·sztészʹ szó alapjelentése: ’a jó hír hirdetője’. (Lásd a Mt 4:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár minden kereszténynek az a megbízatása, hogy hirdesse a jó hírt (Mt 24:14; 28:19, 20; Cs 5:42; 8:4; Ró 10:9, 10), annak a három bibliaversnek a szövegkörnyezete, melyben előfordul ez a görög kifejezés, rámutat, hogy az „evangéliumhirdető” szó különleges jelentéssel bírhat (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.). Például amikor arról van szó, hogy valaki elsőként hirdeti a jó hírt egy területen, „misszionárius”-nak is lehet fordítani. Pünkösd után Fülöp kezdte el a prédikálómunkát Szamária városában, és igen jó eredményeket ért el. Később egy angyal arra utasította, hogy adja át a Krisztusról szóló jó hírt az etióp eunuchnak. Fülöp megtette ezt, majd megkeresztelte az eunuchot. Aztán a szellem elvezette Fülöpöt, hogy prédikáljon Asdódban és minden városban, amíg Cezáreába nem ér (Cs 8:5, 12, 14, 26–40). Mintegy 20 évvel később, amikor a Cs 21:8-ban feljegyzett események bekövetkeztek, Fülöpre még mindig úgy történik utalás, hogy az „evangéliumhirdető”.

hajadon lánya: Szó szerint: „lányok, szüzek”. A Bibliában a görög par·theʹnosz szó, melyet gyakran „szűz”-nek fordítanak, olyan valakire utal, ’akinek senkivel sem volt szexuális kapcsolata’. Egyedülálló férfiakra és nőkre is vonatkozhat (Mt 25:1–12; Lk 1:27; 1Ko 7:25, 36–38). Ebben a szövegkörnyezetben azt emeli ki, hogy Fülöp négy lánya még nem volt házas.

prófétáltak: Jóel próféta megjövendölte, hogy férfiak és nők is prófétálni fognak (Jóe 2:28, 29). A „prófétál”-nak fordított szavak az eredeti nyelven azt jelentik, hogy valaki ismertté tesz Istentől származó üzeneteket. Nem feltétlenül foglalják magukban azt a gondolatot, hogy valaki előre megmondja a jövőt. (Lásd a Cs 2:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jóllehet a keresztény gyülekezetben mindenki beszél az Isten Szavában feljegyzett próféciák beteljesedéséről, az 1Ko 12:4, 10-ben említett „prófétálás” a szellem ajándékai közt van felsorolva, melyekből csak néhányan részesültek az újonnan alakult keresztény gyülekezetben. Egyesek, akik megkapták a prófétálás csodálatos ajándékát, képesek voltak megmondani a jövőt, ahogy Agabusz is (Cs 11:27, 28). Azok az asszonyok, akiknek Jehova megadta ezt az ajándékot, minden bizonnyal azzal mutatták ki a mélységes tiszteletüket Isten iránt, hogy továbbra is alárendelték magukat a gyülekezet férfi tagjainak (1Ko 11:3–5).

próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat: Vagy: „gyengítetek el szívemben”. Az itt használt görög ige azt jelenti szó szerint, hogy „összezúz”; „darabokra tör”. Ebben a versben átvitt értelemben szerepel a ’szív’ jelentésű görög főnévvel.

Jehova akarata: Az „akarat”-nak fordított görög szó (theʹlé·ma) a Keresztény görög iratokban legtöbbször Isten akaratával kapcsolatosan használatos (Mt 7:21; 12:50; Mr 3:35; Ró 12:2; 1Ko 1:1; Héb 10:36; 1Pt 2:15; 4:2; 1Jn 2:17). A Septuaginta gyakran a görög theʹlé·ma szót használja az olyan héber kifejezések fordításaként, mint „Isten akarata” vagy „Isten gyönyörködik valamiben”, és olyan szövegekben fordul elő, ahol Isten neve megtalálható (Zs 40:8, 9 [39:9, 10, LXX]; 103:21 [102:21, LXX]; 143:9–11 [142:9–11, LXX]; Ézs 44:24, 28; Jr 9:24 [9:23, LXX]; Ma 1:10). Jézus is hasonló gondolatot fogalmazott meg, amikor a Mt 26:42 szerint így imádkozott az Atyjához: „legyen meg a te akaratod.” (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 21:14-et.)

Jakabhoz: Valószínűleg Jézus féltestvérére, a Cs 12:17; 15:13-ban is említett Jakabra utal. (Lásd a Mt 13:55-höz és a Cs 12:17; 15:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

és a vének mindnyájan: Lásd a Cs 15:2; 16:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket. Erre a megbeszélésre i. sz. 56-ban került sor, és a beszámoló nem tér ki rá, hogy bármelyik apostol is jelen lett volna. A Biblia nem magyarázza meg ennek az okát. Ám a Jeruzsálem pusztulását megelőző időszakról a történetíró, Euszebiosz (kb. i. sz. 260-ban született) kijelentette: „a többi apostol pedig az ellenük kitervelt számtalan halálveszélynek kitéve elhagyta Júdea földjét is, és belekezdett az igehirdetésbe, elment minden néphez és tanította őket arra, amire küldetést kapott, a Krisztus erejével” (Ókeresztény írók 4. kötet: Euszebiosz egyháztörténete, III. könyv, 5. rész, 2. pont). Igaz, Euszebiosz szavai nem alkotják részét az ihletett feljegyzésnek, de összhangban vannak azzal, amit a Biblia ír. I. sz. 62-ben Péter például Babilonban volt, távol Jeruzsálemtől (1Pt 5:13). Jakab, Jézus testvére viszont még Jeruzsálemben volt, és nyilván ő elnökölt ezen az összejövetelen, melyen Pállal együtt „a vének mindnyájan jelen voltak”.

ezer: Szó szerint: „tízezer”. A görög szó egy tízezres tömegre utal szó szerint, ám egy nagyon nagy, meghatározatlan számot is lehet érteni alatta.

hagyják el: Az itt használt görög a·po·szta·sziʹa főnév az a·phiʹszté·mi igéből származik, melynek jelentése szó szerint: ’eláll’, és úgy is vissza lehet adni a szövegkörnyezettől függően, hogy „otthagy”; „hátat fordít”; „megtagad” (Cs 19:9; 2Ti 2:19). A főnév az ’elpártolás’, ’elhagyás’ vagy ’lázadás’ gondolatát hordozza. A Keresztény görög iratokban kétszer fordul elő, itt és a 2Te 2:3-ban. A klasszikus görögben ezt a főnevet a politikai elpártolásra használták, és az igei alak is nyilván ilyen értelemben szerepel a Cs 5:37-ben, ahol arról olvasunk, hogy a galileai Júdás „rávett [az a·phiʹszté·mi egyik alakja] embereket, hogy kövessék őt”. A Septuaginta ezzel az igével utal az 1Mó 14:4-ben a politikai lázadásra, az a·po·szta·sziʹa főnév pedig a Jzs 22:22-ben; a 2Kr 29:19-ben és a Jr 2:19-ben szerepel a héber ’lázadás’ és ’hűtlenség’ jelentésű kifejezések fordításaként. A Keresztény görög iratokban az a·po·szta·sziʹa főnév elsődlegesen a vallási elpártolásra használatos, vagyis arra, hogy valaki hátat fordít az igaz imádatnak és az Istennek végzett szolgálatnak; elhagyja mindazt, amiben korábban hitt, teljesen megtagadja az elveit, illetve a hitét.

a megfojtott állattól: Lásd a Cs 15:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a szexuális erkölcstelenségtől: Lásd a Cs 15:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

parancsnokához: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. (Lásd a Jn 18:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) I. sz. 56 táján Klaudiusz Liziász volt a jeruzsálemi helyőrség parancsnoka (Cs 23:22, 26). Ahogy arról a Cselekedetek 21–24-ig terjedő fejezetei beszámolnak, ő mentette ki Pált az utcai csőcselék és a felbolydult szanhedrin kezei közül, és ő írt magyarázatképpen levelet Félix kormányzónak, amikor Pált titokban Cezáreába vitték.

katonatiszteket: Vagy: „századosokat”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

a kaszárnyába: Vagyis a római csapatok barakkjaiba, melyek a jeruzsálemi Antonia-erődben voltak. Ez az erőd a templom udvarának északnyugati sarkánál helyezkedett el, ahonnan be lehetett látni a templom egész területét. Nyilvánvalóan itt építette meg korábban Nehémiás a Ne 2:8-ban említett Ház erődjét. Nagy Heródes kiterjedt és költséges felújításokat végzett az épületen, és megerősítette. Antoniának nevezte el a római katonai parancsnok, Marcus Antonius tiszteletére. Heródes napjai előtt az volt az erőd szerepe, hogy védje a várost az északról jövő támadások ellen. Később azonban főként arra szolgált, hogy figyeljék a zsidókat, valamint felügyeljék a templom területén folyó tevékenységeket. Egy folyosó kötötte össze a templom területével (Josephus: A zsidók története. XV. könyv, 11. fej., 7.). Így a római helyőrség gyorsan bejuthatott a templom területére, például minden bizonnyal akkor, amikor Pált meg kellett menteni a csőcseléktől (Cs 21:31, 32; azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett az Antonia-erőd, lásd a B11-es függ.-et).

Multimédia

Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata
Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata

A Biblia leír néhány mozzanatot „Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek” a buzgó szolgálatából (Cs 21:8). Ő a hét, jó hírnevű férfi egyike volt, akik kiosztották az ételt a görögül és a héberül beszélő tanítványoknak Jeruzsálemben (Cs 6:1–6). István halála után „az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak”, és Fülöp Szamáriába ment. Ott prédikálta a jó hírt, és csodákat tett (Cs 8:1, 4–7). Később Jehova angyala a Jeruzsálemből Gázába vezető pusztai úthoz küldte Fülöpöt (Cs 8:26). Az úton találkozott egy etióp eunuchhal, és megosztotta vele a jó hírt (Cs 8:27–38). Miután Jehova szelleme elvezette onnan Fülöpöt (Cs 8:39), ő tovább prédikált, és Asdódból Cezáreába ment, érintve más, part menti városokat (Cs 8:40). Évekkel később Lukács és Pál Fülöp otthonában maradtak Cezáreában. Ekkor Fülöpnek már volt „négy hajadon lánya, akik prófétáltak” (Cs 21:8, 9).

1. Jeruzsálem: adminisztratív munkát végez (Cs 6:5)

2. Szamária: hirdeti a jó hírt (Cs 8:5)

3. Gázába vezető pusztai út: megmagyarázza az Írásokat egy etióp eunuchnak, és megkereszteli (Cs 8:26–39)

4. Partvidék: minden városban hirdeti a jó hírt (Cs 8:40)

5. Cezárea: Fülöp az otthonában vendégül látja Pált (Cs 21:8, 9)

Római út Tárzuszban
Római út Tárzuszban

Tárzusz, ahol Saul (a későbbi Pál apostol) született, Cilicia vidékének kiemelkedő városa volt Kis-Ázsia délkeleti sarkában, amely a mai Törökország területén fekszik (Cs 9:11; 22:3). Tárzusz egy nagy és virágzó kereskedőváros volt, mely egy elsőrendű kelet–nyugati irányba vivő szárazföldi kereskedelmi út mellett feküdt. Ez az út átvezetett a Taurus-hegységen és a Kilikiai kapun (egy sziklába vájt keskeny hágó kocsiúttal). A városnak volt egy kikötője is, amely összekapcsolta a Küdnosz folyót a Földközi-tengerrel. Tárzusz a görög kultúra központja volt, és jelentős zsidó közösség élt ott. A fotón látható egy része azoknak az ókori romoknak, melyek az azonos nevű modern kori településen találhatóak. Ez a település kb. 16 km-re fekszik attól a helytől, ahol a Küdnosz folyó a Földközi-tengerbe ömlik. Tárzuszban a város története során számos neves személyiség járt, köztük Marcus Antonius, Kleopátra és Julius Caesar, valamint több császár. Mialatt Cicero, a római államférfi és író i. e. 51–50-ben Cilicia kormányzója volt, időnként itt lakott. Tárzusz a tudás székhelyeként is híressé vált az i. sz. I. században, olyannyira, hogy a görög földrajztudós, Sztrabón szerint ebben még Athént és Alexandriát is túlszárnyalta. Pál joggal mondhatta Tárzuszról, hogy „nem éppen jelentéktelen város” (Cs 21:39).

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Cselekedetek 21
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty