bal kéz felől: A hajó nyilvánvalóan Ciprus szigetének délnyugati részén haladt el, miközben kelet felé tartott Tíruszba. Pál, Barnabás és János Márk körülbelül 9 évvel korábban, Pál 1. misszionáriusi útján Cipruson találkoztak Elimásszal, a varázslóval, aki ellenezte a prédikálásukat (Cs 13:4–12). Biztosan bátorságot és erőt öntött Pálba, hogy újból látta a szigetet, és felidézte az ott történteket. Így könnyebb volt szembenéznie az előtte álló eseményekkel.

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

evangéliumhirdetőnek: Az „evangéliumhirdető”-nek fordított görög eu·an·ge·li·sztészʹ szó alapjelentése: ’a jó hír hirdetője’. (Lásd a Mt 4:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár minden kereszténynek az a megbízatása, hogy hirdesse a jó hírt (Mt 24:14; 28:19, 20; Cs 5:42; 8:4; Ró 10:9, 10), annak a három bibliaversnek a szövegkörnyezete, melyben előfordul ez a görög kifejezés, rámutat, hogy az „evangéliumhirdető” szó különleges jelentéssel bírhat (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.). Például amikor arról van szó, hogy valaki elsőként hirdeti a jó hírt egy területen, „misszionárius”-nak is lehet fordítani. Pünkösd után Fülöp kezdte el a prédikálómunkát Szamária városában, és igen jó eredményeket ért el. Később egy angyal arra utasította, hogy adja át a Krisztusról szóló jó hírt az etióp eunuchnak. Fülöp megtette ezt, majd megkeresztelte az eunuchot. Aztán a szellem elvezette Fülöpöt, hogy prédikáljon Asdódban és minden városban, amíg Cezáreába nem ér (Cs 8:5, 12, 14, 26–40). Mintegy 20 évvel később, amikor a Cs 21:8-ban feljegyzett események bekövetkeztek, Fülöpre még mindig úgy történik utalás, hogy az „evangéliumhirdető”.

prófétálni: A görög pro·phé·teuʹó szó azt jelenti szó szerint, hogy ’megmond’, ’kimond’. Az Írásokban arra utal, hogy valaki ismertté tesz Istentől származó üzeneteket. Bár gyakran magában foglalja azt a gondolatot, hogy valaki előre megmondja a jövőt, de a szó alapjelentése nem ez. A görög szó utalhat arra is, hogy valaki Isten segítségével meghatároz egy dolgot. (Lásd a Mt 26:68-hoz; a Mr 14:65-höz és a Lk 22:64-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Ebben a szövegkörnyezetben a szent szellem néhányakat arra indított, hogy prófétáljanak. Azzal, hogy azokról a nagyszerű dolgokról beszéltek, melyeket Jehova a múltban tett, illetve a jövőben fog tenni, a legfelségesebb Isten szószólói lettek (Cs 2:11). A „prófétál”-nak fordított héber szó is hasonló gondolatot hordoz magában. A 2Mó 7:1 például úgy utal Áronra, mint Mózes prófétájára. Ezt úgy kell érteni, hogy Mózes szószólója lett, nem pedig úgy, hogy előre megmondta a jövőt.

hajadon lánya: Szó szerint: „lányok, szüzek”. A Bibliában a görög par·theʹnosz szó, melyet gyakran „szűz”-nek fordítanak, olyan valakire utal, ’akinek senkivel sem volt szexuális kapcsolata’. Egyedülálló férfiakra és nőkre is vonatkozhat (Mt 25:1–12; Lk 1:27; 1Ko 7:25, 36–38). Ebben a szövegkörnyezetben azt emeli ki, hogy Fülöp négy lánya még nem volt házas.

prófétáltak: Jóel próféta megjövendölte, hogy férfiak és nők is prófétálni fognak (Jóe 2:28, 29). A „prófétál”-nak fordított szavak az eredeti nyelven azt jelentik, hogy valaki ismertté tesz Istentől származó üzeneteket. Nem feltétlenül foglalják magukban azt a gondolatot, hogy valaki előre megmondja a jövőt. (Lásd a Cs 2:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jóllehet a keresztény gyülekezetben mindenki beszél az Isten Szavában feljegyzett próféciák beteljesedéséről, az 1Ko 12:4, 10-ben említett „prófétálás” a szellem ajándékai közt van felsorolva, melyekből csak néhányan részesültek az újonnan alakult keresztény gyülekezetben. Egyesek, akik megkapták a prófétálás csodálatos ajándékát, képesek voltak megmondani a jövőt, ahogy Agabusz is (Cs 11:27, 28). Azok az asszonyok, akiknek Jehova megadta ezt az ajándékot, minden bizonnyal azzal mutatták ki a mélységes tiszteletüket Isten iránt, hogy továbbra is alárendelték magukat a gyülekezet férfi tagjainak (1Ko 11:3–5).

próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat: Vagy: „gyengítetek el szívemben”. Az itt használt görög ige azt jelenti szó szerint, hogy „összezúz”; „darabokra tör”. Ebben a versben átvitt értelemben szerepel a ’szív’ jelentésű görög főnévvel.

Jehova akarata: Az „akarat”-nak fordított görög szó (theʹlé·ma) a Keresztény görög iratokban legtöbbször Isten akaratával kapcsolatosan használatos (Mt 7:21; 12:50; Mr 3:35; Ró 12:2; 1Ko 1:1; Héb 10:36; 1Pt 2:15; 4:2; 1Jn 2:17). A Septuaginta gyakran a görög theʹlé·ma szót használja az olyan héber kifejezések fordításaként, mint „Isten akarata” vagy „Isten gyönyörködik valamiben”, és olyan szövegekben fordul elő, ahol Isten neve megtalálható (Zs 40:8, 9 [39:9, 10, LXX]; 103:21 [102:21, LXX]; 143:9–11 [142:9–11, LXX]; Ézs 44:24, 28; Jr 9:24 [9:23, LXX]; Ma 1:10). Jézus is hasonló gondolatot fogalmazott meg, amikor a Mt 26:42 szerint így imádkozott az Atyjához: „legyen meg a te akaratod.” (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 21:14-et.)

Jakabnak: Jézusnak ez a féltestvére nyilvánvalóan a Cs 12:17-ben (lásd a magyarázó jegyzetet) és a Ga 1:19-ben említett Jakab, aki a nevét viselő bibliai levelet írta (Jk 1:1).

Jakabnak: Minden bizonnyal Jézus féltestvéréről van szó. Korban ő állhatott legközelebb Jézushoz, mivel Mária négy, természetes módon született fia – Jakab, József, Simon és Júdás – között az ő neve az első (Mt 13:55; Mr 6:3; Jn 7:5). Jakab szemtanúja volt, amikor i. sz. 33 pünkösdjén a diaszpórából érkezett zsidók ezrei elfogadták a jó hírt, és megkeresztelkedtek (Cs 1:14; 2:1, 41). Péternek az a kijelentése, hogy a tanítványok számoljanak be a történtekről Jakabnak, azt jelzi, hogy Jakab állhatott a jeruzsálemi gyülekezet élén. Kétségkívül ő az a Jakab, akit a Cs 15:13; 21:18; az 1Ko 15:7 és a Ga 1:19 (ahol az Úr testvérének nevezik); 2:9, 12 említ. Emellett a nevét viselő bibliai könyvet is ő írta (Jk 1:1; Júd 1).

Jakab: Minden bizonnyal Jézus féltestvérére utal, akiről a Cs 12:17 is említést tesz. (Lásd a Mt 13:55-höz és a Cs 12:17-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Feltehetően Jakab elnökölt akkor, amikor a jeruzsálemi apostolok és vének megvitatták a körülmetélkedés kérdését (Cs 15:1, 2). Pál kétségkívül erre az alkalomra utalt, amikor úgy nevezte Jakabot, Kéfást (Pétert) és Jánost, mint „azok, akiket oszlopnak tartottak” a jeruzsálemi gyülekezetben (Ga 2:1–9).

vénekhez: Szó szerint: „idősebb férfiakhoz”. Itt a görög pre·szbüʹte·rosz szó azokra utal, akiknek valamilyen felelős tisztségük volt az I. századi keresztény gyülekezetben. A jeruzsálemi vének és az apostolok együtt vannak megemlítve, mint akikhez Pál, Barnabás és néhány szíriai Antiókiából való testvér elment, hogy rendezze a körülmetélkedés ügyét. Tehát ahogy néhány vén az ókori Izraelben az egész nemzet élén állt, úgy ezek a vének az apostolokkal együtt alkották az i. sz. I. századi keresztény gyülekezetek vezetőtestületét. Ez azt jelzi, hogy az eredetileg 12 apostolból álló vezetőtestület ekkorra már kibővült (Cs 1:21, 22, 26; lásd a Mt 16:21-hez és a Cs 11:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

a Jeruzsálemben levő apostolok és vének: Ahogy az a Cs 15:2-höz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, néhány vén az ókori Izraelben az egész nemzet élén állt. Ehhez hasonlóan ezek a jeruzsálemi vének az apostolokkal együtt alkották az i. sz. I. századi keresztény gyülekezetek vezetőtestületét. Miután döntést hoztak a körülmetélkedés kérdésében, tudatták a döntésüket a gyülekezetekkel, azok pedig elfogadták azt.

Jakabhoz: Valószínűleg Jézus féltestvérére, a Cs 12:17; 15:13-ban is említett Jakabra utal. (Lásd a Mt 13:55-höz és a Cs 12:17; 15:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

és a vének mindnyájan: Lásd a Cs 15:2; 16:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket. Erre a megbeszélésre i. sz. 56-ban került sor, és a beszámoló nem tér ki rá, hogy bármelyik apostol is jelen lett volna. A Biblia nem magyarázza meg ennek az okát. Ám a Jeruzsálem pusztulását megelőző időszakról a történetíró, Euszebiosz (kb. i. sz. 260-ban született) kijelentette: „a többi apostol pedig az ellenük kitervelt számtalan halálveszélynek kitéve elhagyta Júdea földjét is, és belekezdett az igehirdetésbe, elment minden néphez és tanította őket arra, amire küldetést kapott, a Krisztus erejével” (Ókeresztény írók 4. kötet: Euszebiosz egyháztörténete, III. könyv, 5. rész, 2. pont). Igaz, Euszebiosz szavai nem alkotják részét az ihletett feljegyzésnek, de összhangban vannak azzal, amit a Biblia ír. I. sz. 62-ben Péter például Babilonban volt, távol Jeruzsálemtől (1Pt 5:13). Jakab, Jézus testvére viszont még Jeruzsálemben volt, és nyilván ő elnökölt ezen az összejövetelen, melyen Pállal együtt „a vének mindnyájan jelen voltak”.

ezer: Szó szerint: „tízezer”. A görög szó egy tízezres tömegre utal szó szerint, ám egy nagyon nagy, meghatározatlan számot is lehet érteni alatta.

hagyják el: Az itt használt görög a·po·szta·sziʹa főnév az a·phiʹszté·mi igéből származik, melynek jelentése szó szerint: ’eláll’, és úgy is vissza lehet adni a szövegkörnyezettől függően, hogy „otthagy”; „hátat fordít”; „megtagad” (Cs 19:9; 2Ti 2:19). A főnév az ’elpártolás’, ’elhagyás’ vagy ’lázadás’ gondolatát hordozza. A Keresztény görög iratokban kétszer fordul elő, itt és a 2Te 2:3-ban. A klasszikus görögben ezt a főnevet a politikai elpártolásra használták, és az igei alak is nyilván ilyen értelemben szerepel a Cs 5:37-ben, ahol arról olvasunk, hogy a galileai Júdás „rávett [az a·phiʹszté·mi egyik alakja] embereket, hogy kövessék őt”. A Septuaginta ezzel az igével utal az 1Mó 14:4-ben a politikai lázadásra, az a·po·szta·sziʹa főnév pedig a Jzs 22:22-ben; a 2Kr 29:19-ben és a Jr 2:19-ben szerepel a héber ’lázadás’ és ’hűtlenség’ jelentésű kifejezések fordításaként. A Keresztény görög iratokban az a·po·szta·sziʹa főnév elsődlegesen a vallási elpártolásra használatos, vagyis arra, hogy valaki hátat fordít az igaz imádatnak és az Istennek végzett szolgálatnak; elhagyja mindazt, amiben korábban hitt, teljesen megtagadja az elveit, illetve a hitét.

a szexuális erkölcstelenségtől: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)

a megfojtott állattól: Vagy: „a megölt állattól, melynek nem folyatták ki a vérét”. Ez a tiltás nyilván olyan állatra is vonatkozott, mely elhullott, vagy azért halt meg, mert egy másik állat megsebezte. Ilyen helyzetekben az állatot nem lehetett megfelelően kivéreztetni (2Mó 22:31; 3Mó 17:15; 5Mó 14:21).

a megfojtott állattól: Lásd a Cs 15:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a szexuális erkölcstelenségtől: Lásd a Cs 15:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

parancsnokához: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. (Lásd a Jn 18:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) I. sz. 56 táján Klaudiusz Liziász volt a jeruzsálemi helyőrség parancsnoka (Cs 23:22, 26). Ahogy arról a Cselekedetek 21–24-ig terjedő fejezetei beszámolnak, ő mentette ki Pált az utcai csőcselék és a felbolydult szanhedrin kezei közül, és ő írt magyarázatképpen levelet Félix kormányzónak, amikor Pált titokban Cezáreába vitték.

parancsnok: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. Hat tribunus volt minden egyes római légión belül. A légió azonban nem volt hat különböző parancsnokságra felosztva, hanem mindegyik tribunus az adott idő egyhatodában a teljes légiónak volt a parancsnoka. Egy ilyen parancsnokra nagy hatalmat ruháztak. Ő nevezte ki és osztotta be a századosokat. A görög szó utalhat bármilyen magas rangot betöltő katonatisztre is. Egy római parancsnok is ott volt azokkal a katonákkal, akik letartóztatták Jézust.

katonatiszteket: Vagy: „századosokat”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

a kaszárnyába: Vagyis a római csapatok barakkjaiba, melyek a jeruzsálemi Antonia-erődben voltak. Ez az erőd a templom udvarának északnyugati sarkánál helyezkedett el, ahonnan be lehetett látni a templom egész területét. Nyilvánvalóan itt építette meg korábban Nehémiás a Ne 2:8-ban említett Ház erődjét. Nagy Heródes kiterjedt és költséges felújításokat végzett az épületen, és megerősítette. Antoniának nevezte el a római katonai parancsnok, Marcus Antonius tiszteletére. Heródes napjai előtt az volt az erőd szerepe, hogy védje a várost az északról jövő támadások ellen. Később azonban főként arra szolgált, hogy figyeljék a zsidókat, valamint felügyeljék a templom területén folyó tevékenységeket. Egy folyosó kötötte össze a templom területével (Josephus: A zsidók története. XV. könyv, 11. fej., 7.). Így a római helyőrség gyorsan bejuthatott a templom területére, például minden bizonnyal akkor, amikor Pált meg kellett menteni a csőcseléktől (Cs 21:31, 32; azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett az Antonia-erőd, lásd a B11-es függ.-et).

héberül: A Keresztény görög iratokban a bibliaírók ihletés alatt a héber szóval utaltak arra a nyelvre, melyet a zsidók beszéltek (Jn 19:13, 17, 20; Cs 21:40; 22:2; Jel 9:11; 16:16), továbbá arra a nyelvre, melyen a feltámasztott és megdicsőített Jézus megszólította a tárzuszi Sault (Cs 26:14, 15). A Cs 6:1 külön említi a héberül beszélő zsidókat és a görögül beszélő zsidókat. Bár sok tudós szerint ezekben az utalásokban a „héberül” szó helyett az „arámi nyelven” kifejezésnek kellene állnia, jó okunk van azt feltételezni, hogy a kifejezés csakugyan a héber nyelvet jelöli. Amikor Lukács, az orvos azt írta, hogy Pál „héber nyelven” beszélt Jeruzsálem lakosaihoz, azokhoz szólt, akiknek az élete a mózesi törvény héber nyelven való tanulmányozása köré összpontosult. Ezenkívül a holt-tengeri tekercsek sok töredékén és kéziratán a bibliai és a nem bibliai szöveg nagy része héberül szerepel, ami azt mutatja, hogy ez a nyelv mindennapos volt. Az, hogy találtak valamennyi töredéket arámi nyelven is, azt sejteti, hogy ezt a nyelvet is használták. Ezért egyáltalán nem valószínű, hogy amikor a bibliaírók a „héber” szót használták, valójában az arámi vagy a szír nyelvre gondoltak volna (Cs 21:40; 22:2; vesd össze: Cs 26:14). A Héber iratok korábban különbséget tett az „arámi nyelv” és „a zsidók nyelve” között (2Ki 18:26), illetve az I. században élt zsidó történetíró, Josephus a Bibliának erről a részéről írva külön nyelvként említi az „arámi” és a „héber” nyelvet (A zsidók története. X. könyv, 1. fej., 2. bek.). Igaz, vannak olyan kifejezések, melyek egészen hasonlóak arámi és héber nyelven, továbbá olyanok is, melyeket a héber feltehetően az arámi nyelvből vett át, ám nem valószínű, hogy a Keresztény görög iratok írói a héber szót használták volna, ha az arámi nyelvre gondoltak.

héber nyelven: Lásd a Jn 5:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.