Cselekedetek 21:1–40

21  Miután elváltunk tőlük, és tengerre szálltunk, egyenes útvonalon haladtunk, és Kószba érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, onnan meg Patarába.  Amikor találtunk egy Föníciába átmenő hajót, felszálltunk és elhajóztunk.  Miután feltűnt Ciprus szigete, elhagytuk bal kéz felől, majd továbbhajóztunk Szíriába, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett kiraknia a rakományát.  Megkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők azonban a szellem által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe.+  Mikor aztán leteltek látogatásunk napjai, útnak indultunk, ők pedig mindannyian, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt elkísértek minket egészen a városon kívülre. A tengerparton letérdelve imádkoztunk,  majd elbúcsúztunk egymástól. Mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az otthonukba.  A hajóútnak aztán a végére értünk, és Tíruszból indulva megérkeztünk Ptolemaiszba. Üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.  Másnap elindultunk, és megérkezve Cezáreába, bementünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek+ a házába, aki a hét férfi egyike volt,+ és ott maradtunk nála.  Volt neki négy hajadon lánya, akik prófétáltak.+ 10  Miután jó néhány napot ott maradtunk, egy Agabusz nevű próféta+ jött le Júdeából. 11  Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte a saját lábát és kezét, és ezt mondta: „Így szól a szent szellem: »Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni a zsidók Jeruzsálemben,+ és a nemzetekből valók kezébe adják.«”+ 12  Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13  Pál akkor így válaszolt: „Mit csináltok? Miért sírtok és próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat? Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek, hanem arra is, hogy meghaljak Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”+ 14  Amikor nem hagyta magát lebeszélni, nem ellenkeztünk tovább,* hanem ezt mondtuk: „Legyen meg Jehova akarata.” 15  Ezek után a napok után felkészültünk az utazásra, és elindultunk Jeruzsálembe. 16  Néhány cezáreai tanítvány szintén velünk tartott, és elvittek minket a ciprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy az ő otthonában szálljunk meg. 17  Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek nagy örömmel fogadtak minket. 18  A következő napon pedig Pál és mi is bementünk Jakabhoz;+ és a vének mindnyájan jelen voltak*. 19  Pál üdvözölte őket, és részletesen beszámolt arról, hogy mit tett Isten a nemzetek között az ő szolgálata által. 20  Ezt hallva, dicsőíteni kezdték Istent, neki pedig ezt mondták: „Látod, testvér, hány ezer hívő van a zsidók között; és ők mind buzgón megtartják a törvényt.+ 21  Felőled viszont azt rebesgetik, hogy a nemzetek között levő összes zsidót arra tanítod, hogy hagyják el Mózes törvényét,* mivel azt mondod nekik, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásokat.+ 22  Akkor hát mi a teendő? Mivel mindenképpen hallani fognak róla, hogy megérkeztél, 23  ezért tedd azt, amit mondunk neked: Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24  Vedd őket magad mellé, tisztulj meg velük együtt szertartásilag, és fedezd a költségeiket, hogy megborotváltathassák a fejüket. Így majd mindenki tudni fogja, hogy semmi sincs azokban a kósza hírekben, amelyeket rólad mondtak, hanem a törvénnyel összhangban élsz, és megtartod azt.+ 25  Ami a nemzetek közül való hívőket illeti, elküldtük nekik írásban a döntésünket, hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól,+ csakúgy, mint a vértől,+ a megfojtott állattól+ és a szexuális erkölcstelenségtől.”+ 26  Másnap aztán Pál maga mellé vette a férfiakat, megtisztult velük együtt szertartásilag,+ és bement a templomba, hogy bejelentse, mikor telnek le a szertartási megtisztulás napjai, és mikor kell bemutatni mindegyikükért az áldozatot. 27  Mikor pedig a hét nap a vége felé járt, az ázsiai zsidók a templomban látva őt, felbujtották a sokaságot. Megragadták, 28  és ezt kiáltották: „Izrael férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenkit mindenütt olyan dolgokra tanít, amik a népünk, a törvényünk és ez ellen a hely ellen irányulnak. Sőt, még görögöket is behozott a templomba, és beszennyezte ezt a szent helyet.”+ 29  Előzőleg ugyanis látták vele az efézusi Trofimuszt+ a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba. 30  Megmozdult az egész város, és összefutott a nép. Megragadták Pált, és kivonszolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták. 31  Míg azon igyekeztek, hogy megöljék őt, a katonai egység parancsnokához eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben fejetlenség uralkodik. 32  Erre ő rögtön katonákat és katonatiszteket vett maga mellé, és lefutott hozzájuk. Amikor meglátták a parancsnokot és a katonákat, abbahagyták Pál verését. 33  A parancsnok akkor közelebb ment, őrizetbe vette őt, és parancsot adott, hogy kössék meg két lánccal.+ Majd tudakozódni kezdett, hogy ki is ő valójában, és mit tett. 34  A sokaságban pedig ki ezt, ki azt kezdte kiabálni. Mivel azonban a zűrzavar miatt semmi bizonyosat sem volt képes megtudni, megparancsolta, hogy vigyék Pált a kaszárnyába. 35  Mikor pedig a lépcsőhöz ért, a katonáknak vinniük kellett őt a sokaság erőszakoskodása miatt, 36  a tömeg ugyanis követte, és így kiáltozott: „Végezz vele!* 37  Amint már éppen be akarták vinni Pált a kaszárnyába, ő így szólt a parancsnokhoz: „Szabad valamit mondanom neked?” Az így szólt: „Te tudsz görögül? 38  Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrég zendülést szított, és a 4000, tőrrel felfegyverzett férfit kivezette a pusztába?” 39  Pál erre így szólt: „Én valójában zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszból való,+ egy nem éppen jelentéktelen város polgára. Ezért kérve kérlek, engedd meg, hogy beszéljek a néphez.” 40  Miután az megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek. Mikor nagy csend lett, héber nyelven+ így szólt hozzájuk:

Lábjegyzetek

Vagy: „belenyugodtunk”. Szó szerint: „elhallgattunk”.
Vagy: „odajöttek”.
Szó szerint: „a Mózestől való elpártolásra tanítod”.
Vagy: „Öld meg!”

Jegyzetek

bal kéz felől: A hajó nyilvánvalóan Ciprus szigetének délnyugati részén haladt el, miközben kelet felé tartott Tíruszba. Pál, Barnabás és János Márk körülbelül 9 évvel korábban, Pál 1. misszionáriusi útján Cipruson találkoztak Elimásszal, a varázslóval, aki ellenezte a prédikálásukat (Cs 13:4–12). Biztosan bátorságot és erőt öntött Pálba, hogy újból látta a szigetet, és felidézte az ott történteket. Így könnyebb volt szembenéznie az előtte álló eseményekkel.

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

evangéliumhirdetőnek: Az „evangéliumhirdető”-nek fordított görög eu·an·ge·li·sztészʹ szó alapjelentése: ’a jó hír hirdetője’. (Lásd a Mt 4:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár minden kereszténynek az a megbízatása, hogy hirdesse a jó hírt (Mt 24:14; 28:19, 20; Cs 5:42; 8:4; Ró 10:9, 10), annak a három bibliaversnek a szövegkörnyezete, melyben előfordul ez a görög kifejezés, rámutat, hogy az „evangéliumhirdető” szó különleges jelentéssel bírhat (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.). Például amikor arról van szó, hogy valaki elsőként hirdeti a jó hírt egy területen, „misszionárius”-nak is lehet fordítani. Pünkösd után Fülöp kezdte el a prédikálómunkát Szamária városában, és igen jó eredményeket ért el. Később egy angyal arra utasította, hogy adja át a Krisztusról szóló jó hírt az etióp eunuchnak. Fülöp megtette ezt, majd megkeresztelte az eunuchot. Aztán a szellem elvezette Fülöpöt, hogy prédikáljon Asdódban és minden városban, amíg Cezáreába nem ér (Cs 8:5, 12, 14, 26–40). Mintegy 20 évvel később, amikor a Cs 21:8-ban feljegyzett események bekövetkeztek, Fülöpre még mindig úgy történik utalás, hogy az „evangéliumhirdető”.

prófétálni: A görög pro·phé·teuʹó szó azt jelenti szó szerint, hogy ’megmond’, ’kimond’. Az Írásokban arra utal, hogy valaki ismertté tesz Istentől származó üzeneteket. Bár gyakran magában foglalja azt a gondolatot, hogy valaki előre megmondja a jövőt, de a szó alapjelentése nem ez. A görög szó utalhat arra is, hogy valaki Isten segítségével meghatároz egy dolgot. (Lásd a Mt 26:68-hoz; a Mr 14:65-höz és a Lk 22:64-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Ebben a szövegkörnyezetben a szent szellem néhányakat arra indított, hogy prófétáljanak. Azzal, hogy azokról a nagyszerű dolgokról beszéltek, melyeket Jehova a múltban tett, illetve a jövőben fog tenni, a legfelségesebb Isten szószólói lettek (Cs 2:11). A „prófétál”-nak fordított héber szó is hasonló gondolatot hordoz magában. A 2Mó 7:1 például úgy utal Áronra, mint Mózes prófétájára. Ezt úgy kell érteni, hogy Mózes szószólója lett, nem pedig úgy, hogy előre megmondta a jövőt.

hajadon lánya: Szó szerint: „lányok, szüzek”. A Bibliában a görög par·theʹnosz szó, melyet gyakran „szűz”-nek fordítanak, olyan valakire utal, ’akinek senkivel sem volt szexuális kapcsolata’. Egyedülálló férfiakra és nőkre is vonatkozhat (Mt 25:1–12; Lk 1:27; 1Ko 7:25, 36–38). Ebben a szövegkörnyezetben azt emeli ki, hogy Fülöp négy lánya még nem volt házas.

prófétáltak: Jóel próféta megjövendölte, hogy férfiak és nők is prófétálni fognak (Jóe 2:28, 29). A „prófétál”-nak fordított szavak az eredeti nyelven azt jelentik, hogy valaki ismertté tesz Istentől származó üzeneteket. Nem feltétlenül foglalják magukban azt a gondolatot, hogy valaki előre megmondja a jövőt. (Lásd a Cs 2:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jóllehet a keresztény gyülekezetben mindenki beszél az Isten Szavában feljegyzett próféciák beteljesedéséről, az 1Ko 12:4, 10-ben említett „prófétálás” a szellem ajándékai közt van felsorolva, melyekből csak néhányan részesültek az újonnan alakult keresztény gyülekezetben. Egyesek, akik megkapták a prófétálás csodálatos ajándékát, képesek voltak megmondani a jövőt, ahogy Agabusz is (Cs 11:27, 28). Azok az asszonyok, akiknek Jehova megadta ezt az ajándékot, minden bizonnyal azzal mutatták ki a mélységes tiszteletüket Isten iránt, hogy továbbra is alárendelték magukat a gyülekezet férfi tagjainak (1Ko 11:3–5).

próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat: Vagy: „gyengítetek el szívemben”. Az itt használt görög ige azt jelenti szó szerint, hogy „összezúz”; „darabokra tör”. Ebben a versben átvitt értelemben szerepel a ’szív’ jelentésű görög főnévvel.

Jehova akarata: Az „akarat”-nak fordított görög szó (theʹlé·ma) a Keresztény görög iratokban legtöbbször Isten akaratával kapcsolatosan használatos (Mt 7:21; 12:50; Mr 3:35; Ró 12:2; 1Ko 1:1; Héb 10:36; 1Pt 2:15; 4:2; 1Jn 2:17). A Septuaginta gyakran a görög theʹlé·ma szót használja az olyan héber kifejezések fordításaként, mint „Isten akarata” vagy „Isten gyönyörködik valamiben”, és olyan szövegekben fordul elő, ahol Isten neve megtalálható (Zs 40:8, 9 [39:9, 10, LXX]; 103:21 [102:21, LXX]; 143:9–11 [142:9–11, LXX]; Ézs 44:24, 28; Jr 9:24 [9:23, LXX]; Ma 1:10). Jézus is hasonló gondolatot fogalmazott meg, amikor a Mt 26:42 szerint így imádkozott az Atyjához: „legyen meg a te akaratod.” (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 21:14-et.)

Jakabnak: Jézusnak ez a féltestvére nyilvánvalóan a Cs 12:17-ben (lásd a magyarázó jegyzetet) és a Ga 1:19-ben említett Jakab, aki a nevét viselő bibliai levelet írta (Jk 1:1).

Jakabnak: Minden bizonnyal Jézus féltestvéréről van szó. Korban ő állhatott legközelebb Jézushoz, mivel Mária négy, természetes módon született fia – Jakab, József, Simon és Júdás – között az ő neve az első (Mt 13:55; Mr 6:3; Jn 7:5). Jakab szemtanúja volt, amikor i. sz. 33 pünkösdjén a diaszpórából érkezett zsidók ezrei elfogadták a jó hírt, és megkeresztelkedtek (Cs 1:14; 2:1, 41). Péternek az a kijelentése, hogy a tanítványok számoljanak be a történtekről Jakabnak, azt jelzi, hogy Jakab állhatott a jeruzsálemi gyülekezet élén. Kétségkívül ő az a Jakab, akit a Cs 15:13; 21:18; az 1Ko 15:7 és a Ga 1:19 (ahol az Úr testvérének nevezik); 2:9, 12 említ. Emellett a nevét viselő bibliai könyvet is ő írta (Jk 1:1; Júd 1).

Jakab: Minden bizonnyal Jézus féltestvérére utal, akiről a Cs 12:17 is említést tesz. (Lásd a Mt 13:55-höz és a Cs 12:17-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Feltehetően Jakab elnökölt akkor, amikor a jeruzsálemi apostolok és vének megvitatták a körülmetélkedés kérdését (Cs 15:1, 2). Pál kétségkívül erre az alkalomra utalt, amikor úgy nevezte Jakabot, Kéfást (Pétert) és Jánost, mint „azok, akiket oszlopnak tartottak” a jeruzsálemi gyülekezetben (Ga 2:1–9).

vénekhez: Szó szerint: „idősebb férfiakhoz”. Itt a görög pre·szbüʹte·rosz szó azokra utal, akiknek valamilyen felelős tisztségük volt az I. századi keresztény gyülekezetben. A jeruzsálemi vének és az apostolok együtt vannak megemlítve, mint akikhez Pál, Barnabás és néhány szíriai Antiókiából való testvér elment, hogy rendezze a körülmetélkedés ügyét. Tehát ahogy néhány vén az ókori Izraelben az egész nemzet élén állt, úgy ezek a vének az apostolokkal együtt alkották az i. sz. I. századi keresztény gyülekezetek vezetőtestületét. Ez azt jelzi, hogy az eredetileg 12 apostolból álló vezetőtestület ekkorra már kibővült (Cs 1:21, 22, 26; lásd a Mt 16:21-hez és a Cs 11:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

a Jeruzsálemben levő apostolok és vének: Ahogy az a Cs 15:2-höz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, néhány vén az ókori Izraelben az egész nemzet élén állt. Ehhez hasonlóan ezek a jeruzsálemi vének az apostolokkal együtt alkották az i. sz. I. századi keresztény gyülekezetek vezetőtestületét. Miután döntést hoztak a körülmetélkedés kérdésében, tudatták a döntésüket a gyülekezetekkel, azok pedig elfogadták azt.

Jakabhoz: Valószínűleg Jézus féltestvérére, a Cs 12:17; 15:13-ban is említett Jakabra utal. (Lásd a Mt 13:55-höz és a Cs 12:17; 15:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

és a vének mindnyájan: Lásd a Cs 15:2; 16:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket. Erre a megbeszélésre i. sz. 56-ban került sor, és a beszámoló nem tér ki rá, hogy bármelyik apostol is jelen lett volna. A Biblia nem magyarázza meg ennek az okát. Ám a Jeruzsálem pusztulását megelőző időszakról a történetíró, Euszebiosz (kb. i. sz. 260-ban született) kijelentette: „a többi apostol pedig az ellenük kitervelt számtalan halálveszélynek kitéve elhagyta Júdea földjét is, és belekezdett az igehirdetésbe, elment minden néphez és tanította őket arra, amire küldetést kapott, a Krisztus erejével” (Ókeresztény írók 4. kötet: Euszebiosz egyháztörténete, III. könyv, 5. rész, 2. pont). Igaz, Euszebiosz szavai nem alkotják részét az ihletett feljegyzésnek, de összhangban vannak azzal, amit a Biblia ír. I. sz. 62-ben Péter például Babilonban volt, távol Jeruzsálemtől (1Pt 5:13). Jakab, Jézus testvére viszont még Jeruzsálemben volt, és nyilván ő elnökölt ezen az összejövetelen, melyen Pállal együtt „a vének mindnyájan jelen voltak”.

ezer: Szó szerint: „tízezer”. A görög szó egy tízezres tömegre utal szó szerint, ám egy nagyon nagy, meghatározatlan számot is lehet érteni alatta.

hagyják el: Az itt használt görög a·po·szta·sziʹa főnév az a·phiʹszté·mi igéből származik, melynek jelentése szó szerint: ’eláll’, és úgy is vissza lehet adni a szövegkörnyezettől függően, hogy „otthagy”; „hátat fordít”; „megtagad” (Cs 19:9; 2Ti 2:19). A főnév az ’elpártolás’, ’elhagyás’ vagy ’lázadás’ gondolatát hordozza. A Keresztény görög iratokban kétszer fordul elő, itt és a 2Te 2:3-ban. A klasszikus görögben ezt a főnevet a politikai elpártolásra használták, és az igei alak is nyilván ilyen értelemben szerepel a Cs 5:37-ben, ahol arról olvasunk, hogy a galileai Júdás „rávett [az a·phiʹszté·mi egyik alakja] embereket, hogy kövessék őt”. A Septuaginta ezzel az igével utal az 1Mó 14:4-ben a politikai lázadásra, az a·po·szta·sziʹa főnév pedig a Jzs 22:22-ben; a 2Kr 29:19-ben és a Jr 2:19-ben szerepel a héber ’lázadás’ és ’hűtlenség’ jelentésű kifejezések fordításaként. A Keresztény görög iratokban az a·po·szta·sziʹa főnév elsődlegesen a vallási elpártolásra használatos, vagyis arra, hogy valaki hátat fordít az igaz imádatnak és az Istennek végzett szolgálatnak; elhagyja mindazt, amiben korábban hitt, teljesen megtagadja az elveit, illetve a hitét.

a megfojtott állattól: Vagy: „a megölt állattól, melynek nem folyatták ki a vérét”. Ez a tiltás nyilván olyan állatra is vonatkozott, mely elhullott, vagy azért halt meg, mert egy másik állat megsebezte. Ilyen helyzetekben az állatot nem lehetett megfelelően kivéreztetni (2Mó 22:31; 3Mó 17:15; 5Mó 14:21).

a szexuális erkölcstelenségtől: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)

a megfojtott állattól: Lásd a Cs 15:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a szexuális erkölcstelenségtől: Lásd a Cs 15:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

parancsnok: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. Hat tribunus volt minden egyes római légión belül. A légió azonban nem volt hat különböző parancsnokságra felosztva, hanem mindegyik tribunus az adott idő egyhatodában a teljes légiónak volt a parancsnoka. Egy ilyen parancsnokra nagy hatalmat ruháztak. Ő nevezte ki és osztotta be a századosokat. A görög szó utalhat bármilyen magas rangot betöltő katonatisztre is. Egy római parancsnok is ott volt azokkal a katonákkal, akik letartóztatták Jézust.

parancsnokához: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. (Lásd a Jn 18:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) I. sz. 56 táján Klaudiusz Liziász volt a jeruzsálemi helyőrség parancsnoka (Cs 23:22, 26). Ahogy arról a Cselekedetek 21–24-ig terjedő fejezetei beszámolnak, ő mentette ki Pált az utcai csőcselék és a felbolydult szanhedrin kezei közül, és ő írt magyarázatképpen levelet Félix kormányzónak, amikor Pált titokban Cezáreába vitték.

katonatiszteket: Vagy: „századosokat”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

a kaszárnyába: Vagyis a római csapatok barakkjaiba, melyek a jeruzsálemi Antonia-erődben voltak. Ez az erőd a templom udvarának északnyugati sarkánál helyezkedett el, ahonnan be lehetett látni a templom egész területét. Nyilvánvalóan itt építette meg korábban Nehémiás a Ne 2:8-ban említett Ház erődjét. Nagy Heródes kiterjedt és költséges felújításokat végzett az épületen, és megerősítette. Antoniának nevezte el a római katonai parancsnok, Marcus Antonius tiszteletére. Heródes napjai előtt az volt az erőd szerepe, hogy védje a várost az északról jövő támadások ellen. Később azonban főként arra szolgált, hogy figyeljék a zsidókat, valamint felügyeljék a templom területén folyó tevékenységeket. Egy folyosó kötötte össze a templom területével (Josephus: A zsidók története. XV. könyv, 11. fej., 7.). Így a római helyőrség gyorsan bejuthatott a templom területére, például minden bizonnyal akkor, amikor Pált meg kellett menteni a csőcseléktől (Cs 21:31, 32; azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett az Antonia-erőd, lásd a B11-es függ.-et).

héberül: A Keresztény görög iratokban a bibliaírók ihletés alatt a héber szóval utaltak arra a nyelvre, melyet a zsidók beszéltek (Jn 19:13, 17, 20; Cs 21:40; 22:2; Jel 9:11; 16:16), továbbá arra a nyelvre, melyen a feltámasztott és megdicsőített Jézus megszólította a tárzuszi Sault (Cs 26:14, 15). A Cs 6:1 külön említi a héberül beszélő zsidókat és a görögül beszélő zsidókat. Bár sok tudós szerint ezekben az utalásokban a „héberül” szó helyett az „arámi nyelven” kifejezésnek kellene állnia, jó okunk van azt feltételezni, hogy a kifejezés csakugyan a héber nyelvet jelöli. Amikor Lukács, az orvos azt írta, hogy Pál „héber nyelven” beszélt Jeruzsálem lakosaihoz, azokhoz szólt, akiknek az élete a mózesi törvény héber nyelven való tanulmányozása köré összpontosult. Ezenkívül a holt-tengeri tekercsek sok töredékén és kéziratán a bibliai és a nem bibliai szöveg nagy része héberül szerepel, ami azt mutatja, hogy ez a nyelv mindennapos volt. Az, hogy találtak valamennyi töredéket arámi nyelven is, azt sejteti, hogy ezt a nyelvet is használták. Ezért egyáltalán nem valószínű, hogy amikor a bibliaírók a „héber” szót használták, valójában az arámi vagy a szír nyelvre gondoltak volna (Cs 21:40; 22:2; vesd össze: Cs 26:14). A Héber iratok korábban különbséget tett az „arámi nyelv” és „a zsidók nyelve” között (2Ki 18:26), illetve az I. században élt zsidó történetíró, Josephus a Bibliának erről a részéről írva külön nyelvként említi az „arámi” és a „héber” nyelvet (A zsidók története. X. könyv, 1. fej., 2. bek.). Igaz, vannak olyan kifejezések, melyek egészen hasonlóak arámi és héber nyelven, továbbá olyanok is, melyeket a héber feltehetően az arámi nyelvből vett át, ám nem valószínű, hogy a Keresztény görög iratok írói a héber szót használták volna, ha az arámi nyelvre gondoltak.

Multimédia

Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata
Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata

A Biblia leír néhány mozzanatot „Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek” a buzgó szolgálatából (Cs 21:8). Ő a hét, jó hírnevű férfi egyike volt, akik kiosztották az ételt a görögül és a héberül beszélő tanítványoknak Jeruzsálemben (Cs 6:1–6). István halála után „az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak”, és Fülöp Szamáriába ment. Ott prédikálta a jó hírt, és csodákat tett (Cs 8:1, 4–7). Később Jehova angyala a Jeruzsálemből Gázába vezető pusztai úthoz küldte Fülöpöt (Cs 8:26). Az úton találkozott egy etióp eunuchhal, és megosztotta vele a jó hírt (Cs 8:27–38). Miután Jehova szelleme elvezette onnan Fülöpöt (Cs 8:39), ő tovább prédikált, és Asdódból Cezáreába ment, érintve más, part menti városokat (Cs 8:40). Évekkel később Lukács és Pál Fülöp otthonában maradtak Cezáreában. Ekkor Fülöpnek már volt „négy hajadon lánya, akik prófétáltak” (Cs 21:8, 9).

1. Jeruzsálem: adminisztratív munkát végez (Cs 6:5)

2. Szamária: hirdeti a jó hírt (Cs 8:5)

3. Gázába vezető pusztai út: megmagyarázza az Írásokat egy etióp eunuchnak, és megkereszteli (Cs 8:26–39)

4. Partvidék: minden városban hirdeti a jó hírt (Cs 8:40)

5. Cezárea: Fülöp az otthonában vendégül látja Pált (Cs 21:8, 9)

Római út Tárzuszban
Római út Tárzuszban

Tárzusz, ahol Saul (a későbbi Pál apostol) született, Cilicia vidékének kiemelkedő városa volt Kis-Ázsia délkeleti sarkában, amely a mai Törökország területén fekszik (Cs 9:11; 22:3). Tárzusz egy nagy és virágzó kereskedőváros volt, mely egy elsőrendű kelet–nyugati irányba vivő szárazföldi kereskedelmi út mellett feküdt. Ez az út átvezetett a Taurus-hegységen és a Kilikiai kapun (egy sziklába vájt keskeny hágó kocsiúttal). A városnak volt egy kikötője is, amely összekapcsolta a Küdnosz folyót a Földközi-tengerrel. Tárzusz a görög kultúra központja volt, és jelentős zsidó közösség élt ott. A fotón látható egy része azoknak az ókori romoknak, melyek az azonos nevű modern kori településen találhatóak. Ez a település kb. 16 km-re fekszik attól a helytől, ahol a Küdnosz folyó a Földközi-tengerbe ömlik. Tárzuszban a város története során számos neves személyiség járt, köztük Marcus Antonius, Kleopátra és Julius Caesar, valamint több császár. I. e. 51–50-ben Cicero, a római államférfi és író volt a város helytartója. Tárzusz a tudás székhelyeként is híressé vált az i. sz. I. században, olyannyira, hogy a görög földrajztudós, Sztrabón szerint ebben még Athént és Alexandriát is túlszárnyalta. Pál joggal mondhatta Tárzuszról, hogy „nem éppen jelentéktelen város” (Cs 21:39).