Cselekedetek 13:1–52

13  Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták és tanítók:+ Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz, és Manaen, aki Heródessel, a területi uralkodóval együtt kapott oktatást, meg Saul.  Amint ezek szolgáltak* Jehovának*, és böjtöltek, a szent szellem így szólt: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault+ arra a munkára, amelyre elhívtam őket+.”  Miután böjtöltek és imádkoztak, rájuk tették a kezüket, és elküldték őket.  Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.  Amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.+  Miután átmentek az egész szigeten, Páfoszba értek, és ott találkoztak egy Barjézus nevű zsidó férfival, aki varázsló és hamis próféta volt.  Ez Szergiusz Paulusz prokonzulnak*, egy intelligens férfinak a szolgálatában állt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert nagyon szerette volna hallani Isten szavát.  Elimász, a varázsló azonban (így fordítják ugyanis a nevét) kezdett ellenszegülni nekik, és próbálta megakadályozni a prokonzult, hogy higgyen az Úrban.  Akkor Saul, akit Pálnak is neveznek, a szent szellemtől áthatva rászegezte tekintetét, 10  és így szólt: „Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia,+ az igazságosság ellensége! Miért ferdíted el Jehova* helyes tanításait? 11  Ezért Jehova* megbüntet téged. Vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig.” Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbejárkált, hogy találjon valakit, aki kézen fogva vezeti őt. 12  Akkor a prokonzul a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova* tanításán. 13  Pál és a társai pedig hajóra szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai Pergába. János+ azonban otthagyta őket, és visszatért Jeruzsálembe.+ 14  Ők viszont továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába. Sabbatnapon bementek a zsinagógába,+ és helyet foglaltak. 15  A Törvényből és a Prófétákból való nyilvános felolvasás+ után a zsinagóga vezetői ezt üzenték nekik: „Férfiak, testvérek, ha tudtok valami bátorítót mondani a népnek, mondjátok el!” 16  Erre Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: „Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik mélységesen tisztelitek* Istent, halljátok! 17  Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősapáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor idegenekként éltek Egyiptom földjén, és nagy hatalommal* kihozta őket onnan.+ 18  Majd egy körülbelül 40 éves időszakon át elviselte őket a pusztában.+ 19  Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, kiosztotta nekik a földjüket örökségül.+ 20  Mindez mintegy 450 év alatt történt. Később bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.+ 21  Ezután azonban királyt követeltek,+ és Isten Sault, Kís fiát adta nekik, egy Benjámin törzséből való férfit,+ 40 évre. 22  Miután őt elmozdította, Dávidot adta nekik királyul,+ akiről tanúskodott is, és ezt mondta: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát,+ a szívem szerint való férfit+. Ő megteszi majd mindazt, amit kívánok.« 23  Az ő utódai* közül Isten az ígéretéhez hűen megmentőt adott Izraelnek, Jézust.+ 24  Mielőtt ő eljött, János nyilvánosan hirdette Izrael egész népének, hogy a megbánásuk jelképeként keresztelkedjenek meg.+ 25  Ám amikor János a szolgálata befejezése felé járt, ezt mondta: »Kinek gondoltok engem? Én nem ő vagyok. De jön utánam valaki, akinek a lábáról nem vagyok méltó levenni a sarut.+« 26  Férfiak, testvérek, akik Ábrahám családjának a leszármazottai vagytok, és mások közöttetek, akik mélységesen tisztelik* Istent! Isten nekünk küldte el ezt az üzenetet arról, hogy hogyan ment meg minket.+ 27  Jeruzsálem lakosai és a vezetőik nem ismerték fel őt, mégis amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit,+ melyeket minden sabbaton felolvasnak. 28  És bár semmi halálra való okot nem találtak,+ a kivégzését követelték Pilátustól+. 29  Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla, levették az oszlopról*, és egy sírba* fektették+. 30  Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül,+ 31  és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúi a nép előtt.+ 32  Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősapáknak tett ígéretről szól. 33  Isten maradéktalanul beteljesítette ezt az ígéretet nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által,+ mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.«+ 34  Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlandóságba, így jelentette ki: »Odaadó szeretettel fogok bánni veletek, ahogy arra Dávidnak ígéretet tettem, és ez az ígéret megbízható*+ 35  Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja: »Nem engeded, hogy hűséges* szolgád teste bomlásnak induljon.«+ 36  Egyfelől Dávid Istent* szolgálta a maga nemzedékében, majd meghalt*, és eltemették az ősapái mellé, a teste pedig bomlásnak indult.+ 37  Másfelől, akit Isten feltámasztott, annak a teste nem indult bomlásnak.+ 38  Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy a bűnök megbocsátása csak általa lehetséges, és ezt hirdetjük most nektek.+ 39  Mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket,+ általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.+ 40  Vigyázzatok tehát, nehogy eljöjjön rátok, ami megmondatott a Prófétákban: 41  »Lássátok, ti gúnyolódók, hogy egy olyan tettet hajtok végre a napjaitokban, amelyről el sem hiszitek, hogy megtörténhet, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek. Meg fogtok döbbenni, és elpusztultok.«+ 42  Mikor pedig mentek kifelé, az emberek kérlelték őket, hogy a következő sabbaton is beszéljenek ezekről a dolgokról. 43  Így, miután véget ért az összejövetel a zsinagógában, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy továbbra is maradjanak méltók Isten ki nem érdemelt kedvességére.+ 44  A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova* szavát. 45  Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység töltötte el őket, és elkezdtek gyalázkodni, és ellentmondani annak, amit Pál mondott.+ 46  Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták: „Először veletek kellett megosztani Isten szavát.+ Ti azonban elvetitek azt, és így nem bizonyultok méltónak az örök életre, ezért a nemzetekhez fordulunk.+ 47  Jehova* ugyanis ezt parancsolta nekünk: »Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy szabadítást hirdess a föld végéig.*«+ 48  Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, ujjongtak, és dicsőíteni kezdték Jehova* szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek. 49  Jehova* szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken. 50  A zsidók azonban felbujtották az istenfélő, tekintélyes asszonyokat meg a város főembereit, és üldözést szítottak+ Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a város határain kívülre. 51  Ők akkor lerázták a port a lábukról, bizonyítékul ellenük,+ és elmentek Ikóniumba. 52  A tanítványok pedig továbbra is nagyon örültek,+ és áthatotta őket a szent szellem.

Lábjegyzetek

Vagy: „nyilvánosan szolgáltak”.
Egy római tartomány helytartója. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „akik félitek”.
Szó szerint: „és felemelt karral”.
Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „akik félik”.
Vagy: „a fáról”.
Vagy: „emléksírba”.
Vagy: „hűséges”.
Vagy: „lojális”.
Vagy: „Isten akaratát”.
Szó szerint: „(halál)alvásba merült”.
Pál ezeket a szavakat nyilvánvalóan Jézus tanítványaira is alkalmazta.

Jegyzetek

Multimédia