Zsoltárok 60:1–12

A karmesternek: az „Emlékeztetés lilioma” szerint. Miktám.* Dávidtól, tanításra. Amikor Arám-Naharaimmal és Arám-Cóbával harcolt, Joáb pedig visszatért, és megvert 12 000 edomitát a Só-völgyben.+ 60  Ó, Isten, elvetettél bennünket, áttörted védelmünket.+ Haragudtál ránk, de most fogadj vissza minket!  2  Megrengetted a földet, széthasítottad. Hozd helyre töréseit, mert különben összeomlik.  3  Nehézségeket okoztál népednek. Borral itattál minket, amitől tántorgunk.+  4  Adj jelt* azoknak, akik mélységesen tisztelnek* téged,hogy elmeneküljenek, és kikerüljék az íjat. (Szela.)  5  Ments meg jobboddal, és felelj nekünk,hogy megszabaduljanak szeretteid.+  6  Isten szólt az ő szentségében*: „Ujjongani fogok, Sikemet kiosztom mint örökséget,+Szukkót völgyét pedig kimérem+.  7  Enyém Gileád, akárcsak Manassé,+Efraim a fejem sisakja*,Júda pedig a vezéri pálcám+.  8  Moáb a mosdótálam,+Edomra vetem sarumat,+Filisztea fölött diadalmasan kiáltok+.”  9  Ki visz el engem az ostromlott* városba? Ki fog elvezetni Edomig?+ 10  Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+ 11  Segíts nekünk nyomorúságunkban,hiszen az emberektől jövő megmentés mit sem ér.+ 12  Isten által nyerünk erőt,+ő tiporja szét ellenségeinket.+

Lábjegyzetek

Esetleg: „jelt adtál”.
Szó szerint: „félnek”.
Esetleg: „szent helyén”.
Szó szerint: „erődje”.
Esetleg: „megerősített”.

Jegyzetek

Multimédia