Máté 18:1–35

18  Abban az órában a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Tulajdonképpen ki a legnagyobb az egek királyságában?”+  Ekkor magához hívott egy kisgyermeket, közéjük állította,  és így szólt: „Higgyétek el, ha nem változtok meg*, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek,+ semmiképpen nem mentek be az egek királyságába.+  Aki tehát alázatos, és úgy gondolkodik magáról, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában.+  És ha valaki rám való tekintettel* szívesen fogad egy ilyen kisgyermeket, az engem is szívesen fogad.+  De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek bennem, annak jobb lenne, ha a nyakába akasztanának egy nagy malomkövet, és a nyílt tengerbe dobnák.+  Jaj ennek a világnak, mivel az emberek botlását okozza! Természetesen mindenképp lesznek olyanok, akik mások botlását okozzák, de jaj annak az embernek, aki így tesz!  Ha tehát a kezed vagy a lábad bűnbe* visz téged, vágd le, és dobd el magadtól.+ Jobb csonkán vagy sántán elnyerned az életet*, mint hogy megvan a két kezed vagy a két lábad, de az örök tűzbe vetnek.+  Ha pedig a szemed visz bűnbe*, vájd ki, és dobd el magadtól. Jobb fél szemmel elnyerned az életet, mint hogy megvan a két szemed, de a tüzes gyehennába vetnek.+ 10  Vigyázzatok, nehogy megvessetek egyet e kisgyermekek közül. Mert mondom nektek, hogy angyalaik az égben mindig látják az én égi Atyám arcát.+ 11  —— 12  Mit gondoltok? Ha egy embernek van 100 juha, és egy közülük elkóborol,+ vajon nem hagyja ott a hegyekben a 99-et, és nem indul el felkutatni azt az egyet, amelyik elkóborolt?+ 13  És ha megtalálja, higgyétek el, hogy jobban örül annak, mint a 99-nek, amely nem kóborolt el. 14  Ugyanígy az én égi Atyám sem szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül.+ 15  Ezenkívül ha a testvéred bűnt követ el, menj, és tárd fel a hibáját* négyszemközt.+ Ha hallgat rád, megnyerted* a testvéredet.+ 16  De ha nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egy vagy két embert, hogy minden dolgot* két vagy három tanú vallomása erősíthessen meg*.+ 17  Ha nem hallgat* rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat*, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való,+ vagy mint egy adószedő.+ 18  Biztosak lehettek benne, hogy bármit köttök is meg a földön, az már meg van kötve az égben, és bármit oldotok is fel a földön, az már fel van oldva az égben.+ 19  És higgyétek el, ha ketten közületek a földön egyetértenek abban, hogy valami fontos dolgot kérjenek, az én égi Atyám meg fogja adni nekik.+ 20  Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben,+ ott vagyok közöttük.” 21  Akkor Péter odament, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még 7-szer is?” 22  Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked, nemhogy 7-szer, hanem még 77-szer is.+ 23  Ezért az egek királysága egy királyhoz hasonlítható, aki azt akarta, hogy a rabszolgái fizessék vissza a tartozásukat. 24  Amikor hozzáfogott, hogy elszámoljon velük, behoztak egy embert, aki 10 000 talentummal tartozott neki. 25  Mivel azonban nem volt miből visszafizetnie a tartozását, az ura megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit meg mindenét, és fizessen.+ 26  A rabszolga ezért leborult, és így könyörgött: »Légy türelmes hozzám, és mindent visszafizetek neked.« 27  Az ura ekkor megszánta a rabszolgát, elengedte őt, és eltörölte az adósságát.+ 28  Kiment pedig a rabszolga, és megkereste az egyik rabszolgatársát, aki 100 dénárral tartozott neki. Megragadta a társát, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: »Fizesd vissza, amivel tartozol!« 29  A rabszolgatársa ezért leborult, és kérlelni kezdte, ezt mondva: »Légy türelmes hozzám, és visszafizetem neked a tartozásomat.« 30  Ő azonban nem volt erre hajlandó, hanem elment, és börtönbe záratta, míg vissza nem fizeti a tartozását. 31  Amikor a rabszolgatársai látták a történteket, nagyon szomorúak lettek, és mentek, jelentették az uruknak mindazt, ami történt. 32  Akkor hívatta őt az ura, és így szólt hozzá: »Gonosz rabszolga, én az egész adósságot elengedtem neked, amikor kérleltél. 33  Hát neked nem kellett volna irgalmaznod a rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?+« 34  Az ura haragra gerjedt, és átadta őt a börtönőröknek, míg vissza nem fizeti minden tartozását. 35  Ugyanígy fog bánni az én égi Atyám is veletek,+ ha nem bocsátotok meg a testvéreteknek szívből.+

Lábjegyzetek

Vagy: „nem tértek meg”.
Vagy: „a nevemben”.
Szó szerint: „botlásba”.
Vagyis az örök életet.
Szó szerint: „botlásba”.
Vagy: „segítettél neki, hogy visszatérjen a jó útra”.
Szó szerint: „fedd meg”.
Szó szerint: „minden dolog két vagy három tanú szájára állhasson meg”.
Vagy: „minden elhangzott dolgot”.
Vagy: „sem akar hallgatni”; „sem figyel”.
Vagy: „nem akar hallgatni”; „nem figyel”.

Jegyzetek

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

egy nagy malomkövet: Vagy: „egy szamár forgatta malomkövet”. Szó szerint: „egy szamár malomkövét”. Egy ilyen malomkő, amely 1,2-1,5 m átmérőjű lehetett, annyira nehéz volt, hogy egy szamárnak kellett forgatnia.

botlását okozza: A görög szkanʹda·lon szó alatt – melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „botláskő” – eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Mt 18:8, 9-ben használt ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

vágd le: Jézus itt egy túlzást használt. Azt fejtette ki, hogy egy embernek késznek kell lennie feladni valamit, ami olyan értékes, mint például a keze, a lába vagy a szeme, mintsem hogy ezek a botlását okozzák, és hűtlen legyen, vagy bűnt kövessen el (Mt 18:9). Egyértelmű, hogy Jézus nem az öncsonkításra gondolt, vagy hogy az egyik végtagunk vagy a szemünk irányítana minket. Arra utalt, hogy egy embernek abban az értelemben kell megölnie a testtagjait, hogy úgy kell bánnia velük, mintha nem lennének a test részei, ahelyett hogy bűnt követne el velük. (Vesd össze: Kol 3:5.) Nem engedhetjük, hogy bármi is visszatartson minket attól, hogy elnyerjük az életet.

gyehennára: Ez a szó a héber gé hin·nómʹ kifejezésből ered, melynek a jelentése ’Hinnom-völgy’. Ez a völgy az ókori Jeruzsálemtől dél-délnyugatra helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” című térképet.) Jézus napjaira a völgy egy hulladékégető hely lett, ezért a „gyehenna” szó találóan szemléltette a teljes pusztulást. (Lásd a Szójegyzéket.)

Az angyala az: Az „angyal”-nak fordított héber és görög szó is azt jelenti, hogy ’követ’. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Akik azt mondták, hogy „[Péter] angyala”, feltehetően arra gondoltak, hogy az apostolt képviselő angyali követ áll a kapuban. Úgy tűnik, egyes zsidók hittek abban, hogy Isten minden szolgájának van egy saját angyala, lényegében egy őrangyala. Ezt a nézetet azonban nem támasztja alá egyértelműen Isten Szava. De Jézus tanítványai tudták, hogy a történelem folyamán az angyalok segítettek Isten népéből egy-egy személynek. Például Jákob beszélt arról az angyalról, aki megszabadította őt minden szerencsétlenségtől (1Mó 48:16). Jézus pedig ezt mondta a tanítványainak: „angyalaik az égben mindig látják az én égi Atyám arcát”, ami azt mutatja, hogy az angyalok élénken érdeklődnek Jézus minden egyes tanítványa iránt. (Lásd a Mt 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Akik Mária házában összegyűltek, nem gondolták azt, hogy Péter angyalként jelent meg, mintha meghalt volna, és most szellem lenne; tisztában voltak azzal, hogy mit mond a Héber iratok a halottak állapotáról (Pr 9:5, 10).

angyalait: Vagy: „követeit”. A görög anʹge·losz és az ennek megfelelő héber mal·ʼákhʹ szavak közel 400-szor fordulnak elő a Bibliában. Mindkét szó alapjelentése ’követ’. Ha szellemszemélyekről van szó, akkor „angyal”-nak van fordítva, de ha egyértelműen emberekről, akkor „követ”-nek. A szövegkörnyezetből általában kiderül, hogy emberről vagy angyalról van-e szó, ahol viszont mindkettő lehetséges, gyakran lábjegyzetben szerepel a másik értelem (1Mó 16:7; 32:3; Jób 4:18, lábj.; 33:23, lábj.; Pr 5:6, lábj.; Ézs 63:9, lábj.; Mt 1:20; Jk 2:25; Jel 22:8; lásd a Szójegyzéket). A Jelenések könyve tele van jelképekkel, ezért bizonyos helyeken, amikor angyalokról ír, emberekről lehet szó (Jel 2:1, 8, 12, 18; 3:1, 7, 14).

angyalaik: A Héber iratokban és a Keresztény görög iratokban is arról vannak biztosítva Isten szolgái, hogy Jehova láthatatlan angyali seregei mindig készenlétben állnak, és védelmet nyújtanak nekik (2Ki 6:15–17; Zs 34:7; 91:11; Cs 5:19; Héb 1:14). Az eredeti kifejezések, melyek „angyal”-nak vannak fordítva, alapvetően azt jelentik, hogy ’követ’. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus kijelentése a kisgyermekekről (vagyis a tanítványairól) és az „angyalaik”-ról nem feltétlenül arra utal, hogy minden egyes önátadott kereszténynek van egy saját őrangyala. Ám az angyalok segítenek az igaz keresztényeknek megőrizni a jó kapcsolatukat Jehovával, és élénken érdeklődnek Krisztus minden egyes tanítványa iránt. (Lásd a Cs 12:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

látják az én égi Atyám arcát: Vagy: „az Atyám elé járulhatnak”. Mivel csak szellemteremtmények járulhatnak Isten elé, egyedül ők láthatják az arcát (2Mó 33:20).

Egyes kéziratokban itt a következő szerepel: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nincsenek benne ezek a szavak. Egy hasonló kijelentés viszont az ihletett szöveg részét alkotja, és a Lk 19:10-ben található. Néhányan azon a véleményen vannak, hogy egy korai másoló vette át a Lukács beszámolójában szereplő szavakat. (Lásd az A3-as függ.-et.)

az én égi Atyám: Egyes ókori kéziratok szerint: „a te égi Atyád”.

a testvérednek: Néhány szövegkörnyezetben a görög a·del·phoszʹ (testvér) szó családi kapcsolatra vonatkozik. Itt viszont átvitt értelemben egy hittársra utal, hiszen a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a Jehova templomában végzett imádatról van szó Jézus napjaiban. Más szövegkörnyezetben lehet ennél tágabb értelmű is, és utalhat egy embertársra.

a gyülekezetnek: A mózesi törvény hatálya alatt bírók és vezetők képviselték Izrael gyülekezetét a bírói ügyekben (5Mó 16:18). Jézus napjaiban a bűnösöknek helyi bíróságok elé kellett állniuk, melyeknek a tagjait zsidó vének alkották (Mt 5:22). Később a szent szellem mindegyik keresztény gyülekezetben kinevezett felelős férfiakat, hogy bíróként járjanak el (Cs 20:28; 1Ko 5:1–5, 12, 13). (A „gyülekezet” szó jelentésével kapcsolatban lásd még a Mt 16:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Gyülekezet” címszót.)

mint egy nemzetekből való, vagy mint egy adószedő: Vagyis olyan személy, akikkel a zsidók nem ápoltak szükségtelenül kapcsolatot. (Vesd össze: Cs 10:28.)

gyülekezetemet: Itt fordul elő először a görög ek·klé·sziʹa szó, amely az ek (ki) és a ka·leʹó (hív) szavakra vezethető vissza. Olyan személyek csoportját jelöli, akiket egybehívtak egy meghatározott célból vagy tevékenységre. (Lásd a Szójegyzéket.) Ebben a szövegkörnyezetben Jézus arról jövendölt, hogy létre fog jönni a keresztény gyülekezet a felkent keresztényekből, akik „mint élő kövek [épülnek] szellemi házzá” (1Pt 2:4, 5). A Septuagintában gyakran előfordul ez a görög szó a „gyülekezet”-nek fordított héber szó megfelelőjeként, amely sokszor Isten egész népére utal (5Mó 23:3; 31:30). A Cs 7:38-ban az izraelitákra, akiket kihívtak Egyiptomból, úgy történik utalás, hogy „Izrael népe” (szó szerint: „gyülekezet”). Ehhez hasonlóan a keresztények, akiket kihívtak a sötétségből, és kiválasztottak a világból, Isten gyülekezetét alkotják (Jn 15:19; 1Ko 1:2; 1Pt 2:9).

kötsz is meg. . . oldasz is fel: Vagy: „zársz is be. . . nyitsz is ki”. Nyilvánvalóan azokra a döntésekre utal, melyek megengednek vagy éppen megtiltanak egy bizonyos viselkedést vagy eljárást. (Vesd össze a Mt 18:18-hoz tartozó magyarázó jegyzettel.)

bármit köttök is meg. . . bármit oldotok is fel: Ebben a szövegkörnyezetben a „megköt” kétségtelenül azt jelenti, hogy ’bűnösnek tart’, ’bűnösnek talál’, míg a „felold” azt, hogy ’felment’, ’ártatlannak ítél’. A többes szám azt jelzi, hogy nemcsak Péter, hanem mások is részt vesznek a döntéshozatalban. (Vesd össze a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

már meg van kötve. . . már fel van oldva: A görög igék szokatlan szerkezete ebben a versben (a „van” ige jövő idejű alakja mellett a „megköt” és „felold” igék befejezett passzív melléknévi igeneves formában állnak) azt jelzi, hogy bármilyen döntést hoznak is a tanítványok („bármit köttök is meg”; „bármit oldotok is fel”), azt a döntést előtte már meghozták az égben. A tanítványok döntése az égi döntés után születik, nem pedig fordítva, és a tanítványok azokat az alapelveket veszik figyelembe a döntéshozatalban, melyeket már az égben felállítottak. Nem azt jelenti ez a vers, hogy az „ég” támogat vagy jóváhagy egy földön meghozott döntést, hanem azt, hogy a tanítványok útmutatást kapnak az égből. Kiemeli az égi vezetés fontosságát, hogy a földön meghozott döntés biztosan összhangban legyen az égben már meghozott döntéssel. (Vesd össze a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

már meg van kötve. . . már fel van oldva: A görög igék szokatlan szerkezete ebben a versben (a „van” ige jövő idejű alakja mellett a „megköt” és „felold” igék befejezett passzív melléknévi igeneves formában állnak) azt jelzi, hogy bármilyen döntést hozott is Péter („bármit kötsz is meg”; „bármit oldasz is fel”), azt a döntést előtte már meghozták az égben; nem előzhette meg az égi döntést. (Vesd össze a Mt 18:18-hoz tartozó magyarázó jegyzettel.)

77-szer: Szó szerint: „hetvenszer hét”. Ez a görög kifejezés azt is jelentheti, hogy ’70 és 7’ (77-szer), de azt is, hogy ’70-szer 7’ (490-szer). Ugyanez a kifejezés található a Septuagintában az 1Mó 4:24-ben a héber 77-szer kifejezés fordításaként, ami alátámasztja, hogy miért a „77-szer” szó szerepel a Mt 18:22-ben. Bármelyikről legyen is szó, a hetes szám ismétlése azt jelenti, hogy ’végtelen’ vagy ’határtalan’. Azzal, hogy Jézus azt mondta Péternek, hogy „nemhogy 7-szer, hanem még 77-szer is”, azt tanította a követőinek, hogy ne szabjanak önkényesen határt a megbocsátásnak. Ez egészen más volt, mint amit a Babilóniai Talmudban (Jomá 86b) fogalmaztak meg: „Ha valaki elkövet egy bűnt, először, másodszor és harmadszor megbocsátanak neki, negyedszerre viszont nem.”

10 000 talentummal: Egyetlen talentum egy egyszerű munkás kb. 20 évnyi bérének felelt meg, vagyis több ezer életidő kellett volna ahhoz, hogy egy átlagember visszafizessen egy ekkora adósságot. Világos, hogy Jézus túlzott a szemléltetésben, azt emelve ki, hogy az adósságot lehetetlen volt kiegyenlíteni. 10 000 ezüsttalentum 60 000 000 dénárnak felelt meg. (Lásd a Mt 18:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet; a Szójegyzékben a „Talentum” címszót és a B14-es függ.-et.)

100 dénárral: Habár a 100 dénár eltörpült a 10 000 talentumhoz (60 000 000 dénárhoz) képest, nem volt egy jelentéktelen összeg; egy munkás 100 napi munkabérének felelt meg. (Lásd a B14-es függ.-et.)

leborult: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Amikor a pro·szkü·neʹó görög ige egy isten vagy istenség imádatára utal, akkor „imád”-nak van fordítva. Ám ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy egy rabszolga kifejezi a tiszteletét és alárendeltségét valaki iránt, akinek hatalma van felette. (Lásd a Mt 2:2; 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

hódolt neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. A Héber iratok is beszél arról, hogy az emberek meghajoltak, amikor prófétával, királlyal vagy Isten más képviselőjével találkoztak (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4–7; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Ez a férfi nyilván felismerte, hogy Isten egyik képviselőjével beszél, akinek hatalma van meggyógyítani másokat. Helyénvaló volt, hogy a Jehova által kijelölt király iránti tisztelete jeleként meghajolt Jézus előtt (Mt 9:18; az itt használt görög szóval kapcsolatban bővebb információ található a Mt 2:2-höz tartozó magyarázó jegyzetben.)

hódoljunk neki: Vagy: „meghajoljunk előtte”. Amikor a pro·szkü·neʹó görög ige egy isten vagy istenség imádatára utal, akkor „imád”-nak van fordítva. Ebben a szövegrészben az asztrológusok viszont afelől érdeklődtek, hogy hol van „a zsidók királya, aki megszületett”. Tehát itt egyértelműen egy emberi király, nem pedig egy isten iránti hódolatra vagy tiszteletre utal. Hasonló értelemben szerepel a Mr 15:18, 19-ben, ahol a katonákkal kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy gúnyolódva „meghajoltak” Jézus előtt, és a zsidók királyának nevezték őt. (Lásd a Mt 18:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

bűneinket: Szó szerint: „adósságainkat”. Ha valaki bűnt követ el egy másik személy ellen, akkor az adósa lesz, vagyis kötelezettsége lesz vele szemben, és ezért kérnie kell a bocsánatát. Isten csak akkor bocsát meg nekünk, ha mi is megbocsátunk az adósainknak, azoknak, akik vétkeztek ellenünk (Mt 6:14, 15; 18:35; Lk 11:4).

eltörölte az adósságát: Vagy: „megbocsátotta neki az adósságot (kölcsönt)”. Az adósság jelképes értelemben a bűnt foglalja magában. (Lásd a Mt 6:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

100 dénárral: Habár a 100 dénár eltörpült a 10 000 talentumhoz (60 000 000 dénárhoz) képest, nem volt egy jelentéktelen összeg; egy munkás 100 napi munkabérének felelt meg. (Lásd a B14-es függ.-et.)

az egész adósságot elengedtem neked: Vagy: „az egész adósságot megbocsátottam neked”. (Lásd a Mt 6:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

bocsásd meg: A görög szó jelentése szó szerint ’elenged’, de utalhat arra is, hogy valaki ’eltöröl egy adósságot’. Példa erre a Mt 18:27, 32.

börtönőröknek: A görög ba·sza·ni·sztészʹ szó, melyet „börtönőröknek” fordítanak, azt jelenti, hogy ’kínzók’, valószínűleg azért, mert a börtönőrök sokszor kegyetlenül kínozták a rabokat. Ám idővel általános értelemben kezdték használni ezt a szót a börtönőrökre, minden bizonnyal azért, mivel a börtönbüntetést egy fajta kínnak tartották, attól függetlenül, hogy kínoztak-e valakit, vagy sem. (Lásd a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kínozz: Egy ezzel rokon görög szó szerepel a Mt 18:34-ben a börtönőrökkel kapcsolatban. Ebben a szövegkörnyezetben tehát a „kínoz” ige úgy tűnik, hogy arra utal, hogy a démonokat fogva tartják vagy bezárják, méghozzá „a mélységbe”, ahogy ez a párhuzamos beszámolóból, a Lk 8:31-ből kiderül.

Multimédia

Felső és alsó malomkövek
Felső és alsó malomkövek

Egy olyan malomkövet, amilyen a képen is látszik, háziállatok forgattak, például egy szamár. Gabonát őröltek vagy olívabogyót zúztak össze így. Egy felső malomkő átmérője kb. 1,5 m lehetett, és egy nála még nagyobb alsó malomkövön forgott.

Malomkő
Malomkő

Malomkővel őrölték a gabonát, illetve préselték az olívaolajat. A kisebbeket kézzel is lehetett forgatni, a nagyobbakat viszont csak állati erővel. Talán ilyesmi lehetett az a malomkő is, amelyet Sámsonnak kellett forgatnia a filiszteusok fogságában (Bí 16:21). Az állatok által forgatott malom nemcsak Izraelben volt elterjedt, hanem a Római Birodalom nagy részében is.

A Hinnom-völgy (Gyehenna)
A Hinnom-völgy (Gyehenna)

A Hinnom-völgy, görögül Gyehenna, az ókori Jeruzsálemtől déli-délnyugati irányba feküdt. Jézus napjaiban itt égették el a szemetet, így ez a hely találóan jelképezi az örök pusztulást.

A pásztor és a nyája
A pásztor és a nyája

A pásztor élete nem mindig volt könnyű. Ki volt téve a hőségnek és a hidegnek, valamint sokszor voltak álmatlan éjszakái (1Mó 31:40; Lk 2:8). Megóvta a nyájat a ragadozóktól, mint például az oroszlánoktól, farkasoktól és medvéktől, továbbá megvédte őket a rablóktól (1Mó 31:39; 1Sá 17:34–36; Ézs 31:4; Ám 3:12; Jn 10:10–12). A pásztor nem engedte, hogy a nyáj szétszóródjon (1Ki 22:17); megkereste az elveszett juhokat (Lk 15:4); a gyenge és fáradt bárányokat az ölében hordozta (Ézs 40:11) vagy a vállán cipelte; valamint ellátta a beteg és sérült állatokat (Ez 34:3, 4; Za 11:16). A Biblia gyakran beszél jelképes értelemben a pásztorokról és a munkájukról. Jehova például egy olyan pásztorhoz van hasonlítva, aki szeretettel gondoskodik a nyájáról, vagyis a népéről (Zs 23:1–6; 80:1; Jr 31:10; Ez 34:11–16; 1Pt 2:25). Jézust a nagy pásztornak (Héb 13:20), illetve a főpásztornak nevezi a Szentírás, akinek a vezetése alatt a keresztény gyülekezet felvigyázói önként, önzetlenül és készséggel terelgetik Isten nyáját (1Pt 5:2–4).