Cezárea Filippi: Egy város a Jordán forrásvidékén, 350 m-rel a tengerszint felett. A város úgy 40 km-re északra feküdt a Galileai-tengertől, és a Hermon-hegy délnyugati lába közelében helyezkedett el. Nagy Heródes fia, Fülöp tetrarcha nevezte el Cezáreának a római császár iránti tiszteletből. Azért nevezték Cezárea Filippinek, hogy megkülönböztessék a másik Cezáreától, mely a Földközi-tenger partján egy jelentős tengeri kikötő volt. (Lásd a B10-es függ.-et.)

egy magas hegyre: Feltehetőleg a Hermon-hegyről van szó, mely nincs messze Cezárea Filippitől. (Lásd a Mt 16:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A legmagasabb pontja 2814 m. Az elváltozásra valószínűleg a Hermon-hegy egyik nyúlványán került sor. (Lásd a B10-es függ.-et.)

elváltozott: Vagy: „átváltozott”; „megváltozott a külseje”. Ugyanez a görög ige (me·ta·mor·phoʹo) szerepel a Ró 12:2-ben.

akiben örömömet lelem: Vagy: „akiben kedvem telik”; „akiben gyönyörködöm”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

örömömet lelem: Vagy: „örömét leli a lelkem”. Ez egy idézet az Ézs 42:1-ből, és a héber neʹfes szó a görög pszü·khéʹ szóval van visszaadva; általában mindkét szót „lélek”-nek fordítják. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.) Itt az „örömömet lelem” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „kedvem telik”. (Lásd a Mt 3:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

hang: Ez a második abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mt 3:17-hez és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

akiben örömömet lelem: Vagy: „akiben kedvem telik”. (Lásd a Mt 3:17; 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

hang: Ez a harmadik abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. Az első akkor volt, amikor Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett. Erről a Mt 3:16, 17; a Mr 1:11 és a Lk 3:22 számol be. A másodikra Jézus elváltozásakor került sor i. sz. 32-ben, melyről a Mt 17:5; a Mr 9:7 és a Lk 9:35 ír. A harmadik ilyen alkalom, melyről csak János evangéliuma tesz említést, i. sz. 33-ban történt, nem sokkal Jézus utolsó pászkája előtt. Jehova válaszolt Jézusnak arra a kérésére, hogy dicsőítse meg a nevét.

hang is hallatszott az égből: Ez az első abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mt 17:5-höz és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Emberfia: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

letérdelt: Az ókori Közel-Keleten az emberek a tiszteletüket fejezték ki azzal, hogy letérdeltek, különösen akkor, amikor egy feljebbvalótól kértek valamit.

epilepsziás: Lásd a Mt 4:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

epilepsziásokat: A görög szó szó szerint azt jelenti, hogy ’holdkóros’. Máté orvosi kifejezésként használja, és nem köti össze a betegséget babonásan a hold bizonyos fázisaival. A Máté, Márk és Lukács által körvonalazott tünetek minden bizonnyal az epilepsziára utalnak.

a legapróbb minden mag közül: A mustármagot az ókori zsidó írásokban annak érzékeltetésére használták, hogy valami nagyon-nagyon kicsi. Bár ma kisebb magok is ismertek, minden bizonnyal ez volt a legkisebb mag, melyet Jézus idejében a galileai földművesek begyűjtöttek és elvetettek.

mustármag: Többféle vadon növő mustár van Izrael területén, de a fekete mustár (Brassica nigra) az, amelyet általában termesztenek. Ebből a viszonylag kis magból, mely 1-1,6 mm átmérőjű és 1 mg súlyú, faszerű növény lesz. A mustár némelyik fajtája elérheti akár a 4,5 m-es magasságot is.

kevés a hitetek: Ez a görög kifejezés rokonságban áll a Mt 6:30; 8:26; 14:31; 16:8; Lk 12:28-ban található „kishitű”-nek fordított kifejezéssel. Jézus nem arra utalt, hogy a tanítványainak egyáltalán nem volt hitük, hanem arra, hogy erősebbnek kellett volna lennie. (Lásd a Mt 6:30; 8:26-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Biztosak lehettek benne: Vagy: „higgyétek el”. (Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

akkora hitetek van, mint egy mustármag: Vagy: „olyan kicsi a hitetek, mint egy mustármag”. (Lásd a Mt 13:31, 32-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ti kishitűek: Jézus a tanítványaira alkalmazta ezt a kifejezést, és azt akarta ezzel mondani, hogy a hitük vagy bizalmuk nem elég erős (Mt 8:26; 14:31; 16:8; Lk 12:28). Ez nem arra utal, hogy nem volt hitük, hanem arra, hogy hiányos volt.

ti kishitűek: Jézus itt nem arra utalt, hogy nem volt hitük a tanítványainak, hanem arra, hogy hiányos volt (Mt 14:31; 16:8; Lk 12:28; lásd a Mt 6:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az imádkozásra: Egyes kéziratok hozzáteszik: „és a böjtölésre”. Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak. Nyilvánvalóan másolók toldották be ezt a kifejezést, akik maguk is böjtöltek, és népszerűsítették azt. Többször is befűztek böjtre utaló gondolatokat oda, ahol a korai másolatokban nem szerepeltek. (Lásd a Mt 17:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Egyes ókori kéziratokban itt ez olvasható: „Ez a fajta azonban nem megy ki másképp, csak imával és böjtöléssel.” (Lásd a Mr 9:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, és nyilvánvalóan nem alkotják részét az ihletett Írásoknak. (Lásd az A3-as függ.-et.)

Kapernaumba: Lásd a Mt 4:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a kétdrachmás adót: Szó szerint: „a didrachmásat”. (Lásd a B14-es függ.-et.) A templomnál végzett különféle szolgálatokat az adókból fedezték (2Mó 30:12–16). Úgy tűnik, hogy Jézus napjaira megszokottá vált, hogy minden felnőtt zsidó férfi éves templomi adóként befizetett egy meghatározott összeget.

Kapernaumba: Héber eredetű név, melynek jelentése: ’Náhum falva’ vagy ’vigasztalás falva’ (Ná 1:1, lábj.). Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger északnyugati partján, és a Mt 9:1-ben Jézus városának nevezik.

a fiaknak nem kell adót fizetniük: Jézus napjaiban köztudott volt, hogy az uralkodók családtagjai adómentességet élveztek.

horgot: A Keresztény görög iratokban ezen az egy helyen fordul elő a „horog”-nak fordított görög szó. Ez valószínűleg egy zsinór végére erősített kampó volt, melyre egy csalit tettek, majd a vízbe dobtak. A Keresztény görög iratok a horgon kívül csak a halászhálót említi mint halászati eszközt.

ezüstpénzt: Szó szerint: „státert”. Úgy vélik, hogy ez a tetradrachma. (Lásd a B14-es függ.-et.) Ez négy drachmát ért, és egyenértékű volt a sekellel, mely pontosan megfelelt a két személy után fizetendő templomi adó összegének (2Mó 30:13).