Márk 8:1–38

8  Azokban a napokban ismét nagy tömeg volt ott, és nem volt mit enniük. Ezért Jézus magához hívta a tanítványait, és így szólt hozzájuk:  „Szánalmat érzek a sokaság iránt,+ mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.+  Ha éhesen* küldöm őket haza, még összeesnek az úton, hiszen némelyek közülük messziről jöttek.”  A tanítványai azonban így válaszoltak neki: „Honnan fog bárki is ezen a félreeső helyen elegendő kenyeret szerezni, hogy jóllakassa ezeket az embereket?”  Erre megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét.”+  Ekkor arra utasította a sokaságot, hogy telepedjenek le a földre. Majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta azokat a tanítványainak, hogy tegyék eléjük, ők pedig a sokaság elé tették.+  Volt néhány kisebb haluk is, és miután megáldotta ezeket, azt mondta nekik, hogy ezeket is tegyék eléjük.  Így hát ettek, és jóllaktak, a maradékot pedig összeszedték, és hét nagy kosár telt meg.+  Mintegy 4000-en voltak ott. Aztán elküldte őket. 10  Azonnal csónakba szállt a tanítványaival, és Dalmanuta vidékére jutott.+ 11  A farizeusok itt odajöttek hozzá, és vitatkozni kezdtek vele, égből való jelt* követelve tőle, hogy próbára tegyék.+ 12  Így hát mélyet sóhajtott, és ezt mondta: „Miért akar jelt+ ez a nemzedék? Biztosak lehettek benne, hogy nem kap jelet ez a nemzedék.”+ 13  Azzal otthagyta őket, ismét csónakba szállt, és elment a túlsó partra. 14  Ám elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csupán egyetlen kenyér volt náluk a csónakban.+ 15  Ő pedig félreérthetetlenül így figyelmeztette őket: „Tartsátok nyitva a szemeteket; óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!”+ 16  Így hát beszélgetni kezdtek egymással arról, hogy nincs kenyerük. 17  Észrevéve ezt, így szólt hozzájuk: „Miért beszélgettek arról, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem fogjátok fel, és nem értitek? Továbbra sem fogadja be a szívetek? 18  »Van szemetek, és mégsem láttok; van fületek, és mégsem hallotok?« Hát nem emlékeztek, 19  hogy amikor megtörtem az öt kenyeret+ az 5000-nek, hány kosarat szedtetek tele maradékkal?” Ezt mondták neki: „Tizenkettőt.”+ 20  „Amikor megtörtem a hét kenyeret a 4000-nek, hány nagy kosarat szedtetek tele maradékkal?” Ezt mondták neki: „Hetet.”+ 21  Erre így szólt hozzájuk: „Még mindig nem értitek, miről van szó?” 22  Azután megérkeztek Betsaidába. Itt odavittek hozzá egy vakot, és könyörögtek, hogy érintse meg.+ 23  Ő pedig kézen fogta a vakot, és kivezette a falun kívülre. Miután a szemére köpött,+ rátette a kezét, és megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” 24  A férfi feltekintett*, és ezt mondta: „Embereket látok, de úgy néznek ki, mintha fák lennének, melyek járkálnak.” 25  Akkor ismét rátette a kezét a férfi szemére, és az tisztán látott. Rendbe jött a látása, és mindent jól látott. 26  Így aztán hazaküldte, de ezt mondta: „Ne menj be a faluba!” 27  Jézus és a tanítványai pedig elindultak Cezárea Filippi falvaiba, és útközben kérdezgetni kezdte a tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?”+ 28  Ők ezt mondták neki: „Keresztelő Jánosnak,+ mások meg Illésnek+, megint mások a próféták egyikének.” 29  Erre megkérdezte őket: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.”+ 30  Erre ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.+ 31  Azt is magyarázni* kezdte nekik, hogy az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék,+ és három nappal később fel kell támadnia.+ 32  Jézus teljesen nyíltan beszélt nekik erről. Péter azonban félrevonta, és rászólt.+ 33  Ekkor Jézus megfordult, a tanítványaira tekintett, és rendreutasította Pétert, ezt mondva: „Távozz tőlem, Sátán! Mert nem úgy gondolkodsz, ahogy Isten, hanem úgy, ahogy az emberek.*+ 34  Ekkor magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 35  Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem és a jó hírért, meg fogja menteni azt.+ 36  Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de az életét elveszti?+ 37  Csakugyan, mit adna az ember cserébe az életéért?+ 38  Mert aki szégyell engem és a szavaimat ebben a házasságtörő és bűnös nemzedékben, azt az Emberfia is szégyellni fogja,+ amikor megérkezik Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.+

Lábjegyzetek

Vagy: „ennivaló nélkül”; „böjtölve”.
Vagy: „csodának számító bizonyítékot”.
Vagy: „újra látott”.
Szó szerint: „tanítani”.
Vagy: „Mert nem Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint.”

Jegyzetek

szánalmat érzett: A görög szplan·khniʹzo·mai ige rokonságban áll a ’belső részek’ jelentésű szplanʹkhna szóval, és egy olyan erőteljes érzésre utal, amelyet legbelül érez az ember. A görög nyelvben ez az egyik legerősebb szó a könyörület kifejezésére.

Szánalmat érzek: Vagy: „könyörületet érzek”. (Lásd a Mt 9:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kosárral: Feltehetően kis méretű, vesszőből készült kosárról van szó egy kötélből készült pánttal, hogy egy utazó könnyedén tudja cipelni. Úgy tartják, hogy kb. 7,5 l volt az űrtartalma. (Lásd a Mr 8:19, 20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egy kosárban: Lukács itt a görög szphü·riszʹ szóval él, melyet Máté és Márk is használ az evangéliumában arra a hét kosárra, melybe összeszedték a maradékot, miután Jézus jóllakatott 4000 férfit. (Lásd a Mt 15:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez egy nagyobb kosárra utal. Amikor Pál apostol a meneküléséről beszélt a korintuszi keresztényeknek, a görög szar·gaʹné szót használta, mely kötélből font kosarat vagy vesszőkosarat jelent. Mindkét görög szó ugyanolyan típusú nagy kosárra utal (2Ko 11:32, 33, lábj.).

nagy kosár: Vagy: „élelmiszeres kosár”. Úgy tűnik, az itt használt görög szphü·riszʹ szó nagyobb kosárra utal, mint az akkor használtak, amikor Jézus mintegy 5000 férfit lakatott jól. (Lásd a Mr 6:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ugyanezt a görög szót használja a Szentírás arra a kosárra, melyben Pált eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át. (Lásd a Cs 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mintegy 4000-en: Egyedül Máté párhuzamos beszámolója (Mt 15:38) említi meg az asszonyokat és a gyermekeket, amikor erről a csodáról ír. Meglehet, hogy összesen jóval több mint 12 000 embert lakatott jól Jézus.

Magadán: Bár ma nincs Magadán nevű hely a Galileai-tenger környékén, néhány tudós úgy véli, hogy Magadán nem más, mint Magdala, melyről úgy tartják, hogy azonos Hirbet-Madzsdallal (Migdallal). Ez Tibériástól kb. 6 km-re található észak-északnyugatra. A párhuzamos beszámoló (Mr 8:10) Dalmanuta vidékének nevezi ezt a területet. (Lásd a B10-es függ.-et.)

Dalmanuta: Ez a szó nem szerepel más bibliai könyvben és egyéb forrásműben sem, de Márk evangéliuma megörökítette. Bár a terület pontos helye nem ismert, úgy tűnik, hogy a Galileai-tenger nyugati partjához volt közel, mivel Máté párhuzamos beszámolója Magadánnak nevezi. (Lásd a Mt 15:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Dalmanuta egy másik neve lehetett Magadánnak.

mélyet sóhajtott: Márk gyakran feljegyzi, hogy hogyan érzett Jézus. Talán Pétertől szerzett tudomást erről, aki mély érzésű ember volt. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.) Ez az ige talán egy imával kísért sóhajtásra vagy nyögésre utal, mellyel Jézus az együttérzését fejezte ki a férfi iránt, de akár Jézus fájdalmára is utalhat, melyet az emberek szenvedése miatt érzett. Egy ezzel rokon ige található a Ró 8:22-ben, mely arról ír, hogy az egész teremtés „nyög”.

mélyet sóhajtott: Vagy: „mélyet sóhajtott szellemében”. Márk sokszor feljegyezte Jézus érzéseit és reakcióját (Mr 3:5; 7:34; 9:36; 10:13–16, 21). Itt egy olyan igét használ, mely máshol nem fordul elő a Keresztény görög iratokban. Egy ezzel rokon igének ugyanez a nyomatékos formája szerepel a Mr 7:34-ben (lásd a magyarázó jegyzetet), és azt jelenti, hogy valami erőteljes érzéseket vált ki valakiből. A mély sóhaj itt talán arra utal, hogy Jézust felbosszantották a farizeusok, amiért jelt követeltek tőle, miközben makacsul figyelmen kívül hagyták a hatalmának kézzelfogható bizonyítékait, melyeknek korábban szemtanúi voltak.

Heródes: Néhány ókori kéziratban az szerepel, hogy „Heródes-pártiak”. (Lásd a Szójegyzékben a „Heródes-pártiak” címszót.)

kovászától: Vagy: „élesztőjétől”. A kovászt a Biblia gyakran a bűn és a romlottság jelképeként használja, és itt a romlott tanításokra és befolyásra utal (Mt 16:6, 11, 12; 1Ko 5:6–8). A kovász szó megismétlésével Jézus kiemelte, hogy a farizeusok kovásza különbözött Heródes és a Heródes-pártiak kovászától. Ez utóbbi inkább politikai, semmint vallásos csoport volt. Nacionalista „kovászukról” árulkodik az a kérdés is, amelyet a farizeusokkal együtt tettek fel Jézusnak az adófizetéssel kapcsolatban, hogy tőrbe csalják (Mr 12:13–15).

kosárral: Feltehetően kis méretű, vesszőből készült kosárról van szó egy kötélből készült pánttal, hogy egy utazó könnyedén tudja cipelni. Úgy tartják, hogy kb. 7,5 l volt az űrtartalma. (Lásd a Mr 8:19, 20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

nagy kosár: Vagy: „élelmiszeres kosár”. Úgy tűnik, az itt használt görög szphü·riszʹ szó nagyobb kosárra utal, mint az akkor használtak, amikor Jézus mintegy 5000 férfit lakatott jól. (Lásd a Mr 6:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ugyanezt a görög szót használja a Szentírás arra a kosárra, melyben Pált eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át. (Lásd a Cs 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

nagy kosarat: Vagy: „élelmiszeres kosarat”. (Lásd a Mr 8:8, 19-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kosarat: Az arról szóló beszámolókban, hogy Jézus két alkalommal csoda útján jóllakatta a tömeget (lásd a Mr 6:43; 8:8, 20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a párhuzamos beszámolókat a Mt 14:20; 15:37; 16:9, 10-ben), az írók következetesen különbséget tesznek a kosarak között, melyekben összegyűjtötték a maradékot. Amikor Jézus kb. 5000 férfit lakatott jól, akkor a görög koʹphi·nosz szó („kosár”) szerepel; amikor pedig 4000-en laktak jól, akkor a görög szphü·riszʹ szó („nagy kosár”) szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az írók is ott voltak ezeken az alkalmakon, vagy pedig megbízható szemtanúktól kaptak információkat.

nagy kosár: Vagy: „élelmiszeres kosár”. Úgy tűnik, az itt használt görög szphü·riszʹ szó nagyobb kosárra utal, mint az akkor használtak, amikor Jézus mintegy 5000 férfit lakatott jól. (Lásd a Mr 6:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ugyanezt a görög szót használja a Szentírás arra a kosárra, melyben Pált eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át. (Lásd a Cs 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kosarat: Az arról szóló beszámolókban, hogy Jézus két alkalommal csoda útján jóllakatta a tömeget (lásd a Mr 6:43; 8:8, 20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a párhuzamos beszámolókat a Mt 14:20; 15:37; 16:9, 10-ben), az írók következetesen különbséget tesznek a kosarak között, melyekben összegyűjtötték a maradékot. Amikor Jézus kb. 5000 férfit lakatott jól, akkor a görög koʹphi·nosz szó („kosár”) szerepel; amikor pedig 4000-en laktak jól, akkor a görög szphü·riszʹ szó („nagy kosár”) szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az írók is ott voltak ezeken az alkalmakon, vagy pedig megbízható szemtanúktól kaptak információkat.

nagy kosarat: Vagy: „élelmiszeres kosarat”. (Lásd a Mr 8:8, 19-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egy vakot: Egyedül Márk ír az evangéliumában arról, hogy Jézus meggyógyította ezt a vak férfit (Mr 8:22–26).

Cezárea Filippi: Egy város a Jordán forrásvidékén, 350 m-rel a tengerszint felett. A város úgy 40 km-re északra feküdt a Galileai-tengertől, és a Hermon-hegy délnyugati lába közelében helyezkedett el. Nagy Heródes fia, Fülöp tetrarcha nevezte el Cezáreának a római császár iránti tiszteletből. Azért nevezték Cezárea Filippinek, hogy megkülönböztessék a másik Cezáreától, mely a Földközi-tenger partján egy jelentős tengeri kikötő volt. (Lásd a B10-es függ.-et.)

János: A héber Johanán név magyar megfelelője, melynek jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’.

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Nyilván egyfajta családnévként használták, mivel Jánosnak a vízben való keresztelés volt az ismérve. A zsidó történetíró, Josephus Flavius is írt „Keresztelő” Jánosról.

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Itt és a Mr 6:14, 24-ben a görög ho baptizón melléknévi igenév szerepel, melyet úgy is vissza lehet adni, hogy „aki keresztel”. A főnévi formája, a görög Baptisztész szó áll a Mr 6:25; 8:28-ban, illetve Máté és Lukács evangéliumában. Bár a két forma között van apró eltérés, a jelentésük megegyezik. Ezért az eredeti görög szövegben felváltva szerepelnek a Mr 6:24, 25-ben. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Illés: Héber név, melynek jelentése ’Istenem Jehova’.

a Krisztus: Péter „a Krisztus”-ként (görögül ho Khri·sztoszʹ) azonosítja Jézust. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mt 21:23; 26:3, 47, 57; 27:1, 41; 28:12; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

minden magas rangú papját: A görög kifejezés „főpap”-nak van fordítva, ha egyes számban szerepel, és arra a személyre utal, aki a nép legfőbb képviselője volt Isten előtt. Itt többes számban szerepel, és a papság főembereire utal, többek közt a korábbi főpapokra és talán a 24 papi osztály főire.

írástudóját: Ezt a kifejezést eredetileg az Írások másolóira használták, Jézus idejében viszont azokra utalt, akik jártasak voltak a törvényben, és tanították azt.

Emberfiának: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mr 11:27; 14:43, 53; 15:1; lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.

írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben az „Írnok, írástudó” címszót.

botlását okozza: A görög szkanʹda·lon szó alatt – melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „botláskő” – eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Mt 18:8, 9-ben használt ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

Sátán: Jézus nem arra utalt, hogy Péter maga Sátán, az Ördög, hanem inkább arra, hogy ellenálló, ellenszegülő, ami a héber szá·tánʹ szó jelentése. Jézus arra célozhatott, hogy Péter ekkor engedte, hogy Sátán hatással legyen a viselkedésére.

Távozz tőlem: Szó szerint: „menj mögém”. A Mt 16:23-ban található párhuzamos beszámoló szerint Jézus még hozzáfűzi: „Gátolsz abban, hogy megtegyem, amit kell”. (Lásd a Mt 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus itt határozottan rendreutasította Pétert. Nem engedte, hogy bármi is megakadályozza az Atyja akaratának a teljesítésében. A szavai arra is emlékeztethették Pétert, hogy az Urának a támogatójaként és követőjeként hol a helye.

Sátán: Lásd a Mt 16:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

kínoszlopát: A klasszikus görög nyelvben a sztau·roszʹ szó alapvetően egy egyenesen álló oszlopot jelent. Átvitt értelemben időnként arra a szenvedésre, szégyenre, kínra vagy halálra utal, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)

utánam akar jönni: Vagy ahogy egyes ókori kéziratok fogalmaznak: „követni akar engem”.

tagadja meg magát: Vagy: „mondjon le minden jogáról”. Ez arra utal, hogy valaki kész teljesen megtagadni magát, vagy kész lemondani a saját maga feletti tulajdonjogról Isten javára. A görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „nemet kell mondania önmagának”, ami jól mutatja, hogy talán le kell mondania a vágyairól, törekvéseiről vagy kényelméről (2Ko 5:14, 15). Ugyanezt a görög igét használja Márk, amikor arról ír, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust (Mr 14:30, 31, 72).

kínoszlopát: Lásd a Mt 16:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életéért: Vagy: „lelkéért”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

házasságtörő: Vagy: „hűtlen”. A jelképes házasságtörés arra utal, hogy azok, akik szövetségre léptek Istennel, hűtlenné válnak hozzá. Az ókori Izrael a hamis vallásos szokásaival megszegte a törvényszövetséget, és így az izraeliták jelképes értelemben házasságtörők lettek (Jr 3:8, 9; 5:7, 8; 9:2; 13:27; 23:10; Hó 7:4). Jézus hasonló okokból nevezte elítélően korának zsidó nemzedékét házasságtörőnek (Mt 12:39; 16:4). Ha azok a keresztények, akik az új szövetség tagjai, beszennyezik magukat a jelenlegi világrendszerrel, jelképes értelemben házasságtörést követnek el. Lényegében ugyanez igaz mindazokra, akik átadták az életüket Jehovának (Jk 4:4).

Multimédia

Heródes Antipasz által készített érme
Heródes Antipasz által készített érme

Ezeken a fotókon egy rézötvözetből készült érme két oldala látható. Az érmét akkoriban verték, amikor Jézus a szolgálatát végezte. Heródes Antipasz megbízásából készült ez az érme, aki Galilea és Perea tetrarchája, vagyis területi uralkodója volt. Jézus valószínűleg átvonult a Heródes fennhatósága alá tartozó Pereán, amikor Jeruzsálem felé tartott, és a farizeusok azt mondták neki, hogy Heródes meg akarja öletni. Jézus a válaszában „annak a rókának” nevezte Heródest. (Lásd a Lk 13:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Mivel Heródesnek a legtöbb alattvalója zsidó volt, az érméin olyan ábrázolások voltak, mint például pálmaág (1.) és koszorú (2.), amelyekkel nem sértette meg a zsidókat.