Márk 7:1–37

7  Köré gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.+  Látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel eszik.  (Ugyanis a farizeusok, akárcsak a többi zsidó, nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel ragaszkodnak a régiek hagyományához,  és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meg nem mosakszanak. Még sok egyéb hagyomány van, melyeket átvettek, és ragaszkodnak hozzájuk; ilyen például a poharak, kancsók és rézedények bemerítése.)+  Akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézustól: „Miért nem tartják meg a tanítványaid a régiek hagyományát, és miért esznek beszennyezett kézzel?”+  Ő ezt mondta nekik: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.+  Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«+  Elhagyjátok Isten parancsolatát, és emberek hagyományához+ ragaszkodtok.”  Még ezt is mondta nekik: „Ügyesen figyelmen kívül hagyjátok Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a saját hagyományotokat.+ 10  Mózes például azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«,+ és: »Aki gyalázza* az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«+ 11  De ti ezt mondjátok: »Helyénvaló, ha valaki azt mondja az apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)’«, 12  és így már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen az apjáért vagy anyjáért.+ 13  Ezzel érvénytelenné teszitek Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok.+ És sok effélét tesztek.”+ 14  Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.+ 15  Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.”+ 16  —— 17  Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.+ 18  Erre ezt mondta nekik: „Ti sem értitek, mint ahogy ők sem? Hát nem tudjátok, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni, 19  mivel nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnan pedig az emésztőgödörbe*?” Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított. 20  Továbbá ezt mondta: „Ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.+ 21  Mert belülről, az emberek szívéből+ jönnek az ártalmas okoskodások, szexuális erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, 22  házasságtörés, kapzsiság, gonosztettek, csalás, gátlástalan viselkedés, irigység, káromlás, gőg és esztelenség. 23  Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és beszennyezik az embert.”+ 24  Jézus elindult, majd Tírusz és Szidón tájékára ment.+ Ott bement egy házba, de nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. Ám nem tudott észrevétlen maradni. 25  Egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lába elé.+ 26  Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű*. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából. 27  De ő így szólt hozzá: „Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”+ 28  Ám az asszony így felelt neki: „Igen, uram, de még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a morzsákból, melyeket a kisgyermekek lehullatnak.” 29  Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj; a démon kiment a lányodból.”+ 30  Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.+ 31  Mikor aztán Jézus visszatért Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz vidékén keresztül.+ 32  Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet,+ és könyörögtek neki, hogy tegye rá a kezét. 33  Ő félrevonult vele, távolabb a sokaságtól. Aztán ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött, megérintette annak nyelvét.+ 34  És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, aztán ezt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!” 35  Erre a férfi füle megnyílt,+ nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni. 36  Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek;+ de minél inkább tiltotta nekik, annál inkább híresztelték.+ 37  Módfelett ámultak,+ és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett. Még a siketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé.”+

Lábjegyzetek

Vagy: „szidalmazza”.
Vagy: „illemhelybe”.
Vagy: „születésű”.

Jegyzetek

beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel: Márk magyarázata ebben, illetve a 3. és 4. versben azoknak az olvasóknak szólt, akik nem ismerték a „beszennyezett kéz” fogalmát vagy a zsidók kézmosási szokásait. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.) Ez egy szertartásos kézmosás volt, melyet azért végeztek, hogy ragaszkodjanak a hagyományokhoz, nem pedig azért, hogy a higiéniára ügyeljenek. A későbbiekben a Babilóniai Talmud (Szóta 4b) egy kalap alá vette azokat, akik nem mosták meg a kezüket, azokkal, akiknek prostituálttal volt kapcsolatuk. Továbbá kijelentette, hogy az, aki félvállról veszi a kézmosást, „ki lesz irtva a földről”.

beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel: Márk magyarázata ebben, illetve a 3. és 4. versben azoknak az olvasóknak szólt, akik nem ismerték a „beszennyezett kéz” fogalmát vagy a zsidók kézmosási szokásait. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.) Ez egy szertartásos kézmosás volt, melyet azért végeztek, hogy ragaszkodjanak a hagyományokhoz, nem pedig azért, hogy a higiéniára ügyeljenek. A későbbiekben a Babilóniai Talmud (Szóta 4b) egy kalap alá vette azokat, akik nem mosták meg a kezüket, azokkal, akiknek prostituálttal volt kapcsolatuk. Továbbá kijelentette, hogy az, aki félvállról veszi a kézmosást, „ki lesz irtva a földről”.

mossák a kezüket: A mózesi törvény előírta, hogy a papoknak meg kell mosniuk a kezüket és a lábukat, mielőtt szolgálatot végeznek az oltárnál vagy belépnek a találkozás sátrába (2Mó 30:18–21). Ám ahogy a Mr 7:2-höz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, Jézus napjaiban a farizeusok és más zsidók emberi hagyományokhoz ragaszkodtak, amikor szertartásosan megmosakodtak. A négy evangélium közül egyedül Márké említi meg azt, hogy a szertartásos kézmosás könyökig történt.

meg. . . mosakszanak: Sok ókori kéziratban itt a görög ba·ptiʹzó szó (’bemerít’; ’bemárt’) áll, mely a leggyakrabban a keresztények keresztelkedésével kapcsolatban használatos. A Lk 11:38-ban viszont a zsidó hagyományokban gyökerező szertartásos mosakodások számtalan formájára utal. Más ókori kéziratokban a görög rhan·tiʹzó szó szerepel itt, melynek a jelentése ’hint’; ’hintéssel megtisztít’ (Héb 9:13, 19, 21, 22). Függetlenül attól, hogy melyik kéziratot vesszük alapul, az alapjelentés ugyanaz: a hitbuzgó zsidók addig nem ettek, míg valamilyen szertartás keretében meg nem tisztultak. Jeruzsálemben talált régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a zsidók akkoriban rituálisan megfürödtek, ami ebben a szövegkörnyezetben alátámaszthatja a ba·ptiʹzó ige használatát, és így lehetne visszaadni itt: „bemerítik magukat”.

bemerítése: Vagy: „vízbe merítése”. Itt a görög ba·pti·szmoszʹ szó olyan szertartásos tisztítási rituálékkal kapcsolatos, melyek követése Jézus idejében néhány vallásos zsidó körében volt szokás. Bemerítették vagy vízbe merítették az étkezéshez használt poharakat, kancsókat és rézedényeket.

képmutatók: A görög hü·po·kri·tészʹ szó eredetileg görög (és később római) színpadi színészekre utalt, akik nagy maszkokat viseltek, melyek felerősítették a hangot. A kifejezést idővel metaforikus értelemben kezdték használni olyan személyre, aki megjátssza magát, azaz színlel, hogy elrejtse a valódi énjét vagy indítékait. Jézus itt a zsidó vallásvezetőket nevezte úgy, hogy „képmutatók” (Mt 6:5, 16).

szent kincstárba: Ez a kifejezés talán a templomnak a kincstárára utal, ahogy a Jn 8:20 nevezi. A kincstár nyilvánvalóan az asszonyok udvarában helyezkedett el, ahol 13 persely volt. (Lásd a B11-es függ.-et.) Úgy tartják, hogy a templomban volt egy nagyobb kincstár is, ahová elvitték a perselyekben összegyűlt pénzt.

korbán: A görög kor·banʹ szó egy jövevényszó, melyet a héberből (qor·bánʹ) vettek át, és a jelentése: ’felajánlás’; ’áldozat’. Mózes 3. és 4. könyvében sokszor szerepel ez a héber szó, és egyaránt használatos a vérontással járó áldozatokra, és azokra, melyekhez nincs szükség vérontásra (3Mó 1:2, 3; 2:1; 4Mó 5:15; 6:14, 21). Az ezzel rokon kor·ba·naszʹ szó áll a Mt 27:6-ban, ahol „szent kincstár”-nak lett visszaadva. (Lásd a Mt 27:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Istennek odaszentelt ajándék: Az írástudók és a farizeusok azt tanították, hogy az a pénz, vagyontárgy vagy bármi más, amelyet egy személy ajándékként Istennek szentel, a templomé. Ezzel a hagyománnyal összhangban egy fiú megtarthatta az odaszentelt ajándékot, és felhasználhatta a saját céljaira, azt állítva, hogy a templom részére tartja fenn. Így kétségkívül sokan kibújtak az alól a felelősségük alól, hogy gondoskodjanak a szüleikről (Mr 7:12).

Néhány kéziratban itt az olvasható, hogy „akinek van füle a hallásra, hallja!”, de ez a fontosabb korai kéziratokban nem található meg. Ezért ezek a szavak kétségkívül nem alkotják részét Márk eredeti szövegének. Azonban hasonló kifejezés található az ihletett Írások részeként a Mr 4:9, 23-ban. Egyes tudósok úgy vélik, hogy egy másoló ösztönös megjegyzésként illesztette be ezeket a szavakat a 14. vers gondolata után a Mr 4:9, 23 szóhasználatát követve. (Lásd az A3-as függ.-et.)

Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított: A görög szöveget úgy is lehet érteni, mintha ezekkel a szavakkal Jézus gondolata folytatódna. Viszont általában úgy vélik, hogy inkább Márk meglátása azzal kapcsolatban, amit Jézus éppen elmondott. Nem azt jelenti, hogy Jézus szerint a zsidók most már megehettek bizonyos ételeket, melyeket a mózesi törvény tisztátalannak minősített. Ez a törvény egészen Jézus haláláig érvényben maradt. Márk megjegyzésének a megértéséhez figyelembe kell venni ezt a történelmi tényt (3Mó 11. fej.; Cs 10:9–16; Kol 2:13, 14). A hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó vallási vezetők úgy érezték, hogy még a „tiszta” étel is tisztátalanná tehet egy embert, hacsak előtte eleget nem tesz a körülményes tisztulási rituáléknak, melyeket a törvény nem követelt meg. Ezért Márk gondolata nyilvánvalóan az, hogy Jézus szerint a mózesi törvény értelmében „tiszta” ételek nem teszik tisztátalanná azokat, akik esznek belőle, csak azért, mert nem mosták meg a kezüket az emberi hagyományok előírása szerint. Továbbá egyesek úgy vélik, hogy Márk arra is gondolhatott, hogy Jézus szavainak milyen jelentősége lesz a keresztények számára a jövőben. Mire Márk megírta az evangéliumát, Péter már látta azt a látomást, melyben Márk szavaihoz hasonlóan mondták el neki, hogy Isten megtisztította azokat az ételeket, melyeket a mózesi törvény egykor beszennyezettnek tartott (Cs 10:13–15). Bármelyik helyzetről legyen is szó, úgy tűnik, hogy ebben az ihletett részben Márk összefoglalja Jézus gondolatát, nem pedig magának Jézusnak a szavait olvashatjuk.

szexuális erkölcstelenség: Itt a görög por·neiʹa szó többes számban áll, ami arra utal, hogy valaki többször is szexuális erkölcstelenséget követ el. (Lásd a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.)

szexuális erkölcstelenség: Lásd a Mt 15:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

irigy: Szó szerint: „rossz”; „gonosz”. Ha egy szem rossz, vagyis nem egészséges, akkor nem lát tisztán. Ehhez hasonlóan egy irigy szem sem tud az igazán fontos dolgokra összpontosítani (Mt 6:33). Akinek ilyen szeme van, az elégedetlen, kapzsi, ravasz, és elterelődik a figyelme, ezért rosszul ítéli meg a dolgokat, és önzővé válik. (Lásd a Mt 6:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Irigy vagy: Szó szerint: „gonosz a szemed”. Az „irigy”-nek fordított görög szó itt szó szerint azt jelenti, hogy ’rossz’; ’gonosz’. (Lásd a Mt 6:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Az eredeti szövegben szereplő „szem” szó itt jelképesen egy személy céljaira, beállítottságára vagy érzéseire utal. (Vesd össze a Mr 7:22-ben szereplő „irigység” kifejezéssel.)

házasságtörés: Itt a „házasságtörés”-nek fordított görög szó (moi·kheiʹa) többes számban áll, és úgy is lehetne fordítani, hogy „házasságtörő tettek”. (Lásd a Szójegyzékben a „Házasságtörés” címszót.)

gátlástalan viselkedés: Vagy: „szégyentelen viselkedés”. A görög a·szelʹgei·a szó olyan viselkedésre utal, amikor valaki durván megszegi Isten törvényét, és a tette gátlástalanságra vagy arcátlanságra vall. (Lásd a Szójegyzéket.)

irigység: Szó szerint: „irigy szem”. Az „irigy”-nek fordított görög szó itt szó szerint azt jelenti, hogy ’rossz’; ’gonosz’. Az eredeti szövegben szereplő „szem” szó itt jelképesen egy személy céljaira, beállítottságára vagy érzéseire utal. (Lásd a Mt 6:23; 20:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

föníciai: Vagy: „kánaánita”. Görögül: Kha·na·naiʹa. Fönícia első lakosai Kánaánnak, Noé unokájának (1Mó 9:18; 10:6) a leszármazottai voltak, és idővel a „Kánaán” név már elsősorban Föníciára vonatkozott. (Lásd a Mr 7:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, mely versben az áll, hogy az asszony „szíroföníciai”.)

görög: Ez a nem izraelita nő valószínűleg görög származású volt, és nem csupán görögül beszélt vagy görög kultúrájú volt.

szíroföníciai: A „szíroföníciai” kifejezés a „szír” és „föníciai” szavak kombinációja, és valószínűleg azért használták, mert Fönícia a Szíria nevű római provinciához tartozott. (Lásd a Mt 15:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet, mely föníciainak vagy kánaánitának nevezi az asszonyt.)

gyermekek. . . kiskutyáknak: Mivel a mózesi törvény szerint a kutyák tisztátalan állatok voltak, a Szentírás gyakran elítélően használja ezt a szót (3Mó 11:27; Mt 7:6; Flp 3:2; Jel 22:15). Ám Máté (15:26) és Márk beszámolója szerint is Jézus ennek a szónak a kicsinyített alakját használta, amelynek jelentése ’kiskutya’ vagy ’házőrző kutya’. Így enyhítette az összehasonlítást. Ez talán azt mutatja, hogy egy kedves szóval utalt a nem zsidó otthonokban tartott házi kedvencekre. Azzal, hogy az izraelitákat gyermekekhez, a nem zsidókat pedig kiskutyákhoz hasonlította, nyilvánvalóan a fontossági sorrendet hangsúlyozta. Egy olyan háztartásban, ahol voltak gyerekek és kutyák is, a gyerekek kaptak először enni.

Dekapolisz: Lásd a Szójegyzéket és a B10-es függ.-et.

egy nehezen beszélő siketet: Egyedül Márk számol be arról, hogy Jézus meggyógyított egy siketet, aki nehezen beszélt (Mr 7:31–37).

félrevonult vele: Jézus általában nem tett így, amikor meggyógyított valakit. Talán nem akarta, hogy a férfi kellemetlenül érezze magát. A lehető legkedvesebben akart segíteni neki.

köpött: A zsidók és a nem zsidók közül sokan a gyógyítás egyik módjának vagy jelének tekintették a köpést. Ezért lehet, hogy Jézus egyszerűen csak azért köpött, hogy tudassa a férfival, hogy meg fogja gyógyítani. Bármi is volt a helyzet, Jézus nem a természetes gyógyító hatása miatt használta a nyálát.

mélyet sóhajtott: Márk gyakran feljegyzi, hogy hogyan érzett Jézus. Talán Pétertől szerzett tudomást erről, aki mély érzésű ember volt. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.) Ez az ige talán egy imával kísért sóhajtásra vagy nyögésre utal, mellyel Jézus az együttérzését fejezte ki a férfi iránt, de akár Jézus fájdalmára is utalhat, melyet az emberek szenvedése miatt érzett. Egy ezzel rokon ige található a Ró 8:22-ben, mely arról ír, hogy az egész teremtés „nyög”.

Effata: Egyesek szerint ez egy olyan héber alapszónak a görög átírása, mely az Ézs 35:5-ben úgy van visszaadva, hogy „megnyílnak”. Ennek a kifejezésnek a használata kétségkívül bevésődött az egyik szemtanúnak, talán Péternek az elméjébe, aki szóról szóra továbbadhatta azt Márknak. A „talita kúmi!” (Mr 5:41) kifejezéshez hasonlóan ez is egyike annak a kevés alkalomnak, amikor Jézus szavai szó szerint vannak idézve.

Multimédia