Kapernaumba: Héber eredetű név, melynek jelentése: ’Náhum falva’ vagy ’vigasztalás falva’ (Ná 1:1, lábj.). Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger északnyugati partján, és a Mt 9:1-ben Jézus városának nevezik.

a városába: Vagyis Kapernaumba, ahol Jézus lakott, amikor ebben a térségben szolgált (Mt 4:13; Mr 2:1). Ez a város nem volt messze Názárettől, ahol felnőtt; Kánától, ahol a vizet borrá változtatta; Naintól, ahol feltámasztotta egy özvegyasszony fiát; illetve Betsaidától, amelynek a környékén egy csoda által mintegy 5000 férfit lakatott jól, és visszaadta egy vak férfi látását.

Kapernaumba: Lásd a Mt 4:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

otthon: Jézus a szolgálatának első három évét többnyire Galileában és a környékén végezte, és Kapernaum volt a központja. Feltehetőleg Péter és András otthonában szállt meg (Mr 1:29; lásd a Mt 9:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

megbontották a tetőt. . . és a nyíláson át: Az I. századi házak többsége lapos tetejű volt Izraelben, és egy lépcsőn vagy külső létrán lehetett feljutni rá. Márk beszámolójából nem derül ki pontosan, hogy miből volt a ház teteje, de a fagerendákat gyakran ágakkal és náddal takarták be, majd egy réteg föld került rájuk, mellyel összetapasztották őket. Voltak cseréptetős házak is. Lukács beszámolója azt írja, hogy a férfit „a cseréptetőn át” eresztették le. (Lásd a Lk 5:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A béna férfi barátainak nem volt nehéz egy akkora nyílást csinálniuk a tetőre, hogy a hordágyat le tudják engedni az emberekkel teli helyiségbe.

cseréptetőn át: Máté (9:1–8), Márk (2:1–12) és Lukács evangéliuma is beszámol arról, hogy Jézus meggyógyított egy béna embert. A három beszámoló kiegészíti egymást. Máté egyáltalán nem ír arról, hogy a férfit leengedték a tetőn át, Márk viszont elmagyarázza, hogy a férfi barátai megbontották a tetőt, és a nyíláson át leeresztették a férfit egy hordágyon. Lukács úgy fogalmaz, hogy a „cseréptetőn át” engedték le a férfit. (Lásd a Mr 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A „cseréptető”-nek fordított görög szó (keʹra·mosz) utalhat az agyagra, amiből a cserepet készítették, de úgy tűnik, hogy a többes számú alakja itt a cseréptetőre utal. Bizonyítékok vannak rá, hogy az ókori Izraelben használtak cseréptetőt. Bár nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyenfajta tetőről ír Márk és Lukács, az egyes cserepeket talán a sárral tapasztott tetőre rakták, vagy valahogyan beágyazták abba. Mindenesetre a beszámolókból egyértelműen látszik, hogy a béna ember barátai sok erőfeszítést tettek, hogy Jézus elé vigyék a férfit. Ez kétségkívül azt bizonyította, hogy milyen nagy a hitük, hiszen mindhárom beszámoló megemlíti, hogy Jézus „látta a hitüket” (Lk 5:20).

gyermekem: Jézus egy kedveskedő megszólításként használta ezt a szót (2Ti 1:2; Tit 1:4; Flm 10).

látta a hitüket: Lásd a Mt 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Gyermekem: Lásd a Mt 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

a hitük láttán: Az, hogy a „hit” szó többes számú birtokos személyjellel áll, azt mutatja, hogy Jézusnak nem kerülte el a figyelmét, hogy mekkora hite volt az egész csoportnak, nem csupán a béna embernek.

írástudóját: Ezt a kifejezést eredetileg az Írások másolóira használták, Jézus idejében viszont azokra utalt, akik jártasak voltak a törvényben, és tanították azt.

írástudó: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben az „Írnok, írástudó” címszót.

tisztán látta: Szó szerint: „a szelleme által tisztán látta”. Itt a görög pneuʹma szó nyilván Jézus érzékelőképességére utal. Az Ézs 11:2, 3 azt jelenti ki a Messiásról, hogy „megnyugszik rajta Jehova szelleme”, és ezért „nem az alapján ítél, amit lát”. Ennek köszönhetően Jézus ismerte az emberek gondolatait és indítékait, és tudta, hogyan okoskodnak a szívükben (Jn 2:24, 25).

Melyik könnyebb: Könnyebb lenne valakinek csak azt mondania, hogy meg tudja bocsátani a bűnöket, mivel nem lenne látható bizonyíték ennek a kijelentésnek az igazolására. De azt mondani, hogy kelj fel. . . és járj, egy csodát kívánna meg, ami mindenkinek egyértelművé tenné, hogy Jézusnak megvan a hatalma ahhoz, hogy megbocsássa a bűnöket. Ez a beszámoló, illetve az Ézs 33:24 a betegséget összefüggésbe hozza a bűnös állapotunkkal.

Emberfiának: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

megbocsásson bűnöket a földön. . .: Lásd a Mt 9:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

megbocsásson bűnöket a földön. . .: A három pont arra utal, hogy Jézus megállt a mondat közepén, majd pedig erőteljes bizonyítékát adta az állításának azzal, hogy mindenki előtt meggyógyította a férfit.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

a tenger: Vagyis a Galileai-tenger (Mr 1:16; lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

Galileai-tenger: Izrael északi részén található édesvizű tó. (A „tenger”-nek fordított görög szó azt is jelentheti, hogy ’tó’.) Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11), Genezáret-tónak (Lk 5:1) és Tibériás-tengernek is (Jn 6:1). Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles. A legmélyebb pontja kb. 48 m. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)

Jakab, aki Alfeus fia: Kétségtelenül ugyanaz a tanítvány, mint a Mr 15:40-ben említett „Kisebb Jakab”. Az általános nézet szerint Alfeus nem más, mint Klópás (Jn 19:25), aki egyúttal „a másik Mária” férje volt (Mt 27:56; 28:1; Mr 15:40; 16:1; Lk 24:10). Az itt említett Alfeus kétségkívül nem az az Alfeus, aki a Mr 2:14 szerint Lévi apja.

Lévit: A Mt 9:9-ben található párhuzamos beszámoló Máténak nevezi ezt a tanítványt. Márk és Lukács a Lévi nevet használják, amikor arra utalnak, hogy korábban adószedő volt (Lk 5:27, 29), viszont Máténak nevezik, amikor már az egyik apostolként említik (Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). Az Írásokból nem derül ki, hogy Lévit már azelőtt is hívták-e Máténak, hogy Jézus tanítványa lett. Egyedül Márk írja azt az evangéliumírók közül Máté Léviről, hogy Alfeus fia volt. (Lásd a Mr 3:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Alfeus: Kétségkívül nem ugyanaz a személy, mint akit a Mr 3:18 említ (lásd a Mr 3:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet), aki Jakabnak, a 12 apostol közül a 9.-nek volt az apja (Mt 10:3; Lk 6:15).

adószedő helyen: Ez egy kisebb épület vagy sátor lehetett, ahol az adószedők ültek, és beszedték a kivitelre szánt, a behozott, illetve az országon áthaladó kereskedelmi áruk utáni adókat. Lévi, másik nevén Máté, adószedő helye Kapernaumban vagy annak közelében volt.

Légy a követőm: Az itt használt görög ige alapjelentése az, hogy „csatlakozik”, „kísér”, „mögötte halad”, de ebben a felszólításban azt jelenti, hogy „tanítványként követ valakit”.

Jakab, aki Alfeus fia: Kétségtelenül ugyanaz a tanítvány, mint a Mr 15:40-ben említett „Kisebb Jakab”. Az általános nézet szerint Alfeus nem más, mint Klópás (Jn 19:25), aki egyúttal „a másik Mária” férje volt (Mt 27:56; 28:1; Mr 15:40; 16:1; Lk 24:10). Az itt említett Alfeus kétségkívül nem az az Alfeus, aki a Mr 2:14 szerint Lévi apja.

annak házában: Lévi házára utal (Mt 9:10; Lk 5:29).

evett: Vagy: „az asztalnál feküdt”. Közeli kapcsolatot feltételezett az, ha valaki az asztalnál feküdt másokkal. Akkoriban a zsidók rendes körülmények között soha nem feküdtek volna az asztalnál nem zsidókkal, vagyis nem ettek volna együtt velük.

adószedő: Lásd a Mt 5:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

bűnös: Lásd a Mt 9:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

bűnös: A Biblia rámutat, hogy minden ember bűnös (Ró 3:23; 5:12). Ezért ez a kifejezés itt szűkebb értelemben szerepel, és nyilvánvalóan olyan emberekre utal, akikről köztudott, hogy bűnös életet élnek, talán rossz erkölcsűek vagy bűnözők (Lk 7:37–39; 19:7, 8). A zsidó vallásvezetők olyan zsidó és nem zsidó emberekre is használták ezt a kifejezést, akik nem ismerték a törvényt, vagy nem tartották meg a rabbinikus hagyományokat.

adószedők: Sok zsidó szedett adót a római hatóságok részére. Az emberek gyűlölték őket, mivel nemcsak hogy együttműködtek azzal az idegen hatalommal, amelyre nehezteltek, hanem ráadásul még több adót is követeltek, mint a hivatalos ráta. Az adószedőket általában kerülték a zsidó társaik, és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint a bűnösökre és a prostituáltakra (Mt 11:19; 21:32).

adószedőkkel: Lásd a Mt 5:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

adószedők: Sok zsidó szedett adót a római hatóságok részére. Az emberek gyűlölték őket, mivel nemcsak hogy együttműködtek azzal az idegen hatalommal, amelyre nehezteltek, hanem ráadásul még több adót is követeltek, mint a hivatalos ráta. Az adószedőket általában kerülték a zsidó társaik, és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint a bűnösökre és a prostituáltakra (Mt 11:19; 21:32).

szokásuk volt böjtölni: Lásd a Mt 6:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

böjtöltök: Vagyis valaki egy korlátozott ideig nem eszik. (Lásd a Szójegyzéket.) Jézus sosem parancsolta a tanítványainak, hogy böjtöljenek, de nem is tiltotta meg nekik. A mózesi törvény hatálya alatt egyes zsidók helyes indítékból megalázták magukat Jehova előtt, és böjtöléssel fejezték ki a bűnbánatukat (1Sá 7:6; 2Kr 20:3).

a vőlegény barátainak: Lásd a Mt 9:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

a vőlegény barátainak: Szó szerint: „a lakodalmas ház fiainak”. Ez az idióma a násznépre, de azon belül is elsősorban a vőlegény barátaira utal.

újbort. . . bortömlőkbe: Lásd a Mt 9:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Újbort. . . bortömlőkbe: A bibliai időkben megszokott volt, hogy a bort állatbőrben tárolták (1Sá 16:20). A bőrtömlőket háziállatoknak, például kecskéknek vagy juhoknak a teljes bőréből készítették. A régi bortömlők idővel megkeményedtek, és elveszítették a rugalmasságukat. Az új bortömlők viszont ki tudtak tágulni, és így kibírták az újbor erjedése során keletkezett nyomást. (Lásd a Szójegyzékben a „Bortömlő” címszót.)

átment a gabonaföldeken: Valószínűleg azokon a gyalogutakon mentek, melyek elválasztották egymástól a földterületeket.

sabbaton: Lásd a Szójegyzéket.

átment a gabonaföldeken: Lásd a Mt 12:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

amit. . . nem szabad: Lásd a Mt 12:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

amit nem szabad: Jehova azt parancsolta az izraelitáknak, hogy ne dolgozzanak sabbaton (2Mó 20:8–10). A zsidó vallásvezetők jogot formáltak arra, hogy meghatározzák, pontosan mi számít munkának. Szerintük Jézus tanítványai áthágták a törvényt, mert learatták (tépdesték) és kicsépelték (morzsolgatták) a gabonát (Lk 6:1, 2). Ám ezzel túlmentek Jehova parancsán.

Abjátárról, a magas rangú papról: Az itt használt görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „főpap”, és úgy is, hogy „magas rangú pap”. Abjátárra az utóbbi kifejezés a pontosabb, mivel az említett esemény idején az apja, Ahimélek, volt a főpap (1Sá 21:1–6). Abjátár nem sokkal azután van először megemlítve, hogy Dávid bement Isten házába, és evett a jelenlét kenyeréből. Úgy tűnik, hogy a főpapnak, Ahiméleknek a fiaként Abjátár abban az időben már kiemelkedő, vagyis magas rangú papként szolgált. Ő volt Ahimélek egyetlen fia, aki túlélte az edomita Doég mészárlását (1Sá 22:18–20). Később, minden bizonnyal Dávid uralkodása idején lett főpap. Még akkor is, ha a „főpap” szóval van fordítva a kifejezés, az a görög nyelvtani szerkezet, mely úgy lett visszaadva, hogy a „beszámoló szerint”, elég tág, és talán az 1Sámuel 21–23-ig terjedő fejezeteinek egy nagyobb szakaszára vonatkozik, ahol több utalás is van Abjátárra, aki később egy ismert főpap lett. Néhány görög tudós előnyben részesíti „az Abjátárnak, a főpapnak az idejében” fordítást, amely szintén lehet tág, és utalhat egy hosszabb időtartamra, beleértve azt az időszakot is, amely alatt Abjátár főpap lett. Bármi legyen is a magyarázat, biztosak lehetünk benne, hogy Jézusnak ez a kijelentése összhangban van a történelmi tényekkel.

szóló beszámoló szerint: Az itt használt görög elöljárószó, e·piʹ, utalhat időre is, de helyre is, mint például egy Szentírásból származó részre. A legtöbb fordító szerint itt azt jelenti, hogy „(Abjátár, a magas rangú pap) idejében”. Viszont ahogy azt az ebben a versben az Abjátárról, a magas rangú papról kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzet kifejti, az a történelmi esemény, amelyre Jézus hivatkozik (1Sá 21:1–6), inkább azt sejteti, hogy a görög elöljárószó helyre, vagyis egy szentírási beszámolóra utal. Hasonló görög nyelvtani szerkezet található a Mr 12:26-ban és a Lk 20:37-ben, ahol sok fordításban az szerepel, hogy „szóló részben (beszámolóban)”.

Isten házába: Itt a hajlékról van szó. A Jézus által említett eseményekre (1Sá 21:1–6) akkor került sor, amikor a hajlék Nób városában volt, amely minden bizonnyal Benjámin területén feküdt, Jeruzsálemtől nem messze. (Lásd a B7-es függ. kinagyított térképét.)

Istennek bemutatott kenyereket: Lásd a Mt 12:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Jelenlét kenyere” címszót.

az Istennek bemutatott kenyereket: Vagy: „a jelenlét kenyerét”. A héber kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’az arc kenyere’. A kenyér jelképesen Jehova előtt volt mint állandó áldozat (2Mó 25:30; lásd a Szójegyzéket és a B5-ös függ.-et).

a sabbatnak is ura: Jézus magára utal ezzel a kifejezéssel (Mt 12:8; Lk 6:5), kiemelve, hogy szabadon rendelkezik a sabbattal, és elvégezheti azt a munkát, mellyel égi Atyja megbízta. (Vesd össze: Jn 5:19; 10:37, 38.) Jézus sabbaton vitte véghez sok nagy csodáját, például betegeket gyógyított (Lk 13:10–13; Jn 5:5–9; 9:1–14). Ez kétségkívül előrevetítette, hogy milyen enyhülést fog hozni a királyság az uralma idején, mely a sabbatnapi pihenéshez hasonlítható (Héb 10:1).