Márk 16:1–8

16  Mikor a sabbatnak+ vége lett, Mária Magdaléna, Mária,+ Jakabnak az anyja, és Salómé fűszereket vásároltak, hogy elmenjenek, és bekenjék a testét.+  A hét első napján jó korán elmentek a sírhoz, amikor a nap már felkelt.+  Ezt mondogatták egymásnak: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?”+  De amikor feltekintettek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt.+  Amikor beléptek a sírba, jobboldalt egy fehér köntösbe öltözött fiatal férfit láttak ülni, és megdöbbentek.  Az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek!+ A názáreti Jézust keresitek, akit oszlopra feszítettek. Feltámadt,+ nincs itt. Nézzétek, ez az a hely, ahova fektették.+  De menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy Galileába.+ Ott majd viszontlátjátok, ahogy megmondta nektek.«”+  Amikor aztán kijöttek, a félelemtől remegve és az érzelmektől felkavarva elfutottak a sírtól. És senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.+

Lábjegyzetek

Jegyzetek

Mária Magdaléna: Itt a megkülönböztető név, a Magdaléna (jelentése: ’magdalai’; ’Magdalából való’) valószínűleg Magdala városának a nevéből ered. Ez a város a Galileai-tenger nyugati partján, Kapernaum és Tibériás között úgy félúton volt. A feltételezések szerint Mária Magdalában született, vagy ott élt. (Lásd a Mt 15:39-hez és a Lk 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Kisebb Jakab: Jézus egyik apostola, Alfeus fia (Mt 10:2, 3; Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). A „Kisebb” név arra utalhat, hogy ez a Jakab alacsonyabb vagy fiatalabb volt, mint a másik Jakab apostol, Zebedeus fia.

Salómé: Valószínűleg a ’béke’ jelentésű héber szóból származik. Salómé Jézus egyik tanítványa volt. Ha összevetjük a Mt 27:56-ot a Mr 3:17-tel és 15:40-nel, akkor azt tudhatjuk meg, hogy Salómé Jakab és János apostol anyja volt; Máté azt írja, hogy „Zebedeus fiainak az anyja” volt; Márk pedig Salóménak nevezi. Ha pedig a Jn 19:25-tel vetjük össze, akkor abból kiderül, hogy Salómé valószínűleg a testvére volt Jézus anyjának, Máriának. Ha ez így volt, akkor Jakab és János Jézus első unokatestvérei voltak. Továbbá a Mt 27:55, 56; Mr 15:41 és a Lk 8:3 arra enged következtetni, hogy Salómé is azok között az asszonyok között volt, akik elkísérték Jézust, és a javaikat felhasználva szolgáltak neki.

sabbatnak: A sabbatnap (niszán 15-e) naplementekor ért véget. Mind a négy evangélium ír Jézus feltámadásáról (Mt 28:1–10; Mr 16:1–8; Lk 24:1–12; Jn 20:1–29).

Mária Magdaléna: Lásd a Mt 27:56-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Jakabnak: Vagyis Kisebb Jakabnak. (Lásd a Mr 15:40-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Salómé: Lásd a Mr 15:40-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

fűszereket vásároltak. . . bekenjék a testét: Jézus testét már előkészítették a temetésre „a zsidó temetési szokásoknak megfelelően” (Jn 19:39, 40). De mivel Jézus kb. három órával a sabbat kezdete előtt halt meg, és a zsidóknak nem volt szabad ilyen munkát végezniük azon a napon, minden bizonnyal kapkodva készítették elő Jézus testét a temetésre. Most, a sabbat utáni első napon, vagyis a Jézus kivégzése utáni harmadik napon az asszonyok talán azért jöttek, hogy még több fűszerrel és olajjal kenjék be Jézus testét, valószínűleg amiatt, hogy hosszabb ideig ép maradjon (Lk 23:50–24:1). A fűszereket és az olajat nyilvánvalóan a begöngyölt testre kenték.

a hét első napjának: Vagyis niszán 16-ának. A zsidóknál a sabbat utáni nap számított a hét első napjának.

sírjába: Vagy: „emléksírjába”. Egy mészkősziklába vájt sírkamra, nem pedig egy barlang. Az ilyen sírokban gyakran voltak polcszerű fekvőhelyek vagy fülkék, és ezekbe helyezték el a holttesteket. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

a követ: Nyilvánvalóan egy kerek kő, mivel a vers szerint az asszonyok azt kérdezték, hogy ki „hengeríti el” a követ, illetve a 4. vers azt írja, hogy „elhengerítették”. Elképzelhető, hogy egy tonnánál is több volt a súlya. Máté beszámolója „egy nagy követ” említ meg (Mt 27:60).

mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt: Ezek az asszonyok voltak az első tanítványok, akik értesültek Jézus feltámadásáról, és akiket felszólítottak, hogy szóljanak a többi tanítványnak is (Mt 28:2, 5, 7). A zsidóknak volt egy olyan, Szentírással ellentétes hagyománya, amely szerint egy nő nem tehetett tanúvallomást a bíróságon. Jehova angyala viszont megtisztelte ezeket az asszonyokat ezzel az örömteli feladattal.

mondjátok meg a tanítványainak: Lásd a Mt 28:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

és Péternek: Az evangéliumírók közül egyedül Márk ír arról a részletről, hogy az angyal konkrétan megemlíti Pétert az üzenetében. (Vesd össze a Mt 28:7-ben található párhuzamos beszámolóval.) A Jn 20:2 szerint Mária Magdaléna elment „Simon Péterhez és a másik tanítványhoz”, vagyis Jánoshoz, hogy elmondja nekik az üzenetet. Valamivel azelőtt, hogy Jézus megjelent a tanítványainak, amikor együtt voltak, kétségkívül megjelent külön Péternek (Lk 24:34; 1Ko 15:5). Ez a személyes figyelem, valamint hogy az angyal név szerint megemlíti az üzenetében, minden bizonnyal arról biztosította Pétert, hogy Jézus megbocsátott neki, amiért háromszor letagadta, hogy bármi köze lenne hozzá (Mt 26:73–75).

mert féltek: A legrégebbi kéziratok, melyek elérhetőek Márk evangéliumának utolsó részéről, a 8. versben található szavakkal zárulnak. Némelyek azt állítják, hogy ez túl váratlan befejezés, ezért eredetileg nem így végződött ez a könyv. Ám ha figyelembe vesszük Márk tömör írói stílusát, akkor ez a kijelentés nem feltétlenül állja meg a helyét. Ezenkívül a IV. században élt tudósok, Jeromos és Euszebiosz is megemlítették, hogy a hiteles beszámoló ezekkel a szavakkal zárul: „mert féltek”.

Számos görög kézirat és más nyelvű fordítás a 8. vers után még tartalmaz egy hosszú vagy egy rövid befejezést. A hosszú befejezés (12 vers) megtalálható a Codex Alexandrinusban, Efrém újraírt kódexében és a Codex Bezae Cantabrigiensisben, melyek mind az i. sz. V. századból származnak. Továbbá benne van még a latin Vulgatában, a Cureton-féle szír fordításban és a szír Pesittában. De nem szerepel két korábbi, a IV. századból származó görög kéziratban, a Codex Sinaiticusban és a Codex Vaticanusban. Szintén nem található meg a IV. vagy V. századi Codex Sinaiticus Syriacusban, illetve Márk evangéliumának legrégebbi szaidi kopt kéziratában sem, mely az V. századból maradt fenn. Ezenkívül a legősibb örmény és grúz kéziratokban is a 8. verssel ér véget Márk evangéliuma.

Vannak későbbi görög kéziratok és más nyelvű fordítások, amelyekben a rövid befejezés található meg (csupán néhány mondat). Az i. sz. VIII. századból való Codex Regius mindkét befejezést tartalmazza, és a rövid befejezés szerepel elsőként. Mindkét befejezés előtt közöl egy magyarázatot, mely szerint ezek a részek elfogadottak bizonyos körökben, mindamellett ezek egyikét sem ismeri el hitelesnek.

RÖVID BEFEJEZÉS

A Márk 16:8 utáni rövid befejezés nem része az ihletett Írásoknak. Így szól:

A Péter körül levőknek azonban elmondták röviden mindazt, amire parancsot kaptak. Maga Jézus ezek után még kiküldte őket kelettől nyugatig az örök megmentés szent és romolhatatlan kihirdetésére.

HOSSZÚ BEFEJEZÉS

A Márk 16:8 utáni hosszú befejezés nem része az ihletett Írásoknak. Így szól:

9 Miután a hét első napján korán feltámadt, először Mária Magdalénának jelent meg, akiből hét démont űzött ki. 10 Ez elment, és beszámolt azoknak, akik Jézussal voltak, mert keseregtek és sírtak. 11 De amikor azok meghallották, hogy életre kelt, és hogy Mária látta őt, nem hitték el. 12 Ezek után pedig közülük kettőnek jelent meg egy másik formában útközben, amikor vidékre mentek. 13 Ezek visszamentek, és beszámoltak a többieknek. Nekik sem hittek. 14 Később azonban magának a tizenegynek jelent meg, amint az asztalnál feküdtek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, mert nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt a halottak közül. 15 Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világba, és prédikáljátok a jó hírt az egész teremtésnek! 16 Aki hisz, és meg van keresztelve, megmentésben fog részesülni, de aki nem hisz, azt elítélik. 17 Továbbá, akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: A nevemet használva démonokat fognak kiűzni, nyelveken szólnak majd, 18 és kezükkel kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, semmi kárt sem tesz bennük. Kezüket betegekre teszik, és azok rendbe jönnek.”

19 Az Úr Jézus pedig, miután szólt hozzájuk, felvitetett az égbe, és leült az Isten jobbjához. 20 Ők tehát elmentek, és mindenütt prédikáltak, s eközben az Úr együtt munkálkodott velük, és támogatta az üzenetet a kísérő jelek által.

Multimédia

Codex Sinaiticus (Sínai kódex) – Márk evangéliumának a vége
Codex Sinaiticus (Sínai kódex) – Márk evangéliumának a vége

A Codex Sinaiticus (Sínai kódex) egy vellumból készült görög nyelvű kézirat, mely az i. sz. IV. századból származik. A teljes Keresztény görög iratokat, illetve a Héber iratok görög nyelvű fordításának, a Septuagintának egyes részleteit tartalmazza. A tudósok szerint a Codex Sinaiticus az egyik leghitelesebb forrás a Biblia görög nyelvű szövegéhez. Az 1800-as évek közepéig a Sínai-hegy lábánál levő Szt. Katalin-kolostorban volt a kézirat. Napjainkban a kézirat nagy részét, beleértve az itt látható részletet is, Londonban, a British Libraryben őrzik. Ezen a képen Márk evangéliumának a vége (1.) és Lukács evangéliumának az eleje (2.) látható. Ebben a kéziratban és egy másik, hasonló jelentőségű IV. századi kéziratban is, melyet Codex Vaticanusként (Vatikáni kódex) ismerünk, Márk beszámolója egyértelműen azokkal a szavakkal zárul, melyek a modern Bibliákban a Márk 16:8-ban találhatóak. (Lásd a Mr 16:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) – Márk evangéliumának a befejezése
Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) – Márk evangéliumának a befejezése

Az 1209. sz. Vatikáni kódex, más néven Codex Vaticanus az i. sz. IV. századból való. A tudósok szerint ez az egyik leghitelesebb forrás a Biblia görög nyelvű szövegéhez. Ezen a képen Márk evangéliumának a vége látható. Ebben a kéziratban és egy másik, hasonló jelentőséggel bíró IV. századi kéziratban is, melyet Codex Sinaiticus néven ismerünk, Márk beszámolója egyértelműen azokkal a szavakkal zárul, melyek a modern Bibliákban a Márk 16:8-ban találhatóak. (Lásd a Mr 16:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A kódex feltehetően Alexandriában, Egyiptomban készült, az elhalványodott írásból pedig arra lehet következtetni, hogy a másoló olyan pergamenre írt, melyet korábban már használtak. A kódex eredetileg a teljes Bibliát tartalmazta görög nyelven, és feltételezik, hogy eredetileg mintegy 820 lapból állt, és ebből 759 maradt fenn. A kéziratból hiányzik Mózes első könyvének a nagy része, a Zsoltárok könyvének egy része, a Héberek 9:14-től 13:25-ig terjedő rész, valamint teljes bibliai könyvek (1Timóteusz, 2Timóteusz, Titusz, Filemon, Jelenések). A Codex Vaticanus a Vatikáni Könyvtárban van Rómában, és úgy vélik, hogy a XV. században került oda.