Betániába: Az Olajfák hegyének keleti-délkeleti lejtőjén fekvő falu, mely kb. 3 km-re található Jeruzsálemtől (Jn 11:18, lábj.). Itt lakott Márta, Mária és Lázár, és a jelek szerint náluk volt Jézus bázisa a júdeai szolgálata során (Jn 11:1). Ma egy kis falu található ezen a területen, melynek az arab neve azt jelenti, hogy ’Lázár helye’.

Mikor: A Mr 11:1–11-ben leírt események niszán 9-én, nappal történtek. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

Betfagéhoz: Ennek az Olajfák hegyén található falunak a neve héber eredetű, és valószínűleg azt jelenti, hogy ’a korai fügék háza’. A hagyományok szerint Jeruzsálem és Betánia között helyezkedett el az Olajfák hegyének délkeleti lejtőjén, a hegy csúcsának közelében, mintegy 1 km-re Jeruzsálemtől (Mt 21:1; Lk 19:29; lásd az A7-es függ. 6. térképét).

Betániához: Lásd a Mt 21:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

szamárcsikót: Márk, Lukács (19:35) és János (12:14, 15) beszámolója egyetlen állatról, a szamárcsikóról beszél, amikor ezt a történetet taglalja. Máté evangéliuma (21:2–7) viszont hozzáteszi azt a részletet, hogy a csikó mellett ott volt az egyik szülője is. (Lásd a Mt 21:2, 5-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egy megkötött szamarat, és vele egy csikót: Csak Máté beszámolója említi meg a szamarat és a csikót is (Mr 11:2–7; Lk 19:30–35; Jn 12:14, 15). Nyilvánvaló, hogy mivel Jézus csak a csikón ült, Márk, Lukács és János csak egyetlen állatról ír. (Lásd a Mt 21:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szamárháton, igen, csikón: Habár a Mt 21:2, 7 két állatot említ meg, a Za 9:9-ben található prófécia úgy utal a királyra, mint aki csupán egyetlen állaton ül. (Lásd a Mt 21:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mentsd meg őt, kérünk: Szó szerint: „hozsánna”. A görög szó egy héber kifejezésből származik, melynek jelentése ’mentsd meg, kérünk’ vagy ’mentsd meg, könyörgünk’. Itt abban az értelemben szerepel, hogy megmentést vagy győzelmet kérjenek Istentől, és úgy is lehetne fordítani, hogy „kérünk, adj neki megmentést”. Később imákban és dicséret kifejezésére használták. A héber kifejezés megtalálható a Zs 118:25-ben, mely része a hallelzsoltároknak. Ezeket rendszeresen énekelték a pászka idején, ezért érthető, hogy az emberek ezt a kifejezést használták Jézus köszöntésére. Isten egyebek közt úgy válaszolt erre a kérésre, hogy feltámasztotta Jézust a halottak közül. A Mr 12:10, 11-ben Jézus a Zs 118:22, 23 szavait idézte, és a Messiásra alkalmazta őket.

Jehova: Ez az idézet a Zs 118:25, 26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

a mi ősapánknak, Dávidnak eljövendő királysága: A legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratok a főszövegben levő megfogalmazást támasztják alá, de néhány ókori kéziratban ez áll: „a mi ősapánknak, Dávidnak a királysága, amely az Úr nevében jön”. Néhány bibliafordításban ez a megfogalmazás szerepel. A Keresztény görög iratok számos héber nyelvű fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J^{7, 8, 10–12, 14, 16, 17}) a tetragramot vagy annak egy rövidített formáját használja ebben a versben, és így szól: „a mi ősapánknak, Dávidnak a királysága, amely Jehova nevében jön”.

Másnap: Vagyis niszán 10-én. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

semmit sem talált, csak leveleket: Bár szokatlan volt az évnek ebben az időszakában, hogy egy fügefa gyümölcsöt teremjen, de a fán voltak levelek. A levelek általában azt jelezték, hogy korai fügék teremtek a fán. Mivel a fán nem volt egyéb, csak levél, Jézus tudta, hogy nem fog termést hozni, és így a fa ránézésre megtévesztő volt. Megátkozta, amiért nem volt termékeny, így az elszáradt (Mr 11:19–21).

a templomba: Lásd a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

kiűzte azokat, akik adtak és vettek: Lásd a Lk 19:45-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

pénzváltók: Lásd a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

pénzváltók: Sokféle érmét használtak akkoriban, de úgy tűnik, csak egy bizonyos fajta érmével lehetett befizetni az éves templomi adót, illetve megvásárolni az áldozatra szánt állatokat. Vagyis a Jeruzsálembe utazó zsidóknak át kellett váltaniuk a pénzüket, hogy elfogadják azt a templomban. Jézus nyilvánvalóan úgy érezte, hogy a pénzváltók által kiszabott díj irreálisan magas volt, és a tettük felért a zsarolással.

kiűzte az árusokat: I. sz. 33. niszán 10-én Jézus másodszor is megtisztítja a templomot. Máté (21:12–17), Márk (11:15–18) és Lukács evangéliuma is beszámol erről az eseményről. Jézus először i. sz. 30 pászkáján tisztította meg a templomot, és a Jn 2:13–17-ben olvashatunk erről.

a templomba: Minden bizonnyal a templom pogányok udvarának nevezett részére utal. (Lásd a B11-es függ.-et.)

bármilyen eszközt is átvigyen a templomon: Egyesek nyilvánvalóan a személyes, illetve az eladásra szánt vagy megvásárolt dolgaikat vitték át a templom udvarán, hogy lerövidítsék az útjukat. Jézus nem engedte ezt, mivel így megsértették Isten házának a szentségét. Csak Márk beszámolója említi meg Jézusnak ezt a megjegyzését.

imádság háza lesz minden nemzet számára: A három evangéliumíró közül, akik idéznek az Ézs 56:7-ből, egyedül Márk foglalja bele azt a kifejezést, hogy „minden nemzet [nép] számára” (Mt 21:13; Lk 19:46). A jeruzsálemi templomnak az volt a célja, hogy mind az izraeliták, mind az istenfélő nem zsidók imádhassák Jehovát, és imádkozhassanak hozzá (1Ki 8:41–43). Jézus joggal ítélte el azokat a zsidókat, akik kereskedtek a templomban, és így rablók barlangjává tették. Ezzel eltántorították a különféle nemzetiségű embereket attól, hogy Jehovához közeledjenek az imádság házában, és így meggátolták őket abban, hogy megismerhessék őt.

rablók barlangjává: Lásd a Mt 21:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

rablók barlangjává: Vagy: „tolvajtanyává”. Jézus itt a Jr 7:11-re utal. Nyilván azért hívta a kereskedőket és a pénzváltókat rablóknak, mert jogtalan haszonhoz jutottak az áldozatra szánt állatok eladásából, illetve túl magas díjat számoltak fel a pénzváltásért. Amiatt is dühös volt Jézus, hogy Jehova imádati helyét, az imádság házát kereskedelmi tevékenység székhelyévé változtatták, amit nem lett volna szabad.

beesteledett: Vagyis niszán 10-ének a vége felé. Jézus és a tanítványai kimentek Jeruzsálemből, és visszatértek Betániába, amely az Olajfák hegyének keleti lejtőjén volt. Jézus valószínűleg a barátainak, Lázárnak, Máriának és Mártának az otthonában töltötte az éjszakát. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

Kora reggel: Vagyis niszán 11-én. Jézus és a tanítványai visszafelé tartanak Jeruzsálembe. Ez a szolgálatának az utolsó napja, és ezután ünnepli meg a pászkát, vezeti be a halálának emlékünnepét, illetve áll bíróság elé, majd kivégzik. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Biztosak lehettek benne: Vagy: „higgyétek el”. (Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

megálltok imádkozni: A hébereknek és sok más nemzethez tartozóknak, akikről a Biblia említést tesz, nem volt előírva, hogy milyen testhelyzetben kell imádkozniuk. Mindig olyan testhelyzetet vettek fel, amely nagyfokú tiszteletet fejezett ki. Gyakran állva imádkoztak.

Néhány ókori kéziratban ez olvasható: „De ha nem bocsátotok meg, égi Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezek a szavak a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek, és nyilvánvalóan nem alkotják részét Márk eredeti szövegének sem. Ám hasonló megfogalmazás található az ihletett Írások részeként a Mt 6:15-ben. (Lásd az A3-as függ.-et.)

magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

vének: Lásd a Mr 8:31-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mr 11:27; 14:43, 53; 15:1; lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

írástudóját: Ezt a kifejezést eredetileg az Írások másolóira használták, Jézus idejében viszont azokra utalt, akik jártasak voltak a törvényben, és tanították azt.

minden magas rangú papját: A görög kifejezés „főpap”-nak van fordítva, ha egyes számban szerepel, és arra a személyre utal, aki a nép legfőbb képviselője volt Isten előtt. Itt többes számban szerepel, és a papság főembereire utal, többek közt a korábbi főpapokra és talán a 24 papi osztály főire.