Lukács 17:1–37

17  Azután így szólt a tanítványaihoz: „Mindenképp lesznek olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák. De jaj annak az embernek, aki mások botlását okozza!+  Jobb lenne neki, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tengerbe dobnák, mint hogy e kisgyermekek közül csak egynek is a botlását okozza.+  Ügyeljetek magatokra! Ha a testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd,+ és ha megbánja a bűnét, bocsáss meg neki.+  Még ha egy nap hétszer vétkezik is ellened, és hétszer jön is vissza hozzád, ezt mondva: »Bánom«, bocsáss meg neki.”+  Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Segíts, hogy erősebb legyen a hitünk!”+  Az Úr erre így szólt: „Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a fekete eperfának: »Szakadj ki gyökerestől, és ültetődj a tengerbe!«, az engedelmeskedne nektek.+  Ki az közületek, aki, ha van egy rabszolgája, aki szánt vagy a nyájra vigyáz, ezt mondja neki, amikor az megjön a szántóföldről: »Gyere gyorsan az asztalhoz, és egyél!«  Nemde inkább ezt mondja neki: »Készíts nekem valamit vacsorára, vegyél fel kötényt, és szolgálj nekem, míg be nem fejezem az evést és az ivást, utána majd ehetsz és ihatsz.«  Ugye nem fog hálát érezni a rabszolga iránt, amiért az megtette, amit feladatul kapott? 10  Ugyanígy ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett.«”+ 11  Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja. 12  Amint befelé tartott egy faluba, szembejött vele 10 leprás férfi, akik egy kicsit távolabb megálltak tőle,+ 13  és így kiáltoztak: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!” 14  Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”+ Távozásuk közben aztán megtisztultak.+ 15  Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és hangos szóval dicsőítette Istent. 16  Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez egyébként szamáriai+ volt. 17  Erre Jézus így szólt: „Nemde mind a tízen megtisztultak? Hol van akkor a többi kilenc? 18  Hát senki más nem fordult vissza, hogy dicsőséget adjon Istennek, csak ez a más nemzetből való?” 19  Majd ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj el! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+ 20  Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten királysága,+ ezt válaszolta nekik: „Isten királysága nem szembetűnő módon jön el, 21  és azt sem mondják majd: »Itt van!«, vagy: »Amott!« Mert Isten királysága közöttetek van.”+ 22  Ezután így szólt a tanítványokhoz: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek meglátni akár csak egyetlen napot is az Emberfia napjaiból, de nem fogjátok meglátni.+ 23  És azt mondják majd nektek: »Ott van!«, vagy: »Itt van!« De ne menjetek ki, és ne is fussatok utánuk.+ 24  Mert ahogy a villámlás megvilágítja az eget az egyik végétől a másik végéig, ugyanúgy lesz az Emberfia+ is az ő napjaiban.+ 25  Előbb azonban sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vesse ez a nemzedék.+ 26  Továbbá, ahogy Noé napjaiban történt,+ úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:+ 27  ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+ és eljött az özönvíz, és mindnyájukat elpusztította.+ 28  Hasonlóképpen, mint ahogy Lót napjaiban történt:+ ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29  De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kén esett az égből, és mindnyájukat elpusztította.+ 30  Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik*.+ 31  Azon a napon, aki a háztetőn van, de a javai a házban vannak, ne menjen le, hogy felkapja azokat, és ehhez hasonlóan, aki kint van a szántóföldön, ne térjen vissza azokhoz, amiket hátrahagyott.+ 32  Emlékezzetek Lót feleségére!+ 33  Aki igyekszik megóvni az életét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti, meg fogja óvni azt.+ 34  Mondom nektek, hogy azon az éjszakán két ember lesz egy ágyban; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.+ 35  Két asszony fog ugyanazzal a kézimalommal őrölni; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.” 36  —— 37  Erre ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő így szólt hozzájuk: „Ahol a test, oda gyűlnek a sasok is.”+

Lábjegyzetek

Vagy: „megmenekültél”.
Szó szerint: „kinyilatkozik”.

Jegyzetek

olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák: Vagy: „botláskövek”. A görög szkanʹda·lon szó alatt eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Lk 17:2-ben használt ezzel rokon ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

77-szer: Szó szerint: „hetvenszer hét”. Ez a görög kifejezés azt is jelentheti, hogy ’70 és 7’ (77-szer), de azt is, hogy ’70-szer 7’ (490-szer). Ugyanez a kifejezés található a Septuagintában az 1Mó 4:24-ben a héber 77-szer kifejezés fordításaként, ami alátámasztja, hogy miért a „77-szer” szó szerepel a Mt 18:22-ben. Bármelyikről legyen is szó, a hetes szám ismétlése azt jelenti, hogy ’végtelen’ vagy ’határtalan’. Azzal, hogy Jézus azt mondta Péternek, hogy „nemhogy 7-szer, hanem még 77-szer is”, azt tanította a követőinek, hogy ne szabjanak önkényesen határt a megbocsátásnak. Ez egészen más volt, mint amit a Babilóniai Talmudban (Jomá 86b) fogalmaztak meg: „Ha valaki elkövet egy bűnt, először, másodszor és harmadszor megbocsátanak neki, negyedszerre viszont nem.”

egy nap hétszer: Ez a kifejezés talán arra emlékeztette Pétert, hogy mit válaszolt neki Jézus egy korábbi alkalommal. Péter azt kérdezte Jézustól, hogy hányszor kell megbocsátania egy testvérének. Akkor Jézus így válaszolt: „még 77-szer is.” (Lásd a Mt 18:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus egyik kijelentését sem kell szó szerint érteni. A „hétszer” itt arra utal, hogy végtelen sokszor. (Vesd össze a Zs 119:164-ben található „napjában hétszer” kifejezéssel, amely arra utal, hogy ismételten, folyamatosan, állandóan.) Egy keresztény talán egyetlen nap alatt hétszer is vétkezik a testvére ellen, és ugyanennyi alkalommal meg is bánja azt. Minden egyes esetben, ha ez a keresztény figyelmeztetés hatására megbánja, amit tett, meg kell bocsátani neki a vétkét. Ilyenkor végtelen sokszor, vagyis korlátlan alkalommal kell megbocsátani (Lk 17:3).

mustármaghoz: Többféle vadon növő mustár van Izrael területén, de a fekete mustár (Brassica nigra) az, amelyet általában termesztenek. Ebből a viszonylag kis magból, mely 1-1,6 mm átmérőjű és 1 mg súlyú, faszerű növény lesz. A mustár némelyik fajtája elérheti akár a 4,5 m-es magasságot is. A mustármagot – mely a Mt 13:32 és a Mr 4:31 szerint „a legapróbb minden mag közül” – az ókori zsidó írásokban annak érzékeltetésére használták, hogy valami nagyon-nagyon kicsi. Bár ma kisebb magok is ismertek, minden bizonnyal ez volt a legkisebb mag, melyet Jézus idejében a galileai földművesek begyűjtöttek és elvetettek.

akkora. . . mint egy mustármag: Vagy: „olyan kicsi. . . mint egy mustármag”. (Lásd a Lk 13:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

fekete eperfának: Vagy: „török szederfának”. Erről a fáról csak egyszer tesz említést a Biblia. Az itt használt görög szó alatt általában az eperfát értik, és a fekete eperfa (Morus nigra) tényleg sok helyen előfordul Izraelben. Ez egy masszív fa, amely eléri a kb. 6 m-es magasságot is. Nagy, szív alakú levelei vannak, és sötétlila vagy fekete gyümölcse, amely emlékeztet a szederre. Ez a fa arról ismert, hogy kiterjedt gyökérhálózata van, ezért nagy munkát igényel gyökerestől kitépni.

Legyetek felöltözve, álljatok készen: Szó szerint: „legyen felövezve derekatok”. Ez az idióma arra utal, hogy az emberek felkötötték egy övvel a hosszú alsóruhájuk végét, hogy ne akadályozza őket egy munka elvégzésében, a futásban és ehhez hasonlókban. Idővel azt jelezte, hogy valaki készen áll valamilyen tevékenységre. Többször is előfordulnak hasonló kifejezések a Héber iratokban. (Például: 2Mó 12:11, lábj.; 1Ki 18:46, lábj.; 2Ki 3:21, lábj.; 4:29; Pl 31:17, lábj.; Jr 1:17, lábj.) Ebben a szövegkörnyezetben az igealak arra enged következtetni, hogy valaki folyamatosan készen áll Isten szolgálatára. Ugyanez a görög ige a Lk 12:37-ben így van visszaadva: „átöltözik egy szolgának a ruhájába”, vagy „felövezi magát, hogy szolgáljon”. Az 1Pt 1:13-ban az a kifejezés, hogy „készítsétek fel azért elméteket fokozott tevékenységre”, szó szerint így hangzik: „övezzétek fel azért elméteket tevékenységre”.

átöltözik egy szolgának a ruhájába: Vagy: „felövezi magát, hogy szolgáljon”. Szó szerint: „felövezi magát”. (Lásd a Lk 12:35; 17:8-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

vegyél fel kötényt: pe·ri·zónʹnü·mai görög szónak – amely úgy lett visszaadva, hogy „vegyél fel kötényt” – a szó szerinti jelentése: ’körülövezi magát’. Ez arra utal, hogy valaki magára köt egy kötényt, vagy pedig összefogja a ruháját, gyakran egy övvel, hogy készen álljon a szolgálatra. Ebben a szövegkörnyezetben a görög szót úgy is le lehet fordítani, hogy „öltözz fel, és állj készen arra, hogy szolgálj”. Ez a görög szó megtalálható a Lk 12:35, 37-ben és az Ef 6:14-ben is. (Lásd a Lk 12:35, 37-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Semmirekellő: Szó szerint: „haszontalan”; „értéktelen”. Jézus szemléltetésének nem az a célja, hogy a rabszolgák, vagyis a tanítványai haszontalannak vagy értéktelennek tartsák magukat. A szövegkörnyezet alapján a „semmirekellő” szó arra utal, hogy a rabszolgák szerényen gondolkodnak magukról, és nem vágynak különösebb elismerésre vagy dicséretre. Néhány tudós szerint ez a szó túlzó módon fejezi ki a következőket: „Csupán rabszolgák vagyunk, akik nem érdemelnek különleges figyelmet.”

Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja: Ennek az utazásnak a végállomása Jeruzsálem volt, de Jézus előbb északra utazott Efraim városából, Szamárián és Galileán (valószínűleg a déli részén) keresztül Pereába. Útközben, amikor bement egy faluba Szamária vagy Galilea területén, találkozott 10 leprás férfival (Lk 17:12). Ekkor látogatott el utoljára Galileába a halála előtt (Jn 11:54; lásd az A7-es függ.-et).

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

10 leprás férfi: A bibliai időkben a leprás emberek nyilvánvalóan összegyűltek vagy csoportokban éltek, hogy így segíthessenek egymásnak (2Ki 7:3–5). Isten törvénye előírta, hogy a többi embertől távol éljenek. Az is a kötelességük volt, hogy figyelmeztessenek másokat, ha a közelükbe mentek, és ezt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!” (3Mó 13:45, 46). A törvényi előírásoknak megfelelően a leprások egy kicsit távolabb álltak Jézustól. (Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.)

mutassátok meg magatokat a papoknak: Mivel Jézus Krisztus a földön létekor a törvény hatálya alatt volt, elismerte az ároni papságot, és arra utasította azokat, akiket meggyógyított a leprából, hogy menjenek el a paphoz (Mt 8:4; Mr 1:44). A mózesi törvény szerint egy papnak kellett megvizsgálnia, hogy egy leprás meggyógyult-e. A leprából kigyógyult embernek ehhez el kellett utaznia a templomhoz, és áldozatot, vagyis ajándékot kellett felajánlania: két élő, tiszta madarat, cédrusfát, skarlátvörös fonalat és izsópot (3Mó 14:2–32).

megtisztultak: Egyedül Lukács jegyzi fel, hogy Jézus meggyógyította a 10 leprás férfit.

szembetűnő módon: Az itt használt görög kifejezés csak egyszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, és egy olyan igéből származik, melynek jelentése: ’alaposan szemügyre vesz’; ’megfigyel’. Egyes tudósok szerint az orvosi leírásokban akkor használták ezt a kifejezést, amikor egy betegség tüneteinek a megfigyeléséről írtak. Úgy tűnik, ez a szó itt azt a gondolatot közvetíti, hogy Isten királysága nem úgy fog eljönni, hogy az mindenkinek nyilvánvaló lesz.

közöttetek: Az eredeti görög szöveg többes számban fogalmaz, és nyilvánvalóan a farizeusokra utal, akikhez Jézus beszélt (Lk 17:20; vesd össze: Mt 23:13). Jézust Isten kente fel királynak, és őt képviselte, ezért mondhatta azt Jézus, hogy a királyság a farizeusok között van. És nemcsak hogy közöttük volt Jézus, de arra is fel volt hatalmazva, hogy olyan tetteket hajtson végre, melyek bizonyították a hatalmát mint az Isten által kinevezett király, valamint arra is, hogy felkészítse a jelölteket a tisztségükre, melyet az eljövendő királyságában töltenek majd be (Lk 22:29, 30).

ahogy a villámlás megvilágítja: Jézus jelenléte azért fog hasonlítani a villámláshoz, mert minden alapos megfigyelőnek egyértelműen látható lesz, hogy királyként uralkodik.

ugyanúgy lesz az Emberfia is az ő napjaiban: Esetleg: „ugyanúgy lesz az Emberfia is”. Néhány ókori kéziratban a rövidebb megfogalmazás szerepel, míg más ókori kéziratokban – akárcsak sok bibliafordításban – ez a megfogalmazás áll a főszövegben.

jelenlétednek: A görög pa·ru·sziʹa szó (sok fordítás úgy adja vissza, hogy „eljövetel”) szó szerint ’mellette lét’-et jelent. Valamennyi ideig tartó jelenlétre utal, nem csupán az eljövetelre vagy a megérkezésre. A Mt 24:37–39 is ezt az értelmet támasztja alá, mivel ezek a versek Noé napjait az özönvíz előtt az Emberfiának a jelenlétéhez hasonlítják. A Flp 2:12-ben Pál szintén ezt a görög szót használta, amikor arról írt, hogy a testvérekkel volt, szemben azzal, amikor távol volt tőlük.

Noé napjaiban: A Bibliában a „napjai” szó időnként egy bizonyos személy életidejére vonatkozik (Ézs 1:1; Jr 1:2, 3; Lk 17:28). Itt Noé napjai az Emberfiának napjaival vannak összehasonlítva. Egy hasonló kijelentésben, mely a Mt 24:37-ben van feljegyezve, „az Emberfiának a jelenléte” kifejezés szerepel. Jézus nem korlátozza arra a napra az összehasonlítást, amikor Noé napjainak tetőpontjaként eljött az özönvíz, de rámutat, hogy az ő „napjai” vagy „jelenléte” idején is lesz egy ilyen tetőpont. Mivel „Noé napjai” igazából egy többéves időszakot foglaltak magukban, megalapozott az a nézet, hogy az Emberfia megjövendölt „napjai” (vagy „jelenléte”) esetében is többéves időszakról van szó, melynek tetőpontjaként elpusztulnak azok, akik nem akarnak megmenekülni. (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

bárkába: A görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „láda”; „doboz”. Ez talán arra utal, hogy a bárka úgy nézhetett ki, mint egy nagy, dobozszerű építmény.

bárkába: Lásd a Mt 24:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

özönvíz: Vagy: „vízözön”; „kataklizma”. A görög ka·ta·klü·szmoszʹ szó egy pusztító erejű, hatalmas árra utal. A Biblia Noé napjainak vízözönével kapcsolatban használja ezt a szót (1Mó 6:17, Septuaginta; Mt 24:38, 39; 2Pt 2:5).

háztetőn: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26) és imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18). Ezért kellett korlátot készíteni rá (5Mó 22:8). Általában egy külső lépcsőn vagy létrán lehetett lejönni a tetőről, anélkül hogy be kellett volna menni a házba. Ez még jobban kiemeli, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mennyire sürgősen kellett cselekedni.

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

elviszik: Az itt „elviszik”-nek fordított görög szó különböző szövegkörnyezetekben szerepel, gyakran pozitív értelemben. A Mt 1:20-ban például úgy lett fordítva, hogy „feleségül. . . venni” (szó szerint: „otthonodba vinni”); a Mt 17:1-ben úgy, hogy „maga mellé vette”; a Jn 14:3-ban pedig úgy, hogy „elviszlek titeket”. Ebben a szövegkörnyezetben nyilvánvalóan arra utal, hogy valakit elismer az Úr, és megmenekül (Lk 17:37). Hasonló lehet ahhoz, mint amikor Noét bevitték a bárkába az özönvíz napján, Lótot pedig kézen fogták, és kivezették Szodomából (Lk 17:26–29). Ezek fényében az otthagyják szó arra utal, hogy valakit úgy ítélnek meg, hogy méltó a pusztulásra.

Néhány ókori kéziratban itt ezek a szavak állnak: „Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.” Ám ezek a szavak nem szerepelnek a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban, és minden bizonnyal nem tartoztak Lukács eredeti szövegéhez. A Mt 24:40-ben viszont szerepel egy hasonló megfogalmazás az ihletett szöveg részeként. Néhány tudós úgy véli, hogy másolók vették át ezt a részt Máté evangéliumából. (Lásd az A3-as függ.-et.)

Multimédia

Felső és alsó malomkövek
Felső és alsó malomkövek

Egy olyan malomkövet, amilyen a képen is látszik, háziállatok forgattak, például egy szamár. Gabonát őröltek vagy olívabogyót zúztak össze így. Egy felső malomkő átmérője kb. 1,5 m lehetett, és egy nála még nagyobb alsó malomkövön forgott.

Fekete eperfa
Fekete eperfa

A fekete eperfát (Morus nigra), amelyet török szederfának is neveznek, csak egyszer említi a Biblia, mégpedig akkor, amikor Jézus az apostolok hitéről beszélt (Lk 17:5, 6). Az itt használt görög szó alatt általában az eperfát értik, és a fekete eperfa sok helyen előfordul Izraelben. Ez egy masszív fa, amely eléri a kb. 6 m-es magasságot is. Nagy, szív alakú levelei vannak, és sötétlila vagy fekete gyümölcse, amely emlékeztet a szederre.