Lukács 14:1–35

14  Egy másik alkalommal elment sabbaton a farizeusok+ egyik vezetőjének a házába étkezni, és feszülten figyelték őt.  Volt a házban egy vízkóros ember.  Erre Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad gyógyítani sabbaton, vagy nem?”+  De azok csak hallgattak. Akkor rátette a kezét az emberre, meggyógyította és elküldte.  Aztán ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik,+ nem húzza ki azonnal sabbatnapon?”+  És nem tudtak erre mit felelni.  Aztán elmondott a meghívottaknak egy szemléltetést, mivel megfigyelte, hogyan választják ki maguknak a főhelyeket+. Így szólt hozzájuk:  „Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne telepedj le a főhelyre.+ Lehet, hogy meghívott olyan valakit is, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te.  Majd odajön az, aki mindkettőtöket meghívott, és ezt mondja neked: »Engedd át neki a helyedet.« És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el. 10  Hanem ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj előrébb.« Akkor tisztelni fog a többi vendég*.+ 11  Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, és aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.+ 12  A továbbiakban aztán ahhoz is szólt, aki meghívta őt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor talán még ők is meghívnak téged viszonzásul, és ezzel visszafizetik neked a vendégszeretetet.+ 13  Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,+ 14  és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked.+ Mert az igazságosak feltámadásakor+ lesz ez visszafizetve neked.” 15  Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki Isten királyságában étkezik.” 16  Jézus ezt mondta neki: „Egy ember nagy vacsorát adott,+ és sokakat meghívott. 17  Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a rabszolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert minden készen van már.« 18  De azok mind elkezdtek mentegetőzni.+ Az első ezt mondta neki: »Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki az uradnál!« 19  Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki az uradnál!«+ 20  Megint egy másik így szólt: »Éppen most nősültem, és emiatt nem tudok elmenni.« 21  Visszatért hát a rabszolga, és beszámolt ezekről az urának. Akkor a ház ura megharagudott, és ezt mondta a rabszolgájának: »Menj ki gyorsan a város főutcáira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.« 22  Idővel a rabszolga ezt mondta: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« 23  Az úr ekkor így szólt a rabszolgához: »Menj ki az utakra és a szűk utcákra, és kényszerítsd az embereket, hogy bejöjjenek, és így megteljen a házam.+ 24  Mert mondom nektek, hogy a meghívottak közül senki sem fogja megízlelni a vacsorámat.+«” 25  Nagy tömeg ment vele együtt, és ő megfordult, és így szólt hozzájuk: 26  „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fiú- és lánytestvéreit, igen, még a saját életét is,+ nem lehet a tanítványom.+ 27  Aki nem hordozza a kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.+ 28  Például ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele? 29  Különben lehet, hogy lerakja az alapját, de nem képes befejezni, és a szemlélők mind gúnyolódni kezdenek rajta, 30  ezt mondva: »Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt képes befejezni.« 31  Vagy melyik király az, amelyik hadba vonul egy másik király ellen, de nem ül le előbb, és nem tanácskozik, hogy vajon 10 000 fős katonasággal szembe tud-e szállni azzal, aki 20 000-rel jön ellene?+ 32  Mert ha nem tud, akkor követeket küld ki, és békét kér, amíg az még távol van. 33  Éppígy biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond* mindennek, amije van.+ 34  A só, persze, jó. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?+ 35  Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!+

Lábjegyzetek

Vagy: „mindenki, aki asztalhoz telepedik veled”.
Vagy: „le nem mond”.

Jegyzetek

vízkóros: Vagy „ödémás”, ami fokozott folyadékfelhalmozódásra utal a testben, és amit duzzanat jelez. Ezt a kifejezést az ókori orvosok használták Hippokratésztól, az i. e. V. és IV. században élt görög orvostól kezdődően. A vízkórtól – amely annak a tünete lehetett, hogy a test létfontosságú szervei nagyon rossz állapotban vannak – rettegtek, mivel gyakran azt jelezte, hogy egy ember hirtelen fog meghalni. Egyesek szerint azért hozták Jézushoz a férfit sabbaton, mert a farizeusok csapdába akarták csalni. Erre az 1. versből következtetnek: „feszülten figyelték őt”. Ez csupán egy abból a legalább hat csodából, melyet egyedül Lukács evangéliuma említ meg. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

főhelyeket: Jézus napjaiban az ünnepekkor és a lakomákkor a vendégek az asztal három oldalán levő heverőkre telepedtek le. A felszolgálók a negyedik oldalról fértek hozzá az asztalhoz. A heverők száma az asztal méretétől függött. Négy vagy öt ember fért el egy heverőn, de általában hárman telepedtek le rá. A résztvevők a fejükkel az asztal felé telepedtek a heverőre, a bal kezükkel pedig egy párnán könyököltek, és a jobb kezükkel ettek. A hagyományos három hely a heverőn más-más rangot jelölt: az alsóbb, a közepes és a magas rangú helyeket.

étkezik: Vagy: „részt vesz a lakomán”. Szó szerint: „eszik kenyeret”. A bibliai időkben a kenyér olyannyira fontos része volt az étkezéseknek, hogy mind a héber, mind a görög nyelvben azt jelenti a „kenyeret eszik” kifejezés, hogy ’eszik (egy ételt)’; ’étkezik’. A „kenyeret eszik”-nek fordított héber kifejezés gyakran úgy van visszaadva, hogy „eszik” (1Mó 37:25; 2Ki 4:8; Pr 9:7) vagy „étkezik” (2Sá 9:7). Ehhez hasonlóan a Lk 14:1-ben az a görög kifejezés, mely „étkezik”-nek van fordítva, szó szerint úgy hangzik, hogy „kenyeret eszik”.

gyűlöli: A Bibliában a „gyűlöl” szónak több jelentésárnyalata van. Jelölhet rosszindulatból fakadó ellenséges érzületet, amely arra indít valakit, hogy ártson másoknak. Utalhat erőteljes ellenérzésre vagy idegenkedésre valakivel vagy valamivel kapcsolatban, ami miatt egy személy kerüli, hogy bármi köze legyen a gyűlölete tárgyához. De ez a szó egyszerűen azt is jelentheti, hogy kevésbé szeret. Például az, hogy Jákob gyűlölte Leát és szerette Ráhelt, azt jelenti, hogy Leát kevésbé szerette, mint Ráhelt (1Mó 29:31, lábj.; 5Mó 21:15, lábj.). Más ókori zsidó szövegekben is szerepel ez a szó ilyen értelemben. Tehát Jézus nem arra gondolt, hogy a követőinek utálniuk kell a családtagjaikat vagy saját magukat, hiszen ez ellentmondana a Szentírás többi részének. (Vesd össze: Mr 12:29–31; Ef 5:28, 29, 33.) Ebben az esetben a „gyűlöl” szó jelentése az, hogy ’kevésbé szeret’.

életét: Vagy: „lelkét”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt egy ember életére utal. Jézus szavai tehát arra mutatnak, hogy egy igaz tanítványnak jobban kell szeretnie Jézust, mint a saját életét, és még arra is késznek kell lennie, hogy feláldozza azt, ha szükséges. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

kínoszlopát: A klasszikus görögben a sztau·roszʹ szó elsősorban egyenesen álló oszlopot vagy cölöpöt jelent. A Szentírásban jelképes értelemben időnként utalhat arra a kínra, szenvedésre, szégyenre vagy akár halálra is, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. Ez volt a harmadik alkalom, amikor Jézus azt mondta, hogy a tanítványainak egy kínoszlopot kell felvenniük; a korábbi két alkalom a (1.) Mt 10:38-ban és a (2.) Mt 16:24; Mr 8:34; Lk 9:23-ban van feljegyezve. (Lásd a Szójegyzéket.)

sója: Egy ásvány, melyet az ételek tartósítására és ízesítésére használnak. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus valószínűleg a só tartósító hatására összpontosított, vagyis arra, hogy a tanítványai megóvnak másokat attól, hogy megromoljon az erkölcsük és az Istennel ápolt kapcsolatuk.

elveszti az ízét: Jézus idejében a sót gyakran a Holt-tengerből nyerték, és szennyezett volt más ásványokkal. Ha a sós részt eltávolították ebből a keverékből, akkor csak egy íztelen, használhatatlan anyag maradt vissza.

só: Egy ásvány, melyet az ételek tartósítására és ízesítésére használnak. (Lásd a Mt 5:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

elveszti az ízét: Lásd a Mt 5:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Multimédia

Főhelyek a vacsorákon
Főhelyek a vacsorákon

Az I. században általában úgy ettek az emberek, hogy egy asztal köré telepedtek. Mindenki a bal kezével könyökölt egy párnán, és a jobb kezével evett. A görög-római szokás szerint egy ebédlőben három heverőt helyeztek el egy alacsony étkezőasztal körül. A rómaiak tricliniumnak (annak a görög szónak a latin megfelelője, melynek a jelentése ’helyiség három heverővel’) nevezték az ilyen ebédlőket. Ezeken a bútorokon hagyományosan 9 személy fért el az asztalnál – 3-3 mindegyik heverőn –, de idővel hosszabb heverőket használtak, hogy többen is elférjenek. A tradíció szerint az ebédlőben mindegyik hely más-más rangot jelölt. Az egyik heverőn voltak az alsóbb rangú helyek (A), a másikon a közepes rangúak (B), a harmadikon pedig a magas rangúak (C). Az is számított, hogy ki hol feküdt a heverőn. Egy személy magasabb rangúnak számított, mint a jobb oldalán lévő személy, és alacsonyabb rangúnak, mint a bal oldalán lévő. Egy hivatalos lakomán a vendéglátó általában annak a heverőnek az első helyén (1.) feküdt, mely a legalacsonyabb rangúnak számított. A legmegtisztelőbb hely a közepes rangú heverő harmadik helye (2.) volt. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mennyire követték a zsidók ezt a szokást, de Jézus nyilvánvalóan erre utalt, amikor az alázatra tanította a követőit.

A Holt-tenger partján lévő só
A Holt-tenger partján lévő só

Napjainkban a Holt-tenger (Sós-tenger) mintegy kilencszer sósabb, mint az óceánok (1Mó 14:3). A Holt-tenger vizének a párolgása bőséges sókészletről gondoskodott az izraeliták számára, bár nem volt jó minőségű, mivel más ásványokkal volt szennyezett. Az izraeliták a föníciaiaktól is szerezhettek be sót, akik a Földközi-tengerből vett víz elpárologtatásával jutottak hozzá. A Biblia ételízesítőként utal a sóra (Jób 6:6). Jézus mesterien használt mindennapi életből vett példákat a szemléltetéseiben, így a sóval is fontos tanulságokat tanított. A hegyi beszédben például ezt mondta a tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója.” Ezzel arra utalt, hogy a tanítványai „tartósító” hatással vannak másokra, azaz megóvják őket attól, hogy megromoljon az erkölcsük és az Istennel ápolt kapcsolatuk.